Ikervár lélekszáma és a kiállítandó újoncok számának aránya
Balogh Gyula írásából megtudhatjuk, hogy 127 lélek után kellett kiállítani két újoncot. Az 1865-ös
térkép alapján 141 ház volt Ikervárott, melyben hárommal szerepel Péterfa és eggyel a kastély. Ebben az időben a 4-5 gyerek általánosnak mondható volt és jellemzően több generáció élt egy fedél alatt. A Pallas Nagylexikon szerint 1891-ben 1633 magyar lakossal rendelkezett Ikervár.
Batthyány Lajos lányának (Emma) fia, aki szintén Lajos volt és a fiumei kormányzó jelzővel szokásos megkülönböztetni, a házassága első éveiben feleségével (gróf Andrássy
Ilona) Ikerváron élt. Ekkor újra beindították a Péterfai és Antónnia majorokat és a kastély is lakott volt. Ha erre a három helyre 133 főt számolunk el és a megmaradt 1500-at 150 házra osztjuk el, akkor 10 fő jön ki egy házra. Ezt feloszthatjuk két nagyszülő, két szülő, egy még ott
lakó testvér és 5 gyerek arányra. Ezzel a kis levezetéssel csak arra akartam rámutatni, hogy ez a négy újoncnál biztosan többen vettek részt a szabadságharcban Ikervár színeiben.
Kiegészítés: Válogatott írások Ikervár történetének II. kötetében (42.oldal) szerepel, hogy Horváth György kántortanító szerint a hagyomány így adta tovább a honvédek nevét. Így már
10 szabadságharcos névvel rendelkezünk.:
|
Bárány Horváth György - elesett
Domonkos Pál
Őri Ferenc
Miháczi György- hazatért
|
Vajda József - elesett
Horváth Miklós
Körtélyes János
Gárdon László
|
Schönbein János
Zsoldos János
|
Az első oszlopba tettem az írásos bizonyítékkal alátámasztott négy honvédet. Lehet, hogy a "bárány" előnév segít behatárolni a későbbiekben a családját és lakóhelyét. Balogh Gyula könyve alapján a négy honvéd
közül Miháczi György élte csak túl. De Horváth György hagyatéka alapján Őri Ferenc, Domonkos Pál is hazaért épségben. A két forrás Horváth György elestében egyezik.
|
A 11. szabadságharcos - Komáromi Mihály.
Időközben előkerült egy 1921 november 6.-ai újságból egy hír, miszerint Ikervárott meghalt egy 48-as honvéd 100 éves korában. Komáromi Mihály nemzetőr, aki bizalmas embere volt Batthyány Lajosnak. Ha egyszer eljutok az anyakönyvekig, akkor utána nézek a hírnek.
|
 |
Amit sikerült a szabadságharcosokról és lakhelyükről kideríteni
Lehetett önként jelentkezni, illetve sorshúzással döntötték el, hogy kik mennek. 19 éves kortól, kezdték el feltölteni a kirótt kvótát. Megpróbáltam a szabadságharcosok vélelmezett családjait és lakóhelyüket feltárni
az 1865-ös jobbágy földek felosztását tartalmazó térképen lévő információik alapján.
Öri Ferencz - 1865-ös térképen Eöri Ferencz névvel több földterület kapcsán találkoztam, melyeknél németül szerepelt az
örökség alatti jelzés. Egy helyen magyarul is szerepelt.
A nevek kiejtésbeli, nyelvi értelmezésbeli és írásbeli különbözőségére jó példa az oldalon feldolgozott 1858-as nyugtán szereplő Fájszt, Faiszt, Feist változatok magyarázata. Itt is hasonlóval találkozhatunk. A sótonyi
hegyen a szőlők nevesítésénél már Őri Ferencz néven találhatók a bejegyzések. A Berek-ben lévő földet már fel is osztották a fiai között. Így ismert, hogy Albert, Imre és Ferencz volt a nevük, de ők már elhagyták a családnevük elejéről az E betűt.
