1913. október 12.-én avatták fel a közadakozásból elkészített szobrát Ikervárott gróf Batthyány Lajosnak. Egy korábbi cikkben szerepelt a Vasárnapi Újság cikke már, melyben több kép is megjelent. Ott már feszegettem a kérdést, hogy miért nem írtak akkor megemlékezésről.

A Kemenesaljai Digitális Könyvtárban elérhető a KEMENESALJA újság korabeli   lapszámát, amely tartalmazza a szoboravatás forgatókönyvét, a megjelentek névsorát és a két szónok beszédének szövegét.

A KEMENESVIDÉK újság ki merte mondani, hogy szégyellje magát a kormány szoboravatásról való távolmaradásáért.  De még Trianon is szóba kerül itt.

 

Az egyik beszédet Horváth György ikervári igazgató-tanító tartotta, aki a szobor elkészültének elindítója és kitaposója volt, beszéde egy lokálpatrióta hevével átitatott. A másikat Huszár Károly a sárvári országgyűlési képviselő mondta el, ami némileg cirkalmasabb, olyan politikusi beszéd. A harmadikként a Kemenesvidék újságból idézek, mely ki merte mondani, hogy szégyellje magát a kormány a távolléte miatt.

Van itt egy kis történelmi érdekesség is. Huszár Károly ekkor még nem is sejtette, hogy egyszer még ő is miniszterelnök lesz. Sárvár két  képviselőjéből is miniszterelnök lett. Így fordult elő, hogy a mártír Batthyány miniszterelnök szobrát egy majdani miniszterelnök avató beszédével adták át.

             

A Kemenesvidék 1913. szeptember 14.-ei újság híre szerint nem Huszár Károly mondta volna a főbeszédet, arra Apponyi Albert grófot kérték fel. Vajon mi jöhetett közbe neki? Mellékszálként megjegyzendő, hogy sorsuk többször összefonódott még. Például, amikor Huszár Károly volt a miniszterelnök 1919.november 24-től, és a kormánya delegálta Apponyi Albertet a béketárgyalás címszó alatti országunk megcsonkításra. Apponyi Párizsban megtett mindent, nála alkalmasabb ember nem volt, nem rajta múlott az országunk feldarabolása.

Anka László történésztől van egy idevágó idézetem, amikor is leírta, hogy Huszár Károly hogyan érzékeltette az országgal a várható csapást:

"Huszár nem is kertelt, választói előtt kijelentette, „gyászba fogtok öltözni néhány nap múlva, mikor megtudjátok, mi lett Magyarországból. Olyan szomorúság lesz az egész országban, mintha minden háznál egy-egy kiterített halott lenne. Menjetek templomaitokba és imádkozzatok, hogy el tudjátok viselni ideig-óráig ezt a nagy sorscsapást”.

Hadd tegyek még egy lépést még ebbe az irányba. Egy másik cikkben az 1930-as népszámlálás ikervári vonatkozásaival foglalkoztam a héten és a népszámlálás hivatalos kiadványába szerepelt egy Trianon térkép. Azt beraknám ide, mert a mai korosztálynak ennél jobban nem lehet elmondani, hogy miért is emlegetik itt a Trianont még mindig 100 év távlatából. Látványosan bemutatja a terület és a népesség elcsatolását, az ország jelentőségének eltörlését. Amikor az ország területének 36%-a maradt csak meg, a népességének pedig csak a 28%-a. Ami még érdekes lehet a térképből, hogy még Lengyelországnak és Olaszországnak is jutott belőlünk egy kis darab. Rákattintva külön ablakban nagyobban is elérhető.

Visszakanyarodva kisfalum kérdéséhez, a következőben bemutatom azt a merész írást, amelyben a kormányt elmarasztalta egy kis vidéki lap a Batthyány miniszterelnök szoboravatásával kapcsolatos nemtelen magatartásáért.

Batthyány Lajos szobra. A vértanúhalált szenvedett elsó magyar miniszterelnök szobrát a mult vasárnapp délután leplezték le fényes ünnepségek közepette Vasmegye területén Ikerváron tizezerre menő közönség jelenlétében. A Hymnusz eléneklése után Horváth György ikervári tanító, a szoboralap megteremtője lelkes, megható beszédet mondott. mely utan Huszár Károly sárvári orsz képviselő méltatta gyújtó beszédben a vértanú BatthyányLajos gróf halhatatlan érdemeit.

Utána Szele József lelkész szavalta el október 6 című hatásos ódát. Hessky Béla jegyző szép beszédben átvette a szobrot a község nevében, majd a sárvári iparoskör dalárdája énekelt gyönyörű hazafias dalt, melynek végeztével koszorúkat helyeztek el a szobortalpazatára.

