Mikor is született?

Sokáig még az év sem volt egyértelmű, 1806-1807-1809 voltak a fő változatok. Később már csak egy napot kellett módosítani, 11-ről 10-re.  A bizonytalanság időbeliségét mutatja be Urbán Aladár egy 2000 évi írásának széljegyzete. Ma már tudjuk a születés pontos időpontját - 1807. február 10. , így tudjuk megemlékezéseinket is időzíteni.

Számomra kicsit elgondolkodtató - a főúri sarj születése körüli bizonytalanság és annak a bizonyosságnak a távolsága, hogy ismertnek véljük a jánosházi fogolykiszabadításkor szóban elmondott beszédének szövegét, mint utolsó közszereplését. Lentebb idézve.

Urbán Aladár - Gróf Batthyány Lajos emlékezete,

 írás széljegyzeteiből megtudhatunk pár érdekességet és összefüggést a születésnapi tévedések soráról.

50-es széljegyzet:

Batthyány születésének időpontját sokáig bizonytalanság övezte. A kivégzéséről szóló tudósítás negyven évesnek mondotta, s ez az 1809-es év használatához vezetett hosszú időn át. Említettük az 50. jegyzetnél, hogy a névtelen szerző 1807-et jelölte meg születési időpontnak. (Az Eduard Glatz által kiadott füzetkében egyébként ugyancsak 1807 szerepel.)

Az 1809-es évet tűnteti fel a jól értesült Horvát Mihály is (Huszonöt év Magyarország történetéből, 1864.), illetve 1870-ben és 1873-ban Vahot Imre. A Pallas lexikonban 1893-ban már 1806 szerepel a születés éveként, s ezt megismétli a Révai lexikon is 1911-ben.

Tudatos keresés eredményeként megszületett az eredmény: Batthyány Lajost 1807. február 11-én keresztelték a pozsonyi Szent Márton templomban. Lásd Takács Ferenc: Mikor született Batthyány? Új Tükör, 1978. nov. 12. (11. sz.) 19. Ez a közlemény azonban nem keltett kellő figyelmet. Így került sor az 1981. évi kezdeményezésre, amely 1806-ot tekintette a születés dátumának. A tervezett megemlékezés irányított voltát bizonyítja, hogy annak elmaradásának igazolására a Népszabadság 1981. február 8-i számában kis írás jelent meg „Mikor született Batthyány Lajos?” címmel, amely Takács Ferenc cikkének kivonatát ismerteti.

Úgy látszik, sem erre, sem a következő évben rendezett tudományos ülésszakra nem figyeltek fel, mert 1998-ban az Állami Pénzverde 1848 politikusairól készített érméjén Batthyány születésének a régi, 1806-os évét tüntetik fel, jóllehet a Magyar Nagylexikon 1994-ben megjelent 3. kötetében már a helyes dátum szerepel. -

Példaként egy cikket emeltem be ide, melyben tévesen 1804. február 14.-e szerepel. Az eredeti cikk itt érhető el. Remélhetően egyszer majd valaki korrigálja a téves adatot.  Ennek ellenére megtetszett a kis tömör összefoglaló, ha csak ennyit sikerülne az embereknek megjegyezni Batthyányról, akkor már elégedett lennék.  A sulinetes címen nem érhető már el.

Az ellenpontként említett idézet a jánosházi kiszabadítási kísérlet során Batthyány által mondottak.  Forrása itt.  Tekintettel az esemény fontosságára beemeltem ide a szövegrész keretét adó történetet is,hogy az ne merüljön feledésbe és minél többen megismerjék. Sajnos egy közelmúltban megjelent "Kastélyos" könyvben is tévesen szerepel a történet, az író tudta, hogy valami történt, csak hát a helyszínt Sárvárra, a szereplőket Ikervárra tette. Természetesen ez nem azt jeleneti, hogy adott esettben az ikerváriak nem épp így cselekedtek volna.

"Útban Ausztria felé Jánosháza lakossága ki akarta szabadítani Magyarország volt miniszterelnökét és a többi foglyot. 1849. április 27-én Somlóvásárhely felől osztrák dzsidások által őrzött 18 szekér érkezett a településre. A szekereken élesre töltött fegyverű katonák vigyázta foglyok ültek. A jánosházi vendégfogadó udvarára gördültek be a szekerek, amelyeken a foglyok között forradalmárok voltak, köztük három gróf: Batthyány Lajos, Károlyi István, Zelenszky László. A foglyokat a vendégfogadóban szállásolták el: a grófokat egy kisebb szobában, a többieket pedig egy nagy teremben. Az esti és éjszakai órákban Jánosházán és környékén egy forradalmi jellegű, nagyszabású népmozgalom bontakozott ki a foglyok kiszabadítására. 28-án hajnalban az összegyűlt tömeg körbezárta az épületet és követelte a foglyok szabadon bocsátását. Az őket őrző katonák vezetője, Langh kapitány a tömeg értésére adta, hogy élve vagy halva, de a foglyokat tovább kell szállítania, és felkérte Batthyányt, nyugtassa meg a tömeget. Ő a fogadó tornácának korlátjához lépve, eleinte kissé remegő hangon, majd egyre magabiztosabban tett eleget a parancsnak. Kijelentette, hogy nem fél a bíróság ítéletétől, és kérte a tömeg szétoszlását. Rövid beszédét – kezét szívére téve – így fejezte be:

„Köszönöm a hazafias jóindulatot, melyet irántam és előttem többnyire még ismeretlen fogolytársaim iránt itteni ünnepélyes, de mindnyájunkra vészessé válható megjelenésükkel tanúsítottak. Isten áldja meg önöket a jóindulatért még késő unokáikban is, de éppen ennek az Istennek, a kiben mindnyájan bízunk, szent nevében kérem önöket, barátaink, hagyjanak minket, a mint eddig az ország fővárosából idáig békében jöttünk, békében vonulni tovább is. Ne kívánják halálunkat idő előtt, s ne idézzék föl, a mint már mondtam s most könyörögve újra mondom, a mit kerülni lehetetlen volna, Jánosházának végpusztulását.”

A felkelők vezetői kézszorítással búcsúztak a volt miniszterelnöktől, akinek ez volt az utolsó nyilvános szereplése. A jánosházi felkelők ezen a napon beavatkozhattak volna a magyar történelem menetébe, ha Batthyány is úgy akarta volna…

Az ellene indított felségárulási per során az olmützi haditörvényszék csak rövidebb börtönbüntetésre ítélte. Bécsi ellenségei azonban, akik mélységesen gyűlölték amiatt, hogy egy közülük való „nagyúr” ellenük szegült, rábészélték a hadbíróságot , hogy ítélje halálra, de rögtön ajánlják is kegyelemre s így Batthyány szabad lehet. Ezután hazahozták Pestre, ahol Haynau teljhatalommal rendelkezett. Október 5-én közölték vele halálos ítéletét. Sikertelen öngyilkossági kísérletét követően másnap Pesten kivégezték."