Falu tüzek pusztítása. A tüzek ma is tönkre tesznek egy családot, de száz-kétszáz évvel ezelőtt egyetlen egy szikra egy fél falut képes volt elpusztítani pár óra alatt.
Megpróbálok rávilágítani a szó legszorosabb értelmében égető szűkség volt az önkéntes tűzoltó egyletek alapítására. Sors fordító események voltak a tűzek, keletkeztek figyelmetlenségből, szándékos gyújtogatásból és villámcsapásból.
Egy következő cikkben a Batthyányiakat ért elektromos tűzről is szó lesz.
Természetesen ahol tűzek voltak, ott hősök is lettek.
Ezt a cikket még a korábbi századok tűzeiről szóló információkkal kiegészítem majd.
Először is berakok ide négy képet az akkori házakról a Jarina albumból, hogy a tűz veszélyének és a problémájának nagysága kézzelfoghatóbb legyen. Az első sor bal oldali kép a mai Petőfi utcában volt, még a 80-as években is lakták Jarina József szerint. Az első sor jobb oldali kép a mai Szt. István utca sarkán volt. A második sor bal oldali kép a templom mellett a Rába utcában volt, ott laktak az egyháznál dolgozó szolgák, "Nagyasszony" háznak is hívták. A jobb alsó kép pedig egy padlás részletet mutatja. Látható, ha itt lángra kapott a nád, vagy szalma, akkor nem volt megállása.
A korabeli tűzesetek a falvak és az emberekre nézve is sors fordító szerepet töltöttek be, amíg az építési technológiák tűzveszélyesek voltak és a tűzoltás hatékonysága nem volt hatékony. A tűzvészek mértékének mai ésszel való feldolgozásához és értékén való kezeléséhez egy 1908-as hírt idézek ide. Ha ekkor ilyen nagy volt a pusztítás, akkor el lehet képzelni, hogy a kérdés milyen égető volt még száz évvel korábban.
|
Egy zalai kisfaluban történt, egy lakodalomból jó kedvvel távozó ifjúnak tulajdonított tűzokozás. Szépen fogalmazták meg az állapotát. Egyetlen szikra révén és némi szélvihar támogatásával leégett 54 ház, 150-200 melléképület, takarmánnyal és állatokkal együtt. 60 gazda, azaz 60 család földönfutóvá vált pár óra alatt. Gondoljunk bele, február van, akkor még volt tél, ennyi embert nincs hol elszállásolni még egy éjszakára sem. Nincs meleg ruha, nincs széna amibe elbújhatnak, nincs élelem. Ilyenkor nem csak azok szenvedték meg a tűzet, akiknek minden odaveszett. Ilyenkor a faluban lévő szerencsés családok is megtörtek, hisz a saját részre télire beraktározott szűkös élelmet most megosztották a rászorulókkal és szállást is kellett biztosítani számukra, nem egy hétre. Ne feledjük, hogy van ami idővel és pénzzel pótolható, de a tűzben meghalt hat ember élete már nem hozható vissza.
Erről jut eszembe, hogy valaki mesélte egyszer, hogy a nagymamájánál a háztól különálló nyári konyhába mindig látott régi télikabátokat lógni a fogason, amiket soha nem látott használni. Megkérdezte az okát és jött a rövid válasz: Ha baj van, legalább ne fázzunk. Gyerekként nem igazán értette a választ, milyen baj lehet és nyáron nem fázik senki. De azt megérezte, hogy a nagymama nem akar erről bővebben beszélni. Pár év múlva a felnőttek asztal melletti beszélgetéséből csípett el pár mondatot és akkor tudta meg, hogy a család régen mindent elveszített egy tűzben. |
 |
Ikervár többször leégett, ennek okozataként a falu alaprajza is változott kismértékben. A kastély körüli házakat megszüntették és így egy oldalas lett a „fő” utca. Egyikoldalon házak a másik oldalon a kastély magas kerítése lett a meghatározó. Ez már a Batthyányiak beköltözésekor történt és ekkor volt az is, hogy a környező "pusztákból", majorokból is betelepítettek több családot. A falu új utcákkal gazdagodott, például a mai Petőfi utca ekkor vált egyoldalassá, majd kétoldalassá.
