A Hősök emlékművén a két világháború áldozatai szerepelnek név szerint, itt látható is. Amikor fotóztam akkor elgondolkoztam, hogy mi a helyzet az 1848-as honvédekkel? Biztos voltak, de miért nem tudok róluk? Kik voltak Ők?

A Vasi Digitális Könyvtár-nak köszönhetően választ is kaptam a kérdésre, az 1895-ben kiadott - Balogh Gyula  -  Vasvármegye honvédsége 1848-1849-ben című műben. Négy honvéd biztosan elesett a falunkból az 1848-as harcokban:

ŐRI FERENC, HORVÁTH GYÖRGY, DOMOKOS PÁL, MIHÁCZY GYÖRGY,

A hősök családnevei ma is élő famíliák a faluban. A hitelesség kérdésében több szempontból is bizakodó vagyok. Az író személye és foglalkozása a garancia számomra az adatok helyénvalósága vonatkozásában.

 

Ikervár lélekszáma és a kiállítandó újoncok számának aránya

Balogh Gyula írásából megtudhatjuk, hogy 127 lélek után kellett kiállítani két újoncot, ez alapján Ikervár lélekszáma 264 lett volna csak? Biztos, hogy nem. 1865-ös térkép alapján 141 házas volt Ikervár, melyben hárommal szerepel Péterfa és eggyel a kastély. Ebben az időben a 4-5 gyerek általánosnak mondható volt és jellemzően több generáció élt egy fedél alatt. A Pallas Nagylexikon szerint 1891-ben 1633 magyar lakossal rendelkezett Ikervár.  

Batthyány Lajos  lányának (Emma) fia, aki szintén Lajos volt és a fiumei kormányzó jelzővel szokásos megkülönböztetni, a házassága első éveiben feleségével (gróf Andrássy Ilona) Ikerváron élt. Ekkor újra beindították a Péterfai és Antónnia majorokat és a kastély is lakott volt. Ha erre a három helyre 133 főt számolunk el és a megmaradt 1500-at 150 házra osztjuk el, akkor 10 fő jön ki egy házra. Ezt feloszthatjuk két nagyszülő, két szülő, egy még ott lakó testvér és 5 gyerek arányra. Ezzel a kis levezetéssel csak arra akartam rámutatni, hogy ez a négy újoncnál biztosan többen vettek részt a szabadságharcban Ikervár színeiben. Inkább a 25 főhöz járt közelebb a falu katonai terhelése és ebből ismerünk négyet.

Kiegészítés: Válogatott írások Ikervár történetének II. kötetében (42.oldal) szerepel, hogy Horváth György kántortanító szerint a hagyomány így adta tovább a honvédek nevét:

Bárány Horváth György - elesett

Domonkos Pál

Őri Ferenc

Miháczi György

Vajda József - elesett

Horváth Miklós

Körtélyes János

Gárdon  László

Schönbein János

Zsoldos János

Az első oszlopba tettem az írásos bizonyítékkal alátámasztott négy honvédet. Lehet, hogy a "bárány" előnév segít behatárolni a későbbiekben a családját és lakóhelyét. Balogh Gyula könyve alapján a négy honvéd közül egyik sem élte túl. Így már 10 szabadságharcos névvel rendelkezünk, de még ez is messze van a 127 lélek után két fő kiállításától.


Amit sikerült a szabadságharcosokról és lakhelyükről kideríteni

Lehetett önként jelentkezni, illetve sorshúzással döntötték el, hogy kik mennek. 19 éves kortól, kezdték el feltölteni a kirótt kvótát. Megpróbáltam a szabadságharcosok vélelmezett családjait és  lakóhelyüket feltárni az 1865-ös jobbágy földek felosztását tartalmazó térképen lévő információik alapján.

 Öri Ferencz - 1865-ös térképen Eöri Ferencz névvel több földterület kapcsán találkoztam, melyeknél németül szerepelt az

örökség alatti jelzés. Egy helyen magyarul is szerepelt.

