Az Ikervár közeli hidak történetéről hétköznapi szemmel

Az ikervári átkelőhely egy 1664-es török történetírásban, útleírásban

Hol vannak, miért vannak, hogy vannak a hídjaink? - bevezető oldalon

A Rába folyó hídjai a múltban és a jelenben - a 3D-s gomb alatt érhető el

A Vízerőmű műcsatornájának hídjai - a 3D-s gomb alatt érhető el

A Herpenyő patakok és társainak hídjairól - a 3D-s gomb alatt érhető el

II. világháború előtti fényképek, a képeken látható személyeket jó lenne beazonosítani.

Ikervár története a két várról szól, ami a folyó két oldalán volt és közötte egy híd. Erről egyszer majd megírom a nézetemet. Vár, erődítmény vagy egy település a vízparton többnyire egy átkelőhely védelmére voltak hívatottak.

A Rába folyó, mint természetes akadály, védvonal megy végig a Kemeneshát oldalán. Ott, ahol szűkebb volt a meder, ott mélyebb volt a víz és nem volt gázló jellegű átkelőhely. Ikervár mellett a folyó eltávolodott a hegy (hivatalosan csak domb) lábától. A völgynek ezen a részén sok korábbi párhuzamos meder szakasz volt időszakosan vízzel telítve. Emiatt a sok kis akadály végett nehezen volt járható, de mégis ez a hely maradt meg a legjárhatóbb útként. Ezen a posványos, sok vízfolyás által szabdalt területen volt valahol egy stabil, kavicsos aljzatú gázló - átjáró, ahol lovakkal, szekerekkel is átjutottak a Rábán Ikervárnál.

Az átkelőhely vámszedésre és a nemkívánatos egyének távoltartására alkalmas hely volt. Illetve adta magát a kereskedelmi lehetőség, ami a fejlődést is magával hozhatta. Ahol sok utazó ember van, ott fogyasztás is van. Szükségük van szállásra, abrakra az igavonóknak, ételre az embereknek. Kezdetben ez bizonyára hozzájárult a település népességének növekedéséhez. Később az   állatvásárok voltak, amik a mezővárosi ranghoz hozzásegítették a falut.

Az ikervári átkelőhely jelentősége egy török történetíráson keresztül bemutatva.

Egy fel nem fedezett forrást idéznék ide, amivel rámutatnék a korabeli hidak és átjárók fontosságára, a Rába hadászati jelentőségére. A folyó, mint természetes védvonal működött, a jobb part és bal part sokszor az élet vagy a halál oldalát jelentette, attól függően, hogy melyik oldalán söpört végig a pusztító had és melyik oldalán volt a település.

Evlia Cselebi (1611-1684) – híres török útleíró és katona, 1640-1680 között folyton úton volt, 1660-1666 között járt hazánkban. Útleírása 10 kötetes kézirat, melynek az első hat kötete megjelent nyomtatásban és magyar fordításban 1904-ben. A hetediktől már nem adták ki a törökök, cenzúrázták. Ezt fordította le Dr. Karácson Imre az eredeti kéziratokból a török mecsetben, amely az 1664-1666-os magyar eseményeket tartalmazta.

Egerben a vár mellett 2014. augusztusában leplezték le a szobrát. Sajnos 2020. augusztusában vandálok széttörték a gipsz alkotást. 2011-ben születésének 400. évfordulóját az UNESCO az Ő évének nevezte el, valamint a Google is készített egy logót emlékére.

A leírás idézett része egy török portyázást írt le, amikor is Ikervár mellett mentek el 1664-ben. A vár szót használták minden olyanra, ami mögé el lehet bújni. Ezzel is nagyobbítva a saját dicsőségüket, erős túlzásokban ír  Evlia Cselebi emberek számáról, várak nagyságáról.

Négy oldalról mocsarasnak írja le Ikervárt, ahonnét a portyán lévő törököket ágyúzták és sok veszteséget okoztak nekik. Ez akkor következhetett be, ha az erődítmény az út mellett volt és az útról a mocsár végett nem lehet letérni.

Valamikor a Rába átkelőhelyéhez vezető út nem Ikervár - Sótony viszonylatban, hanem Ikervár - Nyőgér vonalon volt és akkor esett útba a Póka domb, ami többször előfordul Ikervár múltjának emlegetése közben. Ikervár település nyomát az ásatások a Rába másik oldalára teszik, de Cselebi írása a Póka dombra illik inkább.

Egy átkelő helyet nem csak úgy lehet megvédeni, ellenőrizni és vámját szedni, ha a vízpartján állunk, hanem úgy is, hogy az oda vezető út egy megkerülhetetlen részét vonjuk ellenőrzés alá.

