Melyek lehettek gróf Batthyány Lajos utolsó szavai kivégzésekor? Mi hangzott el az utolsó pillanatokban? Miért kérdőjelezhető meg az elterjedt szöveg és miért terjedt el az?

Látszólag nincs nagy jelentősége. De napjaink közmédiájának közemlékezet és köztudat deformáló hatásához hasonlót véltem felismerni, amikor Szilágyi Sándor - A Magyar forradalom napjai 1849. július elsője után - című, 1850-ben kiadott könyvében Batthyány Lajos kivégzésének leírását olvastam. Ez a könyv köti össze a három részt: a kutakodást, az írót és a könyv megőrzőjét.

Szilágyi Sándor történészről, történetíróról csak pár gondolat erejéig a könyve kapcsán.

Mary Lowell Putnam, Georgina hagyatéka, Harvard College Library, Kossuth Lajos, a magyar szabadságharc és a rabszolga felszabadítás, ezek hogyan kapcsolódnak ide?

Batthyány Lajos utolsó szavainak feldolgozása közben nagyon messzire kalandoztam Eljutottam egészen Bostonig, a Harvard College Library témába vágó digitalizált magyar nyelvű könyveihez. Adja magát a kérdés, hogy kerültek oda? Nagyon sok kivándorló vitt magával valamilyen szabadságharccal kapcsolatos személyes emléket, ereklyét. Amit a leszármazottak egy darabig őriztek, majd a harmadik generáció, aki már nem beszélt magyarul, valamilyen közgyűjteménybe beadott. Elsőre beleillettek e sémába ezek a könyvek is. A példaként kiemelt könyv második oldalán szerepel a Könyvtár bélyegzője, hogy kinek a hagyatékából származik a könyv és mikor kapták.

Georgina Lowell Putnam hagyatékából kerültek beadásra 1914. Július 1 -én. Ki volt Ő? Tudott magyarul? Valakitől kapta a könyveket, vagy örökölte a családból? A hagyaték pontos darabszáma nem ismert, de a családi könyvtár 40000 kötetes volt. A Harward College Library először nyomtatott színes beragasztós papírt, majd fekete-fehéret, végül már csak bélyegzőt használtak a forrás megjelölésére vélhetően a tetemes mennyiségnek végett.

Az első lap tetején viszont M. Lowell Putnam beírás olvasható. Ki volt ő?

Némi kutakodás után összeállt a kép. Ha megnézzük a lentebb a jobb oldali sírkő feliratát akkor láthatjuk, hogy Georgina Lowell Putnam 1914 január 12. -én hunyt el, ami a hagyatéki időponttal nincs ellentmondásban.

Azt is megtudjuk, hogy Mary Lowell Putnam volt az anyjának a neve. Vélhetően az ő neve és keze írása olvasható a könyv első lapjának tetején. Előkerült az ő sírköve is.

Georgina Lowell Putnam

Mary Lowell Putnam

Kiolvasható a sírkövek feliratából, hogy Mary volt az anya, aki 1810 és 1898 között élt, Georgina volt  lánya, aki 1836 és 1914 között élt és itt nem mehetünk el még a fiú testvér megemlítése nélkül, William Lowel Putnam 1840 és 1861 között élt és az Észak - Dél rabszolgatartás elleni harcban önkéntesként halt meg. A harmadik testvér kettő évesen hunyt el.

Georgina Lowell Putman-nak köszönhetjük, hogy sok értékes magyar vonatkozású szabadságharc korabeli könyv nem kallódott el és Anyja hagyatékát a könyvtárnak adományozta. Ahol szerencsére bedigitalizálták és hozzáférhetővé tették a világ számára.

Mary Lowell Putnam - író, aki kiváló nyelvérzékkel rendelkezett, megtanult franciául, olaszul, németül, lengyelül, svédül és MAGYARUL! 1848-ban érdeklődése az irodalmi területről áttevődött a magyar történésekre. Neve akkor vált közismerté, amikor megvédte a magyar szabadságharc jóhírét az amerikai sajtóban, erről később részletesen olvashatunk. 1851 és 1857 között Európában élt, nyelvtanulás céljából. Két drámát is írt később a rabszolgaságról.

Magyar nyelvtankönyv Bostonban? A Georgina Lowell Putnam hagyatékából, Mary Lowell Putnam bejegyzéssel.

