Gróf Batthyány Lajos fiumei kormányzó és az elektromos tűz
Mai "kattintás hajhászaink" ezt a hírt valószínűleg a Fáraó-átka avagy az áram-átka szöveggel tárnák az olvasók elé. Batthyány Lajosnak a közreműködése nélkül nem épült volna meg az ország első vízerőműve, ami gyorsította az áram felhasználásának elterjedését. Valamint ő volt az elnöke a megalakuláskor az ikervári önkéntes tűzoltó egyletnek, sőt 1887-ben még egy idős asszonyt is kimentett az égő házból. Vagyis, az árammal és a tűzzel is volt már kapcsolata, tapasztalata.
A viszonyításoknak mércéjéül bemutatom még az ikervári kastély egyik terembelsőjét 1899-ből és Anthonis Van Dyck flamand festő 2,1 milliárd forintos képét, amit a Szépművészeti Múzeum vett meg 2019-ben.
Bizonyára ismert az egyiptomi ásatások óta a múmia átka kifejezés, amikor is a holtak nyugalmát megzavaró emberekkel különböző rossz dolgok történtek. Nos itt a két elem a tűz és az áram, amelyekhez gróf Batthyány Lajosnak komoly kapcsolódása volt.
Egy a falu tüzekkel kapcsolatos cikkben már beszéltem a figyelmetlenségből, a szándékosságból és a villámlásból eredő tüzesetekről. Ott akkor az elektromos tűz még nem jött szóban. Önkéntes tűzoltó testület 1882-ben alakult meg Ikervárott , 1883-ban elfogadták az alapszabályt a hivatalok, az első vezetője gróf Batthyány Lajos volt, a mártír miniszterelnök unokája. Később győri főispán és fiumei kormányzóként jelölt Batthyány Lajos. Elnézést kérek, hogy folyton kihangsúlyozom, de folyton keverik a két Lajost, pedig az egyik halála és a másik születése között eltelt 11 év.
Egy másik írásban (Komáromiak) megemlékeztem, hogy Batthyány egykor bátran kimentett a tűzből egy öreg asszonyt ikerváron 1887-ben. Akkor 27 éves volt, most 52 évesen már talán nem kockáztatott, miután látott már tűzet, így fel tudta mérni, mit képes egyedül tenni. Megvárta a tűzoltókat. Itt a példa tűz pártatlanságára az uraságokat is sújtotta, csak tán nekik több maradt és nem lettek földönfutók.
Batthyány lehetővé tette az elektromos áram elterjedését az ikervári vízerőmű építésének támogatásával, nos ezt nem éppen hálálta meg számára az áram, mert az elektromos tűz egy millió koronás kárt okozott egy helyiségben.
Mi is történt? 1912 január 4.-én a komornyik felkapcsolta a hálózatot és az egyik teremben egy lámpa fali csatlakozójában rövidzár és tűz keletkezett. A helyiség tele volt értékkel, de a legnagyobb baj, hogy pótolhatatlan műtárgyak lettek a tűz martalékévá. A cikk részletesen leírja a történetet és a veszteséget.
A cikk végén a tűz magas kockázatának bemutatására az ikervári kastély egy 1899-es felvételét hozom fel példaként.
A veszteség mértékének felbecsüléséhez támpontként bemutatok egy a Szépművészeti Múzeum által vett képre.
Elpusztult műkincsek
— Egy millió koronás kár –
Budapest, 1912. jan. 4. Budapesti Hírlap
Alig rövid félóra alatt százezrekre menő kárt okozott ma délután a tűz Károlyi László gróf Esterházy-utcai palotájában, amelyet most Batthyány Lajos gróf bérel. Rövidzárlat következtében a grófné szalonjában tűz támadt, amely, a nagy szalont egész berendezésével együtt elhamvasztotta s nagyszámú műkincset elpusztított. Több mint egy millió korona az anyagi kár, amely a grófi családot az egyetlen terem kincseinek elpusztulásával érte, de a veszteség pótolhatatlan, mert olyan műkincsek hamvadtak el, a melyekért csekély kárpótlás az, hogy értékük a biztosítás útján megtérül. A tűzről ez a részletes tudósításunk számol be.
