Az ikervári Batthyány kastélyban működött 1919 - 1936 között a Hadiárva intézet. A témát több cikken keresztül dolgozom fel a közeljövőben. Most a hadiárvák 50 éves találkozója van a fókuszban.

Szabó Károly ikervári tanár úr hagyatékából, felesége Nóra néni jóvoltából a kezemhez került egy újság kivágás gyűjtemény, melyet most közre adok. Katafai-Német József írása a Hadiárva intézetről.

Valamint  Pósfai H János tollából És eljöttek a hadiárvák, valamint a Kastélyok a szocializmusban című írásokat ajánlom olvasásra.

Végül a 363-as sorszámú hadiárva sorsára mutatok rá, hogy milyen messzire jutott el egy ember az ikervári kertész segéd képzés során szerzett alapokkal. Stílszerűen, az itt elvetett magból mi volt képes kinőni - dr. Mészöly Gyuláról dióhéjban.

És eljöttek a hadiárvák címmel a Vas Népe újság 1972. június 27.-ei számában jelent meg Pósfai H János tollából egy írás, amely az 50 éves hadiárva találkozóról szól. Illetve utána Pósfai H. János egy másik 1976-es írásából, a Kastélyok a szocializmusban címűből emelem ki az ikervári kastélyról szóló részt,  mely az Életünk  irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 2. számában jelent meg. Főként azért tartom érdemesnek elolvasni, mert Pósfai Batthyány Lajos miniszterelnökünk egy pozsonyi országgyűlési felszólalásából idéz három, sajnos ma is időszerű mondatot.

"Az Eötvös Loránd Tudományegyetem nappali tagozatára jártam, s a munka mellett szereztem főiskolai oklevelet. Felnőtt koromtól úsjágíróként dolgozom, de már gyerkefejjel uradalmi napszámos, alkalmi munkás, majd "culájger", vasműépítő és központi fűtésszerelő voltam.

Most negyven esztendős vagyok, és az ötvenesek elkoptatott idegrendszerével lépek az olvasó elé. Gyerekkoromban a szegénység, kamasz-világomban a nincstelenség, a felnőttéérés éveiben a lehetőségek megragadása határozták meg életemet. Sok mindent megtanultam, autóval, jó ruhákban járok, zaklatott óráimban mégis azt érzem, hogy semmit nem jutottam előbbre." - irta a szerző a Gondola a falu fölött könyvének fülszövegében magáról (még nincs meg).

És eljöttek a hadiárvák - írta: Pósfai H. János

„Talán a múltból lehetne egy és mást életre hívni..”

Volt egy fiú, aki negyvenszer szökött meg az intézetből. Gyenge testét átdobta a magas kerítésen, tüskés bozóton tépte át magát, és folyton az édesanyját kereste ... Egy kisfiút az emeleti igazgatói irodába hívattak. Még nem ért fel egészen, amikor meghallotta Hettlinger úr üvöltését, ijedtében átvetette magát a korláton, fejét becsapta a karrarai márvány oszlopfőbe és szörnyethalt. Hettlinger tehetetlen dühében legszívesebben felpofozta volt a kis hullát... Az öngyilkosjelöltek, visszahozott szökevények átnevelését egyszerűen oldották meg. Betették őket a rühesek szobájába, ahol meztelenül kenegették egymást valami büdös kenőccsel. Mire kijöttek, elment a kedvük az öngyilkosságtól, vagy a szökéstől... A téli vihar betörte az ablakokat, megfáztam. Másnap éjjel bepisiltem. Kaptam érte tíz fenekest és áthelyeztek húgyos szobába ...

Uzsonnára az elemisták 10 dekás, kertésztanulók 15 dekás üres kenyeret kaptak. Egyszer a szakácsnő nekem is kertészkenyeret adott. A többiek egy pillanatra megdermedtek, nézték a nagy darab kenyeret. Adjál belőle! Nekem is! Nekem is! Nekem csak annyi jutott, amennyit hirtelen a számba tudtam nyomkodni belőle ...

