Melyek lehettek gróf Batthyány Lajos utolsó szavai kivégzésekor? Mi hangzott el az utolsó pillanatokban? Miért kérdőjelezhető meg az elterjedt szöveg és miért terjedt el az?

Látszólag nincs nagy jelentősége. De napjaink közmédiájának közemlékezet és köztudat deformáló hatásához hasonlót véltem felismerni, amikor Szilágyi Sándor - A Magyar forradalom napjai 1849. július elsője után - című, 1850-ben kiadott könyvében Batthyány Lajos kivégzésének leírását olvastam. Ez a könyv köti össze a három részt: a kutakodást, az írót és a könyv megőrzőjét.

Szilágyi Sándor történészről, történetíróról csak pár gondolat erejéig a könyve kapcsán.

Mary Lowell Putnam, Georgina hagyatéka, Harvard College Library, Kossuth Lajos, a magyar szabadságharc és a rabszolga felszabadítás ezek, hogyan kapcsolódnak ide?

                         

Először feleleveníteném a köztudatba átment utolsó szavakat, melynek a forrása többnyire a kivégzés leírása a Vasárnapi újság kiadó-hivatala által 1870-ben kiadott: Gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök élete és vértanúi halála - című könyvből idézve:

"Batthyányi e napon át a nagy vérvesztés következtében többször beállott ájulásból az izgató szerek mindannyiszor eszméletre hozták. Midőn tudtára adaték, hogy nyaksebe miatt kötél helyett golyó vetend véget életének, szinte vidámmá lett. A tőr iránt kérdőre vonatván, válaszolá: "Én az istennel és az emberekkel leszámoltam; válaszolni többé senkinek sem tartozom." Öt óra után a vesztőhelyre vezettetvén, a katonaorvost, ki őt bágyadtságában támogatni akará, elutasította, s az őt kísérő franczia papnak monda: "Tisztelendő úr, adja karját; nem akarnám önnek egy ájulás látványát megújítani; de oly gyönge vagyok, hogy lábaim alig bírnak." A papra támaszkodva, egy gránátos osztálytól képezett kísérettel jelent meg a téren. Járása, bágyadtsága daczára is szilárd vala. A tömegen keresztül haladva, mely öt hosszában hódoló üdvözlettel fővizsga szemekkel kerese ismerősöket, kiket aztán, mint átalában az üdvözleteket fejbillentésekkel köszönté. Arczán egy neme a nyugodt, vidám szívességnek, a nézőkbe is vigaszt öntő magasabb szelidségnek volt kifejezve, s azon meggyőződést látszék viszszatükrözni, hogy a legfőbb biró előtt pár percz múlva igazságosabb Ítéletet nyerend, mint az emberektől.

Menet közben a paphoz még egyszer ily szavakat intéze: "erősen kell önre támaszkodnom; de ne higyje, hogy szellemileg is gyönge vagyok, testem azonban annál gyöngébb, s örülök hogy mindjárt helyemre érhetek, hogy ott állhassak vagy térdelhessek, mert lábaim már alig bírnak." E nagy testi gyöngeség egyébiránt alig vala észlelhető járásán, s csak arczának hatványozott halványsága tanusítá kimerültségét. Elérkeztek a kivégzés helyére, mely ma is akkori alakjában látható. Az Uj-épület északi oldalán, mely a föpiaczra néz, a ma is fenálló korlát mellett, hol egy sor akáczfa látható, két fa nagyobb távolra áll egymástól a többinél. E két fa volt a kivégzés helye.

Az ítélet fölolvasása után, míg a kisérö pap egyik s a katonaorvos másik oldalra távoztak a gróf mellől, kinek szemei beköttettek, a felállított katonaság sorai mögül öt vadász lépett ki, töltött fegyverekkel, s elfoglalta helyét szemben az elítélttel. Ez, féltérdre bocsátkozva, leemelé ezüsttel hímzett kék házi sipkáját, s mennyire csak aléltsága engedé, hangosan kiáltott: "Éljen a haza! Allez Jager!"

 

Kicsit önkényesen kiválasztottam pár művet, amelyeken keresztül elmélkedek ezekről az utolsó szavakról.