Először arra gondoltam, hogy talán Sárvárról volt szó és nem Ikervárról. De 1664-re  a Nádasdyaknak köszönhetően Sárvár már vár formájú volt a Ság-hegyről hozott bazaltkőnek és helyben égetett téglának köszönhetően. Így, nem éppen egy portyázó csapatnak való finom falat volt.

A Mester vára - Mesteri falu nem illik ide sem térben, sem időben, mert a Rábától messze található és ellentétes irányban van Szombathelyhez képest. Mesteriből nem értek volna két óra alatt a Szombathelyre.

Evlia Cselebi leírásában a Szombathelyt inkább tartom fix tájékozódási pontnak. Mester várának inkább a mai Vép-et tippelném meg. 1603-ig volt itt jelenléte a Zrínyi családnak és valami védhető erősséget is építhettek ide. Ikervár és Szombathely közé esik Vép, a portyázók is csak úton tudtak haladni, másik út pedig nem volt abba az irányba. Vépről viszont két óra alatt beérhettek Szombathely alá. Vép neve abban a korban Kys Weped alakzatú volt, ha ránézünk a török kézirat jeleire, akkor a fordító könnyen átírhatta a történetet.

A könyv egy másik részéből kiemelt résszel mutatnék rá, hogy a Rába folyó milyen akadályt jelentett a múltban. Itt olvashatjuk, hogy "sok embere és lova elveszett" Káplán pasának egy átkeléskor. Nincs az a gázló, amely 80 ezer ember áthaladását kibírja ép meder fenékkel. Mondjuk a számot vehetjük erős túlzásnak, de nyolc ezer ember is sok.

A Rába éppen olyan arcát mutatta, hogy "sem ember, sem ló a vízbe nem léphetett".

Olvasható, hogy a tengernyi víz elvette a kedvűket az átkeléstől inkább Kőszeg felé fordultak. Ahhoz, hogy a Rába komolyabb védvonal legyen tanulva a korábbi helyzetből I. Ferdinánd felduzzasztatta a folyót, hogy az átkelést nehezítse.

Kicsit figyelmesen kell olvasni, mert itt két idősík találkozik az írásokban. Az 1532-es hadjárat leírása és a Vasvári békekötést megelőző portyázás leírása 1664-ből.

Ebből a részből megtudhatjuk, hogy az átjáró ismerete komoly erővel bírt. Ne bélyegezzük meg azokat, akik az életüket mentvén megmutatják az utat.

Kockáztattak ők eleget, vagy a törökök ölik meg őket, vagy a honfitársaik sütik meg őket az árulásért. Ravaszkodtak is az életükért, beöltöztek töröknek.

A törökök időszámítása alapján 939. év Moharrem hónap 4-én egy keddi napon értek Ikervárhoz, amit menetben el is foglaltak. Mesteri (inkább Vép) felé tovább is haladtak, hogy Kőszeget megostromolják. A sereg fő része Hídvégnél kelt át.

Ikervárnál átkelő helyett  és élelmet kerestek 1532-ben a törökök, de a nagy létszámú seregnek ez a terület nem volt járható a sok víz és posvány miatt. 10.-én (Thúry József - I. kötet) értek Kőszeg alá, de nagyon nagy esők voltak, Horváth Ferenc történész, levéltáros feltevése alapján a felégetett falvak füstjének hatása is közrejátszott a tíz napig tartó nagy esőben és addig a hadiesemények is csak tessék-lássék módon folytak. Kőszeg ostroma a mi időszámításunk alapján 1532. augusztus 5-én kezdődött, maga az ostrom érdekes történet. Most erre nem térnék ki részletesen.

De ajánlom Horváth Ferenc - A pannon térség és a török veszély írását (matarka_hu 1983).  Az alábbi még kézzel rajzolt hadjárati térképét kuriózumként megőrizném itt. Látható, hogy a különböző források között vannak ellentmondások a dátumok viszonylatában, a történészek örömére.

Szombathy Viktor (Rimaszombat, 1902 - Budapest, 1987) 1967-ben írta meg  Evlia Cselebi, a híres török utazó regényét, akinek a szemén keresztül mutatta be hazánkat A félhold vándora ifjúsági regényében.

Cselebi-ről részletesebben olvashattunk a História 2011/7-es számában Fodor Pál írásában. Próbáltam ellenállni, de amikor megláttam, hogy Fodor Pál térképére felkerült Ikervár. Nem is faluként, hanem vár és egyéb erősség jelzéssel, akkor azt a forrást nagy vétek lenne részemről, ha hagynám elsüllyedni a múltba. Érdemes megnézni a kettő térképet, hogy abban az időben milyen elképesztő nagy területet volt képes beutazni 40 év alatt  Cselebi.

A cikk és a térképek a kis képre kattintva érhetők el.        

v20240213