Séta az ikervári Batthyány kastélyban
Az elmúlt években több munka - elsősorban turisztikai ismertető - jelent meg az ikervári kastélyról és a parkjáról, de az írók többsége sohasem sétált végig a szobáin, és nem építészetileg szemlélte és írta le. Sajnos architektúráját nem tartották sokra, lehetséges, azért mert 1916-óta az állam tulajdonában volt és nem kívántak rá pénzt költeni, különösebben karbantartani. Ezzel magyarázható, hogy 1945 után még műemlék jellegű épületnek sem minősítették. Pedig ez a kastély Ybl Miklós legelső önálló tervezése volt, és az első neoreneszánsz kastély az országban.
Batthyány Lajos gróftól azt a feladatot kapta az ifjú építész, hogy a régi barokk várkastélyból és a mellette álló Villa Draschkovich-ból egységes, kényelmes, családi kastélyt hozzon létre. Ez a vastag falú várkastély laktanyaszerű U alaprajzú épület volt. Ybl Miklós itáliai tanulmányútjáról hazatérve a neoreneszánsz lelkes hívévé vált. Itáliai impressiói alapján a kastély déli homlokzatát izgalmas megjelenésű, fényárban úszó termekkel rendelkező épületnek képzelte el. Zichy Antónia és Batthyány Lajos rajongott az itáliai miliőért. Házasságuk legboldogabb első éveit is nagy részben Lombardiában töltötték. Batthyányt kadét évei is ide kötötték. Ezekkel indokolható, hogy örömmel fogadták Ybl építészeti elképzeléseit. Az épület külsején és belső termeiben megjelennek Palladio és Bramante stílusjegyei. (Magam 38 esztendőt tölthettem el a kastély területén, és évről évre újabb és újabb szépségeit fedezhettem fel, kedvelhettem meg.)
Az első évektől kezdve érdeklődtem a kastély tervezője és a kastély tervrajzai iránt, amelyek bő száz évvel visszaröpíthettek volna a múlt időkbe, a reformkorba. Úgy értesültem, hogy a székesfehérvári Ybl hagyatékban az ikervári tervrajzok nem találhatók, a Batthyány levéltár a II. világháború során a polgárdi kastéllyal egyetemben megsemmisült. (Örömmel találtam rá Gácsi József Ákos írására és a kastély metszetrajzára. VHHK 2007. / 4. 38 – 41 .p.) Szembeötlő különbözőségeket találtam a tervezett és a kivitelezett építmény között. Ezek az építkezés során történt módosításokra utalnak.
Az ikervári kastély hárs, vadgesztenye, japánakác és egyéb ősfákból álló park közepén áll. A Rába folyó bal partján, a falu házaitól, azaz a régi jobbágytelkektől északról, nyugatról és délről körbezárva terül el. A falutól magas tégla és betonkerítés zárta el. A kastélyhoz a parkon, át a templom szer a felől, a paplakkal szemben elhelyezkedő kovácsolt vaskapun lehetett bejutni. Az eredeti, kovácsoltvas kapu Szombathelyen a püspökvár északi kerítésébe lett beépítve. Az új főkaput az 1950-es években az északi, beton fal áttörésével alakították ki, amely a sárvári postaúttal majdnem egy vonalba helyezkedik el. A kapu mellett állt a kulcsár lakása, amit mára lebontottak.
Most egy gondolatbeli sétára invitálom kedves olvasómat, hogy részletesen bemutathassam kedves „kastélyomat”.
A vendégek a parkon át a főépület középső részén elhelyezkedő kocsibejáró alá érkezve juthatnak be a kastélyba vagy járhatják körül a kastélyt.
