Szabó Károly pedagógus

Szabó Károly (Pecöl, 1938 - Ikervár, 2023) Ikervár ikonikus földrajz-biológia szakos tanára volt, lokálpatrióta, a Honismereti kör vezetője, a Vöröskereszt elnöke és még sorolhatnám.

Karcsi bácsi írása Az ikervári iskola történetének bemutatása az 1948-as államosításig - címmel jelent meg 1996-ban, a Válogatott írások Ikervár történetéről I. kötetében. Tekintve, az eltelt negyedszázad évet és a kiadvány 500 darabos példányszámát, fontosnak tartom a munkájának megőrzését azzal, hogy a fizikai térből az online térbe beemelem az írását.

Bármennyire is helytörténeti ez az oldalam, elkerülhetetlenül személyes lesz azzal, hogy a szemüvegemen keresztül tekintek az adott témára. Fejlődésemre meghatározó volt a Tanár úr személye, telerakta a tarisznyámat útravalóval. A visszaemlékezésemben felvázolok pár témát, hogy miként hatott az én életemre.

A Tanár Úr bemutatásához a családjától kértem segítséget. Pillanatok alatt láthatóvá vált, hogy szerény kereteimet kinőné a részletes bemutatás, mert van miről beszélni, van mire emlékezni. Egy tartalmas életet dióhéjban bemutatni nem egyszerű. Igyekszem minél több oldalát röviden felidézni, felvállalom inkább még a felületesség bélyegét is. De így biztosan mindenki magával tud vinni egy darab Karcsi Bácsi emléket és csak ennyi a célom. Emlékezzünk!

ÉLETRAJZ dióhéjban Egyke gyerek volt, ami abban a korban falun ritka volt még. Gyerekkori láb sérülése anyagilag is nagy terhet rótt a szüleire. Pestre hordták fel a fiúkat gipszelésre, ami sokba került. Mindent megtettek a szülei, hogy tovább tudjon tanulni a fiúk. Megérdemlik, hogy megnevezzem, illetve bemutassam őket, Markovics Karolina és Szabó János látható a képen. Pecöl kis faluban, annak Újváros néven nevezett területén laktak, ami valójában csak egy kis zsák utca volt. De nem a Tanár úrnak! Aki először csak Szombathelyre a Nagy Lajos gimnáziumba, majd Zalaegerszegre a Teleki Blanka Tanítóképzőbe ment tanulni. 1960-ban szerezte meg a tanítói diplomáját, Először Nyögér és Sótony falvakban tanított, majd 1964-től már Ikerváron. Ekkor már a Pécsi Tanító Főiskola levelező hallgatója volt és 1966-tól földrajz – biológia szakos tanár lett.
Ha a faluban feltennék a kérdést, hogy hol lakik Madarász Eleonóra, akkor még a tősgyökeres ikerváriak is mind azt mondanák, ilyen nevű nem él itt. De, ha csak annyit kérdeznének, hogy a Nóra néni hol lakik, akkor mindenki mondaná egyszerre. Karcsi bácsi felesége is Ikervárott tanított és itt is ment nyugdíjba. 1967-ben házasodtak meg, rá két évre belevágtak a közös otthon építésébe is. Közben megszületett Zoltán fiúk és rá két évre Beáta lányuk. 1998-ban ment nyugdíjba a Tanár úr, az életét-munkásságát különböző nézőpontok alapján próbálom bemutatni. Még azon falubelieknek is igyekszem újat mondani, akik azt gondolták jól ismerték.

