Három ikervári leány története a régmúlt újsághíreiből

Foki Etelka - szerelem bolondulásig, 1933-as újsághírből

Németh Anna - szerelem a halálig, 1934-es újsághírből

Szabó Rozália -  önfeláldozó magatartás, 1898-as újsághírből

A cikk végén némi magyarázatot adok arra, hogy miként befolyásolta a duzzasztómű a Rába vízszintjét a falu mellett és miért is nem ugrottak a legények a combközépig érő vízbe. Mit is jelent az a "negyedfélméter kanyargó" víz.

Foki Etelka - szerelem bolondulásig, 1933-ban a Pesti Hirlapban megjelent cikk alapján

Foki Etelka biztos, hogy nem ilyen szerelmi zálogra számított, hogy az udvarlója egy golyóval fejezi ki szerelme mélységét.

Az újságok lelőhelye az arcanum.com oldal, a fényképek saját felvételek.

Németh Anna - szerelem a halálig, 1934-ben a Pesti Hírlapban megjelent cikk alapján

Németh Anna rövid jegyességének és még rövidebb házasságának megindító története.

Időközben elém sodródott az Magyar Távirati Iroda 1934. április 25.-ei kiadása, amiben országos hírként szerepelt az eset. Megtudhattuk, hogy Baranyai József, a falu plébánosa adta össze őket.  Baranyai József plébános 1926. december és 1934. február között Ostffyasszonyfán volt plébános. Előtte Sárvárott volt segédlelkész, 1934-ben visszakerülhetett Sárvárra, de akkor a "falu" plébánosa nem pontos megfogalmazás. 1967-ben halt meg. Ikervárott 1915 és 1953 között  Kováts Lajos plébános volt a lelkipásztor.

Szabó Rozália -  önfeláldozó magatartás, 1898-ból a Magyarország és a Magyar Újság cikkei alapján

Szabó Rozália 1898-ban kimentett a folyóból egy 5 éves kisfiút, miközben a legények dermedten nézték az eseményt. Felmerül a kérdés, mi tartotta vissza őket, hogy a gyerek után ugorjanak? Erre a válasz lentebb lesz.

Egy biztos, hogy sok udvarlója lehetett ezután és válogathatott a legények között. Tán még az ország túl feléről is eljöttek egy ilyen talpraesett, önfeláldozó leányért, aki az országos újságokban is szerepelt.

Ugyanez a hír, pár nappal korábbról egy másik újságból.

A hír értékén való értelmezéséhez némi  helyismeret is szükséges. Ikervárnál 1896-ban megépítették az ország első vízierőművét, ami a falu melletti Rába  vizének nagy részét elvitte. De ha az Osztrákoknál nagy eső esett, vagy olvadt a hó, akkor a nagy víztöbbletet a falu felé eső ágon engedték le. Amikor felhúzták a zsilipeket a duzzasztónál, akkor pillanatok alatt megnőtt a folyó vízszintje és a sodrása is.

Az eset történésének idején, még csak két éve volt meg a duzzasztó, így érdekes volt az új helyzet, a nagy változások figyelése a folyón a legényeknek.

Mit is jelentett az a negyedfélméteres víz?

A falu két végénél volt a két kedvelt fürdőhely, a  Malomkőnél és a Sehőben. Gyerekként fürödtem párszor a Malomkőnél, de mint "fővalósinak" a Sehőbeli fürdőhelyünk volt közelebb, oda gyalog is lesétáltunk, míg a Malomkő már biciklis táv volt.

Személyes történetem a hirtelen áradással, hogy 1976-ban egy ilyen zsilip nyitás történt este, a víz 2 métert emelkedett és egy partoldalból kissé bedőlt fán megroppantotta az egy hónapos csónakomat. Menthetetlen volt. A zsilip nyitásának semmi előjele nem volt, nálunk nem esett az eső napok óta. De ilyenkor elég volt, ha az osztrákok megnyitották a zsilipeket és az árhullám elért Ikervárig, itt meg tovább engedték. Szóval ilyenkor van látnivaló a folyón, vadul vágtat, hatalmas gyökeres fákat kimos a partoldalból, visz és forgat maga előtt a víz. Máskor meg még a folyását is alig látni, olyan csendes.

