1913. október 12.-én avatták fel a közadakozásból elkészített szobrát Ikervárott gróf Batthyány Lajosnak. Egy korábbi cikkben szerepelt a Vasárnapi Újság cikke már, melyben több kép is megjelent. Ott már feszegettem a kérdést, hogy miért nem írtak akkor megemlékezésről.

A Kemenesaljai Digitális Könyvtárban elérhető a KEMENESALJA újság korabeli   lapszámát, amely tartalmazza a szoboravatás forgatókönyvét, a megjelentek névsorát és a két szónok beszédének szövegét.

A KEMENESVIDÉK újság ki merte mondani, hogy szégyellje magát a kormány szoboravatásról való távolmaradásáért. De még Trianon is szóba kerül itt.

Az egyik beszédet Horváth György ikervári igazgató-tanító tartotta, aki a szobor elkészültének elindítója és kitaposója volt, beszéde egy lokálpatrióta hevével átitatott. A másikat Huszár Károly a sárvári országgyűlési képviselő mondta el, ami némileg cirkalmasabb, olyan politikusi beszéd. A harmadikként a Kemenesvidék újságból idézek, mely ki merte mondani, hogy szégyellje magát a kormány a távolléte miatt.

Van itt egy kis történelmi érdekesség is. Huszár Károly ekkor még nem is sejtette, hogy egyszer még ő is miniszterelnök lesz. Sárvár két  képviselőjéből is miniszterelnök lett. Így fordult elő, hogy a mártír Batthyány miniszterelnök szobrát egy majdani miniszterelnök avató beszédével adták át.

Ebben a részben megtudhatjuk, hogy milyen forgatókönyv alapján történt a szobor leleplezése és megismerhetjük Horváth György beszédét. A szerzőről - tekintve Ikervár életében betöltött szerepét,- készül egy külön cikk, tevékenysége alapján sok-sok cikkhez kapcsolódik.

Az ikervári hazafias ünnep

Meghatóan szép és lélekemelő ünnepség keretében leplezték le Ikervárott ma egy hete délután 3 órakor Batthyány Lajos grófnak, Magyarország első miniszterelnökének, a sárvári kerület első népképviselőjének és az ikerváriak feledhetetlen földesurának életnagyságú bronzszobrát, melyet Ikervár községe — többek hozzájárulásával — valamint Vasvármegye, Szombathely, Sárvár és több község közönségének támogatásával emelt, hogy egykori lakóhelyének kastélya mellett hirdesse azokat az elveket, melyeket nemcsak életével szolgált, hanem vérével is megpecsételt. Az eszme, hogy a nagy vértanúnak emlékére itt szobor emeltessék, Horváth György ikervári igazgató-tanítóé, aki tizenhat év óta fáradozott, lelkesített és íme: egy monumentális szobor áll előttünk, amely a hathatatlan grófnak első szobra az országban.

Az ünnepség minden hivatalos jelleg nélkül folyt le, amennyiben azon sem az országgyűlés két háza, sem a kormány nem képviseltette magát, hanem a vármegye minden részéből összesereglett ünneplő közönség ünnepeit csak a szomszéd vármegyei, valamint több országgyűlési képviselővel. Már három óra előtt vagy tízezer emberből álló sereg leste-várta a legnagyobb rendben-csöndben a történendőket.

A szobor előtt közvetlenül ott állott a vértanú két gyermeke: özvegy Beniczkyné Batthyány Ilona grófnő és Batthyány Elemér gróf, valamint Batthyány Lajos gróf v. b. t. tanácsos, a sárváriak díszpolgára és Keglevich Gyula gróf, a vértanú unokái. Jelen voltak még:' Károlyi Mihály gróf, Dessewffy Emil gróf, Zichy Aladár gróf, Huszár Károly, a szoborbizottság elnöke, ???y Lajos, Bottlik István országgyűlési képviselők; Békássy István főispán, Herbst Géza alispán, Kiss Emil várm. jegyző, Tuboly Lajos sárvári főszolgabíró, Bezerédj István dr. ny. főispán, Bezerédj Dénes, Köberl János prépost, Végh Endre, Végh Gyula, Reiszig Alajos, Tauber Sándor dr., Gaál Sándor dr., Kuliszeky Ernő kir. tanfelügyelő, Barabás István a vasvármegyei tűzoltószövetség ügyvezető alelnöke és tanító- egyesületi elnök, Molnárffy Géza, Kovács Károly, Förster Miklós, Huszár Mihály, Nagy Péter stb.; Győrvármegye és Győr városa képviselői; Szombathely képviseletében Brenner Tóbiás polgármester, Kiskos István tanácsos, Geszner Imre dr., Németh Gyula stb.; Sárvár nagyközsége nevében Móger István városbíró és ipartestületi elnök, Kecskeméthy István főjegyző, Pleszkáts Imre, Nagy János dr., Könczöl Ferenc dr., Schnabel Ferenc stb. — Ott láttok még a sok között Giay Frigyes drt, Mikics Gézát, Geiszlinger Bélát, dr. Porkoláb Mihályt, dr. Móritz Dénesi, Tancsics Józsefet, Horváth Vincét, Horváth Dezsőt, a községekből zászlók alatt számosakat, különösen Sárvárról a »félvárost.«

    Leírhatatlan az a pillanat, midőn a néptenger — aggok, öregek, ifjak, asszonyok, leányok — egy lelkesedéssel elénekelték a Himnuszt, miközben Horváth György, a szoborbizottság lelke, meghatottan ott állott már a pódiumon és elmondja a következő szép megnyitó beszédét:

Mélyen tisztelt Közönség!

