Az ikervári Batthyány kastélyban működött 1919 - 1936 között a Hadiárva intézet. A témát több cikken keresztül dolgozom fel a közeljövőben. Most a hadiárvák 50 éves találkozója van a fókuszban.

Szabó Károly ikervári tanár úr hagyatékából, felesége Nóra néni jóvoltából a kezemhez került egy újság kivágás gyűjtemény, melyet most közre adok. Katafai-Német József írása a Hadiárva intézetről.

Valamint  Pósfai H János tollából És eljöttek a hadiárvák, valamint a Kastélyok a szocializmusban című írásokat ajánlom olvasásra.

Végül a 363-as sorszámú hadiárva sorsára mutatok rá, hogy milyen messzire jutott el egy ember az ikervári kertész segéd képzés során szerzett alapokkal. Stílszerűen, az itt elvetett magból mi volt képes kinőni - dr. Mészöly Gyuláról dióhéjban.

Dr. Mészöly Gyula (1910, Suhopolje - 1974, Kecskemét)

Édesapja is kertész volt, aki az első világháborúban elesett, édesanyja beteges volt, halála után került be az ikervári hadiárva intézetbe. A szakmai tanulmányait Baján a Kertképző iskolában folytatta, majd a Kertészeti egyetemen 1932-től. Szakmai pályafutásának részletei megismerhetők a wikipédián, illetve itt a következőkben.

A paradicsomok nemesítésében ért el sikereket, de számos más zöldség és gyümölcs fajta kinevelése is kötődik a munkásságához. Publikációi is számosan voltak, könyveket és szakmai cikkeket írt. A tudományos akadémia tagja is volt, 1964-ben lett a biológiai tudományok doktora, 1956 tavaszán munkásságáért Kossuth-díjat kapott.

Ő volt a 363-as számú hadiárva. Nyitott kérdés, hogy vajon ki volt a 366-os számú. Talán egy jóbarát, akiről elnevezett egy másik kecskeméti paradicsom fajtát?

A következő kis írással vezetném be a témát. 1986. május 1-én jelent meg három idős emberről írása Eller Erzsébetnek a Pest Megyei Hírlapban. A harmadikként bemutatott emberről szóló rész alcíme a Gyökérkrokodilok.

A hadiárvák témájához kapcsolódva én a Példamutatás címet adnám a kis történetnek, vagy egy divatosabb szó használatával élve - Inspíráció.

EllerErzsébet - Gyökérkrokodilok  

(van még mondanivalójuk a világnak)

„1928. május elsején a csapadék 24,5. a hőmérséklet reggel 13,8, délben 19,8, este 12,3, változó idő” - olvasom az apró kockás fedelű irka cikornyás betűit. „Feladataim a növényházban - magvetés, uborkafészek-gyomlálás, vízhordás. A konyhakertben kapálás, tökfészek készítése, ásás, paradicsomkarók leverése. Burgonyaválogatás és - hordás.- Varga Ferenc, Ikervár, Vas megye”. Az ikervári hadiárva-intézet elsőéves kertésztanulójának naplója kemény időkről tanúskodik. Itt van például 1929. február 11. Emberemlékezet óta nem volt olyan hideg, mint akkor. „A hőmérséklet reggel mínusz 30,2, délben mínusz 14,1, este mínusz 10 fok. A napi feladat: 80 centiméteres léket vágni és vizet hordani a Rábából az öt üvegházba.”

A gyámom adott be az iskolába - meséli Varga Ferenc -, úgy, hogy nem is tudtam róla. Ott ismertem meg Mészöly Gyulát, aki később Kossuth-díjat kapott a kecskeméti törpeparadicsom nemesítéséért. Azt a kitartást látva, ahogy ő gondozta a növényeket - másodéves korában már önállóan vezette az üvegházakat -, magam is beleszerettem a kertészetbe.

A budaörsi ház előtt a kertben gyümölcsfák, virágok, a verandán különféle kaktuszok és hamarosan kikerül a szobából a citrombokor is. Más, mint a mi fáink. Egyszerre van rajta virág, még zöld, érő már érett gyümölcs. No és a szobrok. Tavaly negyedszer állította ki a helyi Jókai Mór Művelődési Ház Varga Ferenc munkáit.