Elgondolkodtam, hogy Karcsi bácsi láb sérülése elvett valamit tőle az életben vagy éppen annak hatására lett az, aki lett?
Vegyük példaként a SPORTot. Ha valakit megkérdeztek volna, aki ismerte őt, hogy Karcsi bácsi sportember-e? Habozás nélkül jött volna a válasz: Igen! A válaszadónak egy pillanatig sem jutott volna eszébe az a rossz láb. A sporttal való kapcsolatáról így írt az önéletrajzában: „Mozgáskorlátozottságom ellenére testnevelést is tanítottam, majd később a Góliát focistáknak voltam az edzője, akikkel nagyon sok versenyen jó eredménnyel szerepeltünk. Legnagyobb sportsikeremnek tartom, amikor focistáimmal eljutottunk Debrecenbe az úttörő olimpiára, ahol 6. helyezést értünk el. (Ez annál is nagyobb dolog volt, mivel ekkor nem versenyeztették külön a kis iskolákat, pl. Budapesttel, Zalaegerszeggel voltunk versenyben). Góliát focistákról jobb oldalon olvasható egy újság hír, ami 1997. március 19.-én jelent meg a Nemzeti Sportban. Tanár úrnak a lenti képen látható csapata azért kedves számomra, mert közülük hatan is az osztálytársaim voltak. Sajnos az évet nem tudom megmondani, talán 1974?

Látható, hogy a sport fizikai részével szoros kapcsolatban volt, de sokkal erősebb volt a lelkében megbúvó sportember. A Totózás és a Tippmix nála szenvedély volt. Felkészülten ment el az esélyek latolgatására. Kinek milyen csapatösszetétele van éppen, a közel múltban milyen eredményeik voltak, stb. Ez folyamatos, kitartó figyelmet kívánt meg Tőle. Nem a nyeremény lehetősége hajtotta, inkább az emberekkel való együttlét, akikkel közösen latolgatták a várható eredményeket. Figyelemmel kísérte az asztaltársaság eredményeit is. Volt, hogy előbb tudta, hogy Emmer Pisti hány találatot ért el a héten, mint ő. Totós "barátság" fűzte egyik tanítványához: Vincze Jánoshoz, vele minden héten volt egy közös állandó szelvényük. János elkerült Hévízre, de a közös totózás megmaradt. Vagy ő hozta el egyben fél évnek a díját, vagy testvére Erzsi. Bea párjával, Dala Tiborral is hetente tippmixeztek, ez elmaradhatatlan volt még az utolsó hónapjaiban is. Évekig volt Ikervár sportkör labdarúgó szakosztályának vezetője, később vezetőségi tagja (két évtizeden keresztül).

Egy másik elmélkedésemben arra kerestem a választ, hogy melyik erényére lehetünk irigyek? Arra jutottam, hogy a kitartása és a rendszeressége az, amely példát adhat sokunknak. A célja eléréséhez, elhatározásának véghez viteléhez képes volt évekig, sőt évtizedekig kitartóan dolgozni a kérdésen. Miben látom ezeket testet ölteni? Például a több éven keresztül vezetett naptárjában, vagy az ikervárral kapcsolatos újság hírek évtizedes gyűjtésében. Nem is naptár ez, hanem inkább NAPTÁR-NAPLÓ. Mit tudhatunk meg a Tanár úrról ezen az egy lapon keresztül? A következő kis listát mindenki úgy olvassa, hogy 78 éves korában saját maga lesz-e ennyire aktív? - korán kellő volt és nem volt rest, megnézni és dokumentálni a hőmérsékletet, nincs itt kihagyás kérem - de nem elégedett meg az egy eredménnyel, 13.45 és 14.45 óra között újra mérte és dokumentálta a hőmérsékletet. - az esőt is mérte naponta, ha volt. Egy a földből élő nagy mezőgazdászt is megszégyenítő pontossággal. - a listán szereplő heti tevékenységek: falevél gereblyézés, a hulladék szállítás, temető látogatás, kazán kormozás, - 2034-ben lesz újra "Szuper hold" állás, amikor közel lesz a földhöz a hold. Ezt inkább nekünk írhatta fel. - társadalmi élet - ki jött?, ki telefonált? kit kell köszönteni? kinek kell valamit adni? - természetesen az anyagiak sem maradhatnak el, ebédpénz, tankolás, banki ügyintézés, csatorna tisztítás, stb. - no és a sport! Ikervár - Csepreg foci lesz vasárnap, de előtte szombaton Zoltiék, Ádám, Beáék és mi FALCO meccsen. Messziről jötteknek: Falco KC Szombathely kosárlabda csapat 6x-os magyar bajnok NB I/A csoportban. A naptárból egy teljes élet köszönt ránk, benne a család, a hétköznapi munka, a közösségi élet, a sportok, a rendszeres és kitartó mérések és az anyagi terhek. Ügye mennyire más megítélni egy embert a naptárja egy lapjának alapján?

