Medvegy Antal? Ismernünk kellene? Milyen kapcsolatban volt Ikervárral?

A sárvári Tinódi Lantos gimnázium igazgatója volt 1957 és 1980 között. Sok ikervári tanult itt és a tanárok között is többen ikervári gyökerekkel rendelkeztek és rendelkeznek. A mi évfolyamunkból például hatan mentünk tanulni a Tinódiba anno.

Halálának 30. évfordulója lesz idén. A teljesség igénye nélkül egy rövid életrajz, egy megemlékezés, három könyvének bemutatása, három írásának felelevenítése.

Végül pár szó a gimnáziumról, azokról a tanárokról, akik majdnem a kezdetektől végig együtt tanítottak vele. Majd újra kapcsolódnék Ikervárhoz, az onnét származó gimnáziumi tanárokkal.

Személyes kapcsolódásként - Medvegy Antal volt a történelem tanárom az első évben és négy évig az igazgatóm volt, mi voltunk az utolsó érettségit tevő osztálya.

Életrajzi adatok röviden

Szarvason született 1920-ban és ott is tett érettségit. Sopronban végezte el az evangélikus teológiát. 1942-ben pappá szentelését követően négy évig volt segédlelkész. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészkarán magyar és történelem szakon szerzett oklevelet 1946-ban. Papi múltjáról kevesen tudtak a diákok, de arról sem sokan, hogy három élő nyelv mellett tudott görögül, latinul és héberül is. Kicsit távolságtartó volt, de hát ő volt a gimnázium IGAZGATÓJA.

Kőszegen tanított a Gyurácz Ferenc Evangélikus Gimnáziumban, majd később az ebből kivált általános iskolában tanított. 1949-ben már a kőszegi Jurisich Gimnáziumban tanított, ahol 1952-53-ban az igazgatói feladatkört is ellátta.

A kőszegi tanítóképzőt áthelyezték Sárvárra, ekkor költözött Medvegy Antal is Sárvára, mert az általános iskola mellett oktatott a tanítóképzőn is. Az iskola 1955-ben visszaköltözött Kőszegre, de Medvegy inkább választotta a nyitottabb életteret biztosító Sárvárt, mint a határsáv zárt világában lévő Kőszeget.

1956-tól lett a Tinódi Sebestyén gimnázium tanára, majd 1957-től az igazgatója 1980-ig, amikor is nyugdíjba vonult. A gimnázium és az oktatás is nagyot fejlődött az irányítása alatt, ezekről a nekrológban olvashatunk.

Pedagógiai kérdésben országos ismertségre tett szert az írásaival, melyeket még napjainkban is emlegetnek. Igaz azzal a bevezetéssel, hogy korosabb kollegák emlékezhetnek még arra a nevezetes írására. Már az ötvenes években is felelhetők a pedagógiai szaklapok oldalain a cikkei. Később az írásai személyesebb hangvételűek lettek, saját életének tapasztalataiként mutatja be a mondanivalóját, vagy amire rá akarja irányítani a figyelmet. Alapító tagja volt a Magyar Pedagógus Társaságnak, szervezeti életében is aktívan részt vett a vezetői szinten. 1978-ban Apácai Csere János díjjal tüntették ki.

A város közéletében is számos területen aktív volt, melyekről később megállapította, hogy az "Elszürkülésének" voltak az okai. Ő ez alatt a pedagógiai fejlődésének gátjait értette, mivel az idejét és erejét szétaprózta a város közéletében betöltött számos funkciójával. Kezdve a városszépítéstől, a múzeumi kiállítás szervezésétől, a horgászegyesületi elnökségen keresztül a számtalan TIT előadás megtartásáig. Sárvár monográfiája - könyv 1978-ban jelent meg, melyben a különböző korszakok művelődésügyét kutatta ki és írta meg. 1970-től írta Sárvár krónikáját. (Vajon ez elérhető valahol?)

1994.05.18.-án hunyt el Medvegy Antal, Fliegenschnee Magdolna volt a felesége, aki pár héttel korábban hunyt el és a soproni evangélikus temetőben nyugszanak mindketten.