Harminc éve. Hévízen a szanatóriumban megláttam egy fűzfaágat. Egy krokodilhoz hasonlított. Aztán az ásás nyomán egy érdekes szőlőgyökér fordult ki a földből. Nem tudok úgy elmenni egy darab fa, gyökér mellett, hogy ne látnék bele valamit. Nyaranként összegyűjtöm őket és télen farigcsálok. De a szőlőgyökérben én nemcsak a természet munkáját csodálom, hanem azokét is, akik elültették, olyan mélyre, hogy ma Budaörs történelmének egy-egy darabkái ezek a gyökerek.

Madarak, fejek, alakok, szörnyek és Napleányok. Ki-mit lát bele a szobrocskákba. A nagyobbak egy papírdobozból kerülnek elő. Eladni? Nem adja. önmagának készíti őket Varga Ferenc. S ügyes keze új anyagot keres. Budaörsön agyag is akad bőven. Az első kerámiafigurákat a cserépkályhában égette ki. Lesz-e folytatás? Nekem a gyökérből készült alkotások jobban tetszenek.

Úgy találtam, hogy Dr. Mészöly Gyula munkásságának és személyének bemutatására nem vállalkoznék magam, mások már megtették ezt. A következőben felidézem Hodossi Sándor beszédét, amely a Tudományos Akadémián hangzott el Mészöly Gyulára emlékezve.

MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA BUDAPEST • 2001   EMLÉKBESZÉDEK AZ MTA ELHUNYT TAGJAI FELETT

MÉSZÖLY GYULA   (1910- 1974)

Előadta:    Hodossi Sándor

Elhangzott: 2000. április 19.

Mészöly Gyulának - született 1910-ben - küzdelmes gyermekkor, sikerekben gazdag alkotó élet és tragikusan gyors elmúlás jutott osztályrészül.

Édesapja - aki Vöröspusztán, a ma Horvátországhoz tartozó Suhopoljén gazdatiszt volt - az első világháborúban elesett. Családja - a kor szokása szerint - megtakarított pénzét hadikölcsönbe fektette, amely a háborúval együtt elveszett. Ez alapjaiban rendítette meg az apa és kereső nélkül hátramaradt, immár vagyontalan család életét. Gyakran betegeskedő, özvegy édesanyja képtelen volt gyermekei felnevelését és taníttatását biztosítani. A 12 éves Mészöly Gyula - fiútestvéreivel együtt - átmenetileg hadiárva-gondozó intézetbe került.

Itt végezte el a gimnázium 4 osztályát. Majd a kisebb anyagi megterhelést - kevesebb tandíjfizetési kötelezettséget jelentő - és azonnal szakmát is adó Bajai Középfokú Kertészeti Tanintézetben folytatta tanulmányait. Már ekkor felismerte - tehetősebb, de gyengébb képességű és tanulni rest osztálytársainak korrepetitoraként -, hogy számára a boldogulás egyedüli útja a töretlen akarat és a munka. Az osztályrészéül jutott szakmával, a kertészettel ez idő tájt nemcsak megbarátkozott, hanem el is jegyezte magát örökre vele.

Amikor felsőfokú tanulmányok folytatására is lehetősége nyílott, a budapesti Kertészeti Tanintézetbe iratkozott be, és itt szerzett oklevelet. Pályakezdő diplomásként rövid ideig Érden egy gyümölcsösben, majd a szentesi Mauthner-gazdaságban dolgozott. Sorsdöntő fordulatot hoz életében az 1936-os esztendő. Meghívják hajdan volt képző intézményébe, a Bajai Középfokú Kertészeti Tanintézetbe szaktanárnak. Itteni működése során érdeklődése már egyértelműen a zöldségtermesztés felé irányul. Az oktató, kísérletező Mészöly Gyulára pedig egyre jobban felfigyel a szakma.