Hol lakhattak? A Kossuth Lajos és Rákóczi Ferenc utca találkozásától felfelé a hatodik házban. A bal felső sarokban lévő 64-es számmal jelölt házban. De ki is lehetett a szabadságharcos?
Az apa? Az apa apja? Az apa gyereke?
Nézzük az apa verziót először. Elesett 1849-ben, hátrahagyott három gyereket és ekkor 16 évvel később osztották el az örökséget a gyerekek között. Idő síkon összerakható, ha húszas éveire megházasodott és
volt három gyereke, akkor azok 16 év múlva már nagykorúan örökölhettek.
Az apa gyereke? Mivel volt egy Ferenc nevű élő gyereke, így nem valószínű, hogy azt megelőzően is lett volna egy Ferenc nevű gyereke, aki elesett volna. Így ezt ki lehet zárni.
Az apa apja? Nos ha az unokák 1865-ben húszon évesek voltak és apjuk természetes halállal halt meg pár évvel korábban, akkor az 1849-ben 20-30 éves lehetett, így az ő apja 40-50 éves lehetett. Nem valószínű, hogy újoncként őt sorozták
volna be. Legvalószínűbb, hogy az apa volt a hős, aki hátrahagyott három árvát.
Domokos Pál - névnél is van egy kis torzulás, mert Domonkos-ként írták a nevűket, a Domonkos János nevet találtam.
 
Ebből megtudható, hogy a 137-es házban laktak, a Petőfi Sándor utca keleti felének a közepén. Domonkos János lehetett a Pál apja, de a fia is adott esetben. De inkább az a valószínű, hogy a fiú esett
el a harcban és az apja 1865-ben középkorúként birtokolta a földet.
Miháczy György - kiterjedt család lehetett, így nem tudni melyik ághoz tartozhatott. Miháczy név y-nal nem szerepel,
mindenhol i-vel írják a családnevet. Miháczi Ferencnő (69), Miháczi István (27), Miháczi János (55) családokat találtam a föld bejegyzések révén. Akkoriban nem a
né, hanem a nő toldatot használták. 55-ös ház a Kossuth Lajos utcában a Batthyány utca felöl a hatodik ház. 27-es ház a Batthyány
szoborral szembe lévő második ház. 69-es ház a Kossuth Lajos és Rákóczi Ferenc utca találkozásának sarkán volt.
Horváth György - no, ebből a családnévből volt a legtöbb, igy még a találgatáshoz sincsen elegendő információm.
Horváth Mihály (49, 48, 36), Horváth Lászlónő (51), Horváth Pál (108), Horváth Józsefnő (49,
47, 101) Horváth Anna (141). Horváth Mihály három házzal is rendelkezett a Batthyány utcában. Talán az ő fia lehetett az a Horváth Lajos, aki 1910-ben nejével a Szűz Anya szobrot emeltették a Batthyányi utcában, mely alapításáról szintén olvasható pár sor az oldalon. A 47, 48, 49-es házak
a Batthyány - Kossuth sarokház (50) után a déli oldalon voltak, velük szemben volt az északi oldalon a 36-os. Az 51-es ház a Batthyány - Kossuth sarokházat követő volt a Kossuth utcában. A 101-es a Petőfi- Rákóczi kereszteződéstől a második ház, a nyugati oldalon. 108-as a Szent István utca északi oldalán az ötödik ház volt. A 141-es pedig a Petőfi utcában a
temető végétől a második ház. Ekkor még nem volt beépítve minden házhely.
|
|
Kik voltak a honvédek ?
Költők elzengették, atörténetíró megitta, s Kossuth Lajos elnevezte őket, "névtelen félistenek"-nek.
Férfiak, kikkel a
hazaszeretet csudákat míveltetett.
