Ki volt Kuthy Lajos (1813 - 1864)?  

Jókai "az irodalom grófjának" nevezte.

Gróf Batthyány Lajos titkára lett.1843-ban.

Szerda esténként fényes összejöveteleket tartott lakásán.

Szép alakjával, finom modorával, ízléses öltözékeivel az első gavallér.

"Sem előtte, sem utána nem élt meg író mesterségéből hasonló fényben." - Mikszáth

Nagyváradon 51 éves korában halt meg elfeledve.

            

Kuthy 1843-ban gróf Batthyány Lajos titkára lett, aki aztán magával vitte az írót Pozsonyba az 1843/44-es országgyűlésre, nagyjából  1845 elejétől  nem szerepel már Batthyányi köreiben.

Írói munkássága, bohém élete, egyénisége, ellentmondásos életútja, viszonya a 48-as költőkkel és írókkal, mindezekről olvashatunk pár oldalon Völgyesi Orsolya munkájában, mely az alábbi linken érhető el eredeti környezetében. Az off-line verzió kialakítása végett beemeltem ide változtatás nélkül. A cikk ezen része 2010.06.10.-ei állapotú.

A másik írás, amely inkább személyes jellegű,  a Vasárnapi Újságból, egyenesen Mikszáth Kálmán tollából ered, aki a ekkor a Vasárnapi Újság főszerkesztője volt és az itt olvasható részlet megjelent az újságban és az 1906-ban megjelent Kuthy Lajos - Hazai rejtelmek regény előszavaként.  Van szerencsém birtokolni az újság ezen példányát is. A cikk ezen része 2023.12.20.-ai állapotú.

Harmadikként pedig "Szinnyei József  - Magyar Írók Élete és Munkái"-ból idézem ide Kuthy Lajos életrajzát.

Mindhárom írás ugyanarról a személyről szól, de más-más megközelítésben. Érdemes a három megközelítést összefésülni magunkban, mert akkor a sok fehér és fekete megállapítás el kezd szürkévé válni. Például két írásban is szerepel, hogy Kuthy-t a baráti köre elhagyja, amikor hivatalt vállal 1853 után. De az az apróság kimaradt a képből, hogy három hajadon lánytestvérének a feje felett nem volt biztos fedél és róluk kellett gondoskodnia.

Ne feledjük, hogy Batthyány anyanyelve valójában a német volt és a magyart folyamatosan tanulta, ebben volt szerepe Kuthy Lajosnak. Ami persze nehezen mérhető, de nagyban hozzájárult Batthyány későbbi országgyűlési felszólalásainak nyelvezetéhez.

 

SZINNYEI JÓZSEF    MAGYAR ÍRÓK ÉLETE ÉS MUNKÁI

Kuthy Lajos (kővágó-örsi),

 