A pusztulás helye
A Józsefvárosban, az Esterházy-utca 21. számú háza Károlyi László grófnak a tulajdona. A két emeletes épület földszinti és első emeleti részét Batthyány Lajos gróf bérli. A gróf családja tegnap este érkezett a fővárosba, ahol csak átutazóban állapodott meg s már ma tovább akart utazni Ikervárra, de Batthyány Lajosné grófné gyöngélkedése miatt az utazást elhalasztotta.
A grófi család tagjai közül ma délután három óra tájban hárman voltak a palotában. Batthyány Lajos gróf a földszinten levő dolgozó szobájában pihent. Felesége, született Andrássy Ilona grófnő Gyula fiával az első emeleti lakóosztályban tartózkodott A földszinten hatalmas hallon át jut a belépő a nagy szalonba, a melyből két kisebb szalon nyílik. A veszedelem itt a földszinten támadt, a nagy szalonban s csupán ezt az egy szobát pusztította el, de így is mérhetetlen kárt okozott.
A nagy szalonban volt fölhalmozva az a rengeteg műkincs, a melyet a Batthyány család évszázadok óta összegyűjtött. Kincset érő festmények, gobelinek, függönyök és csipkék díszítették a hatalmas termet
A veszedelem
Délután bárom óra lehetett, a mikor Molnár János komornyik a hallban elhelyezett fő-villámos áram-vezetéket bekapcsolta, a mely az egész lakás villámos világítására szükséges áramot adja. Körülbelül tíz perc múlt már el, a mikor a komornyik a nagy szalon felől sistergést hallott s a terem ajtónyílásán át füstöt látott kitódulni. Benyitott a nagy szalonba s rémülve látta, hogy a terem bal sarkában hatalmas lángnyelvek csapnak a magasba. Rögtön Batthyány Lajos grófhoz rohant a dolgozó-szobába, majd értesítette a veszedelemről a grófnét és Batthyány Gyula grófot is.
Batthyány Lajos gróf be akart hatolni az égő terembe s benyitott a szalon ajtaján, de ekkor a tűz már annyira elharapódzott, hogy a láng a gróf arcába csapott és a szakállát lepörkölte. A gróf becsapva hirtelen maga előtt az ajtót, a tűzoltókért telefonoztatott s egyelőre a palota személyzetével maga kísérelte meg az oltást, a mi azonban sehogy sem sikerült, mert a sok antik bútor, csipke és függöny hihetetlen gyorsasággal és nagy lánggal égett, úgy hogy meg sem lehetett közelíteni a tűz fészkét.
Nem múlt el hét-nyolc perc és megérkeztek a tűzoltók Breuer Szilárd segédtiszt vezetésével. A tűzoltóság megfeszített munkával fogott az oltáshoz, a melyben ezúttal kivette részét a rendőrség is. Amelynek élén ma Fasching Antal rendőrfelügyelő igyekezett megmenteni a sok értékes tárgyból azt, a mit csak lehetett. Valóban sikerült is megmenteni több értékes műkincset, de fájdalom, a pótolhatatlan kincsek nagy része mégis elpusztult.
Alig félórai munka után a tüzet eloltották s már csak a megszenesedett bútordarabok jelezték a pusztulás helyét. Kép, függöny, gobelin és csipke helyén csupán fekete széntömegek mutatták, hogy hol: mi pusztult el. A tűzoltók az egyetlen terem kivételével a palota teljes berendezését megmentették.
Az elpusztult műkincsek.