Ma még egyszerű földmives,
kereskedő, iparos, tanuló, pap, vagy hivatalnok, holnap egy hős, aki küzd,
harczol, vérét ontja ősi szabadságáért, s ha kell, életét is leteszi áldozatot
a hazaszeretet oltárára.
Ők rakták le az alapot, a
melyen az önálló magyar államiság épülete emelkedik, s csudával határos
hőstetteik az erkölcsi elismerés és a jövő sikereinek biztosítékai lettek.
Áldjuk tehát emlékezetüket
az elköltőzötteknek, s tisztelet azok nevének, kiket e gondviselés a hősök
közül mind a mai napig megtartott !
Bizonyára a hála, hazafiai
kegyelet és tisztelet érzelmei vezérelnek engem is, amikor összeállítani
igyekszem azoknak névsorát, kik vármegyénkből állottak a szabadságharc
háromszínű zászlója alá.
De ha e névsor itt-ott
hiányos talál lenni, az, ne legyen az én hibám.
Az iratok, melyek nekem
forrásul szolgálnak, a leggyakrabban apró, néha tenyérnyi nagyságú jegyzetek,
nyugták, levelek, s azok is hiányosak, adataik egyben-másban ellenmondók, és
itt-ott nem mindenben megbízhatók, úgy, hogy az igazságot igen gyakran csak
egyéb adatokkal való egybevetés után lehetett megállapítani.
Rendszeres állítási
lajstromot a vármegye kétharmadrészéről hiában keresünk: Ha voltak is, azokat a
zászlóaljak parancsnokságai bizonyára magukkal vitték. És hol vannak azok most
!
1849. után, igaz, a hatóság
összeíratta a beállott; állított s az azután ismét hazatért honvédeket, de e
névsorokat részint Pozsonyba, az ottani kerületi főbiztossághoz küldték,
részint a hadfogadó bizottságoknak adták ki a honvédek sorozása végett, s
azután ezen névsoroknak is nyoma veszett.
A rendelkezésemre álló
adatokat szigorú kritika alá vontam, s inkább megtörténhetik,hogy egyik-másik
hős neve hiányzani fog, csakhogy olyanok ne kerüljenek névsoromba, akik fölhívattak
ugyan, s így a jegyzékekben előfordulnak, de vagy alkalmatlanoknak találtattak,
vagy pedig maguk helyett mást fogadtak.
Azt hiszem, hogy az általam
összeállított névsor így hézagosan is mindig becses adalékul fog szolgálni a
szabadságharcz történetéhez.
De mielőtt annak közléséhez
hozzáfognék, el kell mondanom röviden egyet-mást azon időből, ami szorosabban
ide vonatkozik.
Vasvármegye férfiasan,
hazaszeretetéhez méltóan megállta helyét ama nagy napokban.
Ujonczokat adott az 5-ik
száma huszárezredhez, 3200 nemzetőrt küldött a Drávához, kiállította az
önkéntes nemzeti űrsereg vitézeit, szervezte a népfölkelést, a 7-ik
honvédzászlóalj legénységét 473 egyénnel szaporította, s végül e vármegye ifjaiból alakították a 44. és
45-ik honvéd zászlóaljat.
Mellőzvén itt az összeirt s
a jeles emlékezetű Vidos József
vezérlete alatt 3 hónapi kötelezettséggel fölállított nemzetőr-sereg szereplését,
mielőtt honvédeink történetének vázolásához kezdenék, röviden az önkéntes
nemzetőrökről kívánok megemlékezni, mivel az ő kötelezettségük a háború
tartamára szólott, és a fegyver tények némelyikében cselekvőleg is részt
vettek.
A kormány belátván, hogy az
összeírás útján kiállított őrseregnek hasznát venni alig lehet, Batthyány Lajos gróf miniszterelnök
1848. Augusztus 13-án meghagyja a vármegyének, hogy egy erős és egészséges
nemzetőrökből álló s önkéntesen ajánlkozó" őrsereget állítson föl.