A m. tudom. akadémia levelező tagja s a Kisfaludy-társaság tagja, K. Sándor ev. ref. lelkész (ki Heidelbergában nyert theologiai doktorságot) és técsői Vernyika Zsuzsánna fia, szül. 1813. jan. 9. Ér-Mihályfalván (Biharm.); de atyja már 1814-ben elfogadta a székelyhidi jövedelmezőbb egyház meghivását és családjával oda költözött. K. a természet szépségeivel megáldott ezen helyen nyerte legelső benyomásait, melyek őt később e vidék kitünő leírójává tették; itt terül el a szép költészettel leírt Beszterczei lápvidék, itt ismerte meg a Hazai rejtelmek köznépét, ez a kiváló alföldi magyar népet. Classicus műveltségű atyjától nyerte első oktatását, mire 1821-ben a debreczeni főiskolába adták szülei; a debreczeni körbeliek (Földi János, Fazekas Mihály, Kovács József, Gyöngyösi János, Édes Gergely, Varjas János sat.) voltak tanárai; 1827-ben a bölcseleti karba iratkozott be s három évig a bölcselettel és történelemmel foglalkozott. Atyja óhajtásának, hogy pap legyen, engedve, 1830 őszén a theologiára lépett. Már ekkor kitünt társai közül verseivel és elbeszéléseivel. 1833-ban mint harmadéves theologus szakított a papi pályával s egy barátjának sérelme miatt többed magával elhagyta a collegiumot. Nevelőnek ment az Olasz családhoz Nagyváradra s a jogi pályára készült. Uj helyén alkalma volt Bihar vármegye intelligentiájával megismerkednie és jó modorával megszerettetnie magát; itt kinevezték megyei jogyakornokká. Stilusa gyakornoki munkálataiban feltünt a megyén és aljegyzővé választották. Az 1832. decz. 16. Pozsonyban megnyilt országgyűlésen nagy harczok folytak s K. vágyott oda jutni. 1834-ben az új országgyűlési követ mellé patvaristának rendelték. Követével 1834 őszén ment föl Pozsonyba, a hol csakhamar belemerült a pozsonyi ifjuság mozgalmaiba; a mellett némi jövedelmező állást is nyert Kossuth hirlapirodájában. Mihelyt azonban a rendek 1836. máj. 2. szétoszlottak, a helytartótanács kiadta az elfogatási parancsot Lovassy László és társai ellen. K. sietett haza Asszonyvásárra (hova atyja időközben költözött); ott fogták el máj. 23. és meglánczolva Budára vitték a József-kaszárnyába, hol minden kihallgatás nélkül öt hónapig ült nedves földalatti boltban, míg végre 1837. márcz. 7. a hétszemélyes tábla által megerősített ítélet folytán szabadon bocsáttatott ugyan, de az ügyvédi vizsgálat letételétől eltiltották. Az Olasz családnál Nagyváradon nyert újra menedéket és néhány hét mulva ismét megyei aljegyzőjésév tették. Ekkor a város társas köreiben nagy kedveltségnek örvendett; a szép fiú csakhamar szerelmes lett az alispán leányába Thurzó Jettába, a ki azonban 17 éves korában elhalt. A balsors és a szenvedélyek csakhamar szorgalmas és ünnepelt íróvá tették. Időközben Kolozsvárra ment, hová az erdélyi ellenzék hívta meg az országgyűlési hirlap szerkesztésére. Az erdélyi országgyűlés azonban 1838. márcz. 31. eloszlott. Ekkor K. Pestre jött és itt Sombory Imre kir. táblabiró jurátusa lett. Ismételten folyamodott az ügyvédi vizsgálat megengedéseért, de hiába; 1844-ben ugyan megkapta az engedélyt, de ügyvéd többé nem lett. Minden erejét az írói pályán érvényesítette s az akkori szépirodalmi lapoknak egyik legszorgalmasabb munkatársa volt. Három szinművével kevésbbé volt szerencsés; a kritika elítélte. Végre szivének vonzalmát követve, 1839. máj. 29. oltárhoz vezette topai Kalicza Johannát, a szép és vagyonos komáromi leányt. Házassága azonban nem volt boldog; az egyszerű kisvárosi leány nem tudta magát beleélni az excentrikus férfi házi életébe, csakhamar visszament édes anyjához Komáromba, hol együtt élt Vilma leányával (később Szabó Béláné; ennek szintén Vilma (Zsanet) lánya Kathona Gézának, a csallóközi ármentesítő társulat hivatalnokának neje, a ki férjével és anyjával az ősi Kalicza-házban lakik Komáromban.). Az 1839. nyár végén, hogy felejtse bánatát, utazni ment Magyarország felvidékére és Ausztriában is járt. Pestre visszatérve, ismét régi ismerőseit, a színészeket és a szinésznőket kereste fel; ezeknek a társaságában keresett szórakozást. Szivesen eljártak barátai ízléssel berendezett, kényelmes lakásába is, hol magyaros vendégszeretettel fogadta őket. Neki a társaság éltetője volt; itt feledheté a sors üldözését, életének szenvedéseit. Minél előkelőbb volt a kör, melyben megjelenhetett, annál vidámabb, annál fesztelenebb volt; vidámsága, szellemes megjegyzései mindenkit elragadtak; csaknem mindenütt ő vezette a társalgást. Főuraink a vidám, szellemes férfit nagyon kedvelték. Igy jutott be József nádor salonjába is, fiainak, István és József főherczegeknek ajánlása útján. Előkelő nők körébe Batthyány Lajos grófnál jutott, ki 1843 elején Kuthyt magántitkárául hívta meg. Batthyány nagy házat vitt; roppant kiterjedésű birtokainak felügyelete is nagy gonddal járt. Kuthy kötelességét híven és pontosan teljesíté; ezért Batthyány nagyon megszerette. Derült vidám kedélye felvidította a hölgyeket is, kik testi, lelki szépségének szívesen tömjéneztek; később elkényeztették, kegyeltjükké tették, kinek talán egy estélyükről, egy kirándulásukról nem volt szabad elmaradnia. K. iránti rokonszenvüknek páratlan s irodalmukban a mai napig egyedül álló bizonyságát adták akkor, a midőn (1845. szept.) az uzsorások kezébe került költőnek elárverezett, értékes butorait a saját pénzükön megvásárolták és a kedveltnek visszaadták. A