Ikervári "Zsidahó-dűlő"- fás legelő - Minden falu környezetében van olyan terület, amely egyedi nevet visel és csak a helyiek tudják, hogy mit is jelent és merre van. Nekünk ilyen a Zsidahó, Gróf Batthyány József 1809-ben ajándékozta a falu jobbágyainak ezt a legelőt.

Múltkor találkoztam az interneten egy ezzel kapcsolatos kérdéssel. A kérdező tudta, hogy Ikervárott van a Zsidahó, csak nem tudta merre. Gondoltam, körbejárom a kérdést egy kicsit. Az eredeti kérdés csak a helyre vonatkozott, de úgy vélem hasznos lehet  még pár gondolatot hozzá csatolni.

Az alábbi oldalról származik a kérdés, mely itt érhető el online.

A következő korabeli térképrészleten látható az adományozás korát jó megközelítéssel ábrázoló terület nagysága. Az 1809-ben adományozott terület 1849-ben változott némileg, ezen a térképen az 1865-ös állapot látható. 1895-ben a vízerőmű építése kapcsán végzett folyószabályozási munkák során több kanyart átvágtak. Így hol csökkent, hol nőt a területe a folyómeder vonalához képest a legelőnek, melyen abban a korban még több tölgyfa állott. Ikervártól délre elhagyva a falut Meggyeskovácsi felé (abban az időben még Rábakovácsi volt), akkor bal kéz felöli rétről van szó tulajdonképpen. A terület közepén lévő fára rábökve szolgáltatok egy koordinátát is -  É 47º11'.24.92"  ,  K 16º53'29.64" .  Megközelítésekor célszerű a műholdas képen közútról a piros nyíllal jelzett mezei úton bemenni a duzzasztó műig, majd onnét sétálni egyet.

Ha már emlegettem a kanyarok levágását és a megváltozott tájat , akkor bemutatom egy műholdas GoogleEarth képen a változást. A szabályozás során több patkó ágat levágtak, ezek a tavak formájában most is megvannak. Figyeljük meg a régi térképen, hogy ott is jelölték az áradások során kialakult ideiglenes folyómedreket.

A műholdas térképre piros pontokkal bejelöltem a folyó vélhetőleg akkori medrét, mely kellő nagyítás esetén szépen követhető a GoogleEarth-n. A folyó medre ezen a területen viszonylag sokszor változott az évszázadok során. A szabályozás során láthatóan igyekeztek távolabb vinni a falutól a folyót és minél kevesebb éles kanyart hagyni benne.

Védett terület!  Az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság honlapján olvashatjuk az Egyéb országos jelentőségű természetvédelmi területek felsorolásában róla a következőket (eredetiben itt olvashatjuk) :

Ikervári "Zsidahó-dűlő"-i fáslegelő                                                         

Helye: Ikervár külterülete (05/9,10, 05/13 a,b,c, 0382 hrsz)       Területe: 61,4 ha     Tulajdonosa / kezelője: magánszemélyek

A védelem célja : A gróf Batthyány József által 1809-ben a község jobbágyainak (mai szóhasználattal a faluközösségnek) adományozott területek jellegének, állapotának megőrzése, a társulások vegetációtörténeti jelentőségéből, fajgazdagságából, genetikai sokrétűségéből, táji sajátosságából táplálkozó természet- és tájvédelmi értékek védelme.

A védelem fontosságának ökológiai alátámasztása, indoklás : Az ikervári Rába-völgy Zsidahó dűlő nevű része természetvédelmi szempontból és tájképileg is rendkívül értékes, meghatározó jellegű a térségben.

Táji védelme különösen indokolt és fontos, de természetvédelmi vonatkozásai sem elhanyagolhatók. A falu közelsége, lakóinak a természeti környezet iránti igényessége, de az évszázados gazdálkodási hagyományok is - nem beszélve a Batthyányi örökség erkölcsileg is elkötelezettségre sarkalló szerepéről - a fáslegelő és a szorosan kapcsolódó erdőterületek megőrzését, megóvását követelményként írják elő számunkra.