Augusztus 15-én már ismét
jön a miniszterelnök rendelete, melybeli utalván a hazánk láthatárán tornyosuló
vészre, s felemlítvén, hogy Jellasics szavát megszegve, Varasd körül tetemes
haderőt gyűjt, utasítja a vármegyét, hogy állítson azonnal minél nagyobb számú,
kiindulásra kész és önkéntesen - ajánlkozó nemzetőrt.
A vármegye a veszély elhárításához
az általa legczélszerübbnek tartott módon kívánván járulni, 1848. Augusztus
23-án tartott rendkivüli közgyülésében elhatározta, hogy a községek elöljáróit 3000 önkéntes kiállítására fogja kötelezni,
a kiállítási költségeket az összes lakosság viselje, s kivetési kulcsul pedig a
lélekszám vétessék.
A 3000 önkéntes nemzetőrnek
az egyes községekre való kivetésével Vidos Dániel alispán, Hrabovszky Zsigmond
főjegyző. Hodászy József polgármester. Hettyey István számvevő, Berzsenyi
Miklós főügyész és Hegedűs Sándor főmérnök bizattak meg.
A midőn a vármegye ezen
elhatározásáról a miniszterelnököt értesítette volna, fölemlítette még azt is,
hogy intézkedése sikeréhez valami vérmes reményt nem köthet, s ha a veszély,
mely a hazát fenyegeti, védő sereget tesz szükségessé, ez kényszer útján volna
előállítandó. - Előterjeszté ezúttal továbbá, hogy a vármegye lakosságának
közel fele német ajkú, kik a katonáskodás iránt ellenszenvvel viseltetnek. Már
azon 3200 nemzetőr kiállításánál, kik a Dráva mellé küldettek, nagy részben
helyetteseket fogadtak, azoknak fölfogadási díját előteremteni nagy
megerőtetésükbe került. Van olyan község, mely ily czélra 3-4000, sőt 9000 forintot
is költött. Ha pedig most is ugy fogadják önkénteseiket, annyira megerőtetik
magukat, hogy a többi teher viselésére képtelenek lesznek. A magyar vidékek
nagyobb része pedig, a drávaparti nemzetőrök kiállításánál, kötelezettségén
fölül, oly buzgó részt vett, hogy azokat most kímélni lesz szükséges.
Így beszélt a vármegye
őszintén, és - sajnos a következmények igazat adtak neki. Az önkéntes
nemzetőrök számát tekintélyesnek mondani éppen nem lehetett.
Akik összejöttek, azokat a
vármegye elszállította Pápára, hol őket Kosztolányi Móricz őrnagy, a dunántúli
önkéntes nemzetőrök vezére, vette át.
Ezen önkéntes nemzetőrök ruházata a következő volt: fekete csákó,
nemzeti rózsával, szürke köpeny, barna atilla, sötétkék mellény, tábori sapka,
kék magyar nadrág, nyakravaló, két pár fehér ruha, egy pár topán és posztó
kesztyü. -- A felszerelés: borjubőr tarisznya, töltés-táska, fekete szijakkal,
fekete vállszij karddal és szuronytokkal, fekete fegyverszij és kenyérzsák.
A ruházat a felszereléssel
együtt 30-40 forintba került.
- KIHAGYOTT RÉSZ -
Végre is az önkéntes
nemzetőrök részben haza bocsáttattak, míg más részük a rendes
honvéd-zászlóaljakba olvadt bele.
A magyar felelős kormány
látván az ármányt, mely a hazát körül hálózni igyekezett, s a vész-felhőket,
melyek a nemzet egére borultak, kötelességének ismerte, hogy a védelem
szükséges eszközeiről gondoskodjék.
E czélból az 1848. Május 16-án kelt rendeletével
elhatározta, hogy toborzás utján egy - egyelőre csak 10 zászlóaljból s zászlóaljanként ezer emberből álló önkéntes honvédsereg állittassék föl 3 évi szolgálati kötelezettséggel.