magyar tudományos akadémia 1843. október 7-én választotta levelező tagjává, a Kisfaludy-Társaság pedig 1845. jan. 28. vette fel tagjainak sorába. Az 1843. máj. 24. megnyilt országgyűlésre Batthyány Lajos gróffal fölment Pozsonyba. Híre s népszerűsége már ekkor országos volt; a fiatalabb írók és az országgyűlési ifjuság örömmel kereste fel Kuthynak vendégszerető szállását. Ez ünneplés jól esett hiuságának; megszokta a kényelmet, a fényüzést, sőt a pazarlást is, annyira, hogy midőn 1844. nov. 13. az országgyűlés bezárult és ő Battyhányval visszajött Pestre, itt oly életet kezdett, mely jövedelmét sokszorosan fölülmulta; butorait Párisból hozatta; keleti pompa, délszaki növények illata fogadta a belépő vendégeket; hetenként kétszer-háromszor thea-estélyre hívta meg barátait; itt látogatta meg őt Jókai is Petőfi társaságában. Időközben lemondott magántitkári állásáról. 1845 elején a gyáralapító társaság megválasztotta titkárul; ezenkívül még több egyesületnek tagja s előadója volt. 1846-ban jelent meg az újévi könyvpiaczon és nagy hatást tett Hazai rejtelmek cz. regényének három első füzete. Időközben ellátogatott haza Asszonyvásárra atyjához, ki egyházmegyéjében ülnök és esperességi jegyző volt; meglátogatta 1844. júl. 17. elhunyt édesanyjának sírját; lerándult Aradra, Temesvárra, hol 1845. okt. Temesmegye táblabirójává választották; ekkor gyűjtötte regényéhez az anyagot. 1846-ban a farsangkor a tánczvigalmakban mindenkor tevékeny részt vett; tánczolni nagyon szeretett. 1847. máj. hitelezői elől ismét vidékre menekült és azóta már ritkán fordult meg Pesten. Azon év nov. elején megnyilt országgyűlésre Pozsonyba sietett Batthyányval, ki újra meghívta titkárának. Pozsonyban ismét úri életet élt. Jövedelmező titkári állása és a Hazai Rejtelmek hatezer forintnyi tiszteletdíja újra túlköltekezésre ragadta. Azonban régi vidámsága már eltünt; a túlfeszitett munka idegessé tette. A márcziusi napokban az általános lelkesedés Kuthyt is elragadta; bár korántsem volt forradalmi ember és sejté a véget, hivatalt vállalt és Battyhány miniszterelnöki irodájának igazgatója, majd Szemere Bertalan mellett osztálytanácsos lett. De egészsége egyre hanyatlott, kedélye elkomorult. 1849-ben követte a kormányt Szegedre, majd Aradra is. Az aug. 13. fegyverletétel hírére Nagyváradra, onnét atyjáhz Asszonyvásárra, majd a Rézhegységnek (Biharm.) vidékén húzta meg magát nyolcz hónapig. 1850 derekán fölment Pestre, hogy a polgári törvényszék előtt feljelentse magát, és kegyelmet nyert. Budán a Szarvastéren bérelt hónapos szobácskát, mert pénze, jövedelme alig volt. Szorgalmasan írta novelláit, kezdetben Ariel név alatt; habár ekkor is keresett író volt, úgy hogy alig jelenhetet meg Album, hírlap vagy folyóirat az ő dolgozata nélkül, a megélhetés gondjai miatt mégis kezdett kétségbeesni; ehhez járult atyjának 1851. máj. 26. történt halála, mely szomorú eset fájdalmasan hatott érzékeny szívére. A Tátrafüreden töltött nyári évad némileg megerősítette őt. Szeptemberben lement testvéreihez, a kik közül három hajadon leányt nagyon rossz anyagi körülmények közt talált; ezeket kellett segélyeznie s K. elhatározta, hogy nővéreinek biztos hajlékot szerez. 1853. őszén hivatalért folyamodott és decz. 6. közölte a hivatalos Budapesti Hirlap, hogy a cs. kir. belügyminiszterium a nagyváradi helytartósági osztály területére másodosztályú megyebiztossá kinevezte. Hivatalos működését Szatmáron kezdte; 1855-ben már Aradon volt megyei főbiztos. Hivatalos emelkedésével híre, népszerűsége fokozatosan süllyedt. Régi társai, barátai gyakran szemére vetették ballépését, kárhoztatták tettét. K. a támadásokat kikerülendő visszavonult tőlük, idegenkedő, tartózkodó lett velök szemben. De, a hol csak tehette, védte, pártolta a megtámadott magyar nemességet és polgárságot. 1855. márcz. 5. Erzsébet császárné első gyermekének, Zsófiának születése alkalmából Szózatot írt és nyomatott ki. E költeményt csak felszólításra s talán fenyegetésre készítette. Ezért még mélyebb megvetéssel fordultak el tőle. Ezen gyűlölködés miatt A királyé olvasója cz. utolsó regényét, mely a Budapesti Hirlapban (1860) jelent meg, be sem fejezhette. Végül láttuk a megtört, hanyatló erejű írót, a mint társtalanul járt Pesten, a mint egyedül, mindenkitől kerülve ült a Kisfaludy-társaságnak és a m. t. akadémiának termében, a mint otthon a Tabán egy szűk és sötét szobácskájában mereng és vallásos elmélkedésekbe mélyed. A beteges Kuthyt 1861-ban felmentették a munkától és rendelkezési állapotba helyezték. 1862-ben lement Diószegre; innét Litérbe (Biharm.) távozott, hogy némileg felüdüljön. Még ugyanezen évben kinevezték Nagyváradra megyei főbiztossá a bűnfenyítő törvényszékhez 1470 frt fizetéssel. E fizetésből szépen megélhetett volna, de nem tudott gazdálkodni; a hitelezők régi adósságaiért pörölték; az örökös perköltség miatt adóssága folyton nőtt. Végre 1863-ban csődöt kértek ellene. (Adóssága 4520 forintot tett ki; hitelezőinek fölajánlott 260 nyomatott ívre terjedő összes munkáit, ívét 25 forinttal számítva 6400 forint értékben. Sikertelenül.) Csődbe esése miatt nyugdíjazták. Ekkor a szerencsétlen ember egy kis házat bérelt Nagyváradon és itt tengette csekély nyugdíjából életét. 1864. aug. idegláz lepte meg és 27. meghalt. A Kisfaludy-társaságban 1869-ben Degré Alajos mondott fölötte emlékbeszédet.

