Az ikervári tigrisek történetével kapcsolatban.

Aki nem olvasta volna az előzmény írást, akkor röviden: Gróf Batthyány Elemér (mártír miniszterelnökünk egy szem fia) 1874. május 30.-án az Indiai Augurban lévő vadászaton lelőtt egy tigrist, melynek két kölykét elfogták és  elküldték Ikervárra. Ott nevelkedtek három éves korukig, majd az Állatkertnek ajándékozták.

Ez a cikk az ikervári tigrisek életútjáról szól, egy korabeli újság pletyka cáfolatáról, betekintést kapunk a korabeli Állatkerti viszonyokba, megtudhatjuk ki gondozta a tigriseket Ikervárott és ide kapcsolódva egy festő munkásságába is betekinthetünk.

A TIGRISEK ELFOGÁSÁNAK TÖRTÉNETE

A vadászat élvezetes ismertetése a Vadász- és Verseny-Lap újságban az 1874-es év július 22, 29 és szeptember 2-án megjelent számában olvasható. A tigrisek elfogását a május 30.-ai feljegyzésből ismerhetjük meg. Ez azért fontos, mert nem arról szólt a történet, hogy direkt lelőtték a tigris anyát a kölykeiért, hanem az történt, hogy az anya tigris védte a kicsinyeit és az egyik vadász élete volt veszélyben, megsebezték és majd utána lőtte le Batthyány Elemér.

" 30. A tegnapi helyet hajtatjuk meg. Már jó darabig tart a hajtás, amikor egy tigrist s három, csak pár hónapos kölyköt látok a tisztáson egyenest Annandalenak tartani. Ez a tigrisre lő s nem találja. Howard is lő s lövése súrolja a tigrist ; ez összerogy. Batthyány és Czetwertinsky elefánton mennek utánna s Batthyány meg is lövi. Ezután a kölyköket keressük s kettőt sikerül is elfognunk, noha igen keményen védelmezték magukat. Igen mulatságos volt látni, ez alig 6" magas állatok mint attakirozták egyik óriási elefántunkat, Társaink a tigriseket nekünk átadván, az egyik Ikerváron, a másik pedig Oroszországban fogja napjait tölteni, ha valami nyavalya el nem viszi."

Vadász- és Verseny-Lap újság 1876-os év március 29.-ei számában  a másik tigris tulajdonosa Czetwertynski Boris herceg írt egy cikket az én sportom Indiában címmel, amiben a két tigriskölyök elfogását írta le.

"Az elefántokat odább, a középre küldve, embereinkkel körülfogtuk a tért, s most oly vadászat kezdődött, melyet sokáig nem fogok feledni. Noha a kölykök még fiatalok voltak, rettenetes fogakkal rendelkeztek s vadságuk már teljesen kifejlődött. Egyike e kölyköknek az egyik elefánt felé szoríttatván, azt megrohanta s ormányába kapott. A feldühödött elefánt ekkor a trombitáján alkalmatlankodó vadat mintegy húsz méternyire hajította el — a folyamba . Valóban komikus látvány volt ez. Végre is én és Elemér barátom, a kölyöktigrist — minden harapó és karmoló szándéka mellett — egy bokorba szorítva, megcsíptük s megkötöztük. A másikat a vízben fogtuk el ; a harmadikat azonban nem találtuk meg. Egész diadallal szállítottuk a két foglyot táborhelyünkre sátorunkba, mely jövőre bölcsőjükül volt szolgálandó. Már sokkal idősebbek voltak, semhogy meg lehetett volna őket szelídíteni. Minden e tekintetben tett kísérletünk meghiúsult. Kalitot kellett számukra készíttetnünk, még pedig ugyancsak erős kalitot. -  E két tigris most Batthyány Elemér gróf ikervári uradalmában van s jelenleg már igen szépen kifejlődött példányok. Szerk"

TIGRISVADÁSZAT LESZ IKERVÁROTT - ÁLHÍR

Az Ellenőr című újság 1877. január 15.-ei  számában írják a képen látható bejegyzést.

A jobb oldalon a Magyar Polgár Kolozsvár újságban részletesebb magyarázattal jelent meg már január 5.-én a hír cáfolata és részletes magyarázata:

Vagyis, szó sem volt itt tigris vadászatról, hiszen már előző év tavaszán történtek egyeztetések az állatkerti elhelyezésükről.

