1898-ban kiadott Magyarország Vármegyéi és Városai  enciklopédiában Vasvármegye községei  részben Ikervárról több oldalról is tájékozódhatunk.

Érdemes beleolvasni más falvakról szóló írásokba is, sok érdekes információhoz jutunk arról a korról. Melyik korról? Abból a megfogalmazásból, hogy Ikervár jelenlegi birtokosa Batthyány Lajos, a volt fiumeni kormányzó (tehát nem a miniszterelnök).

Forrás a Stanford Egyetemi könyvtár (USA,  Kalifornia állam, San Francisco -hoz közel) digitalizált példánya a Google jóvoltából. A minket érintő részeket kiemeltem, de ezeken kívül nagyon sok információ szerepel még a könyvben. Például a távolabbi Borgáta falu  is az ikervári uradalomhoz tartozott abban az időben.

A könyv több fejezetből áll, a témák a teljesség igénye nélkül: hegy és vízrajz, népesség, falvak leírása, őstörténet, közigazgatás, egyház, vallások, közoktatás, tudomány, irodalom, színház, társadalom, egészségügy, mezőgazdaság, erdészet, vadászat, sport, bányászat, kohászat. Látható, hogy nagyon alapos munkáról van szó. Ebben a részben három fejezetből emelem ki a minket érintő részeket.

A vízerőművel kapcsolatos fejezet részt a vízerőmű blokkjában szerepeltetem, amely itt olvasható.

Ebben a fejezetben bemutatja a falut, ne feledjük, hogy 1898 előtti információkra épül.

Ikervár

Ikervár nagy magyar falu, 213 házzal és 1633 r. kath. és ág. ev. lakossal. Postája és távírója helyben van. Egyike a vármegye legrégibb és történelmileg is legérdekesebb községeinek. Sárvártól délre, Rába mellett fekszik. A körjegyzőség és a körorvos székhelye. A lakosok takarék- és segélyegyletet tartanak fenn. A Fejér-féle codex szerint itt, a Rába jobb- és balpartján egy-egy váracs állott, a melyek Sárvár elővédett képezték. Salamon király kedvencz vadászterülete volt e vidék, a hol több ízben megfordult. A község régi pecsétnyomóján a két vár képe ma is látható. 1532-ben a törökök szállották meg a községet, 1709-ben pedig a császáriak, Heister vezérlete alatt. Plébániája 1595-ben már virágzott. Mostani temploma a mult század végén épült, de szentélye és portáléja a XV. századból való. Földesurai a Nádasdyak, majd a Draskovichok és később a Batthyányak voltak.

Batthyány-kastély

Jelenlegi birtokos gróf Batthyány Lajos orsz. képviselő, volt fiumei kormányzó, kinek itt nagyterjedelmű uradalma, szép ménese és nagyszerű kastélya van. A körülötte elterülő park úgy terjedelemre, mint szépségre nézve az egész országban ritkítja párját és a botanikus számára is érdekes tanulmányt képez. Területén körülbelül 100 faja áll a szebbnél szebb fáknak, melyek közt ritka, óriási terjedelmű példányok vannak. A parkon a Rába folyik keresztül és egy helyen szép nagy tavat képez. A kastély alapépítménye és földszintjének egy része régi; 1846-47-ben alakították át a mostani olasz renaissance-stilben. A kastély helyiségei valódi főúri ízléssel és fénynyel vannak berendezve. Minden egyes terme egész kis muzeuma az értékes és szép, nagyobbára történeti vagy kulturhistóriai becsű műtárgyaknak és Batthány-reliquiáknak. Könyvtára egyike a leggazdagabb magán könyvtáraknak és több mint 6000 kötetet számlál, rézkarczgyüjteménye pedig körülbelül 600 darabból áll. A családi ékszerek és ötvösművek közt is számos nagyértékű és históriai becsű darab van.

Villamos müvek

A község mellett, a Rábán vannak a híres ikervári villamos müvek, melyek hazánkban egyedül állók.