A nevek kiejtésbeli, nyelvi értelmezésbeli és írásbeli különbözőségére jó példa az oldalon feldolgozott 1858-as nyugtán szereplő Fájszt, Faiszt, Feist változatok magyarázata. Itt is hasonlóval találkozhatunk. A sótonyi hegyen a szőlők nevesítésénél már Őri Ferencz néven találhatók a bejegyzések. A Berek-ben lévő földet már fel is osztották a fiai között. Így ismert, hogy Albert, Imre és Ferencz volt a nevük, de ők már elhagyták a családnevük elejéről az E betűt. 

 

Hol lakhattak? A Kossuth Lajos és Rákóczi Ferenc utca találkozásától felfelé a hatodik házban. A bal felső sarokban lévő 64-es számmal jelölt házban. De ki is lehetett a szabadságharcos? Az apa? Az apa apja? Az apa gyereke? 

Nézzük az apa verziót először. Elesett 1849-ben, hátrahagyott három gyereket és ekkor 16 évvel később osztották el az örökséget a gyerekek között. Idő síkon összerakható, ha húszas éveire megházasodott és volt három gyereke, akkor azok 16 év múlva már nagykorúan örökölhettek.

Az apa gyereke? Mivel volt egy Ferenc nevű élő gyereke, így nem valószínű, hogy azt megelőzően is lett volna egy Ferenc nevű gyereke, aki elesett volna. Így ezt ki lehet zárni.

Az apa apja? Nos ha az unokák 1865-ben húszon évesek voltak és apjuk természetes halállal halt meg pár évvel korábban, akkor az 1849-ben 20-30 éves lehetett, így az ő apja 40-50 éves lehetett. Nem valószínű, hogy újoncként őt sorozták volna be. Legvalószínűbb, hogy az apa volt a hős, aki hátrahagyott három árvát.

Domokos Pál - névnél is van egy kis torzulás, mert Domonkos-ként írták a nevűket, a Domonkos János nevet találtam.

   

Ebből megtudható, hogy a 137-es házban laktak, a Petőfi Sándor utca keleti felének a közepén. Domonkos János lehetett a Pál apja, de a fia is adott esetben. De inkább az a valószínű, hogy a fiú esett el a harcban és az apja 1865-ben középkorúként birtokolta a földet.

Miháczy György - kiterjedt család lehetett, így nem tudni melyik ághoz tartozhatott. Miháczy név y-nal nem szerepel,

mindenhol i-vel írják a családnevet. Miháczi Ferencnő (69), Miháczi István (27), Miháczi János (55) családokat találtam a föld bejegyzések révén. Akkoriban nem a , hanem a toldatot használták. 55-ös ház a Kossuth Lajos utcában a Batthyány utca felöl a hatodik ház. 27-es ház a Batthyány szoborral szembe lévő második ház. 69-es ház a Kossuth Lajos és Rákóczi Ferenc utca találkozásának sarkán volt.

Horváth György - no, ebből a családnévből volt a legtöbb, igy még a találgatáshoz sincsen elegendő információm.

Horváth Mihály (49, 48, 36), Horváth Lászlónő (51), Horváth Pál (108), Horváth Józsefnő (49, 47, 101) Horváth Anna (141). Horváth Mihály három házzal is rendelkezett a Batthyány utcában. Talán az ő fia lehetett az a Horváth Lajos, aki 1910-ben nejével a Szűz Anya szobrot emeltették a Batthyányi utcában, mely alapításáról szintén olvasható pár sor az oldalon. A 47, 48, 49-es házak a Batthyány - Kossuth sarokház (50) után a déli oldalon voltak, velük szemben volt az északi oldalon a 36-os. Az 51-es ház a Batthyány - Kossuth sarokházat követő volt a Kossuth utcában. A 101-es a Petőfi- Rákóczi kereszteződéstől a második ház, a nyugati oldalon. 108-as a Szent István utca északi oldalán az ötödik ház volt. A 141-es pedig a Petőfi utcában a temető végétől a második ház. Ekkor még nem volt beépítve minden házhely.