Kevesek által ismert Krajtsir Károly, 1804-ben született,  orvosi, bölcsészeti tanulmányai mellett keleti nyelvek iránt is érdeklődött, több nyelven beszélt. 1829-ben ledoktorált, majd praktizált is. Az 1830-as lengyel felkelés kapcsán egy kötszerszállítmánnyal kijutott lengyel földre, ahol katonaorvosként tevékenykedett. A vereség után a lengyel sorstársakkal együtt emigrált, miután Magyarországon sem maradt más lehetősége. Előbb francia, majd angol földön élt, végül 1833-ban kivándorolt Amerikába. Elsőként a lengyel menekültek ügyével foglalkozott. Nagy álma egy lengyel kolónia létesítése volt, nem sikerült. Később magán gimnáziumot indított, majd főiskolai és 1841-ben egyetemi professzor lett Virginiában. Nyelvészetből! 1844-ben Bostonba költözött, itt ismerkedett meg Mary Lowell Putnam-mal. Magas pártfogója volt Krajtsir-nak, Franklin Pierce szenátor személyében, aki 1852-től az Egyesült Államok elnöke volt.

1850 elején volt egy előadás és újságcikk a Népfajok háborúja Magyarországon címmel, amely a szabadságharc okait és célját elferdítve, osztrák hazugság alapján próbálta meg elterjeszteni Amerikában. Ennek nyilvános cáfolati vitájában dolgozott együtt Krajtsir Károly és Mary Lowell Putnam. Az egy évnél is hosszabb ideig tartó vita a kirobbantója számára keserű véget ért, mert Bowen nem csak a vitát veszítette el, hanem a történelem tanszéki állását is.

Krajtsir nyelvek iránti lelkesedése határtalan volt, még az indián és a magyar nyelv kapcsolatát is vizsgálta. Házassága megromlott, egy fia volt. 1852-ben New York-ban jelent meg nyelvészeti munkája a Glossology, Mary Lowell Putnam férje kiadásában. 1854-től Putnamék gyerekeit neveli 1860-as haláláig.

Závodszky Géza - Egy magyar amerikai a XIX. században – írásából tömörítve vettem ki a fenti összefoglalást.

Tekintve, hogy Krajtsir könyvei Putman-éknál voltak halálakor, így elképzelhető, hogy például a későbbi Georgina hagyatékban szereplő nyelvtankönyv Krajtsiré volt eredetileg és még Mary használta, amikor magyarul tanult.

Az Akadémiai könyvtár 1896-os értesítője alapján, Krécsy Béla, beadta a könyvtárba Mary Lowell Putnam ajándékát, Kossuth in New England. A könyvben Kossuth tengerentúli beszédei szerepelnek. Kossuth 1852-ben április 27.-én érkezett Bostonba, az 50. születésnapján és meglátogatta Mary Lowell Putnam apját és a költő testvérét, Mary ekkor Európában volt.

1894-ben volt Kossuth halála, Turinban volt egy gyászünnepély, majd a Kerepesi - úti temetőben a temetése. Ennek képanyaga és leírása volt a téma a Vasárnapi Újság április 15.-ei számában. Ebben a kizárólagos témájú lapszámban kapott helyet a Két amerikai barátunk címmel, mely Mary Lowell Putnam írónőről és testvéréről James Russel Lowell költőről szólt. A cikk írója Krécsy Béla, érdemesnek tartom elolvasni a cikket.

KÉT AMERIKAI BARÁTUNK  -  KRÉCSY  BÉLA

Nemzetünknek két barátját mutatjuk be a jelen alkalommal, kik függetlenségi háborúnk idején, messze, az Atlanti-oczeánon túl is oly részvéttel és lelkesedéssel buzogtak a magyar szabadságért s nem kevéssé hozzájárultak ahhoz, hogy az amerikai népben élénk jóindulat támadt sorsunk iránt, hogy oly melegen karolta föl menekültjeinket, s közöttük első sorban nagy hazánkfiát, Kossuth Lajost.

Egyik ilyen jó barátunk James RussellLowell, Amerika egyik legjelesebb költője; a másik ennek nővére, Mary Lowell, Putnamné asszony, jeles írónő.

A két testvér atyja, dr. Charles Lowell, kiváló protestáns lelkész volt Cambridgeben, Boston mellett, a híres Harvard-egyetem székhelyén. A Lowell-család az Egyesült – Államok legrégibb családjai közé tartozott s elődjeiket a vallási és egyéni szabadság utáni vágy vitte ki Angliából az új világba. Ilyen eszmék hatása alatt növekedtek föl Ch. Lowell lelkész gyermekei is.