A kocsi vagy hintóbejáró a barokk kastély északi részén a középső rizolit előtt helyezkedik el. Kelet-nyugati irányból átjárható, kerékvetőkkel ellátott, északról négy erkélyt tartó pillérrel határolt építmény. A pillérek között csak gyalogosan lehet átjutni. A pillérek feletti erkélyről lehetett várni vagy búcsúztatni a vendégeket. Kisétálva a kocsibejáró alól, tíz, tizenöt lépést hátrálva tudjuk csak áttekinteni a főépület teljes képét. Elnyúló, háromemeletes, egyszerű homlokzatú, barokk épülettömböt látunk kisebb kiugrásokkal tagolva. Eredetileg dolomitos vakolású volt, mára, rózsaszínűre festették szinte az egész épületegyüttest. A földszinti ablakok jellegzetesen kisméretű, rácsos, reneszánsz ablakok voltak, csak az első emeleten találunk szép, nagyméretű, kétszárnyas ablakokat, illetve üvegezett ajtókat, amelyeken a teraszra lehetett kijutni. Az Ybl által megvalósított átalakítás során jöttek létre a teraszok. Az építtetők emlékét, a két család összekapcsolódását örökítette meg a nagy medalion: a grófi korona alatt balról a Batthyány, jobbról a Zichy família címerpajzsát, akantusz levelekkel díszítve. A medaliont az első emelet terasza felett helyezték el.
Amikor a kocsibejáróra nyíló nagy, kétszárnyú ajtón belépünk hosszú, boltozatos terembe érünk. Ez a régi, vastag falú, barokk kastély tengelyében elhelyezkedő fogadó terem. E dongaboltozatos terem belső végében lévő ajtón át hosszú, keresztfolyosóra jutunk, amelyről a fogadóterem két oldalán elhelyezkedő, kisebb, nagyobb alapterületű, kolostorboltozatos szobákba léphetünk. Ezeknek az egykori funkciói ma már meghatározhatatlanok. Itt az északi oldalon összesen hét helységet találunk. A szobák előtt húzódó hosszú folyosó két végén, a déli oldalon csak kettő, kettő helység épült, ezen utóbbiak alkották a várkastély U alaprajzának a két szárát. Ezekre a vastag falú donga és kolostorboltozatos helységek fölé rakták a főúri igényeket is kielégítő teknő és kolostorboltozatú, magas belvilágú, nagy ablakokkal ékesített, első emeleti termeket és szobákat. Azt, hogy miképpen lehetett az első emeletre feljutni az átépítés következményéből adódóan már lehetetlen rekonstruálni.
A barokk kastély átalakítása az U alaprajzú épülettömb szárai közötti terület beépítésével, azaz alapozásával kezdődhetett. A szárak végeit erős alappal kötötték össze. Ennek a két szélére széles, az első emelet alapjáig felnyúló, hosszú lépcsőket vezettek, amelyeken, a déli oldalon elhelyezkedő reneszánsz parkból az emeleten elhelyezett szalonokba lehetett feljutni. A két lépcső között egy nagy biliárd vagy „bár helységet” alakítottak ki. Ide a két lépcső között elhelyezett, remekbe kovácsolt három, kétszárnyú kapun, azaz hatalmas, üvegezett, kétszárnyas ajtókon léphettünk be. Ebből a teremből a bal oldali nagy ajtón át a lépcsőházba, illetve a földszinti folyosóra jutottunk. A legutóbbi átalakításkor a terem északi falát lebontva egybenyitották a tengelyt képező folyosóval, így nagy, világos belső teret kaptak. A „biliárd szoba” és a jobb oldalon lévő helységek porosz boltozatúak, mert így vált lehetővé hogy fölé helyezhessék a dísztermet, illetve a pipatóriumot. A déli, nagy, jobb oldali lépcsőn felsétálva, egy kétszárnyú ajtón át a keresztfolyosóra vagy belépőbe érünk. Innen már hívogat a pipatórium nagy, kosárgörbés bejárata, amely szinte az egész falat átjárhatóvá és a szobát világossá, lakájossá teszi. Különlegessége, hogy a magas mennyezete ovális alakban áttört, és ezt a nyílást, faágakat, leveleket utánzó gipsz stukkóval tették hangulatossá. Az ágak és levelek között szabadon szállt fel a szivar és pipafüst nem zavarva a mellette lévő díszteremben tartózkodók érzékenységét.
