Miért is érdekel minket az elektromos szántás? Mert hazánk vonatkozásában nagy valószínűséggel Ikervár volt az első magyar falu, ahol Brutschke rendszerű, egy gépes, billenőekés elektromos szántógép működött! Legalább mi tudjunk róla és tartsuk életbe ezt a technika történelmi eseményt.
1 Egy kis technikai történelem, mikor is kezdődőtt az elektromos szántás?
2 Mi tudunk az I. Világháború előtti ikervári elektromos szántásról?
3 Mi tudunk az I. Világháború utáni ikervári elektromos szántásról?
4 Hogyan is működött egy ilyen rendszerű elektromos szántógép?
5 Az elektromos szántóvezetékekről
A fenti sorokra kattintva lehet az adott témára ugrani.
Egy kis technikai történelem, mikor is kezdődőtt az elektromos szántás?
Egy régi könyvből emelek be ide egy kis technika történelmi részt, de a szövegnél a kép sokkal többet mond laikusoknak:
AMÉDÉE GUILLEMIN - A MÁGNESSÉG ÉS ELEKTROMOSSÁG.
Fordították: Bartoniek Géza és Czógler Alajos ,
Kiadta: A Kir. Magyar Természettudományi Társulat, Budapest, 1885. Elektronikus kiadás: Németh Ferenc, 2006.
Második könyv - A mágnesség és az elektromosság tüneményeinek és törvényeinek alkalmazásai.
XI. fejezet. - Az elektromos erő-átvitel 2. Elektromos szántás s egyéb mezei munkák.
1879 május havában FÉLIX, Sermaizei czukorgyári gazdaságában (Marne départ.) érdekes kisérletet tett. A kísérlet tárgya az elektromossággal való szántás volt, és pedig olyan átvitel-rendszerrel, mely az elektromos áramot s erőt a gyárból a kísérlet színhelyére vitte át. Az elfogadott berendezés ím ez volt.
A mozgatandó eke megfordítható kettős eke volt, melynek mindegyik oldalán három vasa volt; szóval, hasonlított a gőz-szántásnál használt ekékhez. Az aczél-kötél, mely az ekét húzta, a hasítandó barázda két végén elhelyezett két hengerkerék egyikéről letekerődzött, másikára pedig feltekerődzött. A négykerekű kocsikon, melyek a hengerkerekeket tartották, Gramme-gépek voltak, és pedig mindegyik kocsin kettő, melyeket a czukorgyárból útnak indított áram hajtott; a gyárban másik két Gramme-gép volt, melyeket a gőzgép hajtott, s a melyek mindegyik hengerkerékkel 30 - 40 négyszögmilliméternyi keresztmetszetű két dróttal voltak összekapcsolva. A hajtógépek mozgása a két hengerkerékkel a következő módon közlődik: mindegyik kocsin a középső tengely egyik végén egy dob van, melyet a gépeken forgó súroló-dobok surlódása hajt; a másik végén két fogaskerék van, egyikök a hengerkerékbe kapaszkodik, másikuk pedig a kocsikerekek tengelyét hajtja. Midőn a barázda az egyik irányban meg van húzva, az áramot egy kommutátor segítségével a második hengerkerék Gramme-gépeibe vezetik, mely hengerkerék most az ekét a másik irányban húzza. Végre, midőn a kettős barázda már meg van vonva, a gépeknek a középső tengely második fogaskerekére való hatása miatt maguk a kocsik előre tolódnak. Az ezen kísérletnél nyert eredményekre nézve, BARRAL nyomán (Conférence sur les applications de l'ectricité à l'agriculture, octobre, 1881.) a következő részleteketközöljük. "Rendes körülmények között, úgymond, a gyár hajtó-gépeire harmincz lóerőt számítanak; az eke húzására tizenöt lóerőt egészen két kilométernyi távolságra lehet átvinni. Az erő kihasználása tehát 100 után 50-et tesz, de a távolsággal kisebbedik s 5 vagy 6 kilométernél 100 után már csak 40-re megy. E tekintetben még nagy haladást kell tenni; tökéletesebb szigetelők alkalmazása a megoldandó feladatok egyike. Egyébiránt, midőn a birtok-művelés terjedelme megengedi, bátran lehetne hatalmasabb készülékeket is alkalmazni; ilymódon a tanya középpontja körül több kilométernyire lehet körülmenni. Önök könnyen belátják, hogy eke helyett boronákat, nyomtatókat, kaszálókat, vető- és arató-gépeket, szóval mindazokat a készülékeket lehet a kötélbe befogni, melyeket a mezei munkáknál használnak. A szántógépek ára, beleértve a gyárbeli két Gramme-gépet, a két hengerkereket elektromos gépeikkel együtt, a húzó-köteleket s az 1 vagy 2 kilométerre számított réz-vezetőket, körülbelül 50,000 frank-ra rúg. Különben ezek a gépek mindenféle más czélra s szükség esetében elektromos világításra is szolgálhatnak."