1963-64-ben az igazgatósága alatt  épült a gimnázium új szárnya, melyben lévő dísztermet  róla neveztek el 2014-ben. Ebben rendezik meg évente az igazgató úr által életre hívott Diákírók és diákköltők Kárpát-medencei találkozóját.

Nekrológ

Medvegy Antal bemutatására egykori kollegája Dr. Dobozy Imre (1941-2023) nekrológját használnám fel, aki éppen úgy ismerte az igazgatót, mint az embert. 17 évig dolgoztak együtt, Dobozy tanár úr 1963-tól tanított a gimnáziumban. Történelemből doktorált 1966-ban és 2001-es nyugdíjba vonulásáig tanított. Mindketten kutya bolondok voltak, Medvegy Igazgató úr foxija ikonikusnak mondható volt a gimnáziumban. Dobozy Imrének németjuhásza volt, ami nem igazán fért volna el a gimnázium falai között. A foxi is kitiltást kapott, pedig kedves színfoltja volt a gimnáziumnak, a diákok többsége vidéki volt és majd mindenkinek volt otthon kutyája.

Megjelent a Vas Népe újság 1994. május 20.-ai számában.

In memoriam Medvegy Antal

Életem első munkahelyén — a Tinódi gimnáziumban — egy igazán profi, és ahogy mondani szokás, nagyformátumú igazgató keze alá kerültem.

Az igazgatót Medvegy Antalnak hívták. Szerencsém — ha lehet — még fokozódott is: tizenhét évig dolgozhattam a vezetése alatt. És hogy ez mit jelentett? A legtalálóbban azoknak a beszélgetéseknek a visszaidézésével jellemezhetem, amelyeket egy-egy volt egyetemi évfolyamtársammal folytattunk. Mindegyikből áradt a panasz — milyen vaskalapos, merev (csúnyább jelzők is elhangzottak) igazgatót fogtak ki. Persze, tették hozzá, neked ilyen gondod nincs, hiszen Sárváron Medvegy az igazgató.

Ez is csak egy apró adalék ahhoz, hogy országosan ismert és elismert ember volt. Híres iskolát teremtett, sziporkázó ötletei egymás után valósultak meg: országos középiskolai mintakönyvtár létesült iskolánkban, útjára indította a Diákköltők Találkozóját, ifjúsági Tsz-t szervezett, melynek jövedelméből gépkocsit vásároltunk annak érdekében, hogy negyedikes tanulóink jogosítvánnyal távozzanak, már vagy harminc évvel ezelőtt megkezdte a szaktantermek kialakítását, fáradhatatlanul keresztülvitte az iskola épületének bővítését és a tárgyi feltételek állandó javítását, a hatvanas évek legelején ismét rendszeressé vált iskolánkban az évkönyvek megjelentetése, életet lehelt az iskola nevét viselő pályázati rendszerbe, amelyben a legjobb tanulók készíthettek dolgozatokat a tudományok mindegyikéből, üvegházat létesített, hogy kertészeti szakközépiskolai osztállyal is bővüljön a gimnázium, pedagóguslakások építését harcolta ki. Rendszeresen publikált a Népszabadságban, a Köznevelésben, a Pedagógusok Lapjában és a Vas Népében, több önálló kötettel is jelentkezett. Sűrűn szerepelt a rádió és a televízió pedagógiai tárgyú műsoraiban. Tagja volt a Magyar Pedagógiai Társaság Elnökségének, s még életében helyet kapott a Pedagógiai Lexikonban.

A belőle áradó szellemi pozsgás mindnyájunkra átragadt. Tanáraitól ötleteket várt, egyre bővülő tudást, szervezőkészséget. Céljának tekintette, hogy minél több „tudós tanár” dolgozzék az iskolában, s ha az anyagi lehetőségek szerények voltak, elismerő szavakkal, elégedett pillantással honorálta a szellemi teljesítményt. Kivételes adottságai voltak a testületi közösség és a jó munkatársi kapcsolatok alakításában. Tanárait nem gépnek tekintette, amelyet reggel bekapcsolt, majd az utolsó kicsengetésnél leállított igényt tartott arra, hogy megtudja, mit csinálnak kollégái gyermekei, unokái, betegek-e szüleik, sőt, uram bocsá’ még a kutyájuk vagy macskájuk iránt is érdeklődött. Személye életünk részévé vált és viszont. Egyenrangú félként kezelt bennünket, alapelve az volt, hogy az igazgató csupán primus inter pares.