A Tanár úrnak az IKERVÁRI HÍR FIGYELŐ a tevékenységéről több helyen is írtak már. A beemelt hír a Vas Népe megyei újság 2017. március 13.-ai számában jelent meg. A cikket érdemes elolvasni, megismerhető belőle a Tanár úr egy szelete. Előfordult, hogy az elolvasott cikk és az utána következő automatikus áthúzás miatt, úgy kellett kérni mástól újságot, mert az átfirkált cikk nem kerülhetett bele már az archívumába. A faluban történteket kivágta, így szerepel a Márton napi vigasság, a kis gyerek mosolya és ez elhunyt falubeli gyászhíre is a köteteiben.

A példaként beemelt archívum oldal látható jobb oldalon, melyben a Tanár úr aláhúzta a CastrumGemini Énekegyüttes (neves ikervári énekegyüttes)vidám bordalait tartalmazó előadását. Ha az egérrel a kép fölé megyünk, akkor kinagyítja a hivatkozott részt. Karcsi bácsi szeretett énekelni, ágyhoz kötötten egyik kedvenc időtöltése volt az éneklés. Nóra néni: "Elalvás előtt altató dalokat énekeltem Neki, tényleg nem véletlenül mondják, hogy az időskor a második gyerekkor. Nála az ének gyógyító ereje valóság volt." Akinek a jó sorsa úgy hozza, megemlékezésként a kis társaságával énekeljék el a Tanár úr kedvenc dalát a "A csitári hegyek alatt" címűt. Természetesen feleségével együtt a falu minden eseményén ott voltak. Egyik utolsó ilyen esemény Nóra néni Színjátszó szakkörének 50. jubileumi műsorának megtekintése volt 2023.04.22.-én. Életének utolsó három évében már csak kerekesszékben tudott közlekedni, számára ez a jelenlét a művelődési házban nagy boldogság volt.
	Feleségével nem csak egy családot alkottak, hanem a "munkában" is egy csapatot alkottak többször. Ez az úttörő életben és még más területen is tetten érhető volt folyamatosan. Például a "Jeles Napok Vas Megyében” közös koprodukciójuk volt, amikor is Nóra néni színjátszó szakkörösei bemutatták a Karcsi bácsi honismereti szakkörösei által gyűjtött népszokásokat. Talán ez lenne a legjobb átkötő hír Karcsi bácsi HELYTÖRTÉNETtel való foglalkozásának témájához. De mivel a Pedagógusok Lapjai 1980, szeptemberi számában megjelent Pedagógusok a közművelődésben - Szakály Éva írásában mindketten szerepelnek ezért beemelem ide mindkettőjük tevékenységéről szóló hírt.


Szakály Éva ugyanezen írása megjelent kissé módosított szöveggel a Vas Népe 1980.10.23.-ai számában is, Karczmarski Zoltán fotóival kibővítve. Mivel más információk is kiolvashatók a cikkből így beemeltem ezt is.

A fenti cikkekben keveredik a gyerekek számára az iskolában vezetett és a művelődési házban a felnőttek számára szervezett honismereti szakkörök megemlítése. Ez utóbbinak 10 évig volt a vezetője, később pedig tagja Karcsi bácsi. Kiemelnék egy fontos eredményt, mely a Tanár úrhoz és a honismereti szakkörhöz köthető. Kezdeményezésére kerültek fel a II. világháborúban elesettek nevei a Hősök emlékművére, ahol addig csak az I. világháborúban elesettek szerepeltek. Látható, hogy a falu lakossága is belenyúlt a saját zsebébe a jó ügy érdekében, erről majd készül egy önálló írás is.


