Farkas Lajos festőművész 1983-ban költözött Ikervárra, a Rába utcába. 1919. november 16.-án született Tata-tóvárosban és 1998 május 21.-én hunyt el 78 éves korában Ikervárott, örök nyugalomra a sárvári temetőben helyezték el.

A 15 éves ikervári alkotó munkájának eredménye több otthon falát is díszíti, csak a rajta szereplő lányból lett asszony, nagymama és majd dédnagymama. A portrék mellett sok csendéletet és tájképet festett. Az ikonnak kiválasztott önarcképén, talán a kedvenc horgászkalapjában mereng el a világ múlásáról.

 Most van a halálának 25 éves évfordulója, megpróbálok egy kis emléket állítani Neki abból, amit Édesanyámtól megörököltem, aki nagy gyűjtögető volt. Szerencsére, mert így több kiállítási meghívó és apróság maradt rám a témában.

Valakinek a bemutatása többnyire az életútjának és tevékenységének leírásával történik. Részemről csak pár szóban elhelyezném az idő és tér tengelyén Farkas Lajost. A Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István és Varga Nándor Lajos növendékeként végzett 1944-ben. Festői munkájának besorolását meghagyom a művészettörténészeknek, nem hiszem, hogy sok függ attól, hogy hová sorolják. Talán többet mond az a húsz egyéni kiállítás és számtalan csoportos kiállítás, ahol a műveit bemutatta.

Az életének elmesélésére sokkal illetékesebb a fia, FarkasFerenc. A Szépművészeti Múzeum honlapjának egyik szegletében található meg ez az önéletrajzi leírás, ami online módon ITT érhető el.  A már megszokott módon, elkészítettem az offline változatot is, ami ITT érhető el. Ismert tény, hogy az internetes linkek múlóak, mint az idő.

Velem nehezen indult a barátkozása, akkor nem tudtam, hogy miért, csak később derült ki, hogy azt hitte "vörös könyves" vagyok. Aztán egyszer poharazgatás közbe szóba jött a téma, no akkor tisztáztuk, hogy sohasem voltam párttag és nekem több károm származott belőle, mint neki. Például a főiskola elvégzése után, amikor először jelentkeztem a Műszaki egyetemre nem támogatott a párt, így csak rá egy évvel később mehettem el. A beszélgetés végét egy kis számomra emlékezetes szösszenet zárta, amikor is a koccintáskor először a német nyelvből (Prosit, zum Wohl, Mahlzeit!),  vettük felváltva a mondásokat, majd egyéb nyelvekből (cheers, salut, na zdarovje) . Amikor kifogytunk az ötletekből, akkor megállapodtunk, hogy bár nem szokás, de a  jelentése végett jókívánságként elfogadjuk a "Gesundheit"(egészségére) kifejezést is. Szóval kompromisszumra és az üveg aljára is eljutottunk.

Kiállítási Meghívókból egész kis gyűjteményünk van, főként már csak az ikervári időszakából, de van pár korábbi is, amire nem tudom a magyarázatot. Talán egy későbbi meghívó mellé adott egy korábbi képes brossurát? Először berakok ide 15 db kiállítási meghívót, majd a végére négy több oldalas, brussura jellegű képes meghívót. Azért tartom fontosnak ezt, mert az interneten eléggé kevés kiállítása van feltüntetve, itt vannak az adatok hozzá. Azért, hogy feldolgozható legyen, a hátoldalakat az első kép alá helyeztem, vagyis a kép fölé vitt egér  kurzor hatására a másik képre átválthatunk.

v20230524