1940-ben Kecskemétre hívják gazdasági tanárnak az akkortájt életre hívott Gazdasági Szaktanító Intézetbe. Ettől kezdve neve összekapcsolódik Kecskeméttel, amely alkotómunkájának, tudományszervező és intézetépítő tevékenységének is színtere lesz. Ő maga erről később így vallott: „Itt Kecskeméten jegyeztem el magam, azt hiszem, örökre a paradicsommal, de akkor még nem tudtam erről, és nem is sejtettem. Az hittem, csak állomás lesz az életemben.” A sors azonban, úgy látszik, ezt a várost rendelte számára. 1941-ben Kecskemét vezetésében felmerült egy a zöldségágazat fejlesztését szolgáló kísérleti telep létesítésének gondolata - a már meglévő gyümölcstermesztési bázis mintájára. Ezen elképzelés találkozott az akkori Földművelésügyi Minisztérium Kertgazdasági Ügyosztályának szándékával is, és a korábban már tervezett zöldségkutató bázis helyszínéül Kecskemétre esett a választás. Ehhez a város 1942-ben 17 hektár területet biztosított. A tervek elkészítésére majd a telep vezetésére Mészöly Gyula kertészeti intéző kapott megbízást, kertészeti felügyelői rangban.

A jövendő kutatóbázis feladataként tájfajták begyűjtése, értékelése, fajtakísérletek beállítása került meghatározásra. 1944-ben - ebből építkezve – már megkezdődhetett a tulajdonképpeni nemesítés, a szelekciós munka is. A sikeres első lépések eredményeit azonban kettétörte a második világháború pusztítása. Minden tönkrement. A háború viharai elől Budapestre menekült Mészöly Gyula azonban visszatért Kecskemétre, és elölről kezdett mindent.

1947-ben már az egész ország felfigyelt az itt folyó paradicsomkutatásra, és a Földművelésügyi Minisztérium anyagilag is támogatta azt. 1948-ban pedig már hivatalosan is a paradicsomnemesítés lett a telep fő feladata.

1949-ben a Mezőgazdasági Tudományos Központ a Földművelésügyi Minisztériumtól átvette a telepet, és jó minőségű konzervipari paradicsomfajták előállítását, valamint a Cecei paprika és a Kecskeméti hamvas uborkafajták fenntartó nemesítését jelölte meg annak feladatául.

Mészöly Gyula életében ez időtől kezdve egybekapcsolódott a tudomány aktív, személyes művelése a feladatok teljesítésének megszervezése és az intézményi építkezés. Fáradságot nem ismerő, áldozatos munkával egyszerre lett sikeres nemesítő és a tevékenységének méltó keretet adó intézet szervezője, alapítója. 1952-ben már állami elismerésre kerültek első paradicsomfajtái, a Kecskeméti 363 és a Kecskeméti 366. Múltjának tudatos, szinte dacos vállalása a 363-as szám, amely a hadiárva-gondozó intézmény lakójaként azonosítója volt.

A munka intenzitása később sem csökkent, 1954-ben már országos fajta kísérletekbe került a Kecskeméti törpe fajta. Nemcsak a nemesítés, az intézményépítkezés is folytatódott. 1955-ben megalakult a Duna-Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet, amelyben 3 tudományos osztály, a Zöldségtermesztési és - nemesítési, a Növénytermesztési (Kecskemét Parasztfőiskola), valamint a Gyümölcstermesztési és Kertgazdasági (Cegléd) működött.

Az intézet vezetésével Mészöly Gyulát bízták meg, aki egy évvel később, 1956-ban paradicsomnemesítő tevékenységéért már Kossuth-díjat kapott. Az általa vezetett intézmény sikeres működése további részleg hozzácsatolását eredményezte. 1958-ban a Duna-Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézethez került a kalocsai Fűszerpaprika-nemesítési és - termesztési Osztály.

1963-ban pedig Kecskeméten felépült az évi 10 tonna termelési kapacitású paradicsomvetőmag-előállító üzem. Ezzel Mészöly Gyula régi álma valósult meg. Egy intézmény adhatott keretet a paradicsomnemesítésnek, a fajtafenntartásnak és a kereskedelmi célú vetőmag-előállításnak.