A bal oldali lépcsőn felsétálva kis belépőbe érünk. Innen három ajtó nyílott. A jobb oldali ajtó a díszterembe jutunk. A szemben lévő kétszárnyú, üvegezett ajtón át a lépcsőházba értünk, és a bal oldali kétszárnyú ajtó valakinek a lakosztályába vezetett.
A dísztermet hatalmas palladios ablakokkal tette Ybl napfényessé. Magát a szalont a kastély tengelyébe helyezte és hosszúsága az egész új épület részt, elfoglalja. Ezt a belső teret két részre osztotta. A belsőbb, nagy belmagasságú, keresztboltozatú, négyzetes alaprajzú szalonra, amely északról és délről széles, belül kosárgörbés záródású átjáróval kapcsolódott a belső folyosóhoz. (A régi fényképfelvételek azt bizonyítják, hogy ezt az átjárót vastag függönyökkel lehetett elzárni. Hátul barokk ornamentikájú szekrényt láthatunk. Ebben helyezték el a család gyönyörű ezüst dísztálait.) Innen lehetett belépni a régi, teknőboltozatos, nagy bálterembe, amelyből az első emeleti teraszra tudtak kisétálni. A terasz, a bálterem és a díszterem, együttesen alkotják a főépület észak – déli tengelyét. A díszterem déli részén elhelyezett félköríves záródású átjáró biztosította a napfény beáradását, a szalon jó megvilágítását. Ezen átlépve egy közlekedő térbe jutunk, amelyhez balról a pipatórium belépője, jobbról a lépcsőház illetve a baloldali nagy lépcsősor belépőjéhez érünk. Különleges a díszterem és az összekötő folyosó római, apró köves mozaikja. A díszterem padlózatát teljes egészében egy középpontosan szimmetrikus mozaik ékesíti és a hatalmas ablakok előtt elhelyezkedő közlekedő padlózata, szinte magyarázva feladatát futószőnyegszerűen elterülő mozaik. A díszterem és az összekötő mennyezetfestése eredeti állapotában megmaradt, igazi reneszánsz ornamentikájú. A szalon nyugti oldalfalát és a pipatórium keleti oldalát egy – egy kandalló teszi meghitté.
Érdemes megemlíteni az új tervezésű lépcsőházat, amely a régi várkastély falai és az új díszterem közé lett bezárva. Eredetileg kararai márványból készült, babás mellvédekkel díszített, pihenőkkel megszakított csigalépcső vezetett fel a földszintről a második emeletre. A tervező tetővilágítással tette lehetővé, hogy a lépcsőház az év minden szakában világos legyen, sőt a téli időszakban citrom és narancsfák teleltetésére is alkalmas volt. A márványlépcsők már a II. világháború előtt eltűntek, az 1980-as években történt átépítések során a tetővilágítást és a lépcsőrendszereket teljes mértékben átépítették. Az új lépcsőház ennek következtében állandó villanyvilágításra szorult, a csigalépcső helyett derékszögekkel megtört, sokkarú, műkő lépcsőzetet kapott. Ez vezet fel az első, második és a harmadik emeletre is a legújabb áttervezés eredményeként.
A második emeleti szobák beosztása a régi barokk kastély szobáinak megfelelője, mert a helységek oldalfalai az első emeleti falakra alapozódtak. A padlózatukat az alattuk elhelyezkedő szobák teknő és kolostor boltozatai fölé helyezett gerendákon hozták létre. A második emeleti szobák már jóval kisebb belmagasságúak és ennek megfelelően kisebb, kétszárnyú ablakokkal tervezettek. A kastély hosszanti tengelyét képező, hosszú folyosóra lehetett kilépni a szobákból, de voltak olyan szobák, amelyek egybe nyithatók, azaz átjárhatók is. A folyosó két végében a földszintről a második emeletre vezető, cselédlépcsőnek nevezett csigalépcsőket helyeztek el, ezekről, a lépcsökről mind az első, mind a második emeletre fel tudott jutni a személyzet.
