Ikerváron a kosárfonásnak, a fűzvessző termesztésnek hagyományai vannak. Régi képeket vetem elő, melyek felidézik az ikervári kosárfonók ügyességét, arányérzékét és újításait. Nem magyaráznám a képek tartalmát, magukért beszélnek. Ennél sokkal szélesebb volt a termék kínálata a kosárfonó szövetkezetnek, most csak egy kis étvágygerjesztőnek szánom ezt, amíg fel nem tudom dolgozni a témát teljesebben.

A fotók egy része Szabó Endre bácsi Rába utcai házánál (az egyik képen unokája Csete Ildikó látható), az orgonás hátterű képek nagyszüleim József Attila utcai udvarában, a többi  a Szent István utcában lévő kosárfonó telephelyen készülhetett az 50-es 60-as években.

A két utolsó színes képen lévő ágynemű tartót valamikor a 90-es években készítette Édesapám. Pedig akkor már mind a két kezén begörbültek a gyűrűs ujjai. Egyszer nem sikerült egy leugrása a szövetkezet Csepeljének platójáról, elakadt a jegygyűrűje és meghúzta az ínt az ujjában. Idővel az idegi pályák átvitték a másikra is ezt az állapotot, de még ezzel a hátránnyal is szépen font.