Az előforduló házhelyeket megjelöltem a térképen, hátha valakit ez visz közelebb, hogy több információt tudjunk felderíteni a szabadságharcosok családi szálairól.


 

Balogh Gyula levéltáros volt és a könyvében is leírta, hogy inkább a kevesebb, de a biztosabb elvet követve vette fel a listára a neveket és tényeket. Majd azokat összevetette a különböző forrásokkal. Ráadásul abban a korban élt, amikor még elérhető volt a kutatása szempontjából sok apró információ. 11 éves volt a harcok idején, 47 évesen kezdte levéltárosi pályafutását, tehát már kiforrott, megfontolt fejjel szemlélhette a rendelkezésére álló dokumentumokat.

A könyv teljes egésze itt érhető el, a kivonatos változatát mutatom be csak itt. A  kipontozott részeknél nagyobb anyagrészeket hagytam ki. Célom az összefüggések megértésének elősegítése és egy fajta keret szolgáltatása a négy ikervári hős neve köré. Kiemeltem vastagítással azon kulcsszavakat, amely részek elolvasását javaslom.

BALOGH GYULA  -  VASVÁRMEGYE HONVÉDSÉGE 1848-1849-BEN

 Kiadva: Szombathely, 1895, Özv.: Seiler Henrikné Könyvnyomdájában

- KIVONATOS VÁLTOZAT! -

Kik voltak a honvédek ?

 Költők elzengették, a történetíró megitta, s Kossuth Lajos elnevezte őket, "névtelen félistenek"-nek.

 Férfiak, kikkel a hazaszeretet csudákat míveltetett.

 Ma még egyszerű földmives, kereskedő, iparos, tanuló, pap, vagy hivatalnok, holnap egy hős, aki küzd, harczol, vérét ontja ősi szabadságáért, s ha kell, életét is leteszi áldozatot a hazaszeretet oltárára.

 Ők rakták le az alapot, a melyen az önálló magyar államiság épülete emelkedik, s csudával határos hőstetteik az erkölcsi elismerés és a jövő sikereinek biztosítékai lettek.

 Áldjuk tehát emlékezetüket az elköltőzötteknek, s tisztelet azok nevének, kiket e gondviselés a hősök közül mind a mai napig megtartott !

 Bizonyára a hála, hazafiai kegyelet és tisztelet érzelmei vezérelnek engem is, amikor összeállítani igyekszem azoknak névsorát, kik vármegyénkből állottak a szabadságharc háromszínű zászlója alá.

 De ha e névsor itt-ott hiányos talál lenni, az, ne legyen az én hibám.

 Az iratok, melyek nekem forrásul szolgálnak, a leggyakrabban apró, néha tenyérnyi nagyságú jegyzetek, nyugták, levelek, s azok is hiányosak, adataik egyben-másban ellenmondók, és itt-ott nem mindenben megbízhatók, úgy, hogy az igazságot igen gyakran csak egyéb adatokkal való egybevetés után lehetett megállapítani.

 Rendszeres állítási lajstromot a vármegye kétharmadrészéről hiában keresünk: Ha voltak is, azokat a zászlóaljak parancsnokságai bizonyára magukkal vitték. És hol vannak azok most !

 1849. után, igaz, a hatóság összeíratta a beállott; állított s az azután ismét hazatért honvédeket, de e névsorokat részint Pozsonyba, az ottani kerületi főbiztossághoz küldték, részint a hadfogadó bizottságoknak adták ki a honvédek sorozása végett, s azután ezen névsoroknak is nyoma veszett.

 A rendelkezésemre álló adatokat szigorú kritika alá vontam, s inkább megtörténhetik,hogy egyik-másik hős neve hiányzani fog, csakhogy olyanok ne kerüljenek névsoromba, akik fölhívattak ugyan, s így a jegyzékekben előfordulnak, de vagy alkalmatlanoknak találtattak, vagy pedig maguk helyett mást fogadtak.