A második emeleten, a déli oldalon is megtaláljuk az U alaprajznak megfelelő két - két szobát, de a homlokzatot nem törik át ablakok, a megvilágítást , a keleti szárny a keleti falon lévő ablakon át, a nyugati szárnyon a nyugati oldalról kapták. Talán azért alakította így a homlokzat képét Ybl Miklós, mert ez által az öt palládiosz stílusú ajtó és ablak kiemelt helyzetbe került.
A megemelt boltozatú díszterem és a pipatórium a második emelet középső terébe nyúlik fel. Az itt kialakított padlástér a pipatórium felett ferde, tetővilágítású, a díszterem felett zárt. A padlástér kihasználhatatlan, északi lezáró fala a második emeleti folyosó déli falát képezi. Ezért a folyosó keleti, középső része tetővilágítású lett, nyugatról a lépcsőházból és a cselédlépcső felől a nagy ablakokon áradt be a fény. Ez a folyosó az első emeleti falakra épült és a szobák is az alattuk lévők méreteit követik, tehát már Ybl ráépítései.
A második emeletről a lépcsőházzal szemben elhelyezett, kétkarú lépcsőn lehetett feljutni a harmadik emeletre a régebbi időkben. Ez a rész adja meg a kastély lépcsős piramisformáját, ez a második lépcső tag.
A harmadik emelet hosszanti tengelye a középső folyosókkal egybe esik. A keleti és a nyugati oldalfalán, nagyméretű ablakokon árad be a fény a rendkívül magas, dongaboltozatú, hosszú folyosóra. Valószínűleg ez a folyosó adott helyet a jeles, hatszáz darabos rézkarc gyűjteménynek. A folyosó keleti és nyugati szárnyának az észak – déli oldalfalain nincsenek ablakok. A külső falait négy –négy pillér díszíti, amelyek korinthoszi stílusú, kerámia fejezetekkel ékesek. A folyosó középső részén, az észak – déli tengely felett egy - egy nagy belmagasságú termet hoztak létre. Az északi oldalon, a második emeleti nagy terem fölé előbb egy teraszt helyeztek el, amely szélessége az alatta lévő terem szélességével megegyező, mélysége viszont a terem hosszának csak a negyedét teszi ki. A teraszt babás mellvéd keretezi. A terasz hátsó részéről emelkedik fel az északi terem homlokfala, amelyet egy kétszárnyú, magas ajtó és két kétszárnyas, nagy ablak tör át. Az üveges ajtó a teraszra biztosít kilépést és a nagy ablakokkal egyetemben a teremnek egyenletes megvilágítást ad, így akár egy festőművész műtermének is megfelelne. A déli terem az előbbinél hosszabb, szélessége a díszterem szélességével egyező, hiszen falai annak a falazatára épültek. A déli homlokzatát három nagy, kétszárnyú, francia ablakkal törték át, amelyek fényárban fürdetik a termet. A terem rendeltetése nem tisztázott, akár könyvtár is lehetett, mert a 6000 darab könyv itt elhelyezhető volt.
A tetőzet peremét mellvéd keretezte, amely eltakarta az alacsonyra tervezett kontyos nyeregtetőt. Így minden oldalról egységes lépcső képzetét kelti, vagyis ez képezi a második lépcsőfokot.