Vasvármegye közönségének koszorúját Békássy István dr. főispán, az országos alkotmánypártét Bottlik István dr. orsz képviselő, a 48 as függetlenségi pártét Karolyi Mihály gróf, a néppártét Zichy Aladár gróf helyezték el rövid beszéd kíséretében.

Huszonkét egyesület rakta le koszorúját a szobor lábaihoz. A magyar kormányé azonban nincs a koszorúk között. A magyar kormány nem tartotta érdemesnek a vértanú halált szenvedett első magyar alkotmányos miniszternek: szobra leleplezésén magát képviseltetni. Bizonyára bécsi parancsra maradt el a kormány megjelenése. Szomorú, siralmas állapotra mutat ez, az bizonyos.

A leleplezés ünnepségén részt vett a Batthyány család több tagja s mintegy ötven küldöttség áldozott koszorúval a mártir halált szenvedett Batthyány Lajosnak. Ikervár községnek az érdeme, hogy a vértanú szobrát Magyarországon felállította.

Azt hiszem a pirossal kiemelt szöveget nem olvasták kormánykörökben, nem szembesültek azzal, hogy a nép elítéli őket.

 

Nem olyan könnyen jött össze a szoborra a pénz. Erről majd külön írok, ha időm engedi, mert érdekes, hogy egy jó ügy, hogyan alakul az emberek hatására. 1899-ben került bele a nagy köztudatba az emlékmű állítás ötlet. Azért, hogy messzebb is eljusson a hír, egy országgyűlési képviselő ötleteként szerepeltették. Itt egy példa az adakozásról, 1905. október 10-én jelent meg az újságban, hogy még 1500 korona hiányzik a szoborhoz. Közel nyolc év adakozás kellett még, hogy 1913-ban legyen mit felavatni. a kezdeményezésről tudtak magas körökben is és nem szántak rá egy kis morzsát sem az első felelős miniszterelnökük emlékére. Király János orvos 10 koronával járult hozzá 1905-ben, erre mondják Isten fizesse meg neki. Remélem nem maradt adósa a doktor úrnak, úgy mint a kormányunk Batthyányinak.

A Kemenesvidék újság merész szerkesztője Huss Gyulavolt.

Életrajzának forrása Tilhof Endre nyugalmazott ajkai könyvtáros, helytörténész - Devecseri életrajzi lexikon - könyve 2007-ben jelent meg. Ebből emelek be ide majd egy kis életrajzot Huss Gyuláról.

De a szerző mellett nem lehet csak úgy elmenni egy helytörténettel foglalkozó oldalon. Tilhof Endre munkásága megérdemli a külön figyelmünket. Nagy a kísértés, de most nem kalandozhatok el már, de érdemes utána olvasni. Ajka kistérségében több település helytörténetével foglalkozott és ezzel a múlt feltárással nem hagyott elveszni rengetek látszólag értéktelen információ morzsát. De ne feledjük a kenyerünk is morzsákból áll. Még ennél is többre tartható az a példamutatása, amivel másokat is ösztönzött a hasonló tevékenységre. Kutakodott a múltban és a jelenben elültette a magját  a jövőbeli múlt feltáróknak. Mint ahogyan a dal szövege is mondja: ma van a holnap tegnapja.

 

HUSS Gyula (Zalamihályfa, 1863.– Devecser, 1917. dec. 28.) szerkesztő, újságíró. Apja: Huss Ferenc körjegyző.

A polgári iskola elvégzése után lapszerkesztéssel és újságírással foglalkozott. 1891. január 1-től június 15-ig a Gépcsarnok című, havonta kétszer megjelenő szakközlöny felelős szerkesztője és kiadója. 1896. szeptember 20-án indította 21 évig tartó útjára a Somlyóvidéki Hírlap című független hetilapot, amelyet a Klapka utca 16. számú házban lévő Vörösmarty Könyvnyomda és Hírlapkiadó adott ki. 1896-ban, ebben a lapban indít mozgalmat az ipartestület felállításáért és a kórház építésért. 1897. március 20-tól a Veszprémi Független Hírlap, 1899-től a Kis-Czell és Vidéke c. lapok szerkesztője. Felelős szerkesztője és kiadója az 1904. január 3-án megjelenő Veszprémi Napló című hetilapnak, amely Devecserben, a nyomdájában készül. Világosság címmel 1905-ben új, rövid életű lapot indít Devecserben. A település közéletnek is meghatározó alakja: háznagya, alelnöke a Devecseri Társaskörnek, elnöke, majd díszelnöke a Devecseri Iparos és Kereskedő Ifjak Önképző Egyletének, jegyzője, később titkára is a 48-as és Függetlenségi Pártnak, elnöke az iparhatósági megbízottak testületének.

v20230309