Az Ikervár közeli hidak történetéről hétköznapi szemmel

Az ikervári átkelőhely egy 1664-es török történetírásban, útleírásban

Hol vannak, miért vannak, hogy vannak a hídjaink? - bevezető oldalon

A Rába folyó hídjai a múltban és a jelenben - a 3D-s gomb alatt érhető el

A Vízerőmű műcsatornájának hídjai - a 3D-s gomb alatt érhető el

A Herpenyő patakok és társainak hídjairól - a 3D-s gomb alatt érhető el

II. világháború előtti fényképek, a képeken látható személyeket jó lenne beazonosítani.

Ikervárnál 1896-ban megépült a vízerőmű és a hozzá tartozó műcsatorna, ami a falutól már nem beásott csatorna volt, hanem magas töltések között vezették el a vizet az erőműig. Hatalmas földmunkára volt itt szükség és akkor ezt még kézi erővel csinálták, nem voltak munkagépek. Ezen az 1937-es térkép darabon látható a régi és a mai csatorna hidak helyei, valamint az erőmű mögött lévő Melacco híd is. De megfigyelhetjük a térképen a Sótony felé vezető úton lévő fahidakat is.

Az 1895-ben épített vízerőműhöz tartozó műcsatorna és azon létesített hidak tárgyalását térben és időben mutatom be. Tér esetén a vízfolyásirányához képest viszonyítva időben pedig a régebbivel kezdve jutnék el napjainkig. Elsőként egy 1895-ben épült, azaz közel 130 éves betonhídról lenne szó. Majd egy vele egy időben épült acéltartós, fapadlós hídról, amit a németek felrobbantottak 1945-ben. Utána készült egy fahíd itt, majd az új híd építése kapcsán létesült egy tehermentesítő híd és a végleges műcsatorna hídról lesz szó a végén. Illetve a legeslegvégén egy mostoha gyerekként kezelt kis fahídról írok pár sort.

Amikor Dr. Gáll Imre  - Régi magyar hidak könyvét lapozgattam nem találtam benne ezt a betonhidat. Pedig a környéken ez a legrégebbi és talán a legérdekesebb. A vízerőmű mögött van. Nem egyértelmű, hogy a műtárgy része, vagy közúti forgalomhoz tartozik. Eldugott helyen van, forgalom csak elvétve van rajta, de legalább a németek nem robbantották fel 1945-ben ezt a szép ívű hidat.

A vízerőmű építéséhez biztos szükség volt rá, ezért 1895-ben megépült ez a 14,4 m nyílású betonboltozatú híd. Melocco Leonard nevéhez kötik az építést. Nem tudni mennyire az ő tervezése, de a kivitelezés az biztos.

Budán volt cementgyára 1888-tól testvérével Melocco Pietro-val, olasz származásúak voltak. A cementjük lassan kötött, ezért fagyveszélyes időben már nem használták. Sok hasonló vízművek, zsilipek és hidak épültek általuk, de a Városligeti épületekben is részt vállaltak.

Nem csak cementet gyártottak, hanem arra épülve, mintás, festett cementlapokat is az épületek belső burkolásához. Például a Parlament folyosóinak a mintás járó köveit is ők gyártották.

A jobb oldali képeken az eredeti öntöttvas tartós, feszített vasas korlát látható. Nem tudom volt-e szerepe egy tragédiának benne, de most már a lenti képen látható modern korláttal találkozhatunk. De azt gondolom ez sem akadályozta meg azt, akiért a mécses égett a híd közepén.

A hidat nem találtam a védett hidak listáján, igaz Melocco életművében sem találtam rá utalást. Helyi viszonylatban viszont a Melocco Leonard név hozzáragadt a hídhoz. Ez a híd lassan 130 éves lesz, talán kicsivel több figyelmet érdemelne. A hidat lentebb egy légi fotón a Civertan.hu támogatásával tudom bemutatni szépségében.

Az 1895-ben épített acéltartós, fa pallós Műcsatorna hídról csak ez az egy fényképem van (jobbra), ott is csak a csoportkép két szélén látható. Bal oldalán egy súlykorlátozásra figyelmeztető tábla lehetett.  A bal oldali korabeli fotón a híd kőhídfője látható, rajta egy 30-as számmal. 1945-ben a visszavonuló németek felrobbantották a hidat. A 70-es években az egyik betontartó még megvolt. Ez az egy kép legalább bizonyítja a vas híd létezését.

A 3D jellegű képekre kattintva nagyobban is megnézhetők a fotók. Várom azoknak a jelentkezését, akik valakit felismernek a képeken, jó lenne beazonosítani őket és a fotó készítésének idejét is meg lehetne határozni segítséggel.