A folyosó belsejéből fa lépcsőzet vezetett fel a kastély tetején elhelyezett tizennégy pillérrel kialakított, nyitott, lapos tetejűnek tűnő árkádok alá. Ez a gloriette nem csak kiváló kilátó és megfigyelő hely szerepét töltötte be, hanem innen lehetett kezelni a családi lobogót, amely felhúzása jelezte, hogy a család itthon tartózkodik, de a hajdú megláthatta, hogy vendégek vagy a grófi család hintója közeledik és tálalhattak. Ez a kilátó képezi délről, a piramis harmadik lépcsőfokát, az északi oldalról szemlélve még a két teraszt is beszámítva az ötödik lépcsőt. Ennek a tetejét is babás mellvéd díszítette.
Végezetül meg kell jegyeznem két dolgot: a harmadik emeleti folyosó leírását emlékeimből idéztem fel, mert az átépítés során teljesen átalakult. Nem emlékeztem meg a kastély fő épületét a „Villa Draschkowich „építménnyel összekötő nyak részről. Soha senki nem beszélt a „villa” északi oldalához kapcsolódó nagy, boltozatos teremről. Lehetséges, hogy ez a nagy terem az újjáépítés eredménye, és Ybl színház vagy koncert teremnek szánta. Intézetünk ebédlőnek használta ezt a nagy helyiséget.
A harmadik emelet lépcső rendszerét teljesen átformálták. A szép, magas folyosó belvilágát egy elől, hátul csonkolt födémmel megfelezték, és hozzá felvezető egykarú lépcsővel látták el. Innen csak egy kibúvó nyíláson át lehet kijutni a kilátó árkádok alá, illetve a tetőkre.
Az Ybl által tervezett összekötő nyakrész, amely valamikor a télikert szerepét töltötte be, az 1916 – os állami birtokba vétel után elvesztette jelentőségét. A régi fényképeken még jól látható három, nagyméretű ablakát átalakították. A funkcióját vesztett nyaki részről a 80 –as évek átépítési terveit készítők nem találtak olyan fényképeket, amelyek az eredeti állapotra utaltak volna, így ezt a részt meghagyták megváltozott funkciójában, és külsejét más színű vakolattal különítették el a kastély fő épületétől.
Amikor a régebbi fényképeket nézegetjük és összehasonlítjuk a mai felvételeinkkel, akkor döbbenünk rá, hogy valamikor a századforduló táján átépítették a kastély egyes részeit. A déli homlokzat második emeletén, a második rizolit sor mind a két oldalán egy-egy kétszárnyú ablakkal törték át a homlokzatot és a keleti szárny legbelsőbb részének vakablakát is megnyitották.
A nyakrész fölött francia tetőnek nevezett, mellvédes teraszt, hoztak létre.
A magas földszintes „Villa Draschkowich-ra „egy új emeletet húztak fel. Ennek tetőzete olaszosan lapos, kontyos, nyeregtető, amelyet bádog lemezzel fedtek le. A kastélyból az első emeleti hosszú folyosó keleti végéből pár lépcsőn fellépve lehetett a francia tetőre jutni, illetve az újonnan épült emeleti rész lakosztályaiba sétálni. Ezt a részt kis kastélynak is mondták. A legújabb átépítés során az épület részek ilyen funkcióbeli rekonstruálására nem gondolt senki. Azt viszont az átépítés jó gondolatának kell tekinteni, hogy a kastély összes tetőzete vörösrézlemez fedelet kapott a gyorsan korrodálódó bádog helyett, és rézre cserélték ki az ereszcsatornákat is.
A kastély valamikor megcsodált, reneszánsz parkja az elmúlt kilencven év során elvadult. Szobrait elhordták, a posztamenseket ledöntötték, a babás mellvédek összetöredeztek. Ma már csak töredékes építményű, angolparkszerű növényzettel benőtt területet láthatunk a régi, gondozott park helyett.
Ikervár, 2010-01-28. Koszorús Ödön
ui.: itt megnézhető egy kis bemutató film, melyben közreműködtem és a TV2-n került bemutatásra.