Költeményei, elbeszélései s egyéb czikkei a következő lapokban és évkönyvekben vannak: debreczeni Lant (1833. költ. és A szerencsés akadályok, elb., 1834. A szökevény, rege); Rajzolatok (1835. Farsangi kaland, 1836. Nagyváradi levél és költ.), Regélő (1834. Életszabályok, Jelenkori házasság, költ. 1836. Garcia de Marcarensas költő életrajza), Honművész (1834. Nagyváradról színi kritika, 1835. Szomorú hír Nagyváradról, 1839. Almanach-társaság, Császár Ferencz költeményeinek ism.), Athenaeum (1837. A beteg, költ., 1838. Szinháztárgyi viták, 1839. Egy éj a fővárosban, A szerelemféltő, A színésznő, Végrendelet, A számüzött, 1840. Mátka áldozat és költ., 1841. Az őrangyal, mutatvány Don Garcia cz. regényből és polemia), Regélő (1839. Vetélytárs, 1840. Nő és férjszeszély, 1841. Toulouse Saphoja); Emlény (1840. Balitéletek, 1841. Arthur és Jenő, A trónkövetelő), Religio és Nevelés (1841. A hitnevelés szüksége, Az apaüldöző), Világ (1847. I. 2. sz. Literaturai pártemberek ismertetéseül); Közlemények (1841. Bevezető szózat I. Ossian lelkéhez és költ.); Nemzeti Almanach (1841. költ., Divatkép, Az álomjáró), Regélő Pesti Divatlap (1842-43. A tőr és feszület, Nők és az élet székfoglaló és költ.) M. Életképek (1843. Egy iskolai kaland), Honderű (1843. Két elitélt, Freskófestések), Őrangyal (1843. Az önmérséklet jutalma), Pécsi Aurora (1843. beszély), Aradi Vészlapok (1844. Egy törpe, mutatv. Don Garciaból), Életképek (1844. Tohub, mutatv. Don Garciaból, Hortobágyi képek a Hazai Rejtelmekből, 1845. Válás, párbeszéd versben), Pesti Divatlap (1845. Egy hirlapi czikk, A kárpáti csúcsokon és költ., 1847. Téli csillagok I-IX. költ., Féltési párbaj, Álmom látogatójához, költ., Kakukk, költ., Beszterczei lápvidék, mutatv. a Hazai Rejtelmekből, Hatyári Gyárfás, Eléa köve, Érdember, Lehelke halála és költ.), Ajándok (1846. Az eskü órája), Hölgyfutár (1850. Emlékirat, költ., Egy hölgy imája, Nur fidel, A temerini hősnő, Szokott csalódások, Egy házi hivatalnok márczius előtt, 1851. Alarica Newa, 1852. Az ecsedi lidércz 1853. Beszélyem kijött a Hölgyfutárban), Remény (1851. A sir vadrózsája, Márczius előtti képek), Losnczi Phönix (1851. Az ifjú császár), Nagyenyedi Album (1851. Székely Katalin), Müller Gyula Naptára (1852. Egy kételkedő gazdag); Budapesti Hirlap (1860. 1-274. sz. A királyné olvasója, történeti regény, összesen 119 számban.)