Egyszer hoztak egy gyereket, aki hosszú ideig birkaistállóban élt. A birkafaggyús szagot semmiféle fürdetéssel nem lehetett kivenni belőle. Hettlinger őt is betette a rühesek szobájába, mire kijött, elment a birkaszaga is ... Fürödni. meztelenül fürödtünk a Rábában, gatyában csak a kertészek fürödhettek. Hettlinger élvezettel dobta be csónakjáról a félős gyerekeket a vízbe, s csak az utolsó pillanatban húzta ki őket... A hazafias ünnepeken kivonultunk mi is. Volt szónoklat, zene, lobogó lengetés és felvonulás, de ezeken a napokon is szigorúan kim érték a tíz dekás kenyereket ..

Árvák és hadiárvák visszaemlékezéseiből vettük az idézeteket. Egyikük (Geiger Mátyás) levelet írt a találkozó szervezőjének. Sok egyéb mellett ezt írta: „Talán a múltból lehetne egy és mást életre hívni, amit akkor szemérmesen elmulasztottak, vagy elhallgattak. Ügy tűnik, mintha soha nem lettünk volna! Vagy mintha mi lettünk volna az okai, hogy voltunk. . . ’ Ez a Geiger Mátyás is eljött Ikervárra, a volt hadiárva-intézetbe, melynek nyolc éven át volt a lakója. Honnan, kitől az ölet? Nem érdekes. A Népszabadság egyik korábbi számában jelent meg a hirdetés. „Felkérem a volt Ikervári Hadiárva Intézet tanítóit, tisztviselőit és növendékeit, ha ez év májusában rendezendő találkozónkon részt venni kívánnak, az alábbi címre írjanak . . .”

És jöttek, és mentek a levelek. A találkozó, ha nem is májusban, június 24—25-én mégis létre jött. Az ikervári nevelőotthon öreg fái alatt 26 volt intézeti „gyermek” és hozzátartozója megjelent. A nevelők közül már csak egy él, az öreg Gróf Sándor, aki Hettlinger ellenfeleként barátja, „árvaatyja” is volt a növendékeknek. Nagybetegen is eljött,, mert utoljára még látni akarta őket. Szabolcsból két testvér érkezett. Hétszáz kilométert utaztak, de nem sajnálták az időt, a fáradságot. Kiss Feri bácsi (hát persze, mind bácsik azóta!) már járt itt tíz esztendeje is. „Akármilyen nehéz volt is a sorsunk, azért a legszebb emlékeink is ide gyökereznek. Mert itt voltunk gyerekek, kamaszok . .. ” Eljött Saaghy László agrármérnök is Törökbálintról. Egy kutatóm tézet műszaki vezetője, valaha itt volt kertész tanuló. A „legöregebb’ növendék Klenotzky József. Jött Németbolyról egy kárpitos: azt mondta, ő a Schmith Lajos! Úristen, negyven-negyvenöt évvel ezelőtt váltak el egymástól. Persze, hogy megváltoztak azóta.

Az állami levéltár okmányai szerint fél évszázada alapították az ikervári árvaintézetet. Eredetileg 100-120 növendék gondozására. Volt olyan év, amikor háromszázan voltak. A kultuszminiszter szervezte elemisták és kertész növendékek számára. A négy középiskolát végzett ifjakból kertész-segédek lettek. „Az épület modern, higiénikus otthont nyújt az árváknak, akikkel tanítóik meleg szeretettel foglakoznak". Az árvaintézet 1936-ban megszűnt.

Egymás nyakába borultak és sírtak. Meg kacagtak „Akármilyen nehéz volt is a sorsunk, azért a legszebb emlékeink is ide gyökereznek . ..” Geiger Mátyás hozott egy fényképet. Megmutatta az intézet mostani igazgatójának. A fakó-arcú gyerekek közt ül egy nyolc év körüli fiúcska. „Ez te vagy!" — mutatott a képen a kisfiúra. Fábián Imre szeme megfényesült. Csakugyan ő volt az a kisfiú.

Nyolcéves lehettem, amikor Matyi elment. Emlékszem, volt egy Bajnok típusú rádiója az intézetnek. Matyi ezt javítgatta az udvaron. Azt az arcot nem lehet elfeledni. Most, amikor találkoztunk, ez az arc támadt fel bennem, s rögtön megismertem Matyit. Fekete, gyász színű egyenruhában jártak. A kertészek 16 holdon gazdálkodtak. Saját magukat látták el. De: „pünkösdre három mázsa zöldborsót vittünk Szombathelyre”. A feleslegeset eladták, pénzzé tették. Harminchatban szétröppent az utolsó, maroknyi kis csapat is. Elszóródtak a világban, de el nem vesztek. Közülük sokan többre vitték, mint Hettlinger Ödön igazgató-helyettes valaha is gondolta volna. A kimentettek levelei közt olvashattuk dr. Mészöly Gyula akadémikusét, aki „lélekben együtt volt” a fiúkkal. ..  XXX

Ették, kanalazták a levest. Ott, ahol negyvenöt - ötven évvel ezelőtt. Ott és még sem ott. Úgy és mégsem úgy! A leves után a legtöbbjük gyógyszert vett be. Orvosi előírásra. A többségük már nyugdíjas, romlik a szervezet...