E határozatával a kormány
megvetette alapját azon nemzeti hadi intézménynek, melynek bajnokai
hazaszeretetükkel, hősiségükkel csakhamar az egész mivelt világ figyelmét
magukra vonták.
A hadi történelem egy új,
fényes alakot nyert : a magyar honvédet!
Vármegyénkhez 1848 Május
23-án érkezett meg az összes miniszteriumnak s Szemere Bertalan
belügyminiszternek 1845 Máj. 19-én kiadott rendelete, melyben felhívják a
vármegyét, hogy az önkéntes seregnek minél nagyobb számban való és minél
gyorsabb kiállítását minden módon eszközölje, s a vármegye lakosai járuljanak
segedelemmel a haza szükségeinek fölözéséhez.
- KIHAGYOTT RÉSZ -
Kezdetét vette tehát azonnal
mind a hazafias adományok gyűjtése, mind az önkéntes honvédek toborzása.
A lakosság áthatva a
hazaszeretet melegétől, készségesen áldozott nélkülözhető pénzéből. Előjöttek a
szekrényekből, ládákból gondosan őrizett aranyak, tallérok és ezüst huszasok,
hogy a haza oltárára kerüljenek. A kinek a pénze szükebben volt, az
ezüstnemüit, ruháinak ezüstgombjait, s egyéb értéktárgyait vette elő. A nők
megváltak kedves gyürüiktől, melltűiktől, s ragyogó fülbevalóiktól, az
asszonynépnek e kedves ékességeitől, s örömmel siettek az áldozat oltárához. A
menyasszony jegygyürüjét vonta le ujjáról s áldozatul hozta hazájáért. A
vőlegény büszke volt, hogy ily hazafias lelkü nő vonzalmával dicsekedhetett, s
azzal a kijelentéssel indult a nemzeti lobogó alá, hogy majd másik gyürűvel és
dicsőséggel tér vissza. A kinek se pénze se ékszere nem volt, az valami értékes
tárgyról mondott le. Örömmel, lelkesen hozta, meg áldozatát öreg és ifju,
gazdag és szegény egyaránt.
Ah, csudás egy érzés az a
hazaszeretet !
A toborzó tisztek mellett
egy őrmester és azonkivül 10 toborzó működött, kiknek a vármegye egyforma
dolmányt csináltatott. A toborzók nevét a következőképpen találom följegyezve :
Menyhárt, Reicher, Szakál József, Szabadfi Miklós, Lakits, Mezei Ferdinánd,
Wirtesits, Jelencsik, Vagner és Pongrácz. Ezeken kivül még Székely Ferencz és
Ajkas László is foglalkozott toborzással.
A toborzási főhely
Szombathely volt, de kirándultak innen az egyes toborzók a vármegye egyéb
községeibe is. Így Székely Ferencz Sárvárott, Ajkas László Meszlenben, és
Pongrácz Szent-Tamáson hivta zászló alá a vármegye ifjuságát. - A toborzási
költségek Május 25-től Junius 1-ig 715 forint 40 krajczárra rugtak.
Hogy hogyan is történt a toborzás ?
A toborzó küldöttség -
tiszt, őrmester, néhány toborzó - megállnak a falu korcsmája előtt. Asztal,
szék hamar került elő, tinta, toll az őrmester részére hasonlóan akadt, s a
korcsmáros meg gondoskodott, hogy a hely, mely az asztalon a tinta mellett üresen
maradt, megteljék boros üvegekkel, melyek fölött vidám szellő lengette a
nemzeti lobogót. A czigány, természetesen, egyik fő kelléke volt. a
toborzásnak.