Itt van mindjárt Gróf Batthyány Lajos életéről kiadott első könyv: Horváth S – Graf Ludwig Batthyány, ein politischer Márther aus Ungarns Revolutionsgeschichte und der 6. October 1849 in Ungarn. – Kiadva Hamburgban 1850-ben, német nyelven! Gróf Batthyány Lajos, a magyar forradalmi küzdelem politikai mártírja 1949. október 6.-án Magyarország - talán így lehetne magyarosítani a címet. Az író álnevet használt. Valamiért nincs hozzárendelve Horváth Mihály munkásságához ez a mű, pedig az életrajzát megíró Dr. Márki Sándor könyvéből eléggé részletes képet kapunk munkáságáról és több adat is arra mutat, hogy az ő műve, amit tudta nélkül adtak ki. Később is írt álnéven, például Hatvani Mihályként.

Már a megjelenésekor tiltólistára került a könyv. Legtöbben talán a tiltó kormányrendeletből ismerték meg a mű létezését . Kitíltották a magyar illetve az osztrák birodalom területéről a könyvet, más neves szerzők könyvével együtt. (Forrás: Magyar Polgár 1871_08_27, 595. oldalon_olvasható, megnézhető ITT. Jobb oldalt láthatjuk a fennti könyv idevágó részletét. Batthyány mintegy vezényel a kivégző osztagnak, majd utána  erőtlenül felkiált   "Éljen a Nemzet!'?

Nos ezt a verziót biztos kizárhatjuk, csak ma használjuk ezt a szép szót fűre - fára - dohányboltra. Akkoriban a HAZA - a hazaszeretet, a HON - honvédelem fejezte ki azt az érzést, ami milliókat fűtött és amiért éltek, haltak elődeink.

 A könyvet magyarról fordították németre. Biztos, hogy nem nyelvismereti hiányosságból lett a die Heimat (haza, hon, szülőföld) helyett a die Nation (nemzet, náció) szó használva, de miért? Az  á betű sem lehet szedési hiba.

 

1850-ben Pesten is kiadásra került több fontos mű a szabadságharc emlékeivel kapcsolatban, közöttük Szilágyi Sándor - A Magyar forradalom napjai 1849. július elsője után címmel. Az első kiadásnak nagy sikere volt, 1849. december 15.-én már írta a második kiadás előszavát. Sőt 1850. február 15.-én már a harmadik kiadás előszavát olvashatták. Persze a rossz indulatúak mondhatják, egy kis 200 oldalas műről van szó csak, nem nagy dolog. De ugyanekkor adta ki a Forradalom Története 1848-49-ben könyvét is, két kötetben, 424 oldalon.

Most értünk el ahhoz a részhez, ami az egész cikk megírását elindította. 1849. október 6.-a Batthyány Lajos kivégzése óta nagyon rövid idő telt el. A zárójelben fontosnak tartotta megjegyezni Szilágyi, hogy nem Batthyány szólt a kivégzőihez, az "allez, allez Jager"-t kivégzést vezénylő őrnagy mondta.

Miért tartom hitelesnek Szilágyi Sándor írását?

Történész, annak a kornak a meg- és átélője, közvetlen forrásokra, tanúkra támaszkodik az adatgyűjtéskor. A könyvének nagy sikere nagyon sok olyan információt eredményez számára, amelyek alapján finomítja a történések leírását. Nem engedheti meg magának a ténybeli tévedéseket. A könyv megírása közvetlenül az események után történt, az emlékezet még friss, nem szépíti meg az idő és nem keseríti meg a törleszthetnék. Fontos, hogy nem befolyásolja az 1867-es politikai kiegyezés retorikája sem.

Batthyány miért vezényelt volna utolsó leheletével az ellenség katonáinak maga ellen? Gyorsítani a véget, ami pillanatokon belül amúgy is bekövetkezik? Katonaként nagyon jól tudta, hogy mi a menete a kivégzésnek, kinek mi a feladata. Tudta, hogy a végrehajtók nem az ő szavára fognak lőni. Ha mindezt tudta, akkor miért mondta volna végszóként ezt? Egy volt katonatiszt, egy úriember egy katonai eseményt nem zavar meg bekiabálással. A saját kivégzését pedig végkép nem teszi méltatlanná ilyen viselkedéssel. Renitensként emlékezzen rá az utókor? Vajon miért nem tették fel ezt a kérdést eddig? Nincs jelentősége? Valaki egyszer Batthyány szájába adta, hogy mit mondott és ráragadt a média hatására. Nem tud visszajönni és kikérni magának. Így helyette, mint falubelije, én méltatlankodok csak itt csendesen billentyűt koptatva.