A nevelőintézet ma 165 gyermek otthona. Jobbára túlkorosok. Veszélyeztetett környezetből kerültek ide. Üdülő-paradicsomban élnek. De azért innen is megpróbálnak elszökni. Sokan meg az iskola elvégzése után sem akarnak elmenni.. A mai gondozottak közt is van olyan, aki keresi az édesanyját. Csak rühes szoba nincs, meg dekára mért kenyér. Hettlinger úr sincs. Az igazgató, Fábián Imre mutatott egy levelet. A minap hozta a posta. Feladója a hetedik évet tölti Sopronkőhidán. A fiának ír: ____fiam, becsüld meg tanáraidat, nevelőidet és tanulj! Tanulj, hogy többre vidd, mint apád. tanulj, hogy teljes értékű emberként kezdhess neki az életnek. Remélem, egyszer nekem is véget ér a bűnhődésem, és újra együtt lehetünk. Hosszú évek fognak még elszaladni addig ... Sokszor csókol szerető apád.” Utóirat is van, az igazgató úrnak szól: „Megkérem önt, ha mód van rá, fényképeztesse le a fiamat, és legalább egy képet részemre küldjön el. Erre a célra szíveskedjék igénybe venni a múltkor küldött 200 forint egy részét. .. ” A volt hadiárvák könnyesen búcsúztak el egymástól. A lombos fák alól figyelő szemek kísérték őket a kapuig.

Pósfai H. János

XXX - Beszúrnám ide azt az információt, hogy dr. Mészöly Gyula ekkor már nagy beteg volt és azért nem tudott jönni, másfél évvel később meg is halt Kecskeméten, ahol emlékét még egy utca is őrzi.

Részlet Pósfai H. János egy 1976-es írásából, a Kastélyok a szocializmusban címűből, mely az Életünk  irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 2. számában jelent meg. Az írásban több kastély történetével foglalkozik, ebből csak az ikervárit emelem ki ide.

Főként azért tartom elolvasni, mert Pósfai Batthyány Lajos miniszterelnökünk egy pozsonyi országgyűlési felszólalásából idéz három mondatot. Sajnos ezen gondolatok napjainkban is igazak és megoldatlanok. A jó erkölcsöt felváltotta a korrupció, az oktatás pedig az önálló gondolkozásra nevelés helyett csak magoltat, ami az önálló gondolkozás halála.

FELLEGVÁR - írta: Pósfai H. János

A Batthyány-grófok ikervári kastélya évtizedek óta a m agyar nevelésügy egyik fellegvára. A németújvári főnemesi család tagjai szívesen tartózkodtak itt, a történelmi küldetésű Batthyány Lajos pedig itt élte le élete javarészét. A gyermekkor és több éves katonai pálya után Ikerváron gazdálkodott, az 1830-an évek végén birtokán cukorgyárat alapított, megvetette a selyemhernyó tenyésztés és a kosárfonás ágyát, hidat vert a Rábán s olyan gondolatokat röpített szét a világba, amelyek nemzeti ügyeink előmozdítását segítették, de egyben magára haragította a bécsi udvart. A Magyar Ipar és Védegylet megteremtéséiben úttörő szerepet vállalt, s alapító tagja volt a Vas megyei Gazdasági Egyesületnek.

Mint politikus igen fontosnak tartotta a népnevelési, a pozsonyi országgyűlésen így fogalmazta meg a nem nemesek közpályára léphetőségének lehetőségét:

 „Ész, erény, becsület nincs osztályhoz kötve, sőt a tulajdonságok gyakran megfordított arányban állnak a nemesi kiváltságokhoz...

Minden remélhető jobblétnek első feltétele a gyermekek jó nevelése. . .

 A jó erkölcsöt még a cigány kunyhójába is be kell vinni.”