Különösen ki kell emelni a Zsidahó fás legelő jellegét. Az Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer (Á-NÉR) besorolása szerint a gyepfelületek egy része a másodlagos, illetve jellegtelen származék mocsarak, rétek, gyepek élőhely-csoportján belül a domb- és hegyvidéki gyomos üde gyepek és kis borításban a kiszáradó, jellegtelen és másodlagos mocsarak és sásosok kategóriájába illeszthető. Ezek a mocsarak harmatkásával (Glyceria maxima), gyékénnyel (Thypha latifolia) és torzsikás boglárkával (Ranunculus sceleratus) uraltak. A természetközeli, részben másodlagos gyep-erdő mozaikok Á-NÉR élőhely-csoportján belül a fáslegelő alkotja a Zsidahó dűlő másik nagy - mondhatjuk természetvédelmi szempontból meghatározó és országos jelentőségű védett természeti terület kategóriát is kiérdemlő - élőhely-egységét. Az eredeti tölgy-kőris szil keményfás ligeterdők származékának tekintendő idős kocsányos tölgyek, feketenyárak megmaradt fás legelőink tájképi, természeti és kultúrtörténeti értékei. Ezek a famatuzsálemek egyuttal az ősi magyar ártéri gazdálkodás gazdaságtörténeti emlékei és tanúi is.

Az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság honlapján szereplőtérkép bejelölésében nem vagyok biztos.

Lehet, hogy ez már egy jelenkori állapot mutatja, de az adományozáskor a műútig nem ért ki a terület. Ott szántóföldek voltak 1860-ban, Szentkúti dűlő néven. A korabeli térképrészlet az Ikervári űrbéri térképről származik, melyet Takácsi Sándor mérnök készített 1865-ben és a Vas Megyei Levéltárban található.

Mekkora területről is van szó?

Gróf Batthyány József az 1809-es adományozó levelében 230 hold-ról intézkedik. A jelenlegi védett terület 61,4 ha területet foglal magába. Viszonyítási alapként javaslom a négyzetkilométert, mert az 1km széles és hosszú négyzetes területet könnyebb magunk elé képzelni. Ezek alapján a 230 katasztrális hold 1,3236 km², míg  61,4 hektár csak 0,61 km². Megállapítható, hogy ez bizony a felénél is kisebbre zsugorodott. Hová tűnhetett el ennyi? Gondolom a folyószabályozás is elvett belőle valamennyit a keleti oldalon (lent), de a műholdas képre berajzolt folyó nyomvonal változás alapján vissza is adott annyit az északi végen (jobbra). De hová lett a többi? A későbbiekben 1817, 1836-ban perek kapcsolódtak a legelőhöz, amik csak 1848-49-ben zárultak le. Részben az áprilisi törvényekben kimondott jobbágyfelszabadítás és a Batthyány birtok császári lefoglalása eredményezte a területhez tartozó perek lezárását. No nem sokáig, 1861, 1864, 1865-ben még mindig változott a területe és még közelmúltunkban is voltak kényes kérdések a terület kapcsán.

Mit kért cserébe a gróf úr?

"minden esztendőben március 19.-i az az Szent József napján ezen a jó léteményemről hálaadó szível megemlékezvén s megirt düllő szinén egészségemért egyet inni és gyermekeiknek örömmel eszekben kutatni, hogy azon nap hozzám Uraikhoz mutatott igaz vonszásokért ezen düllővel kegyesen megjutalmaztattak...."

Nem tűnik nehéz feladatnak a kikötés, ki nem szeret inni, pláne még ha igazolható ok is van rá, sőt szerződési kötelezettség :-) No de olvassuk csak tovább azt a levelet, mit gondolt a gróf az utókor hálás viselkedéséről?

"mely kötelességeket ha a nevezett jobbágyaim Elöljárói csak egy Esztendőben is elmulasztották azon esetre eltökéllett akaratom, hogy a megirtt düllő az Ikervári Templomra szálljon."

Nem bízott ő semmit a véletlenre. Olyan ez, mint napjaink minőségbiztosítása. Kialakította az ellenőrzési rendszert és érdekelté tette az ellenőrzés végrehajtásában a felügyelettel megbízottakat. Gondolom jó pár évig működhetett is a dolog.

A kérdéshez kapcsolódva megemlítendő, hogy abban az évben még történt ehhez hasonló terület "adományozás", de az azokhoz fűződő feltétel rendszer teljesítése már nem volt ilyen egyszerű, édes teher. Például eleink el is felejtkeztek a kivágott fák helyébe való ültetésről.