Pár régi fényképpel illusztrálom, hogy milyen fontos lenne az a kérésem, hogy a nagyszülők fényképeit őrizzük meg, digitalizáljuk, azonosítsuk a személyeket, a helyet, az időt, amíg van, aki ezt megteheti. A Mi felelősségünk, hogy milyen örökséget hagyunk hátra, mert az utánunk jövő már tehetetlen ebben a kérdésben. A piramis építőknek egyértelmű volt, hogyan csinálták, csak elfelejtették leírni. Mert nem értek rá a munka véget, foglalkozni a jövő generáció kérdéseivel. Azóta is találgatjuk, hogyan vitték fel a kőtömböket. Képesek leszünk tanulni és felelősség teljesen tevékenykedni?

Balra fent látható a fa szerkezetű híd, amely a felrobbantott fém vázas híd helyett üzemelt egészen 1970-ig. Fotó: Kiskörös 1963 - Hidak Vas megyében.

A fahídról kézzel el lehetett érni a vizet és a nyílásai is három méter körüliek voltak. A jeget sem szerette a híd és túl sok örvényt keltettek a cölöpök. A kép jobb szélén még látható a vashíd kőpillérje és a beton támfala.

Ma már csak a fém támfalak megszakításaként látható a vas és később a fa híd emlékeként a beton tartók.

A műcsatorna hídja a Rába híddal együtt újult meg. Először építettek melléje egy tehermentesítő hidat, ennek légi felvételét látni 1972-ből jobbra fent. Erre főként az új végleges csatorna híd építésének földmunkái végett volt szükség, mert nagyobb szintkülönbséget kellett áthidalni a régi közút és az új híd járó szintje között.

Gyerekkoromból emlékszem, hogy a fahíd nem volt már biztonságos, de a mögötte lévő útszakasz olyan rossz volt, hogy a szekér majd tengelyig leért. Akinek a hegyen nem volt pincéje, annak szüretkor haza kellett hozni a szőlőt, az nem rakhatta csurig az edényeket, mert akkor sok kiborult volna.

1974-ben 430 m-rel az erőműhöz közelebb építettek egy új hidat. A 32,5 m-es nyílásával a megye legnagyobb nyílású hídja, ami egy darabból álló, hegesztett vázra épített úttestből áll. Érdeklődők figyelmébe ajánlom a Hidak Vas megyében - dr. Tóth Ernő által szerkesztett és 2015-ben kiadott könyvet. A következő képen látható a híd, illetve a korlát mbal szélén egy autó nyomát, pedig elfér két autó. A második kép a hídról készült és a vízerőmű látható a távolban, mögötte  a kemenesháti dombsággal.

Erről a kis gyaloghídról nem írnak a hidas témával foglalkozó könyvek, így rám hárul  az emlékének ápolása. Egy elfeledett fahíd igaz csak gyalogosan, vagy biciklivel jártak erre a horgászok (kerékpárjuk csak a városiaknak van - javított ki több kör sör után egy helyi szakértő). De először ehhez át kellett kelni még a régi vasrácsos duzzasztógát járó pallóin is. Itt látható jobb oldalon egy kép a régi duzzasztóműről, ma már ez sem létezik. Utána ez a fahidacska vezetett át a Rába és a műcsatorna elágazásánál a beeresztő csatorna felett, a Patkó tavak felé. A duzzasztó építésekor pár kanyarulattól megszabadították a folyót, ezekből a kanyarokból lettek a Patkó tavak.

A gyaloghíd 2002-es felvétele után egy korábbi képét láthatjuk, majd a fent már szereplő ikervári fiatalok egy kirándulása során a Patkó-tavi gyaloghíd túlsó végén készült csoportkép van, mivel az a rész még posványos volt . A 3D jellegű képre kattintva megnézhető nagyobban is, remélve, hogy egyszer sikerül valakit felismerni és a kora alapján a fénykép korát is behatárolni.

Horgász paradicsom volt ez a pár holtág és pár "faház" is került a partjára. Voltam gyerekként az akkori tanácselnök Joó Pista bácsi kajibájában (jobbra), aminek víz fölé kinyúló "stége" volt. Akkor elhatároztam, egyszer nekem is lesz egy ilyen peca helyem. A szomszédjában pedig Édesapám egyik munkatársa "építkezett" a Kosárfonó KTSZ-ből (balra). Ezeknek már a nyoma sem lelhető fel.

A képen a teljes - lelkes irodai személyzet, persze azért volt ott fához értő ember is. De akkoriban falun minden ház magán kivitelezésben - kalákában épült. A kényszer nagy úr, meg kellett tanulni sok mindent az embereknek. Részemről hálás vagyok az ott ellesettekért. Nem alaptalanul mondják, hogy az élet a legjobb iskola.

A fahíd 2002-ben még megvolt, pontosan nem tudom mikor került a helyére ez az úszó, víz által forgatott uszadék terelő, ami jobb oldalon látható. A forgó mozgásával, mintegy futószalag szépen eltereli az uszadékokat a régi Rábába a csatorna bejárata elől.

Berakok ide három linket erről a kis hídról a Nemzeti archívumból az 1962-es jégzajlás idejéről, sajnos 2500 Ft egy kép letöltésének ára. Akik közpénzből élnek, azok egyéb nyerészkedését elítélem. Akit érdekel, az ott vízjelesen megnézheti,

v20240207 , v20240306, v20240421,