A gyűjtő szenvedély veszélyes kórság.

Elkerülésére beszűkítettem a gyűjtési köröm.

Az én kórságomra is van gyógyír. Amiért áldoznék, vagy cserélnék.

Egy "lefotózott" képeslap vagy fénykép elküldve már nem veszik el a jövő számára.

Saját jelenbeli felelősségünk, hogy a múltat megőrizzük a jövő generáció javára.

A gyűjtő szenvedély veszélyes kórság. Oda kell rá figyelni, mert nincs rá tabletta. Először csak az agyat támadja meg. Végső stádiumban már fizikai jelei is vannak, főként a családi kassza kiürülése formájában. Nehéz belőle kigyógyulni, olyan halálos, mert általában a fertőzés a delikvens haláláig tartó.

Igyekeztem már az elején felkészülni az elkerülésére, beszűkítettem a gyűjtési körömet. Elengedtem egy-egy témát, vagy tárgyat, ami a  kívül esett azon. Nagy volt a kísértés sokszor, de úgy voltam talán jobb helyre kerül. Talán egy ilyen kórságban szenvedőnek megszépíti a napjait, ha hozzá kerülhet az a bizonyos valami.

Itt felsorolnék pár dolgot, amelyek az én kórságomra lenne gyógyír. Amiért áldoznék, vagy cserélnék. Például sokszor volt próbálkozásom, hogy bespejzoljak csereanyagot. Szeged esetén nem jött össze, de talán Jánosházán és Sárvárott még lehet szerencsém. Nem elég jó időben, jó helyen lenni. A szerencséhez meg kell venni a Lottó szelvényt is. Ha csak egyetlen egy esetben is kapok egy kis lehetőséget már megérte nekem.

Ikervár és környéke minden mennyiségben 1960-ig, utána már csak az átnyúló kérdésekkel foglalkozom. Batthyány család grófi ága, az ikervári vízerőmű, az ikervári képeslapok és fényképek.

Ezekből az is örömöt szolgáltat, ha kapok egy digitalizált példányt mondjuk egy képeslapról, vagy a nagyi iskolás fotóját. Nem annyira a birtokláson, hanem a megőrzésen és közzétételen van nálam a hangsúly. Manapság egy jó fényképet készíteni és elküldeni nem nagy fáradság, ezzel pedig örömet lehet szerezni nekem. Ilyen formán jó lenne előkeresni a nagyi megsárgult papirosú fényképeit, lefotózni, vagy beszkennelni, ellátni pár sor információval és ezzel már megőrizhetjük az ő emlékeit, amelyek kapcsolódnak másokéhoz.

A sok kis puzzle pedig kirajzolja a kort, az emberek mindennapjait, megőrizve az emléküket. Szóval nem kell nagyot tenni, de tisztába kell lenni a saját jelenbeli felelősségünkkel. Ha ezt elmulasztjuk ma, akkor a gyerekeink ezt már nem tudják pótolni holnap. Ők is szegényebbek lesznek és az utánuk jövők is.

Ez a képeslap 1929 tájékáról származik, Röszler adta ki Győrben. De annak a sorozatnak a része a fotó, amelyet nagyapám Nagy Ferenc megrendelésére készült. Ez a fotó szerepel egy másik képeslapon is kis képként.

A képen dédnagyapám látható, akiről csak ennyit tudok sajnos. Istenes ember lehetett, nagyapám testvéri ágában kántor leszármazott is volt. A képen bottal és egy nagy könyvvel, valószínűsíthetően énekes könyvvel, vagy bibliával van.

Tán ötszáz Forintért vették meg előttem, ezt a számomra becses értéket.

Természetesen van még jó pár ikervári képeslap, aminek a létezéséről tudok, de nincs jó minőségű felvételem róla. Mások helyismeret nélkül nem veszik észre azokat az apró jeleket, amikből egy-egy eddigi feltevés megdől a képi bizonyíték hatására. Például a Batthyány kastély változásai érdekesek, a tető, az ablakok, a kert változása.

A vágy többi tárgyáról nem írnék bővebben, akinek van ilyen a birtokában, azok a monitortól méterekre állva is ráismernek. Csak berakok egy képet.

Kreith-féle Ereklyemúzeum emléklapról írnék egyet, mert a kis képeken olyan események vannak, melyek kezdenek feledésbe menni. Például mártírrá lett pap, aki egy misén buzdított a haza védelmére. Csak körbe fotóznám, hozzá sem érnék.

Batthyány Lajos emléklap, csak körbe fotóznám, hozzá sem érnék. Persze meg is venném esetleg.

Ez egy számomra értékes könyv, pár példány van még meg belőle fiókban, polcon.

Talán látni, hogy nem vagyok telhetetlen.

v20230319