|
Az újság állapota és a szkennelés végett több sort nem lehetett kiolvasni, csak kikövetkeztetni.
Huszár Károly országgyűlési képviselő ünnepi beszéde, melyet 1913. okt 12-én elmondott Ikervárott a Batthyány-szobor leleplezése alkalmával.
Mélyen Tisztelt Ünneplő Közönség I
Honfiak ! Polgárok !
Itt állunk egy emlékoszlopnál, nemzeti zászlók alatt összeszedtük az ősznek minden virágát, hogy idehintsük egy nagy hazafi bronzba formált testi alakjához. Egy megölt eszmének elnémított mártírja, egy ezeréves szenvedésnek ártatlan vértanúja, egy haladni akaró nemzetnek kivégzett prófétája volt az a nagy ember, kinek mulandó testi formáit művészi kéz ércbe öntötte, kinek soha el nem homályosítható lelki nagyságát a nemzeti élet egén tündöklő napfényként láttak mindenkor.
Párt, osztály, vagyon és valláskülönbség nélkül állunk itt. Előtted Batthyány Lajos elfeledve egy órára mindazt, ami magyart magyartól elválaszthat és a honfi kegyelet áhítatos szárnyán felemelkedünk Hozzád, hogy megfürösszük szívünket, lelkünket és elménket a hazaszeretet azon égő oltáránál, amelyen Te zúgolódás és panasz nélkül adtat azon égő oltárnál, amelyen vért, törvényért és a nemzetért
Kicsiny falu népe nem tudott belenyugodni abba, hogy elvittek az osztrák tisztek, jobbágyaid, polgártársaid visszavártak az ikervári parkba, bilincseidből ércet akartak formálni, hogy itt maradj közöttük mindörökre. Áll a Szobor! Gróf Batthyány Lajos itt van újra közöttünk.
Mélyen tisztelt ünneplő közösség mielőtt e szoborról levonnók a leplet, szálljunk vissza a múltba emlékezés szárnyán és idézzük fel lelki szemeink előtt azt a nagy korszakot, amelyben ő élt, amely korszaknak ő volt egyik legnagyobb embere.
A népemésztő harcok által bénaságra kárhoztatott magyar nemzet, — ha ugyán a 19. század elején magyarnak és nemzetnek volt nevezhető, — messzire elmaradt a rohamlépésben haladó nyugati kulturnépektől. Csöndes temetőhöz hasonlított Magyarország, melyben csak nagy ritkán hangzott fel egy- egy honja sorsa fölött panaszkodó hazafi keserves szózata. Már-már úgy látszott, hogy a testvértelen magyar nemzet elsüllyed a zajgó népőzönben.
Nemzetünk legjobbjai akkor is kétségbeestek a haza sorsa felett Virág Benedek a nemzeti lélek tüzes ébresztője aggódva énekelt a szenvedő magyarságról: Kisfaludy Károly nemzeti nagy létünk temetőjéről Mohácsról irt kesergő elégiát, Berzsenyi lángostorral verte romlásnak indult nemzetét és mardosó fájdalommal tűnődött hazája nyomorult sorsán.
A megpróbáltatás napjaiban minden nemzet múltjában keresi az erőforrásokat.
A magyar népnek lelke tele van bájos regékkel, bűvös miszticizmussal. Szájról-szájra járt a biztató szó, hogy valahányszor veszély fenyegeti az élő magyarságot, mindannyiszor segítség érkezik számukra a túlvilági ősöktől. Megérkeznek a Hadak útján Csaba királyfi daliás hősei és a csata hevében szent László szellemé jár a sereg előtt. Egy másik rege szerint a Kárpátok szikláiban szendergő Árpád is segítségünkre sietne, ha véromlás fenyegetné hazánkat.
Az isteni Gondviselés valóban prófétákat küldött szorongatott népének.
Mikor Hunninának gyászba borult egén egy árva reménycsillag sem ragyogott már, akkor három erőslelkű férfin még nagy bizodalommal tekintett a magyar nemzet jövője elé. Az egyik Széchenyi István gróf volt, a legnagyobb magyar, a magáról megfeledkezett nemzet eleven lelkiismerete, ő kimondotta elszántan a nagy igét, Magyarország nem volt, hanem lesz. Kossuth Lajos volt a másik nagy nemzetébresztő, aki megérezte nemzetének, a nagy tetszhalottnak érlüktetését, aki bízott hatalmas életerejében a magyar fajnak és lángszavával az egyenlőség, testvériség és szabadság világeszméit vetette el a nép szívében. A harmadik Vörösmarty Mihály volt, aki a reménytelen kétségbeesés eme napjaiban a haza szebb idejéről mesélt a csüggedő nemzetnek. Bizánc kapuit döngető Botondról és a honfoglalás dicső műveiről elmélkedett Vörösmarty, midőn a tehetetlen utódok szegre függesztvén az ősi dicsőség honvédő kardját, — már-már elvesztették a hazát.
