|
Milyennek látjuk az embert, ha ráakasztjuk a jelzőt, hogy költő? Mindenki más milyen erényt, viselkedést írna elő neki. Ottó ebből csak egyet választott, az ő verzióját. Amiről az őt ismerők úgy gondolták, hogy ismerték, de csak azt az oldalt, amit számukra tükrözött vissza Ottó. Így mindenkinek más és más Ottó emlékképe maradt fent. Elérhető egy "portré film" is a neten Ottóról, de inkább ne az alapján ítéljék meg és emlékezzenek rá. Arra jó volt, hogy megmutatta, hogy mennyi mindenről lehetett volna beszélgetni az interjú alannyal. Elszalasztott lehetőség volt. A Vas-Film9 nézői látták vajon a költőt is, vagy csak egy habókos embert. Ne egy össze-vissza beszélő, magától eltelt ember emlékét őrizzék meg. Néha felvillant benne a költő is, a nyomorúsága mellett.
|
|
Szüleimmel volt jóban Ottó és ezt a barátságot rám is kiterjesztette. Pár alkalommal beszélgettünk kicsit hosszabban, hiszen ritkában jártam vissza szülőfalumba. Csapongó stílusában a mindennapok apró gondjai kapcsán még mondaton belül is képes volt átváltani valami mélyebb gondolatra. Vitatkozni nem szeretett, ragaszkodott gondolataihoz és udvariasan kerülte a konfrontációt.
Édesapám segített neki elhelyezkedni a Vasi Vízműnél, ahonnét Édesapám nyugdíjba menetele után nem sokkal Ottó is eljött. Előkerült a családi levéltárból egy kordokumentum. Amikor Édesapám 1989-ben eljött nyugdíjba és mint főraktáros a központi raktár éves raktározásával egyidejűleg a raktárvezetést is átadta, Ottó is az aláírók között szerepel. A képre kattintva külön ablakban megnézhető nagyobb méretben is.
Elgondolkodtam, hogy a családi barátságnak esetleg volt-e valami rokonsági alapja? Családunkban jómagam már a hetedik generációs ikervári vagyok, apai férfi ágon (legalábbis most itt tartok a kutatásban). Ottó Édesanyja pedig Nagy Teréz. Nagyszülői szinten biztos nem, talán eggyel feljebb szintű elágazásban lehet kapcsolat. De Ikerváron három, Péterfát a volt majorságot is beleszámítva négy Nagy nevezetű családfa is volt. Sok családfa kutatót félrevittek azok az adatok, amikor például ugyanabban a hónapban született két Nagy Ferenc is.
|
|
|
Pár kép Ottóról, amikor nálunk járt éppen. Ezek olyan „Ottós” képek. Életfelfogása sok embernek segíthetne, hogy kicsit lazábban éljék meg a mindennapok apró és nehéz nyűgjeit. Az egyik képen épp verset mond talán, bár nagyközönség előtt kerülte az erős gesztikulálást, ha szavalt. A másik képen a kedvenc újságjával a Vas Népével van a teraszunkon, még a 2000 évek előtt.
|
|
|
|
|
Ottó nagy öniróniával mondta egyszer, hogy végre vezetői pozícióba került. Ő lett a szeméttelep igazgatója. Másnak unalmas lehetett volna ez a lét, de a művész léleknek a focipálya csendje, a Rába csobogása, a fák zúgása és a madarak beszéde inspiráló volt.
Ottó igazgatósága, az ő fél-ovális irodájában kapott helyet, ami valójában a sportkör irodája volt. Az öregedő Ottó így újra közel került a sporthoz. Bár nem úgy, mint amikor fiatalként sorra nyerte a ping-pong bajnokságokat és a rövid távú futásokat.
|
|
|
Itt egy Ottó által kézzel írt és Édesanyámnak dedikált vers a Szülőfalumhoz címmel. A verset 1978-ban írta le, az első verses kötete a Téli Virrasztó 1986-ban jelent meg, abban Kis dal címmel szerepelt. Egyszer, amikor elszavalta ezt nálunk a papírról, akkor a szöcske nyáj - verziót mondta, ami bele is ívodott képként a képzeletembe. Hiszen az Egyházi réten (amikor még füves legelő volt) menve a fűben tényleg olyan érzése volt az embernek, ahogy elugrottak a szöcskék az útjából, mintha egy egész szöcske nyájat terelgetne. Ebben az időben Édesanyám a meggyeskovácsi és az ikervári összevont iskola iskolatitkára volt. Ottó ottlétének okát nem tudom. Talán elfogadható az elfogultságom, hogy ezt tartom Ottó legjobb versének.
|
|
|
|
A családi archívumban van még írógéppel írt vers másolat is 1983-ból. Ezek keletkezésének azt tudnám be, hogy Édesanyám gyors és gépíró is volt és amikor Ottó egy újságnak küldött be verset, akkor ő gépelte le. Valamikor megesett, hogy egy egész kötetnyi verset küldött be egy kiadóba és elvesztek a versek. Másodpéldányai pedig nem voltak Ottónak. Egy vers meg nem olyan, mint egy történet, hogy no akkor leírjuk újra és nem veszi észre senki a változást. Ezek visszahozhatatlan gondolatok voltak.
|
|
|
|
Ottóval nem lehetett könnyű a "munka kapcsolat", mert itt egy elismervény, jobban mondva ígérvény, hogy Édesanyámtól elvitte a "Tekintetvonaton" című versét és rövid időn belül vissza fogja hozni.
Ezt alá ís írta és hogy "súlya" is legyen a dolognak két tanú is aláírta, egyik Édesapám volt.
Valószínűleg nem került vissza a vers az írás ellenére sem. Szóval kedves Ottó így jártál, ha visszahoztad volna, akkor megőriztem volna itt a digitális térben a versedet. Átnéztem a köteteidet, de nem találtam meg.
Ahogy ezt leírtam, beindult a vadászösztönöm. Meg kellene nézni a Vas Népe archívumát, talán egyszer megjelent ott.
S lőn, még 1994 szeptember 24.-én megjelent a vers az újságban. Valószínűleg Ottó a költő a verse nélkül maradt és még valahová szerette volna elküldeni és a tő példányt is elvitte.
De ha már meglett, akkor be is csatoltam az "ígérvény" alá. Ha az egeret a kép fölé viszik, akkor átvált az újságban megjelent versre.
A következő emlék egy meghívó 2001-ből, a Himnusz a szőlőhöz bemutatójára Szombathelyen. A meghívó másik oldala látható a szokásos módon a meghívó fölé vitt egérrel.
|
|
|
|