A KORABELI ÁLLATKERTI ÁLLAPOTOK

Az Állatkertet Budapesten, nem könnyen alapították meg, de végül is 1866. augusztusában megnyitotta a kapuit. Hatalmas összefogással, közadakozással és fizetség nélküli munkákkal jött létre. Részvénytársaságot alapítottak, tagja volt többek között Batthyány Lajos miniszterelnökünk özvegye is. Sajnos az üzemeltetés költségei és vezetői posztra való kinevezés rossz döntése azt eredményezte, hogy az állatok takarmányának minőségén spórolva az állatok életét veszélyeztették. Ezt tetézték még az állatokat sújtó járványok is. Az első 10 év nehézségekkel telt el, ezután építették meg az oroszlán házat (1876).

Ez a kis kitérő azért volt fontos, hogy megismerjük, hogy nem egészen idilliek voltak a körülmények az állatok számára. Miért is nem akarták örökbe adni a tigriseket Batthyányék? Csak egy évre adták kölcsönbe kezdetek. Ebben az időben nagy volt az egzotikus állatok elhullásának aránya. Ezért is volt rossz nyelvek szerint az állatkert a múzeumok előszobája, mivel az elhullott állatok ott végezték kitömve. Van jó pár korabeli újsághír a nem megfelelő ellátásról és tartási körülményekről is. Nem volt könnyű korszak az állatkert és az állatai számára sem.

Maga az állatkert helyszínének a kiválasztása is a bécsi állatkert igazgatójának köszönhető, tán a konkurencia korai felszámolása volt a célja. Az oroszlánház például, ahol a nagymacskák, közöttük a tigrisek is  helyet kaptak, mindössze 25 lépésre volt a vasúttól! Fussunk előre egy kicsit a témában. A következő cikk a Magyarország és a Nagyvilág újságban jelent meg 1877-ben április elején. Egy hete vannak még csak itt a tigrisek, amelyek már három évesek ekkor. Leírják, hogy a vasút lánc csörgései, a fékező csikorgás, stb. zajaihoz nem szoktak hozzá és elbújnak. Emberileg ezt lámpaláznak minősítették, pedig csak az eddigi életüktől voltak idegen ezek rémisztő hangok.

KI VOLT AZ A BÁTOR IKERVÁRI, AKI GONDOZTA A TIGRISEKET?

Németh János "(Fertőszentmiklós, 1825- január 22. - Ikervár, 1919. május 2.): r. k. A Batthyány grófok ihászaként szolgált. Öreg korában az ikervári kastély kapuőre és a Batthyány Gyula által hozott tigrisek gondozója. Sajátos, a dunántúli pásztorművészet szemléletétől eltérő megfogalmazású tükrösöket, valamint faragott botokat, juhászkampókat készített. A domborúan faragott felületek egyik legkorábbi újrahonosítója. - VAS MEGYE NÉPMŰVÉSZETE • Szombathely, 1996"

Szelestey László néprajzkutató biztos nem gondolta volna, hogy amíg a betyárkultusz és a pásztorfaragások kutatását végzi, addig mi a faragó juhászon keresztül eljutunk a tigrisek gondozójához. Szelestey László életrajza a Wikipédián elérhető így nem emelem be ide a részleteket. Őt nem csak a faragvány, a mű érdekelte, hanem megörökítette a művet létrehozó embert is. Faragó emberek, pásztorművészet című kistanulmánya a Vas megye népművészete könyvben jelent meg 1996-ban. Leír egy csúsztatható fedelű, faragott felületű tükörtartót, a felületen egy oroszlánnal. A domborúan faragott felületek egyik legkorábbi újrahasznosítója  - mondta Németh Jánosról Szelestey, aki a juhász szó helyett a régies ihászt használta.

Számunkra most a Németh János juhászról megőrzött információk a fontosabbak. Apai ágon német eredetű ősökkel rendelkezik, akik XVIII. században telepedtek le. Illetve megtudjuk, hogy Fertőszentmiklóson, 1825 január 22.-én született és Ikervárott 1919 május 2.-án halt meg.