A növénygeográfiai a fejezetben nem sok szó esik rólunk, de két annál érdekesebb fénykép felvétel is szerepel benne, ami a kastéllyal kapcsolatos.

Bevallom, a vizes-parkos képet nem tudtam beazonosítani helyileg. Valószínűleg ez a Rábán túl oldalán volt, egy holtágból kialakított csónakázó tó. Erről a "hajótöröttek" cikk végén lehet bővebb információhoz jutni. Sajnos, de szerintem ez az egyetlen megmaradt felvétel a tóról.

A mezőgazdasági részben is megemlítésre kerül Ikervár:

Ikervári uradalom. Gróf Batthyány Lajos tulajdona. (Hozzátartozik Sárvár, Rába-Kovácsi és Sótony). Összterület  5600 hold. Intenzív gazdaság-. Mag-, takar­mány- és czukorrépa-termelés, nagyarányú kosárfűz-termelés. Az uradalomhoz nagy electromos erővel hajtott malom tartozik. 1200 holderdő. Eladási piaczok: Szombathely és Sárvár.

Ebben a fejezetben a megye kiváló férfiúinak a bemutatása történik meg.

Túl vagyunk már a kiegyezésen, Batthyány újratemetésén, eltelt 1848 óta 50 év. Érdeme elolvasni, hogy smint látták az akkori  a történéseket, az emberek szerepét. Most csak Batthyány Lajost tárgyaló részletet emelem ki ide.

Batthyány Lajos gróf az első magyar miniszterelnök nem vasmegyei születésű ugyan, mert Pozsonyban született 1809-ben, mint gr. Batthyány János cs. és kir. kamarás fia, de életének jó részét vasmegyei uradalmain tölte s azonkívül, miután a miniszterelnökségről lemondott, az 1848 49-iki szabadságharcában tevékenyen támogatta Vasvármegye területén a honvédelem ügyét, miért is nemcsak általában Magyarország, de különösen Vas- vármegyénekis legjelentősebb szereplői közt vívott ki örök érdemet nevének.

Vasvármegyei tevékenysége volt egyik ürügye az osztrák terrorista hatalomnak, hogv halálát követelje, elrettentő például vagy bosszuképen, Lamberg tábornok megöletéséért, melyben pedig Batthyány Lajosnak semmi része sem volt. Mindenki tudta, még hóhérai is, hogy Batthyány Lajos egyáltalában távol állott a forradalmi irányzatoktól, de tiszta hazaszeretettel a jogot és jogos szabadságot védelmezte : az államcsínyt előkészítő, Magyarország jogait elkobozni akaró kamarillával szemben szervezte az önvédelmet és nemzeti ellenállást, mindaddig, a míg Széchényivel együtt nem tapasztalta, hogy a mérsékletpolitikájával többé lehetetlen az események folyását meggátolni.

Visszavonulása azonban már nem engesztelte ki az abszolutizmus eszközéül szolgáló katonai hatalmat : az ország megrettentése volt a czél s elsőül Batthyány életének kellett áldozatul esni, ugyanazon a napon, melyen Aradon a tizenhárom vértanút kivégezték, évfordulóján annak a napnak, melyen Latour hadügyminisztert afellázadt bécsi nép felakasztotta. Mint az 1848-49- iki szabadságharczkatasztrófájának első vértanuját tiszteli őt a magyar nemzet.

Batthyány Lajos, aki kezdetben katonának készült, de nagykorúvá levén, visszavonult a polgári életbe, a negyvenes évek élénk politikai életében lépett ki megint a nyilvánosság terére. Antagonistája volt Kossuthnak, de azért nagy tiszteletben tartotta tehetségét, sőt ő maga fáradozott azon, hogy Kossuthot Pestmegye követévé válassza az 1847-iki pozsonyi országgyűlésre. Midőn a hosszú reformküzdelem után, a márczius 15-iki, valamint az ezt megelőző bécsi forradalom hatása alatt, Magyarország végre megkapta jogos alkotmányát, az első felelős minisztériumnak Batthyány Lajos lett az elnöke.