Tanárait a lehető legnagyobb mértékben hagyta önállóan dolgozni, sőt, meg is kívánta azt. Egy dolog érdekelte igazán: az eredmény, a siker. Mai szóval élve: igazi menedzser volt.

Egyszer iskolánkba látogatott az MSZMP akkori városi első titkára. Távozásakor Medvegy felsegítette rá a kabátot, mire azt a választ kapta: köszönöm, de nincs apróm. Azt hiszem, ez a kis történet mindennél jobban rávilágít arra, milyen viszonyok között vitte véghez Medvegy Antal a maradandó ötleteket.

Pedagógiai és publicisztikai munkáságát Apáczai Csere-díjjal ismerték el. Mégis úgy tűnt, hogy —miután 24 évig állt az iskola élén — megkeseredett emberként távozott, amikor 1980-ban nyugdíjba ment. Ittléte utolsó esztendeiben méltatlan támadások érték, ami várható volt: oly magasra emelte az erkölcsi mércét, hogy akik kiestek a rostán, belémartak.

Nagyságát — ahogy az lenni szokott — távozása után éreztük igazán: az iskola — legalábbis néhány évig — érezhetően hanyatlásnak indult.

Családi élete legendásan példás volt és stílusosan is ért véget: felesége halála után mindössze néhány héttel követte őt. Talán öt éve szerettem volna egy cikket írni róla. Elhárította a kérést, mondván: — Tudod, mit, Imre? Majd a nekrológomat.

Igazgató Úr! Szerettem volna elbliccelni ezt a megbízatást. Sajnos, nem tetted lehetővé.

Dobozy Imre

Medvegy Antal könyvei

Három könyve jelent meg, Gimnázium vidéken - 1968-ban - 1500 példányban, Elszürkülésem története - 1972-ben - 2000 példányban, majd a Jónás - 1989-ben. A kurzort a borítók fölé helyezve láthatóvá válnak a tartalom jegyzékek. A Jónás tartalomjegyzéke hosszabb, nem fér a borító alá, ezért az ITT nézhető meg egy külön ablakban.

Gimnázium vidéken - könyvének belső borítójának szövege:

Medvegy Antal, a sárvári Tinódi Gimnázium igazgatója, nem ismeretlen a pedagógus olvasók előtt. Cikkeivel gyakran találkozhattak napilapok, pedagógiai folyóiratok hasábjain. Ezúttal a sárvári Tinódi Gimnázium életét, pedagógiai gondjait és - mert ez is az összképhez tartozik - nevelési sikereit mutatja be élvezetes stílusban, hitelesen, nagy meggyőző erővel. De nemcsak a sárvári gimnázium „pedagógiai keresztmetszetét" adja a szerző, hanem a vidéki gimnáziumok és - tulajdonképpen minden gimnázium, minden iskola - helyzetéről, lehetőségeiről és nehézségeiről is figyelemreméltó gondolatokat fogalmaz meg.

Elszürkülésem története - könyvének belső borítójának szövege:

Vannak már díszes társaságaink, rangos társulataink és tisztes testületeink. Néhánynak én is tagja vagyok. Tartunk kongresszusokat, ünnepi közgyűléseket, kiemelt emlékezéseket, s néhány díszes mélynyomású meghívó eljut az iskolákba is. Kaptam belőlük én is. Felvesszük egyetlen fekete ruhánkat, képviseljük a pedagógustársadalom műhelymunkásait, esetleg elnökségbe is beválasztanak, azután csalódnak bennünk. Mert az ismeretlen környezetben gátlásosak vagyunk, hallgatunk. Ha megszólalunk, szavainkat rosszízűvé teszi a csiszolatlanság vagy a szenvedély.