 

Urbán Aladár  - Batthyány Lajosné visszaemlékezései férje fogágára és halálára - 1981 évi Századok különlenyomat függelékében olvasható Gróf Zichy János korabeli feljegyzése gróf Batthyány Lajos utolsó napjairól és kivégzésről. Amely másolata a gróf Batthyány Elemér tulajdonában lévő eredetinek. Gróf Zichy János feljegyzése szerint Batthyány mondá: Éljen a haza!

 

A kivégzés leírása a Vasárnapi Újság kiadó-hivatala által megrendelt, szerkesztett és 1870-ben kiadott: Gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök élete és vértanúi halála - című könyvből idézve:

"Ez, féltérdre bocsátkozva, leemelé ezüsttel hímzett kék házi sipkáját, s mennyire csak aléltsága engedé, hangosan kiáltott: "Éljen a haza! Allez Jager!"

Ez alatt a vezénylő tiszt is jelt adott. A jel, előleges utasítás szerint hangos vezényszó helyett csak a kivont karddal való intésből állott. Az első intésre az öt vadász közül három előbbre lépett, alig két lépésnyire az elítélttől; a másodikra czélzott; a harmadikra eldördült a hármas lövés. Egyik golyó a homlokba, kettő a mellbe fúródott. Az áldozat alig egy percznyi halálküzdelem után hátrabukott."

Parancs a csendes vezénylésre? Miért gondolnánk, hogy az emberségesebb, kard sújtásos vezényléssel történt volna a jeladás? Maga az egész per, a halálos ítélet és a kivégzés a magas politikai elit felé szánt intés is volt, hogy senki sem érinthetetlen.

A félelem keltés eszköze volt a nyilvános kivégzés a nemzet ellen és megtorlás egy miniszterelnök ellen. Miért gondolja valaki is, hogy egy embertelen, igazságtalan, pernek sem nevezhető eljárás végén majd emberségesek lesznek nyilvánosan és nem teszik fel az i-re a pontot?

Kicsit olyan alapműnek tekinthető a Vasárnapi Újság könyve és az újságban az újratemetés kapcsán megjelent cikkek a témában. Ezen az információk jutottak el szélesebb tömegekhez és később forrásai voltak más műveknek is. Ne feledjük, hogy egy országos újság adta ki, és az 1867-es kiegyezés után sok tény került a közemlékezetbe plántálva kicsit elferdítve, finomítva. Ezt tartom okának, hogy a Batthyány Lajos által elmondott vezényléses változat terjedt el. Amit aztán elfogadtak, hiteles forrásként a későbbiekben. Illetve nem foglalkoztak a miérttel.

Ha alig áll a lábán a vérveszteségtől Batthyány Lajos, akkor miért erőlködne vezényszavakkal? Volt ideje átgondolni korábban, hogy az utolsó mondata mi legyen. ÉLJEN A HAZA! Ezeket az utolsó szavakat nem lehet fokozni semmivel. Miért tett volna mást?

 

Ha valaki azt gondolta, hogy feleslegesen töltöttem az időmet ezzel, annak a figyelmébe ajánlom kormányunk hivatalos oldalán lévő írást (mentve 2024.01.06.-án). Amelyben kétszer is megismétlik, hogy  az olvasó agyába biztos beleívódjon, hogy Batthyány maga vezényelt a kivégzőinek. Szóval esélytelen vagyok a véleményemmel a kormány média ellen.

Az az "Allez Jager!" az osztrák vegyes nemzetiségű seregben használatos katonai vezényszóként hangzott el. Nem számított, hogy a két rész eredetileg melyik nyelvből jött, egy egységet képeztek már. Allez franciából származik a Jager németül a vadászokat jelent.

Álláspontom szerint, nem Batthyány szájából, hanem a sortüzet vezénylő őrnagy szájából hallották az ott lévők. Ügye, akinek  jártányi ereje sincsen az nem fog kiabálni, pláne nem a kivégzőinek, akkor már inkább a szeretteitől búcsúzott volna hangos szóval, hisz látott jó pár ismerőst a vesztőhelyre menvén.

Gróf Batthyány Lajos első felelős miniszterelnökünk több nyelven beszélt, írt és olvasott. A kor magyar arisztokratáihoz hasonlóan az anyanyelve a német volt, de megtanult olaszul, franciául, angolul és végül még magyarul is! Ez utóbbiban segítette 1843-ban Kuthy Lajos író, holnap neki is állok a Kuthy cikket leporolandóan a Mikszáth Kálmán megemlékezését feldolgozni.

v20231216 , v20240106,