Munkái:

1. A fehér és fekete, szomorújáték 4 felv. Buda, 1839. (Szinműtár, kiadja Nagy Ignácz I. 3. Először adták Pesten a nemzeti szinházban 1839. febr. 19. és 25., szept. 5., Székesfejérvárt 1841. máj. 21. Kolozsvárt 1840. máj. 25., 1844. ebr. 15. Ism. Honművész 1839. 18. sz.)

2. Első Károly és udvara. Tört. dráma 5 felv. U. ott, 1840. (Szinműtár I. 7. Jambusokban, az akadémiai pályázaton dicséretet nyert. Mind a két szinmű censurai példánya megvan a m. n. múzeum kézirati osztályában.)

3. Kuthy munkái. Novellák. Pest, 1841-53. Kilencz kötet. (I. 1841. Gróf Széchenyi Istvánnak ajánlva, Cleopatra, Egy éj a fővárosban. A szerelemféltő, A színésznő, Nő és férjszeszély, 2. kiadása 1843., II. 1841. Cilley Borbála, Mátka áldozat, Toulouse Saphója, Végrendelet, A számüzött, Vetélytárs, 2. kiadás. U. ott, 1843. III. 842. gróf Battyhány Antonia szül. Zichy grófnőnek ajánlva, Balitéletek, Arthur és Jenő, Az eskü órája, Délila, IV. 1842. gr. Károlyi Györgynének ajánlva, A trónkövetelő János fővétele, Divatkép, Igaz itélet, V. 1844. Egy alkalmi vers, Bizalom és gyanu, A tőr és feszület, Az apaüldöző, Az álomjáró, Egy iskolai kaland, Két elitélt, VI. 1851. Egy éj az altáborban, Hatyári Gyárfás, Eléa köve, Egy divatlapi czikk, Érdember; a censura lefoglalta első czikke miatt és így került az 1852. kiadásba annak a helyébe a Zarskoje Selo cz. novella, VII. 1852. A guerilla, Lyon lovag, Lehelke halála, Nur fidel, A temerini hősnő, Szokott csalódások, Nők és az élet, VIII. 1852. A kételkedő, Egy jobbágyper martius előtt, Szerencsés akadályok, A szökevény, rege, IX. 1853. Székely Katalin, Egy delejes nő végnapjai, Az ecsedi lidércz.)