 Azt hiszem, hogy az általam összeállított névsor így hézagosan is mindig becses adalékul fog szolgálni a szabadságharcz történetéhez.

 De mielőtt annak közléséhez hozzáfognék, el kell mondanom röviden egyet-mást azon időből, ami szorosabban ide vonatkozik.

 Vasvármegye férfiasan, hazaszeretetéhez méltóan megállta helyét ama nagy napokban.

 Ujonczokat adott az 5-ik száma huszárezredhez, 3200 nemzetőrt küldött a Drávához, kiállította az önkéntes nemzeti űrsereg vitézeit, szervezte a népfölkelést, a 7-ik honvédzászlóalj legénységét 473 egyénnel szaporította, s végül e vármegye ifjaiból alakították a 44. és 45-ik honvéd zászlóaljat.

 Mellőzvén itt az összeirt s a jeles emlékezetű Vidos József vezérlete alatt 3 hónapi kötelezettséggel fölállított nemzetőr-sereg szereplését, mielőtt honvédeink történetének vázolásához kezdenék, röviden az önkéntes nemzetőrökről kívánok megemlékezni, mivel az ő kötelezettségük a háború tartamára szólott, és a fegyver tények némelyikében cselekvőleg is részt vettek.

 A kormány belátván, hogy az összeírás útján kiállított őrseregnek hasznát venni alig lehet, Batthyány Lajos gróf miniszterelnök 1848. Augusztus 13-án meghagyja a vármegyének, hogy egy erős és egészséges nemzetőrökből álló s önkéntesen ajánlkozó" őrsereget állítson föl.

 Augusztus 15-én már ismét jön a miniszterelnök rendelete, melybeli utalván a hazánk láthatárán tornyosuló vészre, s felemlítvén, hogy Jellasics szavát megszegve, Varasd körül tetemes haderőt gyűjt, utasítja a vármegyét, hogy állítson azonnal minél nagyobb számú, kiindulásra kész és önkéntesen - ajánlkozó nemzetőrt.

 A vármegye a veszély elhárításához az általa legczélszerübbnek tartott módon kívánván járulni, 1848. Augusztus 23-án tartott rendkivüli közgyülésében elhatározta, hogy a községek elöljáróit 3000 önkéntes kiállítására fogja kötelezni, a kiállítási költségeket az összes lakosság viselje, s kivetési kulcsul pedig a lélekszám vétessék.

 A 3000 önkéntes nemzetőrnek az egyes községekre való kivetésével Vidos Dániel alispán, Hrabovszky Zsigmond főjegyző. Hodászy József polgármester. Hettyey István számvevő, Berzsenyi Miklós főügyész és Hegedűs Sándor főmérnök bizattak meg.

 A midőn a vármegye ezen elhatározásáról a miniszterelnököt értesítette volna, fölemlítette még azt is, hogy intézkedése sikeréhez valami vérmes reményt nem köthet, s ha a veszély, mely a hazát fenyegeti, védő sereget tesz szükségessé, ez kényszer útján volna előállítandó. - Előterjeszté ezúttal továbbá, hogy a vármegye lakosságának közel fele német ajkú, kik a katonáskodás iránt ellenszenvvel viseltetnek. Már azon 3200 nemzetőr kiállításánál, kik a Dráva mellé küldettek, nagy részben helyetteseket fogadtak, azoknak fölfogadási díját előteremteni nagy megerőtetésükbe került. Van olyan község, mely ily czélra 3-4000, sőt 9000 forintot is költött. Ha pedig most is ugy fogadják önkénteseiket, annyira megerőtetik magukat, hogy a többi teher viselésére képtelenek lesznek. A magyar vidékek nagyobb része pedig, a drávaparti nemzetőrök kiállításánál, kötelezettségén fölül, oly buzgó részt vett, hogy azokat most kímélni lesz szükséges.