Hazamegyünk döcögő fapadoson, s nem hiányzunk senkinek.

Otthon tovább birkózunk tanítványainknak azzal a húsz százalékával, akik nem akarják elvégezni az általános iskolát, közben elveszítjük azokat a kitűnőket, akik tízéves korukig eszményképet láttak bennünk.

Jónás - Előszava

Jónás, az Ótestamentum prófétája Ninivébe megy, s ura parancsára bűnbánatra, megtérésre szólítja fel a bűnös várost. Hiába.  A kötet címadó novellájában Jónás közénk érkezik. Tanácstag lesz, s így akarja megváltoztatni a vezetőket, a közéletet, az embereket. Nem sok sikerrel.

A gyűjtemény számos írása, mely történeteket, karcolatokat, pedagógiai helyzetképeket tartalmaz, tulajdonképpen ugyanezt teszi. Felfedi a visszásságokat, érezteti a következményeket, s igyekszik valamilyen kiutat is mutatni. Bevallásra, változtatásra szólít fel az érvek, az érzelem, a szatíra eszközeivel.

A tisztogatás helye a hatalom és a hivatal, az iskola és a közélet, a funkcionáriusok, a pedagógusok, a szülők, a gyerekek közössége.

Az írások a valóság fekete-fehér, olykor színes fényképei. Annyira élesek, hogy azt is mondhatnánk: köztünk történt, velünk történt, nálunk történt. De történhettek volna bárhol, s valószínűleg történtek is. A többségében valahol már megjelent munkák egyikére például, mely valóban egy város közismert történése volt, kilenc helységből érkezett reflexió. Valamennyien magukra ismertek.

Innen a kötet naiv hite is, mely szerint egy iskola, egy város falai közül is meg lehet váltani a világot. Szent együgyűség, de legyen az ő hite szerint!

1968-ban jelent meg ugyan ebben a sorozatban Fonay Tibor kiskönyve - Az elszürkülés veszélye. Medvegy Antal 1971-ben írta meg a saját elszürkülésének történetét, ami 1972-ben került kiadásra. Leírja kendőzetlenül, hogyan aprózza szét az erejét a sok vállalás. Az anyagi gondokkal terhelt mindennapok hogyan termelik ki az igénytelenséget. Figyelmeztet példán keresztül, mert ügye a jó tanácsot nem senki sem szereti, de az okos más kárán tanul, azt már szeretjük. Érdekes, ahogyan együtt emlegeti a két szerzőt Tölgyesi József - Hogyan tovább? Gondolatok a pedagógiai lapok jövőjéről szóló cikkében:

Nagyon sajnálom, hogy ilyen kis példányszámban jelentek meg a könyvei és a papír hordozó okán a mai érdeklődők számára elérhetetlenné váltak az idő teltével ezek a történetek, gondolatok és mondatok. Ha a jogutódjai felhatalmaznak egyszer, akkor feláldozom majd a saját példányaimat és bedigitalizálom őket, hogy elérhetők legyenek az utókornak. Tartózkodtam, attól, hogy megírjam, hogy én mit olvastam ki belőlük, mi ragadott meg engem. Mások biztos mást látnának benne fontosnak. Rövid kis írások, olvasatják önmagukat. Aki tanítással foglalkozik, annak javaslom még a pályájának elején, hogy elkerüljön pár szakmai kátyút. Jómagam csak négy évet oktattam, nem vagyok pedagógus. Abból éltem, amit ellestem az engem tanítóktól. Igyekeztem az ő hibájukat elkerülni és az erényeikből lopni, alkalmazni.

Novellái és szakmai írásai

A könyvekben megírt történetei, novellái megjelentek még a Vas Népe újságban, pedagógiai szaklapokban és országos lapokban is. Megragadta a mindennapok visszásságait és erkölcsi dilemmáit, amiket öniróniába és fanyar humorba csomagolva adott tovább, hogy akinek nem inge az ne vegye magára.