Mészöly Gyula ez idő tájt jutott arra a felismerésre is, hogy az intézmény tovább fejlődéséhez már új, fiatal munkatársakra is szüksége van. Kezdetben más intézményekben már szárnyaikat bontogató fiatal munkatársakat, majd később pályakezdő diplomásokat vett fel. Ettől kezdve új arculata bontakozott és teljesedett ki: a tudományosműhely-szervezőé, az iskolateremtőé.

Munkatársait igen jó szemmel választotta meg, komoly munkára fogta őket, figyelemmel kísérte és segítette szakmai, tudományos előmenetelüket. Teljesítményt várt tőlük - egy olyan társadalmi közegben, amelyben a munkához való jog hegemóniája háttérbe szorította az értelmes munkát, az értékteremtő, emberi tevékenységet.

Precíz, pontos munkát követelt, de ebben elsősorban ő maga mutatott példát. Nem volt személytelen munkahelyi vezető. Tudományszervező és intézményépítő tevékenységét is áthatotta mély humanizmusa. Szerette és megbecsülte munkatársait. Odafigyelt gondjaikra, családi problémáikra, alakította pályájukat, és segítette őket.

A tettre kész fiatal munkatársakkal gyarapodott intézmény egyre többet vállalt és teljesített. Mészöly Gyula figyelme nemcsak a fajták előállításáig terjedt. Vertikumban gondolkodott. Számolt a gyakorlat igényeivel is, sőt ezen a területen is vállalta a kezdeményező szerepet. Erre szabadjon egyetlen példa felvillantásával utalni, amely a tudományszervező Mészöly Gyula gyakorlati érzékenységét szemlélteti!

Az 1960-as évek paradicsomnemesítőinek nagy kihívása volt az igénytelen, nagyon korai, de zöld talpas és igen rossz konzervipari nyersanyagnak minősülő bolgár No 10 x Bizon paradicsomfajta leváltása, kiszorítása a termesztésből. Ez hosszú ideig senkinek sem sikerült. Majd egyszerre 3 erre alkalmas hibrid is feltűnt az országos fajtakísérletekben. A fajtaminősítő szakemberek sem tudtak közülük választani. Jelezték azonban, hogy azt fogják állami fajtaelismerésre javasolni, amelyből előbb lesz biztosított az üzemi fajtakísérletekhez szükséges 1-2 kg vetőmag. Ez július hónapban történt, a magra pedig már a következő év február végére, március elejére szükség volt.

Mészöly Gyula azonban nem ismert lehetetlent. Megbízta egyik fiatal munkatársát, átengedve részére az egyik üvegházi részleget, hogy a kért vetőmagot tavaszra állítsa elő. A majdnem lehetetlen valóra vált, tavaszra 2,5kg vetőmag állt rendelkezésre az üzemi kísérletekhez. A fajta pedig – a Kecskeméti 3 heterózis - még abban az évben állami minősítést kapott.

Mészöly Gyula azonban még itt sem állt meg. A vetőmagot előállító munkatársát megbízta a Vetőmag Vállalat keretében történő vetőmag-előállítás megszervezésével is. így sikerült évi 7-800 kg kapacitású hibridmag-előállító bázist kialakítani.

A hajdan volt fiatal munkatárs, aki hibridvetőmag-előállításban közreműködött - én voltam. Maradandó élményként megtapasztalhattam Mészöly Gyula mellett, hogy aki igazán akar valamit, annak számára nem léteznek korlátok.

Az 1960-as és az 1970-es évek fordulóján a korábbi témás kutatást a program, illetve a feladatterv-kutatás váltotta fel. Ez témafelelős intézmények és bedolgozó intézményi hálózat kialakításával járt együtt, így kívánták a munka hatékonyságát javítani. Míg sok intézmény csak bedolgozó, a Duna-Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet a paradicsomkutatási program és az uborkakutatási feladat felelős koordinátora lett.