Amint a poharak
összecsendültek. s a czigány zenéje megszólalt, kiállottan a toborzók a
középre. - Kalapjukon széles nemzeti szalag lengett, s a mellényből kinyuló két
kart bőszáju patyolating takarta. A csizmákon a zeneszóra megperdült a
sarkantyú, s megindult a táncz szép lassu tempóval ; majd gyorsabban és
gyorsabban ujjongott a hegedű, gyorsabban és gyorsabban perdült a tánczos. s
egy hangos sikoltásban adott kifejezést világra szóló kedvének.
Erre a csudára aztán
összesereglett a falu örege-apraja, s a szép, deli legény bizony csak nem
állhatott ellen a toborzó hivogató szavának.
Szép élet a katona élet !
Gyere, öcsém, katonának! Négy esztendő nem a világ! Eredj haza a kályha mellé
tollat fosztani! Ilyenképpen csábitja, ingerli a toborzó a legényt, pedig hát
talán nincs is arra szükség, mert hiszen a falusi szivben is ott dobog a
hazaszeretet, s Pista akkorát csap a toborzó tenyerébe, hogy szinte riadoznak
miatta a körülálló hajadonok. Erre katonasapkát nyomnak a fiu fejébe, az
őrmester meg beirja a nevét a nagy protocollumba.
Mikor azután már együtt van
az ifju csapat, eljön a bucsuzás órája is. "Isten hozzád szép
falum határa !"
- KIHAGYOTT RÉSZ -
1848. Julius 12-én tartotta
Kossuth Lajos a nemzet-gyűlés alsó házában, a honvédelem tárgyában, ama lángoló
hazafisággal telt és örök emlékű beszédet, melynek eredménye 200 000 honvédnek
megajánlása volt.
De daczára annak, hogy a
részletes törvényjavaslat az alsóházban úgy, mint a főrendiházban csakhamar
keresztül ment, annak szentesítése még Aug. 29-én is késett.
A kormány azonban,
tekintettel a növekedő közveszélyre, szükségesnek látta, hogy a magyar
hadsereg, addig is, míg a katonaállitási törvény szentesítést nyerne, mielőbb
kiegészítessék.
A megajánlott 200.000
honvédből egyelőre 42000-nek a kiállítását határozták el, s 127 lélek után 2 ujonczot számítva,
Vasvármegye áltál ezuttal 4472 honvéd volt kiállitandó. Batthyány Lajos
miniszterelnök. 1848 szeptember 19-én kelt rendeletében tudtul adja a módokat,
melyek szerint á kiállítást eszközölni kellene.
Hol a község úgy óhajtaná,történhetnék a kiállítás kor szerint.
Egy másik mód a sorshúzás útján váló
kiállítás á 19. 20. 21. 22. éves egyénekből. Harmadik mód a toborzás.
Minden ujoncz foglalópénzül
20 pengőforintra tarthatott számot, s 4
évi szolgálatra vállalt kötelezettséget.
Vármegyénk sorshúzás útján állította ujonczaít, de elfogadta az önkéntes
ajánlkozásokat is, s az állításhoz polgári biztosul Horváth Tamást küldötte ki.
Szombathelyen Szeptember
27-én vette kezdetét á sorozás és Szent-Gotthárdon November 7-től December
23-ig tartott Itt Koller György főorvos, és Petók János őrmester nevét őrizték
meg az iratok, kik az, állítás körül foglalkozták.
October vége felé á
vármegyében működő kormánybiztosok utasítást adták ki, melynek az volt a
feladata, hogy az ujonczállítás körül előforduló nehézségeket megszüntesse.
Ezen utasítás szerint a honvédnek 5 láb és 2 hüvelyk magasnak és 24
éven alulinak kellett lenni. Az idősebbeket csak úgy fogadták el, ha kitűnő
épek, erősek s legkevesebb 5
láb magasságnak voltak. Ahol á 19-22 évesekből á kellő
szám ki nem került, ott a 23 24. 25 és 26 évesek is sorsot hozták. Minden
ujoncz, aki alkalmasnak találtatott,ha úgy akarta, maga helyett alkalmas helyettest állíthatott, de kereszténynek csak
keresztényt, s zsidónak csak zsidót volt szabad maga helyett állítani. Hogy
miért ? - azt az utasítás bővebben nem fejti ki.