Elszomorító érzéssel tölti el a hozzáértő embert az elpusztult műkincseknek sorozata. A nagy szalon kincseinek gyöngye volt az a Van Dyk-kép, a mely a szalon közepén állott egy külön állványon. A hatvan-hetven centiméter hosszú s ugyanilyen széles képet néhai Andrássá Gyula gróf, Batthyány Lajosné grófné apja a negyvenes években vette Londonban hatezer forintért. Akkoriban ez még horribilis ár volt festményért s bizony kevés mű kelt el ezért az árért. A képet Andrássy Gyula, gróf halála után Andrássy Ilona grófnő örökölte s így került a Batthyány-család nagy szalonjába, a mely egyébként Batthyány Lajosné grófné szalonja volt. Egy évtized óta valóságos versengés volt a képért. Néhány hónappal ezelőtt a berlini császári múzeum félmillió márkát ígért a képért, a mely egy férfi arcképét ábrázolja. Három évvel ezelőtt a párisi Louvre félmillió frankot kínált a képért. De a család nem akart megválni a műkincstől, a mely egyike Van Dyk legkitűnőbb arcképeinek. A képet a tűz nem pusztította el teljesen, de kijavítása úgyszólván teljesen lehetetlen. A kép ugyanis nem égett el, de a hőségtől három hatalmas fehér folt van rajta, amint a festék megolvadt.
Ugyancsak elpusztult Paul Polternek egy képe, valamint Palamides-nek híres festménye, a kaneai menyegző. Teljesen elhamvadt továbbá Van Goyen-nek egy híres hollandi tájképe, továbbá Leduc-nak egy francia középkori lovagot ábrázoló arcképe. A tűz martaléka lett még vagy tizenkét kisebb, a tizenötödik és tizenhatodik századból való hollandi és flamand festőktől származó kép. Teljesen elégett Munkácsy Mihálynak egy értékes tájképe s hasonló sors érte Barabás Miklósnak egy festményét a melyet Batthyány Lajos gróf Magyarország első miniszterelnöke vett meg fél évvel a halála előtt.
Valósággal kincset értek azok a párnák, a melyek a kereveten pusztultak el. A diván-pámák még Rákóczi korából valók voltak, gazdag hímzéssel; valamikor Zrínyi Ilona birtokában voltak. Hasonlóképpen nagy értéke volt annak az aranyból és bronzból készült asztalkának, a mely XIV. Lajos versaillesi kastélyában állott s. úgyszólván teljesen elpusztult.
A terem egyik szögletében állott egy tizennegyedik századból való japán láda, a mely a lakk-művészet remeke volt. A közelében volt elhelyezve egy hollandi bölcső, a melyben még flammand hercegeket ringattak. A bölcső oldalát németalföldi festők képei díszítették. A bölcső szomszédságában állott egy tizenötödik századból váló firenzei szekrény gazdag mozaik-berakással Ennek a szekrénynek az értéke legalább százezer korona volt.
Elégett továbbá egy ó-német díván mahagóni faragványokkal, melyek vadász-jeleneteket ábrázoltak; egy régi velencei bútordarab velencei üvegekkel és nipekkel; egy tizennegyedik századból származó csillár, a mely, egy német fejedelem tulajdona volt. Az elpusztult műkincsek szomorú sorozatát kiegészíti egy olasz, reneszánsz keresztelőmedence, a melyet már három-négy évszázad óla használtak a Batthyány-család keresztelő-ünnepein is. Hasonlóképpen elpusztultak azok a hatalmas, négy méter, magas antik velencei tükrök, a melyek a falakat borították.
Csak hozzávetőlegesen számítva, a kár meghaladja az egy millió koronát, de ez az összeg biztosítás útján megtérül.
A tűz oka.
A tűz rövidzárlatból származott. Amikor ugyanis délután három óra tájban az előcsarnokban a villámos fővezetéket bekapcsolták, a nagy szalonban az egyik kis asztalkán elhelyezett villamos lámpának a falban levő kapcsolójánál rövidzárlat keletkezett. A kitüzesedett villamos drót meggyújtotta a drapériát, a mely egy pillanat alatt lángra lobbantotta a szobának sok kiszáradt antik bútorát.
A pusztulás talán nem lett volna olyan teljes, ha a házbeliek nem rémülnek meg. De az alkalmazottak a hirtelen fölcsapó lángtól annyira megijedtek, hogy amíg a tűzoltók megérkeztek, nem is gondoltak az égő szalon kincseinek a megmentésére. hanem csupán a szomszédos szobák berendezésének a megmentésén fáradoztak. Mikor pedig a tűzoltók megérkeztek, akkor a szalon már lángtenger volt.