Az a mi nagy szerencsénk, hogy Szelestey rögzíti, hogy "öregkorára" (49 éves) az ikervári kastély kapuőre és a tigrisek gondozója lett. Bár Szelestey Batthyány Gyulának tulajdonítja a tigrisek hozatalát. De aki olvasta a tigrisvadászat cikket, akkor az tudhatja, hogy a vadászat 1874-ben volt és Batthyány Elemér volt a vadász. Elemér (1846-1932) Batthyány Lajos mártír miniszterelnökünk fia volt, míg a Gyula (1887-1959) a unokája. De ettől függetlenül nagyon örülhetünk Szelestey László munkásságának.

De maradjunk még egy pillanatig a számoknál. Németh János 1825-ben született, 1874-ben jöttek a tigrisek, ekkor 49 éves volt, ez még nem igazán öregkor. Az 1919-es halálakor 93 éves volt, szép kort ért meg, no ez már öregkor. Nézzük meg a faragott csúsztatható fedeles tűkör tartóját. 1868-as dátum szerepel rajta, 43 éves volt ekkor, ez nem igen tudható be személyes időpontnak, inkább a készítés dátumának. A csúsztatható részen egy nem szokványos népi motívumként egy oroszlán látható. Biztos nem gondolta, hogy hat év múlva majd egy vasi faluban, ugyan nem oroszlánokra, hanem távol-keleti tigrisekre fog vigyázni és az addig a farkasoktól őrzött juhait önként adja a tigriseknek étkül. A faragvány magángyűjteményben van, talán egyszer hazaérkezik Ikervárra majd.

Megszokhattuk, hogy Ikerváron mindenből van kettő, hogy legyen mit összekeverni. Gondoljunk csak a két Batthyány Lajosra, az egyik a mártír miniszterelnök, a másik a fiumei kormányzó címmel aposztrófált. Ugyanott éltek, csak egymást követve. Így vagyunk a Németh Jánosokkal is. Az egyik a miniszterelnök hűséges szolgája volt, aki végig elkísérte az életébe mindenhová és Ikervárott halt meg 1870-ben. A másik János, a tigrisek gondozója, aki 1919-ben hunyt el Ikervárott. Mivel mindketten kötődtek a Batthyányakhoz és a kastélyhoz, így biztos ismerték is egymást.

MI TÖRTÉNT AZ ÁLLATKERTBEN A TIGRISEKKEL?

Az ikervári tigrisek 1877. március 29.-én érkeztek meg az állatkertbe, Amurád az egyik nőstény tigris még abban az évben elpusztult "takonykórban".

1879. - A másik tigris, Hattyú mellé az állatkert vásárolt egy hím tigrist. Jakub Khan, de a magyarosítást nem úszta meg és Jakab lett belőle.

Forrás - Vadász- és Verseny Lap 1880. 02.26.-ai számából.

1882. - Megtörtént Hattyú első szülése, de nem maradt élő kistigris.

Forrás - Vadász- és Verseny Lap 1882. 03.09.-ei számából.

1884. - Újabb kölykezés volt,  a három kölyökből kettőt felfalt, egyet nagyon féltet, de neki ez lett a veszte és egy éves korában elpusztult.

1886-ban újra születtek kölykök, de ekkor már nyugodtabb körülményeket biztosítottak számára és csak egy kölyök pusztult el, három életben maradt. Visszautalnék az Oroszlánház hiányosságaira és magának az állatkertnek nem éppen szerencsés elhelyezkedésére.

Forrás - Vasárnapi Újság, 1886.07-11-ei számából.

Hattyú 1890-ben pusztult el.

Forrás - Vadászlap, 1890.05.05-ös számából.

A témában eléggé nagy volt a zűrzavar az újságokban, mindenki írt valamit, volt ahol a szerkesztő a lábjegyzetben korrigálta a tévedéseket, volt ahol nem került rá sor. A tigrisek neve, neme keveredett rendesen. Kié a tigris, ki lőtte le az anyatigrist, miért lőtte le, stb. Hattyú nevet a tigrisnek vajon Batthyány adta neki vagy Czetwetinsky? Talán nem olyan nehéz megtippelni, ha tudjuk, hogy a másik tigris neve Amurad volt.

A következő szállat Barta-Pados Katalinnak köszönhetem (egyéb más mellett), mert Ő hívta fel a figyelmemet a festőre. A Vasárnapi Újság 1889 és 1890-es számaiban láttam a tigrist ábrázoló festményeinek fotóit, de valahogy nem jött le a jelentősége a dolognak. Abban az időszakban még nagy újdonságnak számított a tigrisek állatkerti jelenléte, sok neves festő festette meg a tigriseket akkoriban. De miért is lehet nekünk fontosak ezek a képek?