Honismereti szakkörösök „Háborús emlékek” c. kiállítása 1985-ben.	Egy még a fekete-fehér fotózás korabeli kiállítás, melyen a népi használati tárgyakat tekintik meg az iskolások.
	Látható, hogy a kihelyezett honismereti - helytörténet gyűjtés milyen jóval is járt. Itt már nem a 10 kg-os Tesla B100-zal történt a felvétel, hanem Tábori Lajos bácsi kazettás magnójával. Bár pár olvasó biztos másra gondolt elsőre, de cipelték volna azt a 10 kg-os orsós magnót, mint én anno, akkor ők is a kazettás magnót vették volna észre először. (1978 nyarán 63 napot dolgoztam az ikervári Művelődési ház építkezésén, mint diák. Ezt el is számolták most a nyugdíjnál. Abból a keresetemből vettem meg az MK27 kazettás magnómat. Megdolgoztam érte, az egész nyaram ráment, de nem bántam. )

ISKOLÁBAN A tanítás mellett nagyon aktív volt több téren is. Pályája során végig osztályfőnök is volt, nem egyszeri eset volt, hogy tanítványainak sorsát egyengette. Bizonyosságként egy újság cikket hoznék fel, amiben is Takács Ferenc elmondta, hogy szülei gépipari középiskolába szánták, de a Tanár úr elment hozzájuk és meggyőzte a szülőket, hogy egy jó tanulónak a gimnáziumban a helye. Lediplomázott, mára Sárvár egyik ikonikus pedagógusa lett. Az újság cikke ITT olvasható külön oldalon. Nagyon sok tanítványával baráti kapcsolatot ápolt miután már felnőttek. Nem merném felsorolni őket, nehogy valaki megharagudjon rám, hogy nem szerepel a névsorban. Gondoljunk bele, ha a tanítványokat elsorolnám, mit mondanának azok, akik gyerekkori jó barátai voltak és még a halála után is kapcsolatban maradtak a családdal? Jó embernek sok jó ember barátja volt. A Tanár úr Ikervárra kerülése és az ikervári emeletes iskola épület átadása ugyanazon évben volt. Az iskola 50 éves jubileumát egy 100 oldalas kiadvánnyal keretezték be 2014-ben. Amiben az első osztályos tanuló rajzától, a régmúlt diákok és tanárok visszaemlékezése olvasható sok egyéb mellett. Köszönet érte minden támogatójának, közreműködőnek és Kissné Tarr Judit intézményvezetőnek. Ebben a kiadványban írt Nóra néni és Karcsi bácsi az ő iskolai élményeikről és életűkről. Érdemes rászánni az időt, a borító képére kattintva külön oldalon olvasható az írásuk. Földrajzból kiskörzeti munkaközösség vezető (Ikervár, a Nevelő Otthon, Pecöl és Meggyeskovácsi tartozott ide). Rendszeresen tovább képezte magát, biológiából és földrajzból is 2 éves komplex gyakorlati szemináriumot végzett még el. Két tanítványa, Németh Zsolt és Bausz Imre országos versenyre is eljutott. Az iskolai munkájához rengeteg gyüjtő munkát és szemléltető eszközök készítését végezte el. A képekről egy-egy szóban: a tanáriban a Tanár úr, valamikor 1975 tájékán. Első ikervári osztálya, egy osztálykirándulás és az utolsó ballagása.



ÚTTÖRŐ ÉLET Hat éven keresztül volt az ikervári úttörőcsapat vezetője, 1972-től tagja volt a járási és megyei úttörő elnökségnek is. Tekintve az úttörő élet mozgalmasságát nem mutatnám be itt részletesen a Tanár úr tevékenységét, mert egyszerűen egy élet tevékenységét kellene itt felvázolni. Gondoljunk csak bele, minden évben volt számos kirándulás, Fegyveres Erők Napja, Madarak és Fák napja, a kisdobos és az úttörő avatások, az akadályversenyek, az elsősegélynyújtó versenyek, stb. - erre most kevés a hely. A képen az Úttörő parlament a művelődési házban 1976-ban. Elnökség a pódiumon, gondolom a Himnusz alatt készült a kép. Balról: Bősze Tiborné, Horváth Zoltán, ........, Kovács Margit, Szabó Lajos, Tábori Lajos elől lent Nóra néni és Karcsi bácsi áll. A jobb oldali képen történt egy kis malőr, a váll-lapok fordítva kerültek fel Karcsi bácsi az ingére. A következő lenti nagy képen már helyesen állnak.