A Mészöly Gyula irányításával az új feladatokat is sikeresen megoldó intézményt - a profiltisztítás során - 1971-ben Zöldségtermesztési Kutatóintézetté szervezték át.

Ezzel Mészöly Gyula munkássága kiteljesedett. Eredményes nemesítőként az egész ország által ismert és elismert, sikeres tudományszervezőként, iskolateremtőként, intézményvezetőként a neve fogalommá vált a szakmában. Munkásságát eredményeit nemcsak a szakmai és a tudományos közvélemény, hanem a társadalom is - amelyben élt és dolgozott - tisztelte, elismerte, és különböző tudományos fokozatok, illetve díjak adományozásával honorálta.

1953-ban a mezőgazdasági tudomány kandidátusa, 1964-ben a biológiai tudomány doktora lett. A Magyar Tudományos Akadémia 1967-ben levelező, 1968-ban rendes tagjává választotta.

Szakmai sikerei szinte törvényszerűen jelölték ki helyét a közéletben is.Az MTA Növénynemesítési Bizottságának elnöke, Kertészeti Bizottságának tagja volt. Hosszú időn keresztül - 1953-tól haláláig - országgyűlési képviselő. Ez utóbbi tisztségét is komolyan vette. Választó körzetének a szó primer értelmében is szószólója volt. Rendszeresen tartott fogadónapjain a térség gondjairól folyamatosan tájékozódott, és a Parlamentben, továbbá országos fórumokon adott hangot választói jelzéseinek.

Harcolt a Duna-Tisza-csatorna megépítéséért, a szakemberek értelmes foglalkoztatásáért és megbecsüléséért is. Egy rendezvényen elhangzott felszólásában szó szerint így fogalmazott:

„Diplomás agrárértelmiségünk elhanyagolása, meg nem becsülése úgy minősíthető, mint a megtermelt gabona betakarításának elmulasztása. Megtermeljük, de nem hajolunk le érte.”

Az egykori vidéki kísérleti telepet 30 év alatt nemzetközi hírű ágazati kutatóintézetté fejlesztő, sikeres nemesítő és közéleti ember Mészöly Gyula 60 éves korára egyre jobban elfáradt. Egy ismerős újságírónak, akivel összetalálkozott, és aki hogyléte felől érdeklődött, így válaszolt. ,Ahogy ilyen idős korában lehet az ember. Egy kicsit fáradtan, néha lehangoltan. Egyre többet gondol arra, hogy mennyit végzett el, mire lesz még ideje, képessége, ereje.” Közben az egészségi állapota is fokozatosan romlott. Intézetvezetői tisztéről lemondott, utódjára egy szakmai szempontból rendezett, jól képzett kutatókat foglalkoztató, tovább fejleszthető intézményt hagyott.

Ő maga, tervei szerint, a továbbiakban már csak a tudományos munkának kívánta szenteli hátralévő életét. Amikor arról faggatták, miként értékeli Mészöly Gyula, a tudós, saját életútját, így válaszolt: „Nem kedvelem a tudós szót. Növénynemesítő a hivatásom, s arra törekszem, hogy segítsek megvalósítani a gyakorlatban mindazt, amire a tudomány eredményei és a mi gazdálkodásunk körülményei módot adnak.” Azt hiszem, munkásságának ars poeticáját nem lehetne találóbban és tömörebben megfogalmazni.

További terveinek megvalósítására azonban már a sors nem adott neki időt. A betegség súlyosabb és gyorsabb lefolyású volt, mint ahogy ő maga és mi, munkatársai gondoltuk.

1974-ben, 64 éves korában eltávozott közülünk. Halála - egészségi állapotát ismerve - nem volt ugyan váratlan, de mégis megdöbbentő volt, hogy milyen tragikus gyorsasággal következett be.

Munkássága ma is példaértékű lehet. Emlékét nemcsak egy utcanév őrzi Kecskeméten, hanem egykori munkatársai, tanítványai is. Nem felejtjük a tőle kapott útmutatást, hiszen az egész életre szóló volt. Hálás szívvel gondolunk rá, és kegyelettel őrizzük emlékét.