HOGYAN NÉZHETETT KI HATTYÚ?

Sajnos nem tudjuk, nincs fénykép róla, de volt egy festő, aki ez időben az állatképekre szakosodott és sok időt töltött el az állatkertben. Sok tigrist ábrázoló képe készült a pályafutása során. Vastagh Géza (1866-1919) életrajza a Wikipédián elérhető így nem emelem be ide a részleteket.

Vastagh Géza Király-tigris képét a Wikipédia 1903/4-re dátumozza. De a Vasárnapi Újság 1889.11.24.-ei számának képes oldalán már lehozták a festmény fotóját (itt elérhető). A Wikipédia adatsorait az eladások dátuma alapján rögzítették és nem a festés dátuma alapján. Ráadásul a festő egy képet többször is megfestett, például más háttérrel, vagy más módosítással, de a tigris változatlan maradt.

A tigrisekkel való ismerkedése 1886 és 1890-re tehető döntően, így feltételezhető, hogy a vázlatainak modellje Hattyú volt. Hattyú 1890 első negyedévében pusztult el. A Királytigris és a Magányosan képek még életében készültek, de a tanulmányvázlatokra támaszkodva még annak halála után is több festményt festett Vastagh Géza a tigrisekről.

Az 1889-es Királytigris képen a tigris hasaalja megereszkedett, mint aki már kölykezett, így Hattyú jöhet számításba, aki 16 évesen már erőteljes, hatalmas volt. Ebben az időben a párja Jakab talán már nem élt, mert 1888-ban vettek egy 5 éves új hímet.

De van egy korábbi képe is ahol szerepel egy tigris, igaz már csak a bundája. a Játékidő festmény 1886-os készítésű. Itt csak egy ide vágó részletet emeltem ki belőle.

Vastagh Géza állatfestőként lett ismert, az egész családja művész volt, az apja neves arcképfestő volt, a testvére szobrász, a testvére gyerekei is szobrászok voltak. Tekintve a témánkat, nem hagynám ki megemlíteni, hogy Budapesten az I. kerület, Tigris utca 55-ben éltek.

A Vasárnapi Újság, 1890.12.07.-ei számában volt egy hír.

.

A Vasárnapi Újságban megjelent festményt vehetjük az eredetinek, jobban mondva az elsőnek. A festő ugyanazt a témát megfestette többször is változtatásokkal.

A Magányban című pihenő tigrist ábrázoló képből van kétféle nádas hátterű és egy erdős hátterű is. Miközben a főalak alapjaiban változatlan.

De ugyanez figyelhető meg a Pihenő tigrisnél is, van olyan kép ahol egy tigrist festett, de van ahol kettőt. De az első alak teljesen ugyanabban a pózban van. Ezek a teljes hasonlóságok arra engednek következtetni, hogy a korábbi vázlatait használta fel újra. A tanulmányok idején pedig Hattyú és Jakab volt a két tigris, illetve 1888-tól egy másik hím, de az nem Hattyú párja volt.

Az egy alakos képen talán Jakab látható, mindenesetre egy hím tigrisről van szó. Ez alapján a két alakos képen a háttérben lévő tigris lehet a nőstény, talán Hattyú.

Tigrisfej címmel is több képe létezik, most kettő eltérő beállításút hozok fel példaként.

A természet - újság 1920. május 1-ei számában jelent meg Vastagh Géza valószínűleg utolsó tigris képe, A figyelő tigris, melyet halála évében festett. Itt érhető el.

Erősen valószínűsíthető, hogy Hattyút és az 1886-os kölykezéséből megmaradt három kölykét ábrázolja ez a kép. Tigriseknél ritkán történt kölykezés rabságban, például az oroszlánokhoz képest. Biztos, hogy Vastagh Géza ott ült órákig a kifutó előtt, mert akkor is nagy szenzáció volt az állatkert bővülése, ilyen lehetőséget egy állatfestésre szakosodott festő nem hagyhat ki. A kölykök mindig megragadják az embert, aranyosak, játékosak, mozgékonyak. Sajnos a képhez készítési, vagy eladási dátumot nem tudok hozzárendelni.

v20230703