A nemzet megértette őket A csüggedő nemzet hervadó reménye, ujjá sarjadott A magyarság tettre kelve kettőzött erővel rohant előre a reformok útján. Oly élénken kezdett pezsegni a nemzet vére, hogy a kétségbeesést szinte elbizakodottság váltá fel.
A nagy tettek bölcsőjénél a nemzeti újjászületés halhatatlan héroszainak titántestvére volt gróf Batthyány Lajos.
A nemzetgazdász Széchenyi, az agitátor Kossuth, a költő Vörösmarty mellett Batthyány az államférfiú.
Nem a szó, nem a betű, nem a fantázia, nem a népkegy embere volt, hanem a tettek kovácsa, a nagy cselekedetek végrehajtója és a nagy programok szorgalmas megvalósítója. Hitvese, a nagy műveltségű Zichy Antónia volt a géniusza a politikai életben. A budapesti gróf Károlyi palotában találkoztak akkoriban azok a magyar főurak, akik Széchenyivel, Wesselényivel, Erdődy Sándorral, Andrássy Károllyal és Károlyi Györggyel, Apponyi Lajossal, báró Eötvössel,Teleki Lászlóval az élükön a magyarságot a társadalmi, gazdasági és politikai fejlődés útjára akarták rávezetni. Ebben a kiváló közéleti iskolában az egyetemtéri palotában kezdte politikai pályáját az ikervári gróf és onnan ment el utolsó útjára is.
Mérséklet, erélyesség, duzzadó nemzeti önérzet, az alkotmányos szellem tisztelete, a szabadság jogok rajongó szeretete jellemezték az ő politikáját. A csökönyös Metternich politikától, amely erőszakkal és korrupcióval igyekezett a népek természetes fejlődését hátráltatni, hamar megcsömörlött a mint főrend, - akinek családja már az Árpádházi királyok alatt nagy szerepet játszott és kiváló notabilitásokat adott századokon át a közügyek - beállott a reformeszmék apostolának. A főrendiházban nagy beszédeket mondott a parlamenti szólásszabadságról, amely nélkül szerinte alkotmányos élet el sem képzelhető. Előharcosa volt a sajtószabadságnak és gyülekezési jognak, a szabad vélemény nyilvánításnak. Gróf Batthyány Lajos egyike volt azoknak, akik a politikai jogok kiterjesztése a személyes kiváltságok lassankinti eltörlése mellett küzködtek.
Egyik leghíresebb főrendházi beszédében így szólott:
»Kezünkben a törvényt, szíveinkben pedig jogunk helyességének tudatát hordván, kívánunk igazságot kegyelmes urunk királyunktól azon szolgái ellen, kik azt merik remélni, tetszhetnek a fejedelemnek, ha hű magyarjai ellen mindazt elkövetik, mi egy nemzetet lealacsonyít, ragaszkodását gyöngíti és az ország nyugalmát feháborítja. «
Ezek a súlyos szavak népszerűvé tették Batthyányit, akinek éles elméje, nemes szíve és hazafias lelke, bátor fellépése imponált kortársainak. Demokratikus érzéke közelebb hozta őt a tömegek szívéhez, mint Széchenyit. Modern gazdálkodását jellemzi, hogy a nem nemesek hivatal képessége ügyében a következő érdekes nyilatkozatot tette:
Ész, erény, becsületesség nincs kötve osztályhoz, sőt e tulajdonok sokszor megfordítva állanak a nemesi kiváltsághoz.
Az akkori demokratikus átalakulás is nagy vajúdások kőzött történt. A legjobbak félreértvén egymást — régi magyar átok — egymásra támadtak. És a bécsi hatalom vasököllel sújtott a pártoskodó magyarokra. Horvátországban megkezdődött a bujtogatás ellenünk. Az országgyűlés deputációt küldött a királyhoz a horvátországi bajok megszüntetése érdekében, de a király nem fogadta őket Metternich gonosz tanácsára. Ebben a viharos időben feje lett a nemzetnek Batthyány Lajos gróf. Egy kartársa, Madarász azt írja róla:
Büszke volt beszédmodora, éles a hangja s dacos a kitartása, nagyúrian nemes a modora.
Kossuth Lajost ő választotta meg először Pestvármegyében. Ezt sohase tudták neki megbocsátani Bécsben.