Révfülöpön volt szőlője és az ott járt vendégek visszatérő kérdésként hangzott el, hogy ebben az idilli környezetben szokott-e írni? Medvegy sohasem hagyta ki ezt a magas labdát és azonnal szolgált a válasszal: Nem, itt kapálni szoktam.

A sok írásából csak hármat emelnék ki önkényesen, kihagyva a kedvenc kutyás és a horgászós történeteket.  Egy szépirodalmi, egy szociológiai és egy pedagógiai témával foglalkozó írását választottam ki. Így a szélesebb érdeklődők köre is tud találni egy olvasásra érdemes írást.

Az óriások nem halnak meg - Az igazgató úr közel egy évtizedig nagy horgász volt. Ez az írása Ernest Hemingway - Az öreg halász és a tengert idézi meg a Rába partjára számomra. Megjelent a Jónás könyvben és a Tükör újság 1977.04.06-os számában.

Miért nincs falusi közélet?  - Ez az írás 1970-ben jelent meg, egy kis időutazás ez a három oldal, kapcsolódik az elszürkülés témájához. Megjelent az Élet és Irodalom újság 1970.03.28-as számában. Ha az előbb hoztam egy párhuzamos írást, akkor itt sem hagynám ki. Egy hónappal előtte, az Élet és Irodalom 1970.02.07-es számában jelent meg Márkus István - Falusi közélet? cikke. Ez generálhatta Medvegy Antalt a gondolatainak leírására. Ugyan az a téma, más megközelítéssel, más stílusban. Számomra nem vitás, hogy melyik írást értették meg a falun és melyikkel értettek egyet. A jó írásnál is lehet jobb, itt is ez történt csak. Annak a nyelvén kell beszélni, akinek az üzenet szól. Medvegy Antaltól megszokták a közéletben, hogy írásai hólabdaszerűek. Másokban is megindítanak valamit, vitát vagy együttértést, de olyan mélyen, hogy tollat kell ragadniuk bármely oldalon is állnak. Itt is így történt, 1970.04.18.-ai számából Ordas Iván - A faddi helyzet írásra hívnám fel a szakmai érdeklődő figyelmét.

Elsüllyedt követelmények - a Köznevelés szaklap 1979.02.02-es számában jelent meg. A szókimondó írás szokás szerint vitaindító hatással volt a szakmát művelőkre, olyan nagy volt a visszhang, hogy még két évtizeddel később is emlegették ezt a témakört. A véget nem érő "vitát" a "három tucat" hozzászólás után  egy összegzésben zárta le a szerkesztőség. Az egyik fő kérdése az volt, hogy a 70-es években a diákok kevesebbet teljesítenek-e, mint az egy-két évtizeddel korábbi diákok? Nincsenek kitűnő diákok és példaképek. Az írás mögé beillesztettem a vita összefoglalását, ami 1979.04.06.-án jelent meg.

Az írások a gombokra kattintva elérhetők külön ablakban megjelenítve.

A megyei napilap a Vas Népe 1978.04.23.-ai számában megjelent a Mi a véleménye rovatban Kulcsár János kérdése: Nevelhetőek vagyunk-e? Megkérdeztek kilenc főt, akik közül kettőnek volt a hivatása a nevelés. Szerencsém volt ismerni mindkettőjüket.

Talán nem újdonság, hogy az egyikük Medvegy igazgató úr volt Sárvárról. Pedig egy szombathelyi újságnak az ottani gimnázium igazgatója közelebb lett volna, de a téma elismert szakembere megkerülhetetlen volt ebben a kérdésben. Jól oda is szúr a "szakmának". Medvegy Antal elismert ember volt, de a legnagyobb elismerést mégis egy kis gyerektől kapta. Megkérdezték a gyerektől, hogy mi akarsz lenni, ha felnősz? Azonnal jött rá a válasz: Tóni bácsi! Megható elismerés volt ez a gyerekszájból és mint az igazgató úr mondotta nagy felelősség is volt egyben, hogy megfeleljen ennek az elvárásnak. A családban Tóni volt az igazgató úr megszólítása. Mivel van szerencsém rendelkezni egy "privát" aláírásával, így beemelem azt ide, valamint a szeretett gimnáziumának pecsétjei mellett a hivatalos aláírását is megőrzőm itt az utókornak.

A másik nyilatkozó az ikervári illetékességű, Bellavics Lászlóné a nevelőotthonban dolgozott. Valamikor 1972 után érkezett a családjával együtt a Ikervárra, férje Laci bácsi is nevelő volt. De nem egyszerű nevelői munkát vettek a nyakukba Ikerváron. Nem olyan jellegű volt, mint egy iskolában, ahol leadja a tanár a heti x órát és elvégzi a plusz feladatokat. Itt sokkal nagyobb volt a felelősség a gyerekek felé. Minden gyerekkel külön kellett megtalálni a szót. Itt nem lehetett elengedni a kezüket, azzal hogy majd megnevelik otthon a szüleik. Hiszen ez volt az otthonunk, vagyis a család felől jövő nevelést is pótolni kellett az intézeti nevelőknek. Szüleim jó barátságban voltak Sári nénivel és Laci bácsival, akinek a halála után Sári néni elköltözött, de még utána is leveleztek szüleimmel, tartották a negyedszázados barátságot. Kisebbik fiúk, István az osztálytársam volt már a felsőben és a gimnáziumban is. Hogy tartsam az egyensúlyt, Sári nénitől is ide idézek két aláírást:                                                                 

Medvegy Antalról, a gimnáziumért,  a tanárokért és a diákokért végzett munkájáról sokat lehetne még beszélni. Az autó vásárlás a diákok számára, a gimnázium Példamutatás termelőszövetkezete (1968), üvegházi kertészet, stb. A gimnázium területének növeléséhez a "földszerzés" sem volt hétköznapi történet, ami nélkül a nagyobb udvar és az új épületszárny nem lehetett volna megvalósítani. De éppen ilyen kalandos volt a tanári lakások építkezése, manapság ilyen igazgatói feladatok már nincsenek.

A gimnázium ikonikus tanárairól pár szó. Incze József, Aradi Péter és Bogár Rózsa 1955-ben már a ballagási tablón szerepelnek! Ekkor még Fóti Ferenc volt az igazgató. 1956-tól Medvegy Antal töltötte be a posztot és az év januárjában vette fel a gimnázium a Tinódi Lantos Sebestyén nevet. Az 1957-es tablón már Bodó Béla és Erdős Henrik, 1960-ban Szalai Jenő, 1961-ban Naszádos István, 1962 - Csete Jenő, 1965 - Dobozy Imre, 1966 - Szabó Endre, 1968 - Fekete Sándorné és Horváth József, 1971 - Tóth János, 1973 - Tóth Jánosné szerepelt először tablóképen, így valamikor már ez előtt kezdték meg a tanítást. Nagy nevek ezek mind és tulajdonosaik nagy egyéniségek voltak, Rájuk lehet és érdemes emlékezni.

Mekkora volt a diákságlétszáma? A demográfiai hullámzás az iskolákban észlelhető a leglátványosabban. A Ratkó korszak névadója Ratkó Anna népjóléti, majd egészségügyi miniszterhez volt. A demográfiai változásra napjainkig érő hatással volt kettő intézkedése, az abortusztilalom és a gyerektelenségi adó. Az abortusztilalom törvény a bebörtönzésig fajuló megtorlás volt. A gyerektelenségi adót pedig minden 20 és 45 év közötti nőnek  és 20 és 50 év közötti férfinek kellett fizetnie, ami a kereset 4% volt. Időszakot tekintve 1950 és 1956 között voltak ezek az embertelen körülmények. Amikor ránéztem az adatokra, akkor felfigyeltem rá, hogy a születéshez hozzáadott 18 évet figyelembe véve nem jön ki a matek. 1968-ban 124 fő, 1974-ben 110 fő érettségizett, mint Ratkó gyerek. De előtte 1966-ban 162 fő, 1967-ben 161 fő volt az érettségizők létszáma. Tehát a Ratkó korszak gyerekeiből arányában kevesebben érettségiztek, mint a két évvel korábbi évfolyamokban, pedig nem ezt volt a várható. Viszonyításként 1980-ban a kettő végzős osztályban 69 fő érettségizett. Jelenleg már megváltozott az oktatás struktúrája és nem összevethetőek az adatok.

Megpróbáltam megkeresni az első Tinódiban érettségizett ikervári diákot. Elsőre nem tűnik lehetetlen küldetésnek, hiszen csak időben haladva végig kell bogarászni a tabló képeket és a névsort. Ezeket a régi tabló képeket ITT lehet megtekinteni.

1955-ben volt az első végzős osztály. Az 1958-as tablóképen felfedeztem Jóna László-t a Real osztály végzőseként. Laci bácsi a gr. Batthyány Lajos utcában lakott.

A feltárás nem olyan egyszerű, mert ismerni kell hozzá azt a korosztályt, ami már nekem sem megy már igazán. Például a hölgyek leánykori nevét kevéssé ismerem. Illetve, ha máshová költözött házassága révén, akkor is kiesett a látókörömből. De például Reffle Évát felfedeztem az 1968-as tablón.

Ha valaki tud korábbi végzősről, akkor beemelem ide őt is. Ha úgy hozza a sors, akkor bővítem majd ezt a témát.

Ikervári tanárok a sárvári gimnáziumban.

Ikervár nem csak diákokat, hanem tanárokat is adott a gimnáziumnak. A jobb oldalon látható gimnáziumi tabló képeken szereplők mind hárman kötődnek a Rába utca 36-hoz és egyszerre tanítottak a gimnáziumban. Kuriózum az ilyen!

Az apa-lánya kapcsolat kitalálható a nevekből. Ami talán nem ismert, hogy Csete Jenő tanár úr Dr. Szabó Endre húgát vette el feleségül és abból a házasságból született Csete Ildikó, aki szintén a Tinódiban érettségizett 1978-ban. Nem hiszem, hogy az országban lenne még egy ilyen eset, hogy egy tablóképen három tanár ilyen rokoni szálakkal összefonódva rendelkezzen. Természetesen van több évfolyam is, ahol mind hárman tanítottak egyszerre, de ezeken voltak ahol egymás mellett szerepeltek, talán nem véletlenül. Sajnos már elhunytak mind hárman. Ildi és Édesanyja 60 évvel ezelőtti képe szerepel a kosárfonós oldalon. Ildi nagyapja Szabó Endre kosárfonó népi iparművész volt, akinek a javaslatára alakult meg Ikervárott a Kosárfonó Háziipari Szövetkezet 1951-ben. Ikerváron már az 1900-as évek eleje óta volt hagyománya a kosárfonásnak. Bővebben a fonott bútorokat és a fonott lakberendezési kiegészítők sorát is ide értjük.

Ikervárról még Dr. Komáromi Tibor tanár tanított, tablóképek alapján 1987 előtti időtől a 2006-os nyugdíjazásáig. Jelenleg a szintén Rába utcából származó Gacs Miklós a tablóképek alapján már 1989-től aktívan tanít még a gimnáziumban.

Ez a cikk valójában azért született meg, mert az ikervári és sárvári Ella malmok íráshoz egy pár bekezdést szerettem volna idézni Medvegy Antal egyik írásából a molnárok becsületéről. De a feljött emlékek és az igazgató úr írásai, személye mai szóval mondva "beszippantott" és a saját érdeklődésem kielégítésére utána olvastam, majd úgy véltem másokat is érdekelhet mindez. A Medvegy Antal - gimnázium - ikervári tanárok hármassal kerekedett ki ez a történet, amit igyekeztem rövidre fogni. Nem megírva a személyes kapcsolódásaimat és emlékeimet az itt szereplőkkel. Talán annyi még belefér, hogy Csete Jenő tanár úr egyszer kihúzott a Rábából, amikor valami csónakkal borultunk. Valójában 5 évesen nem emlékszem az esetre. Csak a családi történetre, hogy mint gyerek azonnal elfecsegtem a nagy hírt, hogy megmentettek, mintha én lettem volna a nap hőse.

v20240328