De az örömmámor csak napokig tartott; küzdelmes, kemény munka következett. Magyarország egyszerre körülfogva látta magát ellenségeitől. Legveszedelmesebb volt az udvar, mely kicsikartnak tekinté az ország önállóságúi. A jószivü, de gyönge V. Ferdinánd háta mögött megindult cselszövények izgatták föl nemcsak a belső nemzetiségeket, de különösen a horvát társországot, melynek vezető rossz szellemeit az illírizmus fennhéjázó eszméje vezette, Batthyány szervezte a nemzeti önvédelmet, de a fokozódó zűrzavarban, midőn Jellasics betörése kétségtelenül bebizonyította, hogy a magyar kormánynak meg kell hasonolnia a koronával: beadta lemondását. Ez1848. szeptember 11-én volt.

Egy nappal későbben István nádor újra megbízta a kabinet megalakításával, de Lambergnek a pesti lánczhidon történt meggyilkolása után ismét lemondott s visszavonult Ikervárra, a hol a horvát betörés ellen szervezett honvédelem sokat köszönhetett neki. Maga fegyverzet fel egy csapatot, mely Vidos József csapatjához csatlakozott s vitézi lettekkel öregbítette a nemzet dicsőségének lapjait. A magyar honvéd­sereg diadalait azonbanmár nem láthatá Batthyány.

A győzelmesen előre­nyomuló Windischgraetz tábornagyhozindított küldöttségnek, mely azzal a gőgös válasszal tért vissza, hogy a főparancsnok nem alkudozik rebellisekkel, Batthyány Lajos is tagja volt. Lesújtva tért vissza Pestre, melyet pár nap múlva megszállt a gőgös osztrák hadvezér. Batthyányt június 8-án este sógorának, gr. Károlyi Györgynek palotájában, mely emlékezetes épület ma is áll az egyetemi téren, elfogták ésBudára hurczolták.

Mialatt a magyar honvédség egymásután nyerte diadalait az1849-iki tavaszi hadjáratban s Windischgraetz, megszégyenítve, kénytelen volt elhagyni a főparancsnokságot, Batthyányt Pozsonyba, majd Olmützbe és Laibachba vitték. A szabadság­harcz katasztrófája után visszahozták Pestre, az Újépületbe. 1849. október 6-án reggel az épület mögött, azon a téren, melyre ma az új országház és az igazságügyi és földművelésügyi paloták tekintenek, mint a megdicsőült Batthyány Lajos védette és 1867-ben helyreállott alkotmány erős szimbóluma:agyonlőtték.

Kötélhalálra volt itélve, de hogy megmenekülhessen e gyalázatos haláltól, sebet ejtett kis kézi tőrével a nyakán s e miatt a hadbíróság kénytelen volt itéletét megváltoztatni. Holttestét titokban, éjjel, átszállították a sz.-ferenezrendiek belvárosi templomába, a hol felírás nélkül rejtették sír­üregbe a derék barátok. Annál fényesebben, az egész ország részvételt mellett kisérték ki a kerepesi-úti temetőbe az alkotmány visszaállítása után. Hamvai ott nyugszanak ma a nagyszerű mauzóleum alatt, melyhez ezrével vonul a nép halottak előestéjén; melyet megilletődés nélkül nem kereshet fel sohasem a magyar ember. Batthyány kőemléke egy gyászos korszakot zár le s örökzöld bokraival hirdeti a feltámadást, melyért ő vérét ontotta s melyet nemzete végre megért.

Eredetiben egy részlet:

Ha a fenti sorokat figyelmesen elolvassuk, akkor némi ellentmondást is felfedezhetünk.

Nem telt el 50 év és Batthyány kivégzésének helyszíne már kérdéses volt.

Mert ez a leírás az Újépület észak-nyugati sarkát jelöli meg, mint a kivégzés helyszíne, vagyis a dunai oldalt.

Míg a Batthyány örökmécse által jelölt hely az észak-keleti sarkán helyezkedett el a lebontott Újépületnek.

Forrás: