|
Egy tanár munkájának hatását nem könnyű láthatóvá tenni, talán jobban bemutatható egy személyes példán keresztül, hogy mennyire volt képes befolyásolni egy tanítványa életének alakulását. Karcsi bácsit nem lehetet összekeverni másokkal, aki egyszer látta, beszélt vele az emlékezett harsány hangjára.
Azt a kedves fogadtatást sem lehet elfelejteni, ahogy 40 év távlata után feleségével, Nóra nénivel fogadtak egyszer, amikor valamilyen rendezvényre hazautaztam. Természetesen tisztába vagyok azzal, hogy ők még a gyereket, a tanítványt látták bennem. Pedig ennyi év alatt a világ is nagyot változott, nem hogy egy ember. De remélem, nem csalatkoztak bennem. Az érem másik oldalához tartozik, hogy ha kimondom Karcsi bácsi nevét, akkor a 40 éves képe jelenik meg előttem, mivel nem előttem öregedett meg, mint ahogyan én sem előtte nőttem fel.
Amikor Karcsi bácsi tanított, talán nem is tudta, hogy az anyai nagyanyám a földije volt. Bár később, ismerve Édesanyámat (ugyanott volt egy időben iskolatitkár) kizártnak tartom, hogy Pecöl és a rokonság nem került volna szóba.
Csak pár emlékképet idézek ide, a teljesség igénye nélkül: elsősegélynyújtó versenyek, úttörő élet, tanulmányi verseny, Honismereti szakkör és egy számomra különös kis történet a végére.
|
|
|
|
Elsősegélynyújtó versenyeken rendszeresen szerepeltünk, csapatként képviselve az iskolát, Karcsi bácsi volt a felkészítő tanárunk. Sorrendben ez úgy állt össze, hogy volt az iskolában egy verseny, azután a Sárvárott a járási, majd a megyei verseny Szombathelyen. De ez alkalommal Gencsapátiban rendezték meg a faluban a versenyt, ami már összeér Szombathellyel. Ott a sok csapat nem akadályozta a forgalmat és a gyerekeknek is biztonságosabb volt a közlekedés az utcákon, ahol voltak az egyes állomások, ahol egy-egy esetet kellett megoldani..
A járási elsősegélynyújtó versenyt megnyertük Sárvárott, mentünk a megyeire, ahol csak harmadikak lettünk. Nem volt felhőtlen az örömünk, mert a második helyezet csapat külső segítséggel jutott elénk. Tétje nem volt, de egy életre beleragadt a gyerekek fejébe az igazságtalanság, nem volt akkora öröm a dobogós harmadik hely. Megkerestem a megyei díjazásként kapott könyvet és ide tettem jobbra. A könyv fölé vitt kurzor hatására átvált a könyv beírására.
|
|
|
|
Ezek a versenyek nem csak arról szóltak, hogy teletömtük a fejünket mindenfélével és valahol összemértük másokéval. A szemléletünk változott meg a világ dolgairól.
Egy gyereknek a baj, a segítség, a halál lehetősége, ami tudáshiány esetén felléphet, nem olyan egyszerű képlet. Nagy teher ez, a kis vállakon. Kicsit olyan volt, hogy szükséges megszerezni azt a tudást, mert az kell.
Más jellegű volt, mint azt tudni, hogy Németország Ruhr vidékén fekete, vagy barnaszén van-e? Pedig ugyanaz a személy tanította mindkettőt. Zárójelben, mindkét szén fajtából volt ott. Külszíni fejtésben barna, míg mélyművelésben feketeszén volt jelentős a területen. Ez egy beugratós kérdés volt valamelyik versenyen, ez is beragadt a fejembe.
Mit adott az elsősegélynyújtó képzés számomra? Felelősség érzetet, hogy ha baj van, akkor nekem kell tenni valamit.
Biztos ez is hozzájárult, hogy sokszoros véradó lettem. A tízszeres véradásért kapott Kiváló Véradó bronz fokozatáról meg is van a papirkám. Később a költözködések végett nem találhatott meg a levél és én sem tartottam fontosnak a papírt.
Tanár úr által belém plántált szemlélet révén felelős véradó lettem és így a véremmel talán életet mentettem. Tehát, ha áttételesen is, de életmentő volt tevékenysége.
|
|
A következő kis emlék összeköti az egészség és az úttörő élet témáját. Ebből az igazolványból van másik év is, de bevallom nem tudom már, mi volt a feladatom akkor. A kép fölé vitt kurzorra a belső lapon látható Szabó Károly tanár úr szignója, ezért tartottam fontosnak a megjelenítését.
Úttörőtáborok - Zánka, Csillebérc, Balatonberény, Apátistvánfalva, melyek mind hozzájárultak az életem alakulásához. A csillebérci Riporter őrs leglámpalázasabb riportere voltam, jó kérdéseim voltak, de feltevésükbe belebonyolódtam többször is, ezúton is elnézést kérek a Delfin őrstől, így 50 év távlatából talán felmentenek.
Balatonberényben a megépült Vas megyei gyereküdülő átadásakor az első turnusban voltam. Sőt jelentős szerepem is volt, mert a zászló felvonásnál zászlóvivő voltam. Az újság kivágásra még anno Édesanyám rá is írta, hogy ott állok jobb oldalon.
Otthon az iskolában beálltak a rangsorok, kialakultak a barátságok, tudtuk ki az erősebb. A falusi kis közegből való kilépés mindig hozott valami új hatást. Amikor egy úttörőtáborba eljutottunk, akkor másokkal ismerkedtünk meg. Nyitottnak kellett lenni, meg kellett tanulni, hogyan kell bemutatkozni, honnét jöttem, mi van ott, mit szeretek, mi érdekel, stb. Erre addig nem volt szükség, mert addig nem voltuk rászorítva, hogy kapcsolatot létesítsünk pár óra, pár nap alatt. Egy két hetes úttörőtábor ideje alatt, mint egy gyorsított tanfolyamon nevelődtünk, fejlődtünk, az életre készültünk, tudtunkon kívül.
|
|
|
Az úttörőtáboroknak és a járási versenyeknek volt rejtett előnye is. Amikor a gimnáziumba kerültem, már több osztálytársamat, illetve évfolyamtársamat ismertem látásból. Ezek apró előnyöket jelentettek a többi gólyához képest és segítettek beilleszkedésben. Szóval Karcsi bácsitól ilyen rejtett útravalókat is kaptunk, még ha nem is tudtunk róla. Erre bizonyíték az első úttörő nyakkendőm feliratai, most elővettem és gimnáziumi osztálytársaim aláírásai köszöntek vissza sorra. Mivel már betelt akkor, kellett egy újat venni, de annak már nem volt ideje betelni.
Madarak és fák napja várva várt kirándulás volt az iskolások számára. Ekkor volt számháború és sok más feladat a közeli erdőben egy a Rába által rég elhagyott kanyarulatban. A kép közepén Szabó Károly tanár úr, balra mögötte Nóra néni a felesége, bal szélen pedig Szabó Imre tanár úr látható, az ő titulusa volt az "öregszabó", történelem és magyar tanár volt.
|
|
|
|
Karcsi bácsi oktatási tevékenységéből talán egy tanulmányi verseny maradt meg bennem legmélyebben.
Nyolcadikban több tantárgyból lehetett elindulni házi versenyen és az első helyezett mehetett a járási versenyre, Sárváron képviselni az iskolát. Talán fizikából és földrajzból is elindultam.
Földrajzból második lettem, de az történt, hogy aki földrajzból az első helyezett volt, az egy másik tantárgyból is első lett és abban képviselte az iskolánkat. Így lehetőséget kaptam a járási versenyre. Talán abban az időben kaptak nagyobb hangsúlyt a vaktérképes feladatok, vagy máshonnét is "másod" élvonalbeliek képviselték a mezőnyt. Végül második lettem ott és mehettem a megyei versenyre, ahol már nem lettem dobogós.
De ennél emlékezetesebb volt számomra a visszhang az iskolában. A többi jó tanuló, akik más tantárgyakból indultak, nem nyertek el helyezéseket és nem mentek tovább. Aki meg helyettesítőként beugrott az tovább jutott.
Kicsit a tanárok úgy voltak ezzel, hogy ilyen az élet tréfája. Pedig csak az történt, hogy azokat kérdezték a teszten, amire tudtam a választ. Talán felesleges mondanom, hogy Karcsi bácsi tanította a földrajzot.
A fő tanulság az volt, hogy nem mindig az nyer, aki legelöl halad.
|
|
|
|
|
Amikor Karcsi bácsi vezette a Honismereti szakkört, akkor gyerekként főként a technika kezelése volt a feladatom. Kerékpáron toltam el a Művelődési ház és a kor ikonikus szalagos magnóját a Tesla B100-ast és mikrofonnal rögzítettem a házaknál a beszélgetést.
Pár szóra megállnék ennél a magnónál. Bizonyos életkor alatt nem is ismert kifejezés már, hogy orsós, szalagos magnó. Ennek a Csehszlovák magnónak a súlya 10 kg volt, méretei pedig 47x31x14,5 cm. Az audió paraméterei ma már idejét múltak, de 1975 - 1977-ben ez volt a menő, mind a 21 db tranzisztorával együtt.
Ehhez a magnóhoz kapcsolódik egy kordokumentum, amiben a gimnáziumból kikértek, hogy az általános iskola Farsangi karneváljának a hangosítását beszereljem. Erre nem is emlékeztem, csak most került elő Édesanyám hagyatékából.
|
|
|
Egészen képszerűen megragadt bennem, amikor 1975-ben Karcsi bácsi beszélgetett az idősebb Markó bácsival (Rába utca 40.). Szó esett az első világháborúról, a tanácsköztársaságról, a vörös és fehér terrorról, 1945-ról, 1956-ról is óvatosan. Érdekes volt hallgatni, ilyen történelem óra nem sokaknak adatott meg. Bizton állítom, hogy akkor ott fertőződtem meg a helytörténeti érdeklődéssel. Nem tudom, hogy vajon megvannak-e azok a kazetták, amiket akkoriban másoltam át a Tanár úrnak ezekről az interjúkról.
Honismereti vagy valami népművészeti gyűjtés volt az iskolában. Csapatostul mentünk öreg házak padlására kincset keresni. Egy csizma lehúzását segítő fa, egy szép zöld üveges petróleumlámpa, egy törött, szép mintás tányér, mint zsákmány még bennem él. Feladatot kaptunk, de egyben élményt is, némi önállóságot, oldjuk meg, kérjük el a tulajdonostól. Ma ezt a tudást már kapcsolatépítő tréningként árulják jó pénzért.
|
|
|
Honismereti túratábor az Őrségben, már harmadik osztályt is befejeztem a gimnáziumban, amikor Karcsi bácsi a szakkör révén delegált ebbe a táborba. Édesanyám, nagy gyűjtő volt és a fiókjából előkerült egy újság kivágás erről a vándortúráról, ITT nézhető meg. Megismerhető belőle a gyalogtúra főbb állomásai, a határőrség vendégszeretete, az üzemlátogatások és végül mennyi élményt fogunk átélni, amit könyvekből nem lehet megszerezni.
|
|
Erről jutott eszembe egy ilyen élmény, ami tényleg ott lehetett csak megszerezni. Egyik túra során az Őrségben átkeltünk egy kis patakon, a nagyobb kövekre lépve. Már nem tudom a célt, tán valami haranglábat néztünk meg. Visszafelé leszakadt az ég, elbújtunk előle. Amikor alább hagyott elindultunk visszafelé, amerre jöttünk, dombra fel, dombról le, ment a menet. Amíg el nem jutottunk addig a kis patakig amin idefelé átkeltünk száraz lábbal. Az eső hatására térdig érő (felnőtt térd) víz volt, de nem tó, hanem erős sodrás. Mivel már amúgy is mindenünk vizes volt, nem volt kérdés az átkelés. A nagyobb gyerekek beálltunk csatárláncba, hogy a többiek bennünk kapaszkodva át tudjanak kelni. Ekkor esett meg, hogy kimentettem egy kissrácot, aki talán elcsúszott és a sodrás meg elkapta. Rába parti gyerekként ismert volt a víz ereje, azonnali reakció kellett és még időben sikerült kihalásznom a kis búvár Kundot.