Sorsa az évszázados elnyomatásban vergődő ország sorsával megpecsételődött, s a tizenhárom aradival egy időben őt is kivégeztette az önkény. Az ikervári olasz reneszánsz kastély ekkor került története során először veszedelembe. A  bécsi udvar a család más vagyontárgyaival együtt ezt is elkoboztatta, majd később, 1860 táján visszaadta. Ettől kezdve a bitóra ítélt, de golyó által kihunyt Batthyány, az első magyar felelős miniszterelnök emlékét is őrzi az épület. A község pedig a kegyelet érzésével tekint föl falaira, valamint a kivégzett szobrára, amely ott áll a falu közepén, a kastély téglakerítése tövében.

Egy 1898-as kiadású monográfia említést tesz az ikervári kastélyról. (A kivégzett első felelős magyar miniszterelnököt nem említi meg!) A kastély akkori főurával beszél, aki egyébként unokája volt Batthyány Lajosnak. Nagy kiterjedésű uradalomról, szép ménesről, gondozott parkról szól. A parkban legalább száz olyan fafajtát említ, amely párját ritkítja. A kastélyról közli, hogy 1846 - 47-ben alakították ki mostani formáját Ybl Miklós és Pollák Mihály tervei alapján. Minden egyes terme valóságos múzeum a történeti, vagy kultúrhistóriai műtárgyaknak és Batthyány reliquiáknak. A hatezer kötetes könyvtár mellett hatszáz értékes rézkarcot is felsorol.

A Batthyány-család előbb a parktól vált meg, majd 1916-ban a kastélytól is. Az épületben az állami hadigondozottak otthonát rendezték be, 1919-től pedig néhány évig hadiárva nevelőintézet. A harmincas évektől egyházi intézmény. Apácák gondozták, nevelték az árva gyermekeket, akik a nagykorúság határán elszegődhettek „úri helyeken” szolgálónak. A gondozottak az istállókból, gazdasági épületekből átalakított szállásokon éltek, a kastélyba belépniük sem. volt szabad. Tulajdonosa különösebb gondot nem fordított az épületre, sőt bizonyos, hogy ez időben tűnt el csodálatosan szép márvány feljárója az ébenfa korláttal együtt, melyet minden valószínűség szerint másutt beépítettek.

A nevelőintézet életiében döntő fordulatot hozott az 1950-es év. Ettől kezdve állami intézmény. Magukra maradt lányokat neveltek itt az ötvenes évek közepéig, megszervezték a dolgozók iskoláját is. Az intézet ma a szó igaz értelmében a gyermekvédelem fellegvára. A lányokat fiúk váltották fel, akik az általános iskola befejezése után szakmunkás tanulók lehetnek az intézetben. Kőművesek, asztalosok, láng- és ívhegesztők, autószerelők lesznek. A Győri Magyar Vagon és Gépgyár sárvári üzeme oktatótermeket rendezett be az intézetbe, s ma is minden segítséget megad a fiúk képzéséhez. Az autószerelőket Szombathelyen, az építőipari szakmunkásokat Sárváron képezik ki különböző nagyvállalatoknál.

Ehhez hasonló nevelőotthon Tiszadobon és Soponyán, valamint a fővárosban működik még. Évente másfélszáz elhagyott gyermek talál otthonra, s ezzel együtt a jövőjéhez vezető útra. Az intézet vezetőit gyakran felkeresik a már felnőtt férfivá serdült egykori gondozottak, akiknek többsége az itt tanult szakmában dolgozik.

Néhány évvel ezelőtt a szépen rendibe tett kastélykertben emeletes iskolát építettek az általános iskoláskorúak számára. A kastélyban dolgozók iskolája és szakmunkás képző iskola működik. Művelődésre, szórakozásira is van idejük, lehetőségük az otthon lakóinak. Strand, klubszobák, könyvtárak, állnak rendelkezésre, a zene iránt fogékonyak számára megszervezték a zeneoktatást is. Néhány sportágban úttörő és ifjúsági szinten korábban országos eredményeket értek el. Kertészetük nem csak az ellátást segíti, hanem arra is alkalmas, hogy a mezőgazdasági szakmunkás tanulók gyakorlati foglalkozásait itt tartsák.

A nevelőintézet 1967-ben felvette Batthyány Lajos nevét. Ezzel állított emléket a magyar függetlenségért életét áldozó egykori kastély-gazdának, történelmünk vértanújának.

v20250228