Felhívom a figyelmet három cikkre, amelyek tükrözik talán, hogy az utókor milyen megbecsüléssel van Mészöly Gyula iránt.

Nyolcvan éve született Mészöly Gyula - 1990-ben jelent meg a Petőfi Népe újság január 5.-ei számában, így erre linkkel nem tudok hivatkozni, így beemelem ide. Részben ismétlődnek az adatok, dehát ugyanarról az emberről van szó.

NYOLCVAN ÉVE SZÜLETETT MÉSZÖY GYULA             szerző: K.M.

Kabátba varrva mentette a magokat  

Nyolcvan évvel ezelőtt, 1910. január 6-án született Suhopoljén (ma Jugoszlávia) Mészöly Gyula; Mészöly Gyula uradalmi kertész és Stadler Julianna gyermekeként. Édesapját az első világháborúban elvesztette, édesanyja súlyos betegen Kaposszekcsőre, szülei szőlőhegyi birtokára költözött a gyermekekkel, Gyulával és Jánossal. A gyerekek az elemi iskolát Dombóváron végezték, Gyula a gimnáziumot ott kezdte el, majd, amikor édesanyja meghalt, nagyszülei az ikervári hadiárvák intézetébe adták. Baján a Kertészképző Iskolában fejezte be a középiskolát, 1932-től a budapesti Kertészeti Tanintézetben (ma Kertészeti Egyetem) folytatta tanulmányait. A kertészoklevél megszerzése után 1935 júliusától novemberig a Mauthner Ödön Rt. derekegyházi gazdaságában volt gyakornok, majd katona. 1936. március 10-étől Érden, egy gyümölcstermesztő gazdaságban dolgozott, onnan hívták 1936. szeptember 15-én Bajára, a kertészeti középiskolához szaktanárnak. 1940. február 1-jétől a kecskeméti Gazdasági Szaktanítóképző Intézet tanára, a tanítás mellett itt kezdte nemesítő-, kutatómunkáját. 1941 őszén bízták meg a kecskeméti Kertészeti Kísérleti Telep megszervezésével, mely 1943-ban Állami Kertészeti Telepként alakult meg. Szerény keretek között - 30 kh-on, 1 pár lóval, egy kisfái tanyán - kezdte intézetszervező munkáját Mészöly Gyula.

A második világháború vihara a Mészöly családot a gátéri iskolába, onnan a Műkertbe, majd Budapestre sodorta, a kísérleti anyag jelentős része a teleppel együtt elpusztult; a legértékesebb magokat a felesége kabátjába varrva vitték magukkal a háború megpróbáltatásai között. 1947-től kis létszámú kollektívával Vukovich Lajossal, majd Bontovics Lajossal és Vér Róberttel együtt országos termesztési kísérletbe kezdtek, tájfajta gyűjteményükben 900 zöldségfajt és -fajtát tudtak összegyűjteni. 1948-tól kezdődtek az intézeti beruházások, új épületek, növényházak épültek. Eredményeik elismeréseként a minisztérium Állami Kertészeti Kísérleti Teleppé szervezte át az intézményt.1950-ben a ceglédi kísérleti telepet a kecskemétihez csatolták, Kecskeméti Kísérleti Gazdaságként folytathatták munkájukat. A 30 kh-as kísérleti tér 538 kh-ra nőtt, feladatuk a burgonya, rozs, seprőcirok, takarmánynövények, gyümölcsfélék nemesítésével, faiskolai és dísznövénykutatásokkal bővült. 1955-ben Duna—Tisza Közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet néven tájintézetté szervezték át az intézetet.