Kihangsúlyoznám, ha Karcsi bácsi nem delegál a túratáborba, akkor nem biztos, hogy a kis srác megúszta volna ennyivel, mint jelenlévő tanú, büntető jogi felelősséggel kijelenthetem, hogy Karcsi bácsi életet mentett a döntésével.
Visszatérve a táborhelyünkre jött a meglepetés, a tábort is elmosta az eső. A katonai sátrakon átzúduló víz vitt magával mindent, amit bírt és a földön volt. Cipők, papucsok, zoknik, táskák a domboldal alján lévő trágyadombon landoltak, egy közös fürdőben. Új megvilágítást kapott a rendrakás fontossága. Bár néhányan, már az első napokban megtanulták, hogy a földön lévő táskába lévő dugi csokit, a hangyák hamarabb megtalálják.
|
|
|
|
Most itt Szabó Károly tanár úrral kapcsolatos utolsó és egyben legkülönösebb történetemet írom le. Elsőre talán nehezen befogadható, de a végén bizonyítékkal szolgálok rá, hogy nem kitalált a történet. Az alábbi pár sort 2023.07.24.-én délután jegyeztem le, Tanár úr elhunytának másnapján:
"Még a döbbenet hatása alatt írom le ezt a kis történetet. 2023.07.23.-án éppen Szatmári plébános emlékén dolgoztam, amikor az anyaggyűjtés során belefutottam Batthyány szobrára utólag tett érckoszorú témájába. Pillanatok alatt összeállt egy új cikkhez az anyag, az elhatározás, a megvalósulás késedelme, az avató beszéd és az utána történt csonkítások. Akkor találtam Koszorús Ödöntől a témában pár sort, hogy kik és mikor csonkították meg az emlékművet. Nekem más emlékem volt róla.
Az én emlékezetembe eléggé erősen beleégett, hogy 1975 tájékán Szabó Károly, Karcsi bácsi tanár úr reggel jött a hírrel, hogy valaki ellopta a szoborról a… No, de mit is? A Batthyány címer tűnt el, vagy a koszorú szalagjának jobb oldala? Bizonytalanná váltam.
Elgondolkodtam, hogyan tudnám felvenni Karcsi bácsival a kapcsolatot, megkérdezni mi is tűnt el akkor. Ő kerékpárral járt az iskolába és ő hozta a rongálás hírét az iskolába. Nálunk volt az első órája, mindenki felháborodott, ki képes erre.
A kapcsolatfelvétel másik régen halogatott témája ”Az ikervári iskola történetét” feltáró dolgozata volt, hogy felkerülhet-e a honlapra. Másnap ebéd után a pecöli rokonommal beszéltem telefonon és tőle jött a hír, hogy Karcsi Bácsi az éjjel elhunyt. Neki a harmadik szomszédjában volt Karcsi bácsi pecöli szülőháza.
Nyugodjon Békében! Nóra néninek pedig sok erőt kívánok!
Már nem tudok kérdezni, pedig közel voltam hozzá, de lekéstem. Mit jelenthet ez? Ne bolygassam a témát? Vagy inkább azt, hogy Mindenkitől kérdezzek, amíg van kitől választ kapnom? "
Eddig a kis feljegyzésem. A számítógépre lementett fájlok időpontjából lehet látni, hogy 23.-án 18 órakor gyűjtöttem le pár korabeli dokumentumot az érc koszorúról és akkor gondoltam Karcsi bácsira, hogy hogyan tudnám elérni a fenti kérdésben. Másnap, 24.-én ebéd után hallottam meg a hírt és utána írtam a fenti feljegyzésemet 16 órakor. Ennek a nem egészen 24 órás kis történésemnek az elejét és végét a fájlok ideje, illetve rokonom is bizonyíthatja. Nem akarok belemagyarázni semmit, de nekem jelzés értékkel bírt. A múlt megőrzéséért tevékenykedek, az idő ellen harcolok, eleve nem nyerhetek, vajon lesz nekem elég időm eljutni még valameddig?
Karcsi bácsi temetésére természetesen hazautaztam, a hála fehér rózsáját letettem búcsúzásként. Nyugodjék Békében!
|