A negyedfél méteres víz nem tűnik veszélyesnek, de egy 5 éves gyereknek a derékig érő sodrás, már olyan erős nyomást tud kifejteni, hogy nem képes állva maradni és elsodorja a víz.

A régies szóhasználat a "kanyargós víz" sem mutat sok veszedelmet a mai szóhasználatban, de ha behelyettesítjük az örvénylő szóval, akkor már a vizet látott emberek hátán már feláll a szőr. Mert tudják, hogy azzal nem sok mindent lehet kezdeni. Ha az örvény megpörgeti és leszívja az embert, akkor csak a meder alján engedi el az áldozatát. A szomszéd faluban, Rábakovácsinál a Rábán a nagybátyáim szórakozása volt beleugrani az örvénybe és mikor levitte őket, akkor alul kirúgták belőle magukat. Édesanyám három fiú báttyal ezt is túlélte, bár egyszer úgy húzták ki az aljából a testvérei.

A másik veszélyforrás a part menti, bedőlt fák. Ha valakit az ár bevitt a vízbe bedőlt fák lombja alá, onnét nem tudott még a jól úszó sem menekülni, mert a víz be és lenyomta a fa ágai közé. A legtöbb kenus baleset is így történik, elég egy rosszul vett ív és kész a baj.

Az 1896-ban épült régi duzzasztóról teszek be ide két képet, ami akkor működött még. A vízszint gyors változását érzékeltetném a két nem éppen szélső állapotról készült fotóval. A jobb oldali képen nincs még áradásos állapot, de ha csak a két felhúzott zsilipen átfolyó víz tömegét megnézzük, akkor is eléggé félelmetes. Ma már új duzzasztómű van helyette, de a víz nem változott, az csak jön és jön.

A képen a kis vizet látjuk, minden zsilip leengedve. Csak a réseken csordogál át a víz.

Ezen a képen a nagyobb vizet látjuk, már két zsilip fel van húzva és a többi felett is átcsap már az ár.

A hullámtörő felett kis víznél arasznyi víz van normál esetben. Ha alacsony a vízállás, akkor a beton placc teljesen száraz, csak a két átfolyóban csordogál a víz.

Itt a hullámtörő felett a nagyobb víznél fél méter sincs a víz, de olyan sebességgel folyik, hogy azon ember meg nem áll.

Áradáskor a hullámtörő felett csak egy "csendes" örvénylő víztükör látható, jele sincs a mélyben lévő hullámtörőknek. Ezek alapján úgy gondolom, hogy érthető az a "negyedfélméteres" vízbe való ugrás nem csak annyit jelent, hogy a térdig vizesek leszünk. Az újsághír szerint Szabó Rozália egy faágban kapaszkodott meg, mert valószínűleg őt is ledöntötte a sodrás a lábáról.

Az első hírből megtudhatjuk a helyszint is és a pontosabb helyzetét is. A Malomszeg falurész Ikervár déli végén van, ahol a folyó először éri el a falut ott egy nagy S kanyart ír le. Mivel magas partról írnak, akkor ez az S kanyar külső ívét jelenti, ahol a víz a magas partot rombolja. Az S alak felső íve esik a falu felé lévő oldalra. Ahol a víz a külső ívén nekiütközik az akadálynak ott mélyebbre mossa ki a medret, míg a belső oldalon kisebb a folyó sebessége és ott alacsonyabb a meder mélység is. Vagyis a part menti "negyedfélméter" után egyet lépve már két méter is lehetett a mélység. Nem a legények voltak a félősek, hanem a leány volt nagyon elszánt. Mondhatnánk, hogy egy erős anyai ösztön elnyomta a saját sorsa feletti félelmét.

Még utószóként berakok ide egy 2023.03.21.-ei felvételt a hullámtörőről és ez még nem a nyári szárazság szezonja. A vízben lévő kidőlt fán pedig lehet látni, hogy mire képes a víz ereje. Kidönti, hozza-viszi, legallyazza.

v20230327, v20240124,