Az elektromos szántással való kisérlet, melyet Félix Sermaize-ben, 1879 május havában tett.
A sermaize-i eke, mint mondják, óránként 30 - 40 árt, naponként tehát 3 - 4 hektárt szánt fel, egy napra 10 munkaórát számítván.
Mi tudunk az I. Világháború előtti ikervári elektromos szántásról?
Kiemeltem egy részlet Borus Ferenc - Az elektromos szántásról írásából, mely az elektromos szántás ikervári használatáról is megemlékezik. A cikk 1918.11.03 - ban a Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönyének 368. oldalán jelent meg. Talán joggal mondhatjuk, hogy hazánkban az első elektromos szántás kis falunkhoz kötődik. Ha véletlenül Nagyszeben megelőzött volna bennünk, akkor is pályázhatunk a címre, mert ma már Romániához tartozik Nagyszeben.
Borus Ferenc - Az elektromos szántásról (részlet)
"Hazánkban - tudtommal - két villamosszántógép volt üzembe. Egyik Ikerváron, a másik Nagyszebenben. Utóbbiról, melyet a villamosmű vezetősége maga állított össze, sajnos, közelebbi adatokat a villamosműtől nem sikerült szereznem. Az ikerváriról a Vasvármegyei elektromosművek R.-t. főmérnöke, Dely László okl. gépészmérnök volt szíves néhány adatot rendelkezésemre bocsátani, amelyeket az Ö engedelmével az alábbiakban közlök.
A szántógépcsoport a társaság tulajdona. Jelenleg nincs már üzemben, miután az ikervári telepet a háború alatt, a háborús ipar, főképp a sárvári gyár annyira igénybevette, hogy szántó célokra energiát szolgáltatni nem tudott. Rendszere egygépes, 2000 Voltos háromfázisú motorral, melyet közvetlenül a hálózatra kapcsoltak.
Először 1902-ben, azután egész 1910-ig minden évben rendszeresen szántottak vele; 1910 - 1916. évben az ikervári Battyhány-uradalom bérbe volt s a bérlőnek saját gőzekéje lévén a villamos szántógépet nem akarta igénybevenni. Midőn az uradalmat 1916-ban a bajor király megvette, újra szántottak vele; az 1917.-i rendkívüli száraz esztendő s alacsony vízállás azonban teljesen lehetetlenné tette az ikervári telepnek az e célra való áramszolgáltatást.
Az első szántó periódusban magyar holdanként az uradalom 14 koronát fizetett a szántásért, személyzetet azonban ö adott. A motorkocsira egy, a billenőekére és a kábelkocsihoz két, a horgonykocsihoz egy, összesen tehát négy ember kellett a szántáshoz. Állati erőre nem volt szükség: a motorkocsi az ekét és a horgonykocsit maga vontatta ki; néha kellett csupán a kábelkocsit kivontatni.
A bajor királlyal új megállapodás létesült; e szerint 20 cm mélységig magyar holdanként 15 K-t, 30 - 35 cm mélységig 19 K-t kapott a mű."
A Dely családnév biztos még sokaknak ismerős, mint a régi kultúrház melletti bolt jelzője. Bár már a kultúrház és a bolt sem a régi. Ilyenkor látom, hogy még mennyi feltáratlan dolog van a falu múltjában.
Billenő-eke? Gondolom nem sokan tudják mire is gondoljanak, ezért berakok egy képet róla. Azért, hogy a föld végén ne kelljen fordítani a komoly súlyú ekét, azzal kerülték el, hogy az eke másik végét billentették le a földre és már mehetett is vissza a túl oldalra, ezzel sok időt is megspóroltak. Menet közben az éppen vízszintes oldalon a kormány előtt ült egy kezelő.
Mi tudunk az I. Világháború utáni ikervári elektromos szántásról?
Egy másik forrásból pedig információhoz juthatunk, hogy mi volt helyzet a két világháború között az elektromos szántás területén Ikervárott. Németh Endre ny. okl. villamosmérnök a cikk szerzője, aki szombathelyi kötődésű.
Németh Endre - A Millenium évében született - Az ikervári villamos erőmű (részlet)
A Batthyány uradalom ikervári birtokain, a Németországban már alkalmazott rendszer átvételével, a gőzeke szántást is villamos motoros szántással váltották fel. A villamos szántás olyan sikeresnek bizonyult, hogy még az ikervári erőmű 1924 és 1927 közötti átépítése után is alkalmazták, ezért az erőmű és az Antónia major között egy 2.000 V háromfázisú szabadvezetéket építettek.
Hogyan is működött egy ilyen rendszerű elektromos szántógép?
Kitárgyalásra kerültek az ikervári elektromos szántó berendezésekhez hasonló eszközök az 1912. március 1-én megjelent Elektrotechnika közlönyben, Zachara Lajos - Az elektromosság a mezőgazdaságban cikksorozatának - A gépszántás alcímű fejezetében. Melyet elő is adott a Magyar Elektrotechnikai Egyesület 1811. dec.21. és 1912. jan. 4.-i ülésein. Tekintve az anyag terjedelmét és tartalmát csak bekezdéseket idézek belőle. Azokat, melyek az elektromos szántás témaköréből az Ikerváron alkalmazott eszközökre vonatkoznak.
|
........A közvetve ható rendszereknél a motor a szántóföld szélén áll és a talajmivelő eszközöket rendszerint sodronykötél segítségével mozgatja. Itt megkülönböztetnek egy és kétgépes rendszert. Az egygépes rendszernél egy motor és egy horgonykocsi között mozog a talajmivelő eszközt mozgató kötél. A kétgépes rendszernél nincsen horgonykocsi, hanem a vonókötél a két motorkocsi kötéltárcsája között mozog. |
Miután ujabb időkig nem készítettek megfelelő súlyú és szerkezetű horgonykocsikat, gyakran megtörtént, hogy az eke a könnyű horgonykocsit a szántóföldre húzta és a földterület nagyrésze megmunkáIatlan maradt. Az egygépes rendszer főképen eme oknál fogva nem tudott elterjedni és általánosan a kétgépes rendszert alkalmazzák, noha ennél a szén és vízfogyasztás kedvezőtlenebb, a kezelés körülményesebb, mint az egygépes rendszernél.......... |
............Eddig leginkább az egygépes rendszert használják. A kétgépesnél az áram hozzávezetés körülményes, különben szintén tökéletesen kiforrott rendszer. A kettős géprendszer nagyobb földtagok megmunkálásánál jöhet szóba.
A mozgómótoros és automobileke rendszer itt is ugyanazon okoknál fogva nem vált be, mint a megmivelendő földtagon mozgó hőerőmótoros és gőzlokomobilos ekék. Az egy- és kétgépes rendszereknél az egyhuzamban vonható barázdahossz 300—500 m., a kettős rendszernél eme hossznak kb. kétszerese lehet.
A használatosabb rendszerek a Mayer-féle és a Brutschke-féle rendszer. A Mayer-féle rendszernél a horgonykocsi széles ágyazatu, megfelelően súlyos és széles keréktalpu, melyre a szántóföldön való munka idejére talajba hatoló karima szokott rácsavartatni.
A Brutschke-féle rendszernél a horgonykocsin egy lánccal lebocsájtható horgony van alkalmazva, mely az eketestnek a vonókötél által való húzásakor a földbe vágódik és megakadályozza a horgonykocsinak a megmunkálandó földtalajba való behúzását.
Az egygépes rendszernél a mótorkocsin egy keskenyebb és egy szélesebb kötéldob van. A keskenyebb dob a vonható barázdahossznak, a szélesebb pedig a barázdahossz kétszeresének felel meg. A két dob felváltva hajtatik. A kétgépes rendszernél egy-egy mótorkocsin csak egy kötéldob van, melynek szélessége a vonható barázda egyszerű hosszának felel meg. Az előremenetnél az eketest menetirányában lévő mótorkocsi kötéltárcsája hajtatik, erre a kötél rácsavarodik, mig a szemben lévő mótorkocsi kötéltárcsája üresen forog és róla az előre mozgás ideje alatt a kötél lecsavartatik. Visszamenetnél a kötéldobok hajtása megváltozik.
Az eke a szántás mélysége és a berendezés teljesítő képessége szerint 3 - 6 esetleg több testű. A borona tavaszi szántásnál rendszerint az eketest után akasztatik. Egy barázdasor végigszántása után a hajtó motor a motorkocsi keréktengelyeire kapcsoltatik és az egész kocsi a megmívelendő terület irányában megfelelően előre mozgattatik. A horgonykocsi előremozgatása a kötélkorong tengelyének a kocsikerék tengelyére való átkapcsolása által történik. A Brutschke rendszernél a horgonykocsi előremozgatása előtt természetesen a horgony kiemelendő a földből.
Esetlegestúlterhelésekből, mint hirtelen kemény vagy sziklás talajba való hatolásból származható kötélszakadások, vagy elektromotorzavarok elkerülése céljából az áramkörbe önműködő maximális kikapcsoló van iktatva.
A vonókötél kopásának csökkentése céljából két vagy három vezető csigát alkalmaznak, melyek kis targoncára vannak ágyazva.
Az egyes rendszereket a 12., 13., 14. és 15. sz. ábrák tüntetik fel.
A szántás, miként más hajtóerő mellett, a rendelkezésre álló hajtóerő nagyságához és a talajviszonyokhoz, valamint barázdamélységhez mérten több vagy kevesebb eketesttel történik. A húzóerő a föld minőségéhez képest négyszögdeciméterenként 30 - 80 kg, 0,6 m/sec. minimális sebesség mellett.
Az elektromos motorkocsi szolgálati súlya 70 - 100 eff lóerő teljesitő képesség mellett, 8 - 13 tonna, vagyis fele vagy ennél is kevesebb a legtöbb szántásra használt gőzlokomobil súlyának.
Ez avval a nagy előnnyel jár, hogy az elektromos mótorkocsi szállítása közutakon, hidakon és szántóföldön nem oly körülményes, mint a gőzlokomobilé.
A horgonykocsi súlya a Brutschke rendszernél kb. 2 - 4 tonna, a Mayer rendszernél pedig kb. 5 - 8 tonna.
Az elektromotoros ekeberendezésnél épen ugy, mint a suly, a beszerzési ár is alacsonyabb, mint a gőzlokomobilos berendezésnél. Mig egy kettős gőzlokomobilos berendezés beszerzési ára 70 - 80.000 korona, addig az elektromotoros szántó berendezés ugyanazon teljesítmény mellett ennek alig felébe kerül........
.........Marschwitzban (Béeslau mellett) a Schöller-féle 500 hektár nagyságú birtok saját elektromos teleppel bír, mely főleg az elektromos szántást szolgálja. A szántóföld 400 hektár, illetve 700 kat hold.
Az elektromos szántó berendezés a régi Brutschke rendszerű és még 1898-ban szereztetett be. A szántási hossz 325 m., a háromfázisú hajtómotor teljesítménye 50 eff. lóerő. Ez egyike volt a legelső ilyen berendezéseknek és így konstruktív szempontból nem a legtökéletesebb.
Mikora szántó berendezés középkötött talajon 25 cm. mélyen szántott, a gépház kapcsolótábláján 1500 volt primer feszültség mellett a 15 - 25 amp.-t olvastam le, ami kb. 30 - 45 lóerő terhelésnek felel meg. A birtok intézőjével közösen összeállított számítások szerint 1908/1909 évben az elektromos szántás kat. holdankint 19.30 koronába, 1909/1910 évben pedig 18 30 koronába került. Megjegyzendő azonban, hogy minden hold szántó évente egyszer felszántatott és egyszer hengereltetett, illetve grubberoltatott.
Az áramfogyasztás volt laza talajon 28 - 29 kwó erősen kötött talajon 44 - 48 kwó kat. holdankint.
A marschwitzival azonos elektromos szántó berendezés van az ikervári uradalomban. Az áramot a vasvármegyei elektromos mű egy háromfázisú áramátalakító közbecsatolásával szolgáltatja. A szántás évente az időjárási viszonyokhoz képest 8 - 9 hónapig folyik. A napi teljesítmény nyáron 18 - 20 hold, ősszel 14 - 15 hold. A holdankénti szántási költség átlag 20 korona..........
|
A motorkocsi az egygépes rendszernél csak abban különbözik a kétgépes rendszertől, hogy a mótor az időszakos üzem helyett állandó üzemre, tehát erősebben van méretezve. Ezenkívül két kötéldobja van; az egyik a közvetlenül az eketesttel összekötött kötél, a másik a horgonykocsi kötéltárcsáján át a billenő ekéhez visszavezető indirekt kötél számára. A kötélnek a földön és a horgonykocsi tárcsáján való súrlódása folytán az erőszükséglet kb. 10%- kal nagyobb, mint a kétgépes rendszernél. A horgonykocsi legújabb szerkezete olyan, hogy egyesiti magában a Brutschke-féle horgonyozás és a Mayer- féle keréktalpas elrendezés előnyeit (szabadalom). Lényege az, hogy egy lengő keretben több tárcsa van ágyazva, a tárcsás keret pedig a kötél tárcsával oly módon van összekötve, hogy a húzóerő növekedésével a tárcsák mélyebben kapaszkodnak a talajba. Ezáltal a horgonykocsi tengelyei és kerekei |
tehermentesíttetnek a húzóerő felvétele alól. Ahorgonykocsi előre mozgatása a vontató kötél által történik, melynek egyik vége a horgonykocsi vontató dobján, másika pedig mintegy 150 m-nyire a mozgás irányában a földbe van horgonyozva. A kocsi előre mozgatása a huzókötéltárcsa tengelyének a vontatóműre való kapcsolása által történik. A horgonytárcsákat a kocsi elöremozgatása alkalmával nem kell kiemelni a földből. Az egygépes berendezéshez 3 kezelőre van szükség; 1 mótorvezetőre, egy ekevezetőre és egy napszámosra. Óránkénti teljesítmény az egygépes rendszernél átlagban volt 1 - 1,2 kat. hold. Áramfogyasztás 6 - 14 hüvelyk illetve 15 - 35 cm barázdamélység mellett kat. holdankint volt 26 - 50 kwóra. |