 Így beszélt a vármegye őszintén, és - sajnos a következmények igazat adtak neki. Az önkéntes nemzetőrök számát tekintélyesnek mondani éppen nem lehetett.

 Akik összejöttek, azokat a vármegye elszállította Pápára, hol őket Kosztolányi Móricz őrnagy, a dunántúli önkéntes nemzetőrök vezére, vette át.

 Ezen önkéntes nemzetőrök ruházata a következő volt: fekete csákó, nemzeti rózsával, szürke köpeny, barna atilla, sötétkék mellény, tábori sapka, kék magyar nadrág, nyakravaló, két pár fehér ruha, egy pár topán és posztó kesztyü. -- A felszerelés: borjubőr tarisznya, töltés-táska, fekete szijakkal, fekete vállszij karddal és szuronytokkal, fekete fegyverszij és kenyérzsák.

 A ruházat a felszereléssel együtt 30-40 forintba került.

- KIHAGYOTT RÉSZ -

Végre is az önkéntes nemzetőrök részben haza bocsáttattak, míg más részük a rendes honvéd-zászlóaljakba olvadt bele.

A magyar felelős kormány látván az ármányt, mely a hazát körül hálózni igyekezett, s a vész-felhőket, melyek a nemzet egére borultak, kötelességének ismerte, hogy a védelem szükséges eszközeiről gondoskodjék.

E czélból az 1848. Május 16-án kelt rendeletével elhatározta, hogy toborzás utján egy - egyelőre csak 10 zászlóaljból s zászlóaljanként ezer emberből álló önkéntes honvédsereg állittassék föl 3 évi szolgálati kötelezettséggel.

E határozatával a kormány megvetette alapját azon nemzeti hadi intézménynek, melynek bajnokai hazaszeretetükkel, hősiségükkel csakhamar az egész mivelt világ figyelmét magukra vonták.

A hadi történelem egy új, fényes alakot nyert : a magyar honvédet!

Vármegyénkhez 1848 Május 23-án érkezett meg az összes miniszteriumnak s Szemere Bertalan belügyminiszternek 1845 Máj. 19-én kiadott rendelete, melyben felhívják a vármegyét, hogy az önkéntes seregnek minél nagyobb számban való és minél gyorsabb kiállítását minden módon eszközölje, s a vármegye lakosai járuljanak segedelemmel a haza szükségeinek fölözéséhez.

- KIHAGYOTT RÉSZ -

 Kezdetét vette tehát azonnal mind a hazafias adományok gyűjtése, mind az önkéntes honvédek toborzása.

 A lakosság áthatva a hazaszeretet melegétől, készségesen áldozott nélkülözhető pénzéből. Előjöttek a szekrényekből, ládákból gondosan őrizett aranyak, tallérok és ezüst huszasok, hogy a haza oltárára kerüljenek. A kinek a pénze szükebben volt, az ezüstnemüit, ruháinak ezüstgombjait, s egyéb értéktárgyait vette elő. A nők megváltak kedves gyürüiktől, melltűiktől, s ragyogó fülbevalóiktól, az asszonynépnek e kedves ékességeitől, s örömmel siettek az áldozat oltárához. A menyasszony jegygyürüjét vonta le ujjáról s áldozatul hozta hazájáért. A vőlegény büszke volt, hogy ily hazafias lelkü nő vonzalmával dicsekedhetett, s azzal a kijelentéssel indult a nemzeti lobogó alá, hogy majd másik gyürűvel és dicsőséggel tér vissza. A kinek se pénze se ékszere nem volt, az valami értékes tárgyról mondott le. Örömmel, lelkesen hozta, meg áldozatát öreg és ifju, gazdag és szegény egyaránt.

 Ah, csudás egy érzés az a hazaszeretet !

 A toborzó tisztek mellett egy őrmester és azonkivül 10 toborzó működött, kiknek a vármegye egyforma dolmányt csináltatott. A toborzók nevét a következőképpen találom följegyezve : Menyhárt, Reicher, Szakál József, Szabadfi Miklós, Lakits, Mezei Ferdinánd, Wirtesits, Jelencsik, Vagner és Pongrácz. Ezeken kivül még Székely Ferencz és Ajkas László is foglalkozott toborzással.