1848 October havában
vármegyénkben az Ausztriából haza igyekvő horvát had ellen népfölkelés
szerveztetvén, ennek tartamára á honvéd-állítás szünetelt. October 21-e után
azonban újra hozzá látták Három avató bizottság előtt folyt a munka serényen, s
Deczember 4-ig 3000 ujoncz soroztatott. Idő közben azonban a vármegyék illetéke
fölemeltetvén, Dezember 8-ára még mindig 2072 hátralékos ujonczot követelt
Répásy Mihály tábornok, az ujonczozásí osztály igazgatója. Ez á szám azonban
részint á Deczember 8-át megelőzött, részint á Deczember 23-áig folytatott
ujonczozás következtében bizonyára alább szállott.
A vármegyénkben állított
ezen ujonczokból, alakították a 44. és
45-ík honvéd zászlóalját. Amannak á törzse Szombathelyen, emezé Sárvárott
volt elhelyezve, a legénységet pedig a körülfekvő községekben szállásolták el.
Utóbb, mivel vármegyénk a harmadik hadmegyéhez volt beosztva, az ujonczok a
hadmegye székhelyére : Pécsre szállittattak. E hadmegye parancsnoka Csanády Pál
alezredes volt.
- KIHAGYOTT RÉSZ -
Akiknek emlékét a
vármegyénkben alakult két zászlóalj legénységéből irataink föntartották,
azoknak névsorát alább közlöm. Az ujoncz azon község
részére állíttatott, melynél a neve előfordul. Rendszerint ugyan ezen
községeknek volt a szülöttje is. Akik más községből valók
voltak, az ilyenek születési helyét, nevük után, lehetőleg följegyeztem.
Megemlítem még, hogy azoknak
neve, akikről kilehetett deríteni, hogy a szabadság-harcz viharait átélvén, a
pusztító csaták után hazatértek - ritkított
betűkkel van szedve.
A községek betűsorban így következnek.
Alsó Lövő : Kis Ferencz, Szeig Vincze, Kovács József Brukner János, Müller György (Elleberg, Würtenberg)
Pongrácz György, Czitkovits József .
- KIHAGYOTT RÉSZ -
Ikervár : Őri Ferencz, Horváth György, Domokos Pál,
Miháczy György.
- KIHAGYOTT RÉSZ -
Zoltánháza : Vrecsics Mátyás
Barbarits Mihály, Porédos János (Bodóhegy), Rodi Miklós.
- KIHAGYOTT RÉSZ -
Míg a fiatal honvédség az
ország más részein még csak 1849 tavaszán vívta dicsőséggel teljes csatáit :
nálunk, itt az ország nyugati szélén,
már 1848 végén leáldozott a szabadság napja.
A Steierország felül
előnyomuló Nugent tábornok az 1848 évi Deczember második felében átlépvén a
határt, csapatai Deczember 25-én már Körmendnél állottak, s onnan Althan gróf
alezredes parancsnoksága alatt egy mozgó csapatot Szombathelyig és onnan tovább
is előre tolván, kijelenté, hogy a megszállt és megszállandó vármegyéket
katonai kormányzás alá veszi.
Ugy is történt, és ezzel
azután kezdetét vette a bajsza ugy a honvéd-legénység, mint a tisztikar tagjai
ellen. Különösen élénkké vált a honvédekre való vadászás a világosi katasztrófa
s a komáromi kapituláczió után.
Azokat, akik meg nem
szöktek, vagy el nem rejtőztek, ha alkalmasoknak találtattak, besorozták az osztrák ezredekbe.
- KIHAGYOTT RÉSZ -
Ez a mi hőseink története! Emléküket őrzik az oszlopok
dicső csatáik térein, 's a hálás kegyelet az utónemzedék szívében !
|