James Russell Lowell 1819-ben született s kezdetben jogot tanúit, de csakhamar az írói pályára lépett s irodalmi tanulmányokat és verseket irt. Versei főként a természet szépségeiről s a szabadság eszméiről és diadalairól zengettek. A 40-es években már az Egyesült-Államok legkiválóbb költői közé sorozták s Longfellow, Whittier és Lowell, e jeles költői háromság, méltó büszkesége volt Massachusetts államnak. Közülök Lowell részesült a legnagyobb elismerésben, mikor őt a «szabadság dalnoka» (Bard of Freedom) czimmel tisztelték meg.

Költeményei közül különösen jellemzők a rabszolgaság, a halálbüntetés ellen írott versei. Ő már a 40-es évek elején költeményekben és czikkekben izgatott a déli rabszolgaság eltörlése érdekében, mint a mit emberiségi szempontból is Amerika szégyenfoltjának tartott. A költő szabadságra törő eszméihez hasonló érzelmeket táplált lelkében pár évvel idősebb nővére, Mary is, ki a 40-es évek elején a hozzá méltó gondolkozású Putnam-hoz ment nőül.

Mikor 1848-ban a magyar szabadságharcz első híre Amerikába elérkezett, a küzdő nemzet sorsa azonnal fölkeltette ott az érdeklődést, de sehol sem jobban, mint a Lowell-család körében.

Putnamné, hogy a magyar ügy állásáról eredeti forrásból értesülhessen, egy német-magyar nyelvtan és szótár segítségével elkezdett magyarul tanulni s előfizetett a «Pesti Hírlap»-ra, mely mg csak fennállt mindig járt neki. Egyszersmind magyar és idegen forrásokból tanulmányozni kezdte történelmünket és alkotmányunkat és tanulmányainak eredményeit tekintélyes szemlékben tette közé; ő volt az első, ki e cikkeivel az amerikaiaknak a magyar nemzetről alapos értesítéseket nyújtott.

Szabadságharcunk szerencsétlen vége után 1850-ben Putnamné a magyar nemzet védelme érdekében egy nevezetes irodalmi vitába is keveredett. Orestes Bronson (téves adat - Francis Bowen (1811-1890) a helyes) ugyanis — a «Harward» egyetem fiatal történelem-tanára — a «North American Review»-ban Magyarországról egy cikksorozatot tett közzé, melyben megtámadta Kossuthot, az uralkodó-család iránti hűtlenséggel vádolta s Magyarországot úgy tüntette föl, mint Ausztria egyik rég meghódított tartományát, melynek fölkelésre és függetlenség utáni törekvésre joga sem volt. A cikksorozat erősen abszolutisztikus fölfogást árúlt el s Putnamné a «Christian Examiner» című tekintélyes folyóiratban fölszólalt ellene. Kimutatta, hogy Bronson felületesen, egyoldalú osztrákmunkák nyomán írt; egyszersmind magyar források alapján bebizonyította állításainak alaptalan voltát. E vitában Bronson oly csúfos vereséget szenvedett, hogy állásáról is kénytelen volt lemondani.

Putnamnénak e nagy sikerű vitája Kossuthnak is tudomására jutott, s mikor 1852 május havában Bostonban járt, egy ízben Cambridgebe is átrándult a Harward-egyetem megtekintésére, meglátogatta Putnamné atyját, Lowell lelkészt is, hogy ő előtte mondjon köszönetet Putnamnénak, — ki akkor Európában utazott, — azért a lelkes buzgóságért, melyet a magyar ügy érdekében tanúsított.

A kezemben levő egykorú amerikai forrás fölötte meghatónak mondja Kossuthnak a jeles egyházi férfival való találkozását. Lowell ekkor 70 évet meghaladott, gyenge egészségű agg volt, de a magyarok iránti vonzalma fölvillanyozta egész testét, lelkét; melegen üdvözölte Kossuthot s beszédje végén kezeit Kossuth fejére téve az ég áldását kérte reá s az általa képviselt nemes ügyre. Ugyanekkor Kossuth meglátogatta a szinte Cambridgeben lakó Lowell költőt is, hogy neki is köszönetét fejezze ki a magyarság érdekében irott cikkeiért.

James Russell Lowell egész hazájától tisztelve és nagyra becsülve, 1872-ben húnyt el szülőhelyén, Cambridgeben; nővére, Putnamné, azonban Bostonban ma is él.