A fenti képeken a Csapatnapló egy oldala látható 1975-ből, mellette jobbra egy Őrsi napló 1974-ből.

TÁRSADALMI tevékenység 1967 ls 1971 között az Ikervári Művelődési Otthon igazgatója volt, legbüszkébb ebből az időből a községi népdalversenyre és a Vas megye jeles napjait feldolgozó és bemutató előadásokra. Vöröskeresztes tanárelnök volt pályájának teljes ideje alatt, emellett több évig volt a sárvári járás vöröskeresztes titkár is. Tanulói rendszeresen élvonalban szerepeltek az egészségügyi ill. vöröskeresztes járási, ill. megyei versenyeken (köztük voltam én is, fogászati és elsősegélynyújtó versenyen). Ikervár Község Szolgálatáért Emlékérem átvétele a képen.

CSALÁDI KÉPEK ÉS EMLÉKEK

A két kép egy életet fog közre. A bal oldali képen Szabó Károly átveszi 1960-ban a diplomáját, a jobb oldali kép pedig a 60 éven át kifejtett tevékenységének az elismeréseként kapott gyémántoklevelének képe látható, 2020-ból.
Munkájáért több kitüntetést kapott, ezekből itt egy csokor: - Kiváló Úttörővezető - Úttörővezetői Érdemérem - Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója - Ikervár Község Szolgálatáért Emlékérem - Pedagógus Szolgálati Emlékérem - Kiváló Társadalmi Munkás - Érdemes Társadalmi Munkás - Szakszervezeti Munkáért bronz fokozat - Aranydiploma

Családja körében


Az első képen a Tanár úr éppen egy korabeli bicikli csengő működését mutatja be a diákoknak 1975-ben talán a diákok alapján. Az asztalon látható egy egész sor szenes vasaló, amikor még nem volt áram, akkor a vasalást ilyen parázsló szenet tartalmazó nehéz vasból készült szerkezettel oldották meg. Bal oldalon látható Németh Elek tanár úr, aki az én osztályfőnököm volt. Ha Karcsi bácsi a harsány hangjáról, akkor "Lexi" Tanár úr a legendás illatú pipájáról volt jellegzetes. Karcsi bácsi mindent gyűjtött. Ha a ház körül összejött egy vödörnyi kidobandó, akkor kerékpárra pattant és vitte ki az Egyházi-réten kiásott szemétgödörbe. 1970-ben elkezdték építeni az új Rába és Műcsatorna hidakat, ezekhez vezető felhajtók és az utak alapjához innét termelték ki a földet. De nem ez a lényeg, hanem, hogy sokszor a vödör nem üresen jött vissza, hanem értékes kincsekkel, amit mások kidobandónak ítéltek. Karcsi bácsi szerette a természetet, nem csak tanítani. Amikor még volt a faluban tehén csorda, akkor sok-sok elől fűnyíró, hátul trágyázó tartotta karban az Egyházi-rétet és így rengeteg tyúk gomba volt eső után. Karcsi bácsi főként a Farkas erdőre járt vargánya gombára vadászni. De eső után ugyanilyen hasznos volt az éti csiga gyűjtése is. A faluban volt egy leadó pont és oda lehetett vinni. Jó magam is szedtem, főként a Rába parti horgász ösvényeken futottam végig és hamar összejött egy szatyornyi Sokat jártak sátrazni, bejárták az országot. Karcsi bácsi bakancslistáján ott volt a tenger és Erdély. Bea lánya és párja segítségével eljutott az Adriai tenger felső csücskében lévő Jesoloba egy hétre. A másik vágyát Zoltán fia váltotta valóra, amikor még egészséges volt, akkor bejárták Erdélyt, tudott beszélgetni helyi emberekkel, láthatta a szép tájat, ezek fontosak voltak a számára. Mindezt egy Trabanttal.

Ennek a képnek azt a címet adtam, hogy az "Utolsó tánc". Tanár úr ekkor már tolószékhez volt kötve, de a jeles alkalom kapcsán, némi segítséggel még megtáncoltatta Nóra nénit. A lenti kép pedig a gyémántoklevélhez kötődik.

v20240723