 A toborzási főhely Szombathely volt, de kirándultak innen az egyes toborzók a vármegye egyéb községeibe is. Így Székely Ferencz Sárvárott, Ajkas László Meszlenben, és Pongrácz Szent-Tamáson hivta zászló alá a vármegye ifjuságát. - A toborzási költségek Május 25-től Junius 1-ig 715 forint 40 krajczárra rugtak.

 Hogy hogyan is történt a toborzás ?

 A toborzó küldöttség - tiszt, őrmester, néhány toborzó - megállnak a falu korcsmája előtt. Asztal, szék hamar került elő, tinta, toll az őrmester részére hasonlóan akadt, s a korcsmáros meg gondoskodott, hogy a hely, mely az asztalon a tinta mellett üresen maradt, megteljék boros üvegekkel, melyek fölött vidám szellő lengette a nemzeti lobogót. A czigány, természetesen, egyik fő kelléke volt. a toborzásnak.

 Amint a poharak összecsendültek. s a czigány zenéje megszólalt, kiállottan a toborzók a középre. - Kalapjukon széles nemzeti szalag lengett, s a mellényből kinyuló két kart bőszáju patyolating takarta. A csizmákon a zeneszóra megperdült a sarkantyú, s megindult a táncz szép lassu tempóval ; majd gyorsabban és gyorsabban ujjongott a hegedű, gyorsabban és gyorsabban perdült a tánczos. s egy hangos sikoltásban adott kifejezést világra szóló kedvének.

 Erre a csudára aztán összesereglett a falu örege-apraja, s a szép, deli legény bizony csak nem állhatott ellen a toborzó hivogató szavának.

 - Szép élet a katona élet ! Gyere, öcsém, katonának! Négy esztendő nem a világ! Eredj haza a kályha mellé tollat fosztani! Ilyenképpen csábitja, ingerli a toborzó a legényt, pedig hát talán nincs is arra szükség, mert hiszen a falusi szivben is ott dobog a hazaszeretet, s Pista akkorát csap a toborzó tenyerébe, hogy szinte riadoznak miatta a körülálló hajadonok. Erre katonasapkát nyomnak a fiu fejébe, az őrmester meg beirja a nevét a nagy protocollumba.

 Mikor azután már együtt van az ifju csapat, eljön a bucsuzás órája is.  "Isten hozzád szép falum határa !"

- KIHAGYOTT RÉSZ -

 1848. Julius 12-én tartotta Kossuth Lajos a nemzet-gyűlés alsó házában, a honvédelem tárgyában, ama lángoló hazafisággal telt és örök emlékű beszédet, melynek eredménye 200 000 honvédnek megajánlása volt.

 De daczára annak, hogy a részletes törvényjavaslat az alsóházban úgy, mint a főrendiházban csakhamar keresztül ment, annak szentesítése még Aug. 29-én is késett.

 A kormány azonban, tekintettel a növekedő közveszélyre, szükségesnek látta, hogy a magyar hadsereg, addig is, míg a katonaállitási törvény szentesítést nyerne, mielőbb kiegészítessék.

 A megajánlott 200.000 honvédből egyelőre 42000-nek a kiállítását határozták el, s 127 lélek után 2 ujonczot számítva, Vasvármegye áltál ezuttal 4472 honvéd volt kiállitandó. Batthyány Lajos miniszterelnök. 1848 szeptember 19-én kelt rendeletében tudtul adja a módokat, melyek szerint á kiállítást eszközölni kellene.  

Hol a község úgy óhajtaná,történhetnék a kiállítás kor szerint. Egy másik mód a sorshúzás útján váló kiállítás á 19. 20. 21. 22. éves egyénekből. Harmadik mód a toborzás.