A múlt 1893. év tavaszán Bostonban tartózkodván, szerencsém volt Putnamné asszonnyal megismerkedni, sőt vendégszeretetét is tapasztalni. Nem győztem bámulni e nagy műveltségű agg hölgynek még mindig friss, élénk szellemét, éles ítélőképességét és lelke elevenségét. Kossuthról és Magyarországról valóságos ifjúi tűzzel beszélt s elmondta, hogy nagy sajnálatára, Kossuthtal soha sem volt alkalma személyesen találkozni, de Párisban az 50-es évek elején gyakran találkozott a magyar emigráczió ott időző tagjaival: Pulszkyval, Irányival, Karádyval, gr. Teleki Lászlóval s másokkal. Különös érdekű volt az a fejtegetése, hogy Kossuth mily mély hatást tett az Egyesült Államok fiatalságára, s hogy az ő szónoklatai az emberi jogokat hangoztató eszméikkel mennyire siettették az amerikai rabszolgaság elleni küzdelem kitörését, habár maga Kossuth e kérdésről, — mint az Egyesült Államok belügyi dolgáról — határozottan soha sem nyilatkozott. Midőn a déli rabszolgatartók elleni háború tényleg kitört, Putnamné egyetlen fia is beállt önkéntesnek az éjszakiak seregébe s az anyának máig is sajgó fájdalmára, már az első ütközetek egyikében elesett. Búcsúzásomkor Putnamné asszony megajándékozott fivérének, a költőnek 1849-iki kiadású összes költeményeivel, mely példányt, még magától a költőtől kapta, s a költemények között felhívta figyelmemet a költőnek 1849-ben — még szabadságharcunk befejezése előtt - Kossuthhoz írott jóslatszerű szép költeményére. E költemény a Kossuthhoz írott összes külföldi költemények között talán a legkiválóbb. Sikerült fordítását lapunk múlt számában vette az olvasó. ITT megtekinthető.

1896-ban Mary Lowell Putnam közvetlenül is ajándékozott 5 db könyvet a Nemzeti Múzeumunknak a jelentés szerint. De több forrás is megemlít már korábbi könyv adományokat is. Szerepet játszott Krajtsir Károly nyelvész professzor halála után annak kéziratos hagyatékának az Akadémia részére való hazajutatásában, van ahol ugyan a könyvtárát említik. Végül még mutatok pár könyvet, amit ennek a hagyatéknak köszönhetünk.

Valószínűleg a figyelmes olvasó felkapta fejét az Antonina és Attila írójának nevére: ANYJOK. Ebben az időben eléggé gyakori volt az írói álnevek használata, párat már ebben a témában is érintettem. Teleki Emma grófnőt takarja ez az álnév. 1809-1893 között élt, nővére neve ismertebben cseng Teleki Blanka. A szabadságharc bukása után két évre a hírhedt Új -Épületben raboskodott ahol Batthyányit is kivégezték, 10 évre ítélték, hat év múlva betegen kiengedték. Húgához ment, aki Franciaországban élt, Blanka ott is halt meg, Emma csak 1870-ban jött haza. Maga a mű négy kötetből áll, rövid történetekkel. Például A kis művészek írásában a szabadságharcot meséli el gyerek olvasóknak, pártatlannak nem éppen mondható módon, mert Görgeit nagyon nem szereti. Célja nemes, de valószínűleg szedési hiba lehet az utolsó szó, mert a növeljük jobban illene ide:

'kik-e könyvecskét olvasandják, a jónak csiráit növesszék és az igaz honfiak számát neveljük."

Amikor idáig értem, akkor erőt kellett vennem magamon, hogy befejezzem. Mert Teleki Blanka nevét nem lehet emlegetni Leövey Klára neve nélkül, mindketten Kufstein várában raboskodtak. Amiről beugrik az ott raboskodó Rózsa Sándor neve, aki 150 betyárral vett részt a szabadságharcban. Szokatlan fegyverzetük, harcmodoruk és kegyelmet nem ismerő hozzáállásuk miatt félelmetesek voltak az ellenség szemében. Röviden, nagyon könnyű elkalandozni, elnézést a kitérőért.

1902-ben volt Kossuth születésének 100. évfordulója. Ennek kapcsán a Vasárnapi Újságban fenti számában két több oldalas cikket is írt Krécsy Béla Kossuth in New England könyv kapcsán és a körúton elhangzott szónoklatainak fogadtatásáról és retorikájáról. Tekintve a jelen témát és a kereteket ezt nem közölhetem itt most, de a téma iránt érdeklődő figyelmébe ajánlom.

Zárszóként talán csak annyit, hogy szerencsések vagyunk, hogy egy művelt hölgy, mint Mary Lowell Putnam felkarolta a magyar szabadságharc történéseit az amerikai sajtóban és a könyveket gyűjtve, megőrizve lánya Georgina Lowell Putnam a hagyatékot közkincsé tette. Ezzel segített megvédeni Batthyány Lajos utolsó szavait.

v20231217