Ikervár közönsége és a szoborbi­zottság nevében hódoló tisztelettel Üd­vözlöm mai kegyeletes ünnepélyünk alkalmával vértanú Batthyány jeles nemzetségét, a megjelent országnagyokat, a hatóságok, testületek képviselőit és az egész hazafias közönséget.

Midőn ebben a községben tanítói állásomat elfoglaltam, megihlette lelkemet a vértanú Batthyány egykori családi tűzhelye s egy édes álmot kezdtem szövögetni, hogy népemmel oszlopot állítunk itt fel az első alkotmányos miniszterelnök emlékére, aki a trónhoz és a haza ősi alkotmányos jogaihoz való rendíthetetlen hűségét vére ontásával pecsételte meg.

Hálát adok a Gondviselésnek, hogy ez az álom most valóra vált. De hálás szívvel mondok köszönetet a község és a szoborbizottság nevében mindazoknak a jólelkeknek, akik szándékunk sikerét hazafias áldozatkészségükkel előmozdítani kegyeskedtek.

Várat állítunk fel itt, a hazafiúi kegyelet várát, annak a tragikus sorsú dicső férfiúnak az emlékére, aki ugyanazon hatalomnak lett ártatlan áldozatává, amely hatalom évszázadokon keresztül a járma alá akarta vonni nemzetünket.

Ez a mai ünnep ámbár az egész nemzeté, de első sorban a tietek, kedves ikerváriak! És ez a díszes szobor legyen záloga Batthyány Lajos halhatatlan emléke iránt tartozó örökös hűségteknek. Őrizzétek meg ezt nemzedékről-nemzedékre, míg csak magyar él ezen a vérrel áztatott drága földön. Ez a frigy lobogtassa szívetekben magasra az Istenhez, hazához és a trónhoz való hűség szent lángját! A ti hazaszerető munkásságtok, józan törekvéstek álljon példaképül az egész környék előtt.

A cselszövő sötét ármány kioltotta nemes életedet Batthyány Lajosunk. Kioltotta, mert erős volt a hited, erős a királyhűséged, erős a megalkuvást nem ismerő törvénytiszteleted, erős a te honszerelmed. De csak a testedet tehették az enyészet martalékává: önzetlen hazaszeretettől izzó nagy szellemed virraszt felettünk, hogy világító szövétnekünk, reményt nyújtó csillagunk legyen gyakori borús napjainkban.

Ezt a napot az Úr a te felmagasztaltatásodra rendelte Batthyány Lajosunk! Nemzeted, a te néped ma a halhatatlanság pálmájával hódol emlékednek. Megdicsőítünk. Mert a megdícsőülés csak a szent erényhősök és a szabadság vértanúinak a kiváltsága.

A gyönyörű szép beszéd végén szinte egetverő hatalmas éljenzésben tört ki a lelkes közönség, ezzel is honorálni akarván Horváth Györgyöt, aki a szívből fakadt tüntetést valóban meg is érdemelte.

Ezután Huszár Károly, a sárvári választókerület országgyűlési képviselője mondta el nagyszabású ünnepi beszédét, amelyet egész terjedelmében lapunk »Csarnok «-ában közlünk,

??? emelkedett hangulatban a legnagyobb figyelemmel hallgatott, valóban helyet követel magának járásunk történetének lapjain.

Amikor aztán a jeles szónok kimondta a szavakat, hogy »hulljon le a lepel!« — mindenki érthető kíváncs­sággal irányította szemét az ércszoborra, mely teljes életnagyságban ábrázolja Batthyány Lajos grófot s amely Borhy Jenő szobrászművész kitűnő alkotása. Közben fölhangzott a sárvári dalosegylet imaszerű szép éneke: »Isten áldd meg, s védd hazánkat!«

A dalra Szele Alajos, ikervári plébános helyettes szavalata következett, aki néhai Molnár Pál csényei plébánosnak »Október hatodika« című költeményét adta elő. Ezután következett a küldöttségek által hozott számos koszorú elhelyezése. Első volt Vasvármegyéé, amelyet főispánunk tett le alkalmi beszéd kíséretében, azután következett Zichy Aladár gróf, Károlyi Mihály gróf, Bottlik István országgyűlési képviselők, Győrvármegye, Győr városa, Brenner Tóbiás szombathelyi polgármester, Móger István sárvári városbíró, Polgárdi községe, Reiszig Alajos a Vasvármegyei  Kaszinó nevében, Nagysitke községe, Barabás István a Szombathely egyházmegyei r. k. Tanítóegyesület nevében, Varga Lajos a szombathelyi felsőkereskedelmi iskola nevében, Brezovits Ferenc a sárvári állami polgári fiú és leányiskola nevében, a szombathelyi ker. szocialisták, Jánosháza nagyközsége, az ikervári iparosok, a Sárvár vidéki ipartestület » a honi ipar lelkes előharcosának « stb.

Végül Huszár Károly a szobrot a község elöljáróságának átadván, a község nevében Hessky Béla ikervári jegyző válaszában megfogadta, hogy a nagyszerű emlékszobrot kegyelettel fogja megőrizni, hogy a késő utódok részére is mindenkor hirdetője legyen törhetlen, meg nem alkuvó, önzetlen hazafiságnak.

A Szózat eléneklésével fejeződött be az emlékezetes ünnep.

v20230309