De még így is sikerült a tűzoltóságnak és a rendőrségnek több értékes tárgyat megmenteni. Így Fasching Antal rendőrfelügyelő maga mentett meg egy fekete ládikát, a mely értékes antik brüsszeli csipkével volt tele. Az izgalomtól Batthyány Lajosné grófné el is ájult, s a mikor magához tért, első dolga volt, hogy a drága csipkével felt láda iránt érdeklődött. Megnyugvással hallotta, hogy a ládát sikerült megmentem Megmentettek továbbá egy kínai szekrényt is. amelyben művésziesen faragott apró tárgyak, voltak.
Csak az esti órákban terjedt el a fővárosban a pusztulás híre, mire sokan sereglettek az Esterházy utcai palota elé. Látnivaló természetesen már nem akadt s kívülről mi sem árulta el a nagy belső pusztulást. Kaszinókban, társaságokban egyébről sem beszéltek, mint a műkincsek pusztulásáról.
Egyébként, a mikor a tűzoltók megérkeztek, maga Batthyány Lajos gróf figyelmeztette Breuer Szilárd tűzoltótisztet a szalonban fölhalmozott nagy értékű kincsekre. A tűzoltótiszt mindent meg is tett, hogy a tűztől, füsttől és a víztől lehetőleg megkímélje az értékes műtárgyakat, de a veszedelem nagysága miatt ez már csak részben sikerülhetett.
Különösen a főrangú társaság érdeklődött a katasztrófa iránt. Röviddel a tűz után megjelentek a palotában a grófi család rokonai, a többi közölt az Andrássy, Apponyi és Pálffy grófok és az Inkey bárók, a kik sajnálatukat fejezték ki. Nyolc óra tájban a miniszterelnökség is érdeklődött a pusztulás iránt.
Beemelek ide egy képét az 1899-es évből az ikervári kastély egyik terméről, hogy érezhetőbb legyen a szépség és a gazdagság, amit elveszíthettek. Illetve látható a fenyegetést jelentő elektromosság és a sebezhetőséget képviselő éghető anyagok által létrehozott kockázat. A falon lévő szövött "tapéta" a tűzet gyorsan továbbítja, a súlyos függönyök, a képek egymás mellett, az éghető bútorok számossága, mind-mind növelték a tűz kockázatát. A látható tűz, mint a gyertyaláng, vagy a petróleum lámpák mellett már kialakult az emberek veszélyérzete, de nem látható, általuk kevésbé befolyásolható elektromos tüzekre még nem voltak felkészülve annyira az emberekre, hogy megváltoztassák a szokásaikat és a környezetüket. Ekkor még elég volt, ha egy égő drapéria darab ráhullott egy székre és már át is adta a tűzet. Manapság a lakásokban felhasznált anyagokban a kevésbé lánggal égő anyagokat alkalmazzák, ami kiég ugyan, esetleg kis lánggal terjed is, de a tűzet kevésbé táplálja. Ezzel lehetőséget adnak a menekülésre, illetve a beavatkozásra.
2019. 02. 19.-ei hír, hogy a Szépművészeti Múzeum az utóbbi száz évének legnagyobb, 2,1 milliárd forint értékű műtárgybeszerzése történt meg.
Anthonis Van Dyck (1599-1641) flamand festő Stuart Mária Henrietta hercegnőt ábrázoló portréját vették meg. I. Károly angol király lányát ábrázoló a 158 x 108 centiméteres portré, 1641-ben festett esküvői portré Van Dyck utolsó remekművei közé tartozik. Az egész alakos festmény a 9 éves hercegnő és 14 éves Orániai Vilmos házasságkötése alkalmából készült azzal a céllal, hogy a holland királyi udvarba küldjék.
Önarckép napraforgóval – Sir Michael Vincent Levey (1927-2008) angol művészettörténész szerint a napraforgó a királyi patrónusát jelképezi, míg a vállra vetett aranylánc pedig a tőle kapott ajándékot jelenti, 1613–14 között készült a kép.