4. Polgári szózat kelet népéhez. U. ott, 1841. (Ism. Athenaeum 1842.)

5. Hazai rejtelmek. Regény. U. ott, 1846-47. Két kötet, 14 füzeben. (Ism. Henszlmann Imre, Irodalmi Or II. 283. 1.)

6. Szózat Erzsébet austr. császárné ő fensége örvendetes szülésekor. Arad, 1855.

7. Egy iskolai kaland. Budapest, 1898. (Olcsó Könyvtár 1071.)

Kéziratban: Ariadne a könnyelmű nő, Eredeti szomorújáték 4 felv. (Először Pesten 1838. szept. 24. Ism. Honmvész 78. s. Athenaeum II. 27. sz. kézirata a nemzeti szinháznál). Gyűjteményemben költemények: Hámor völgye, Kirablott sziget, Jós ige; levelei: hely és kelet nélkül sógorához topai Kalicza Zsigmondhoz Komáromban, ki nekem is sógorom volt, ezen levélen Kúthy-nak írta nevét; testvéréhez, kelet nélkül, hugaihoz, Pest, 1841. decz. 25., nővéréhez, Zimbró, 1859. jún. 21.; a m. n. múzeumban: levele Petőfihez, Pest, 1845. márczius 16.

Arczképe névaláirásával: aczélmetszés, rajzolta Barabás, metszette Mahlknecht Bécsben (Emlény 1842. és Pécsi Aurora 1843.); kőnyomat, rajzolta Barabás, nyomat. Walzel Pesten, 1845. (Pesti Divatlap 1845. 1. sz.)

Literaturai Lapok 1841. 3., 5., 8. szám.

Athenaeum 1841. I. 5. sz.

Kisfaludy-Társaság Évlapjai. V. Pest, 1842. 102. l., VII. (Nagy Ignácz.) Uj F. V. Pest, 1871. (Degré Alajos, Emlékbeszéd egy elítélt felett), VII. 1873. (Jókai Mór.)

Magyarkák. Lipcse, 1845.

Pesti Divatlap 1845. II. 1. sz. (Turóczy).

Irodalmi Őr 1846. 104. l.

Jelenkor 1847. 38. sz.

Honderű 1847. II. 12. sz.

Életképek 1847. 283. l.

Ujabbkori Ismeretek Tára V. 164. l.

Ferenczy és Danielik, Magyar Irók I. 291. l.

Nagy Iván, Magyarország Családai VI. 567. lap.

Männer der Zeit. Prag, 1862.

Erdélyi János kisebb prózái. Sárospatak, 1863. II.

1864: Koszorú II. 10. sz. Sürgöny 204., 199. sz., Hölgyfutár II. 19. sz., Wiener Zeitung – 216. sz.

Toldy Ferencz, M. Nemzeti Irodalom Története.

Otthon 1875. (Lauka G.)

Lauka Gusztáv, A multról a jelennek. Bpest, 1879.

Beöthy Zsolt, A m. nemzeti irodalom történeti ismertetése II. és Képes Irodalomtörténete II. arczk. és kézirata hasonmásával. (Széchy Károly.)

Fővárosi Lapok 1886. I. (Endrödy Sándor), 1888. 178., 254. sz. (Lauka G.)

M. Sion 1886. (Szaák Luiza, K. kézirataiból.)

Ország-Világ 1888. 38., 40. sz. ) Kemenczky Kálmán), 41. sz. (Kulini Nagy Benö.)

Váli Béla, Kuthy Lajos élete és munkái. Bpest. 1888. (Különnyomat a Figyelőböl.)

1888: Irodalmi Értesítő 17. sz., Debreczen 133. sz., Nemzeti Nőnevelés.

Gyulai Pal, Vörösmarty élete. Budapest, 1890. 239. l.

Kiszlingstein Könyvészete.

Pallas Nagy Lexikona XI. 122. l. (Négyesy László.)

Ferenczi Zoltán, Petőfi életrajza. Bpest, 1896. 306., 317. l.

Wallentinyi Dezső, Kuthy Lajos életrajza. Rimaszombat, 1897. és gyászjelentés.

 

v20100630; v20240107