1956 az óriási sikert, a politikai élet keserveit és az önzetlen vállalást is meghozta Mészöly Gyulának. Mészöly Gyula szervező, vezető munkássága mellett elmélyült kutatómunkát végzett. A paradicsomnemesítés volt életének igazi szenvedélye. Vallotta: csak kollektív munkával lehet eredményt felmutatni; genetikus, agrotechnikus, növényvédő és vegyész szakemberek közös munkasikereként születtek paradicsomfajtái. Mészöly Gyulának sikerült Európában elsőként életképes paradicsom - fajhibridet előállítani és óriási lépést tudott munkatársaival együtt megtenni a rezisztenciára nemesítés terén is. Eredményeiért 1956. március 15-én  Kossuth-díjjal jutalmazták. Fél évmúltán, az októberi események során őt is letartóztatták, október 31-én a Megyei Ideiglenes Nemzeti Bizottság alakuló ülésének beszédét már a Kossuth-díjas kutató mondhatta. Az év végén Mészöly Gyula intézményébe hívta és bátran vállalta a martonvásári forradalmi események miatt „száműzött” tudóst, a triticale nemesítő Kiss Árpádot és kutatási témáját.

1958-tól a kalocsai fűszerpaprika nemesítést is a kecskeméti intézethez csatolták és üzemszervezési feladatokkal is a Mészöly Gyula irányította intézetet bízták meg. 1961-ben Mészöly Gyula kapta feladatul a kecskeméti felsőfokú mezőgazdasági technikum szervezését, majd a létrejött iskola irányítását is.

A Mészöly Gyula alapította intézet 1971. január 1-jétől Zöldségtermesztési Kutató Intézet néven működik. Az intézetalapító igazgató egészségi állapota 1972-től rohamosan romlott, 1974. május 17-én Kecskeméten hunyt el. Évtizedes, szívós, kitartó munkájával, nagy tudásával, emberségével teremtett nemzetközi hírű intézményt, tucatnál több általa nemesített paradicsomfajtát, másfél száz tudományos publikációt hagyott hátra életműként.

Ma délelőtt a ZKI FV-nál emlékülést rendeznek dr. Mészöly Gyula akadémikus tiszteletére; kutatómunkájuk összegzésével emlékeznek rá tanítványai, volt kollégái. Tisztelettel, sok szeretettel idézik emlékét a kivételes pedagógiai érzékkel, emberséggel megáldott vezetőnek, a lelkiismeretes, megszállott kutatónak, a közös műhelymunkát teremtő, egyet akaró kutatókollektíva irányítójának.

Száz éve született Mészöly Gyula    - 2010-ben jelent meg a Petőfi Népe újság január 7-ei számában

 Száz éve született Mészöly Gyula                         Szerző:     Rákász Judit

kecskeméti paradicsom Menedéket és munkát adott azoknak, akiket kivetett magából a rendszer 

A magyar kertészszakma legendás alakjára, a hírneves kecskeméti paradicsom fajták megteremtőjére, Mészöly Gyulára emlékeztek szerdán, születésének 100. évfordulóján, Kecskeméten. A Kossuth-díjas akadémikus alakját Báldy Bélával, egykori kollégájával idéztük fel.

Nehéz megmondani, hogy a Mészöly-életmű melyik elemére lenne manapság nagyobb szűkségünk - mondja Báldy Béla kertészmérnök, aki 20 éven át dolgozott Mészöly Gyulával.

Az ’50-es évek Magyarországát és Mészöly stílusát is jellemzi a fiatal Báldy egyetemi felvételijének története. Egykori főnöke és mestere az állami elismeréssel jutalmazott kecskeméti törpeparadicsom makettjét adta azért, hogy a hortobágyi kényszermunkatáborból szabadult fiatalember kertészmérnöknek tanulhasson. Mészöly ugyanis a Minisztertanács titkárságán járt közbe a származása miatt osztályidegennek minősített Báldy érdekében, ahol az egyik magas rangú tisztségviselő Molnár Zoltán képzőművész alkotását kérte a felvételiért cserébe.