Következzen egy nagy ikervári tűz felelevenítése 1907-ből.
A Pápa és Vidéke újság vasárnapi megjelenésű volt, a sárgább cikk a Pesti Naplóban jelent meg korábban, már 25.-én. Ez csak azért fontos, mert az eredetinek tarthatóbb cikkben 36 lakóház semmisült meg. Gondoljunk bele, hogy a Batthyány emlékmű és a tűzoltó szertár között volt egykor ennyi ház, a falu 130 házból állhatott ekkor.
Pesti Hírlap 1907 június 25.-én megjelent számában volt a következő hír, melyben 36 lakóház , de 293 melléképület égett le. Vagyis 90-nel több. Valahol félre csúszott egy karakter. A mellette lévő szűkszavú hír is a Pesti Hírlapban jelent meg egy évvel később, 1908 augusztus 19.-én, a tűz 18-án kedden történt.
Nem hagynám ki a hírmondók köréből a Népszava újság szerkesztőinek hozzáállását sem. 22.-én, amikor még égett a tűz kaptak egy telefonos hírt és gyorsan megjelentették. 25-én pedig képesek voltak pontosítani a hírt.
Tanulság, csak óvatosan kezelendő a gyors tájékoztatás során jött információ. De azért elgondolkodtató, ha az első szám már 49 lakóházról szólt és a végső 86-ról, akkor nem valószínűsíthető az elírás. Bár az első hírekben csak 36 ház szerepelt, ami felment 86-ra, itt már gyanús lehet. Esetleg a 3-asból lett 8-as? Illetve melléképületeknél a 203-ból lett 293. Talán csak a biztosító papírjaiból lehetne megtudni a pontos számot, persze csak ha lett volna mindenkinek biztosítása.
Ezt a cikket még ki fogom egészíteni a falu régebbi századokban történt nagy tüzeivel is, csak idő kérdése.
Feldolgozás alatt van még egy másik tűzeset is, amelyből látni, hogy a tűz nem kíméli az urakat sem. Gróf Batthyány Lajos fiumei kormányzó családjával történt 1912-ben Pesten, hogy elégett egy szobában egy millió koronás műkincsük. A legfájóbbak a család történelméhez fűződő pótolhatatlan kincsek.
Egy másik korábbi és szerencsésebb kimenetelű tűzről is megemlékeznék, mely egy hőssel is rendelkezik és több apró érdekességgel bír.
|
1887 május 13 pénteken jött a hír, hogy egy héttel korábban villámcsapott Komáromi Gergely házába és felgyújtotta azt. (1887. május 7.-én) Gróf Batthyány Lajos a fiumei kormányzóként vagy győri főispánként aposztrofált és nem a miniszterelnök Lajos volt, aki kimentette az idős feleséget. Batthyány Lajos ekkor 27 éves volt és már 3 éve ő volt a főispán Győrben. Rendet tett a városházán, pártolta a város fejlesztését, mint például a vízvezeték rendszer kiépítését. Ikerváron már 1882-től gazdálkodott, Édesanyja Batthyány Emma, Batthyány Lajos miniszterelnök lánya volt, vagyis a vértanúnak az unokája volt a hős. Olvasható, hogy sikerült a tűzet lokalizálni és a szomszédos szalmatetejű ház megmenekült.
Kutakodásom során belefutottam egy hírbe, ami alapján a hölgy neve Musetics Julianna, bár szerintem elírták és Musatics volt. A házhelyünk felét a Musaticsék területéből vettük, bár akkor már más tulajdona volt. 1884-ben ünnepelték az aranymenyegzőjüket (50 éves) az akkor 76 éves férjével. Az eseményt majd egy másik cikk tárgyalom. |
 |
A végén egy hős nélküli 1934-es gyújtogatásról szóló hírt elevenítek fel, amikor is sok értékes irat megsemmisült.
Amiről pár nap késéssel a Zalamegyei Újság 1934.05.16-ai számában részletesebben is olvashattak.
Nem kellett sokáig várni, hogy elkapják az elkövetőt.