 Minden ujoncz foglalópénzül 20 pengőforintra tarthatott számot, s 4 évi szolgálatra vállalt kötelezettséget.

 Vármegyénk sorshúzás útján állította ujonczaít, de elfogadta az önkéntes ajánlkozásokat is, s az állításhoz polgári biztosul Horváth Tamást küldötte ki.

 Szombathelyen Szeptember 27-én vette kezdetét á sorozás és Szent-Gotthárdon November 7-től December 23-ig tartott Itt Koller György főorvos, és Petók János őrmester nevét őrizték meg az iratok, kik az, állítás körül foglalkozták.

 October vége felé á vármegyében működő kormánybiztosok utasítást adták ki, melynek az volt a feladata, hogy az ujonczállítás körül előforduló nehézségeket megszüntesse.

 Ezen utasítás szerint a honvédnek 5 láb és 2 hüvelyk magasnak és 24 éven alulinak kellett lenni. Az idősebbeket csak úgy fogadták el, ha kitűnő épek, erősek s legkevesebb5 láb magasságnak voltak. Ahol á 19-22 évesekből á kellő szám ki nem került, ott a 23 24. 25 és 26 évesek is sorsot hozták. Minden ujoncz, aki alkalmasnak találtatott,ha úgy akarta, maga helyett alkalmas helyettest állíthatott, de kereszténynek csak keresztényt, s zsidónak csak zsidót volt szabad maga helyett állítani. Hogy miért ? - azt az utasítás bővebben nem fejti ki.

 1848 October havában vármegyénkben az Ausztriából haza igyekvő horvát had ellen népfölkelés szerveztetvén, ennek tartamára á honvéd-állítás szünetelt. October 21-e után azonban újra hozzá látták Három avató bizottság előtt folyt a munka serényen, s Deczember 4-ig 3000 ujoncz soroztatott. Idő közben azonban a vármegyék illetéke fölemeltetvén, Dezember 8-ára még mindig 2072 hátralékos ujonczot követelt Répásy Mihály tábornok, az ujonczozásí osztály igazgatója. Ez á szám azonban részint á Deczember 8-át megelőzött, részint á Deczember 23-áig folytatott ujonczozás következtében bizonyára alább szállott.

 A vármegyénkben állított ezen ujonczokból, alakították a 44. és 45-ík honvéd zászlóalját. Amannak á törzse Szombathelyen, emezé Sárvárott volt elhelyezve, a legénységet pedig a körülfekvő községekben szállásolták el. Utóbb, mivel vármegyénk a harmadik hadmegyéhez volt beosztva, az ujonczok a hadmegye székhelyére : Pécsre szállittattak. E hadmegye parancsnoka Csanády Pál alezredes volt.

- KIHAGYOTT RÉSZ -

Akiknek emlékét a vármegyénkben alakult két zászlóalj legénységéből irataink föntartották, azoknak névsorát alább közlöm.  Az ujoncz azon község részére állíttatott, melynél a neve előfordul. Rendszerint ugyan ezen községeknek volt a szülöttje is.  Akik más községből valók voltak, az ilyenek születési helyét, nevük után, lehetőleg följegyeztem.

 Megemlítem még, hogy azoknak neve, akikről kilehetett deríteni, hogy a szabadság-harcz viharait átélvén, a pusztító csaták után hazatértek - ritkított betűkkel van szedve.

 A községek betűsorban így következnek.

 Alsó Lövő : Kis Ferencz, Szeig Vincze, Kovács József Brukner János, Müller György (Elleberg, Würtenberg) Pongrácz György, Czitkovits József .

- KIHAGYOTT RÉSZ -

Ikervár : Őri Ferencz, Horváth György, Domokos Pál, Miháczy György.

- KIHAGYOTT RÉSZ -

Zoltánháza : Vrecsics Mátyás Barbarits Mihály, Porédos János (Bodóhegy), Rodi Miklós.