Gyula bácsinak széles háta volt, és ez sokunknak jelentett védelmet - emlékszik vissza az egykori kolléga. - A pártnak szüksége volt arra a megbecsülésre, melyet Mészöly Gyula elért a szakmában és a környezetében. Ő pedig a kapcsolatait két dologra használta: kiváló szakemberekkel vette körül magát, és megteremtette azokat a munkafeltételeket, melyekkel európai, sőt világszínvonalú eredményeket lehetett elérni. így került a kísérleti telepre Kiss Károly, gróf Klebelsberg Kunó egykori személyi titkára, így talált Kecskeméten munkát és menedéket a Tiszakécskére kitelepített, s ott hordárként dolgozó földbirtokos, Bíró Kálmán, a Leuveni Egyetem több nyelven beszélő, kiváló diplomával végzett hallgatója. Csakúgy, mint Kiss Árpád, a martonvásári kutatóintézet forradalmi bizottságának egykori titkára, akinek a Triticalét köszönhetjük, s akinek „mellesleg” Európában elsőként sikerült mag nélküli görögdinnyét nemesítenie.

A személyi döntéseket az eredmények igazolták. Mészöly Gyula összesen 20, államilag elismert paradicsomfajtát hozott létre. Az első fajtája 1951-ben került termesztésbe, az utolsó 1978-as bejelentésű. A Kecskeméti 3 heterózist - amely immár 40 éve van folyamatosan termelésben - a szakma a rendkívül eredményes fajták között tartja számon. Az íztelen, szagtalan importparadicsom-hegyek árnyékában nosztalgiával gondolhatunk vissza az ízletes, zamatos, lédús termést hozó fajtákra, melyekre nagy volt a kereslet. Olyannyira, hogy az egyik KGST országból érkezett küldöttséget rajta is kapták, hogy ruhájuk alatt próbáltak kicsempészni fajtákat az intézetből.

A Mészöly-iskola a példamutatáson alapult - meséli tovább Báldy Béla. - A köszönésben nem lehetett megelőzni Gyula bácsit. Hajnali 5-kor már lent volt a kis üvegházban. Akkor volt a beszámolás, eligazítás, és ha rászolgáltunk, kaptunk fejmosást is. Megbeszéltük a következő teendőket és a távolabbi célokat is. Minden munkatársnak jutott figyelem, még Bera bácsinak, a dadogós éjjeliőrnek is. Mindannyian éreztük a megbecsülést, és ez összetartó családdá formált bennünket. Ha tavasszal bemondta a rádió, hogy fagy várható, az igazgatótól az éjjeliőrig együtt hordtuk a trágyás szalmát az ültetvényre a füstöléshez, hogy mentsük a növényeket. Persze Gyula bácsi addig nem nyugodott, amíg - az országban másodikként – Kecskeméten is létrejött egy agrometeorológiai obszervatórium. Szívügye volt a laboratórium létre hozása is, hogy helyben elemezhessük a növényeket már a nemesítés során, ami Európában egyedülálló módszer volt. Gyula bácsi olyan karmester volt, aki jó és sokszínű zenekart tudott összehozni, ahol az összhang, az együttműködés volt jellemző. Arra tanított hogy abból kell értéket teremteni, amink van, s ehhez a legfőbb eszköz a tiszteleten és megbecsülésen alapuló együttműködés. A 100. születésnap jó alkalom arra, hogy továbbadjuk ezt az útmutatást a következő generációnak.

1974. március 18-án Kecskeméten hunyt el.

50 éve hunyt el a kecskeméti paradicsom nemesítés megteremtője  a 2024-es cikk elérhető online ITT a Hiros.hu-n - szerzője: Varga Géza . Sajnos mivel az internet felejt és a linkek gyorsan elsüllyednek ezért beemelem ide az offline verziót.. Bár bevallom inkább azért, mert a cikk elektronikus változatot feldarabolták és politikai hirdetéssel olvashatatlanná tették. Sajnos ide jutott az újságírás. A cikk, már csak azért van, hogy legyen mibe becsomagolni az eladásra szánt ideológiát és terméket. Az offline pdf csak két oldal, sok képpel, javaslom megtekinteni Varga Géza munkáját.

Nehogy azt gondolja valaki, hogy csak egyetlen sikeres ember volt az ikervári hadiárvák között, ezért itt egy másik példa is.

Böhm József - főkertész (1906, Kislak) - az ikervári kertészeti iskola növendéke volt 5 évig, majd a pécsi püspöki kertészetet vezette eredményesen.

v20250302