- KIHAGYOTT RÉSZ -

Míg a fiatal honvédség az ország más részein még csak 1849 tavaszán vívta dicsőséggel teljes csatáit : nálunk, itt az ország nyugati szélén, már 1848 végén leáldozott a szabadság napja.

 A Steierország felül előnyomuló Nugent tábornok az 1848 évi Deczember második felében átlépvén a határt, csapatai Deczember 25-én már Körmendnél állottak, s onnan Althan gróf alezredes parancsnoksága alatt egy mozgó csapatot Szombathelyig és onnan tovább is előre tolván, kijelenté, hogy a megszállt és megszállandó vármegyéket katonai kormányzás alá veszi.

 Ugy is történt, és ezzel azután kezdetét vette a bajsza ugy a honvéd-legénység, mint a tisztikar tagjai ellen. Különösen élénkké vált a honvédekre való vadászás a világosi katasztrófa s a komáromi kapituláczió után.

 Azokat, akik meg nem szöktek, vagy el nem rejtőztek, ha alkalmasoknak találtattak, besorozták az osztrák ezredekbe.

- KIHAGYOTT RÉSZ -

 Ez a mi hőseink története!   Emléküket őrzik az oszlopok dicső csatáik térein, 's a hálás kegyelet az utónemzedék szívében !


 

Balogh Gyula        -          Levéltáros, történetíró (Ihászi 1837. május 28.-Szombathely 1921. április 20.)

A Veszprém megyei Ihásziban született Pápán, Kőszegen és Szombathelyen tanult. A Pesti Jogi karra iratokozott be, de nem lett ügyvéd. 1859-ben Vas Gereben Képes Újságjának szerkesztője volt. 1861-ben saját fordításában jelentette meg Heine verseit. 1861-1867-között a körmendi járás esküdtje, majd Vas vármegye aljegyzője volt. 1867-től kiadta és szerkesztette a Vasmegyei Lapokat. 1870-ben kötetbe gyűjtötte saját verseit, megalapította és szerkesztette a Sopron Megyei Közlönyt. Újságjaiban nagy propagandát biztosított a Szombathelyi Régészeti Egyletnek, a Dalárdának, a Tűzoltó Egyesületnek és az Állandó Színháznak. 1876-ben kezdeményezője volt a vármegyei Berzsenyi ünnepségeknek ezért főispáni kitüntetésben részesült. 1884-ben sikerrel pályázta meg a vármegyei levéltári állást és felhagyott a szerkesztői tevékenységével. A megyei iratok megrendezése után Szombathely majd Győr város is vele rendeztette levéltárát. Érdeklődése fokozatosan a történelmi témák felé fordult. A megyei iratok rendezése közben kezébe kerülő érdekesebb iratokat megyei és országos lapokban, köztük a Pesti Hírlapban is publikálta. Történelmi cikkeit, főlevéltárossá történt kinevezése után, 1895-ben adta ki a Klio szolgálatában című kötetben. A Pallas lexikon őt bízta meg Moson, Tolna, Somogy, Vas és Zala megyék történeti fejezeteinek megírásával. Munkatársa volt az Osztrák Magyar Monarchia írásban és képben című monumentális műnek és ő írta a Sziklay-Borovszky féle monográfia Vas megyei kötetének történeti fejezetét. Munkásságáért elismerő oklevelet kapott az udvartól. Vas vármegye nemes családai című 1894-ben megjelent műve máig nélkülözhetetlen kézikönyv. E munkájával országos ismertségre tett szert. A könyv a hatalmas érdeklődés miatt, 1901-ben második kiadásban is megjelent 84 éves korában, 34 évi levéltári szolgálat után vonult nyugdíjba. 1921-áprilisában szívszélhűdésben hunyt el. A szombathelyi Szent Márton temetőben nyugszik, sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság „A” kategóriában a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította. 1956-tól utca viseli nevét. szombathelyen. Történelmi tanulmányokat írt, elsősorban Vas vármegye múltjáról, ittidézett műve a Vas vármegye honvédsége1848/49-ben.       Forrás

 

v20110413