A híres pozsonyi diétán mondotta Batthyány Lajos gróf, hogy Ausztria csak akkor nézhet nyugodtan a külpolitika fejleményei elé, ha zászlóinkon a mindnyájunkat lelkesítő alkotmányos szabadság lesz felírva és nem a korlátlan abszolutizmus. A párizsi forradalomnak nagy hatása volt egész Európában. A népek feleszméltek és a fejedelmek megrémültek.
Bécs és Pozsony népe is lázba esett. Budapesten a nemzet ifjúsága Petőfivel az élén pontokba foglalta a nemzeti követeléseket. A nádor vezetése alatt küldöttség ment Bécsbe a 48-as alkotmányt kicsikarni. Mikor a bécsi nép nagy lelkesedéssel fogadta a magyar törvényhozókat, a Burgban családi tanácsot tartottak. Éjjel egy órakor tudatták a magyar közönséggel, hogy a király Batthyány Lajost megbízta az első felelős magyar kormány megalakításával. Az ország legelső és legnagyobb emberei lettek a miniszterek: Kossuth, Széchenyi, Szemere, Eötvös, Klauzál, Beák, Eszterházy és Mészáros.
Az volt a baj, hogy mindenik ily kiforrott egyéniség és olyan nagy ember volt, hogy sohasem tudtak teljesen egy véleményre jutni. Temperamentumuk is olyan különböző volt.
Még így is helyreállították a rendet az országban. Megszervezték a nemzetőrséget. A honvéd név dicsősége is az Ő nevéhez fűződik. A függetlenségi szabadságharcnak az általa felállított tíz zászlóalj lett a magva. Mikor a nemzetiségek fellázadtak a végeken, akkor Batthyány Lajos gróf a királyhoz ment és kieszközölte, hogy Jellasichot méltóságától megfosszák. Az udvari párt intrikái azonban ezen sikerét is lerontottak.
Mikor látta Batthyány, hogy békésen nem lehet megcsinálni a nagy alakulást, akkor nem rontott hatalmi erőszakkal saját honfitársai ellen, hanem lemondott a miniszterelnökségről. Kossuth esengve kérte őt, hogy ne hagyja kormány nélkül a pártütéssel körülvett, elárvult hazát. Lemondó levelében azt írta: — Mindig küzdeni látandnak Magyarország jogaiért és a törvények szentségéért, akár felülről, akár alulról jön a forradalom.
Közvitézi ruhában beállott a nemzetőrök közé. Ő fegyverezte fel az ikerváriakat, akik aztán Vidos őrnagy vezetése melleit a horvátok ellen harcba szálltak.
Jöttek a nehéz napok és a nagy csapások.
Honfivér áztatta az Alföld rónáit és elhulltanak legjobbjaink a hosszú harc alatt. A nép sírt, - örült, ha sírhatott, zokogástól legalább nem hallotta lánca csörrenését A nép harcának eme viharában megtört a legjobbak hite is, de kié ne tört volna meg akkor, mikor oda lett az emberek vetése, mikor a vérbeborult hon rétein a halál néma csendje borongott. Ekkor írta a költő az Elveszett ország című versében:
Arcom, ne kérdjétek,
Miért oly halovány.
Legbátrabb fiaim,
A fenmaradtakat
Vad ínség kergeti,
Nincs kő, hova fejét
Csak egy is teheti!
?????????????
Mit nekem a világ,
Ha nincs hazám !
A bécsi ármánynak Batthyány Lajos gróf is áldozata lett. Elfogatásának, kilenc hónapos szenvedésének és halálának részleteiről szólni kegyeletsértés volna e helyen, Ikervár népe előtt, ahol az Ő kultusza mindazt pótolja, amivel egy kishitű félénk és hozzá nem méltó nemzedék mind máig adós maradt vele szemben az országban.
Elégedjünk meg azzal az igazsággal, hogy ártatlanabbul még nem végeztek ki embert a világon. Már maga Erzsébet királynő mondotta : Én és férjem szívesen feltámasztanók Batthyány Lajost, ha tudnók.
Friss babért hoztunk neked, Batthyány Lajos, Magyarország első miniszterének, a legitimitás nagy vértanújának. Emlékszobrot állítattunk fel e történelmi helyen. Szép a kegyelet és hála, de minek neked a szobor, mikor oszlop vagy tenmagad. Nem teneked, nem a múltnak szól a szobor, hanem minekünk és a jövőnek. Téged nem féltőnk az idő mohától. Ki éltét eszmék szolgálatának szentelé s miért oly lángolóan hevült azt vérével megpecsételé, az csak azt veszti, ami mulandó : a földi port.
Érdemeit áldják a jövőt századok, szelleme örökké él.
Mikor itt állok a magyar nép ezreivel a szobor előtt és idegondolom a többi milliókat is, könnyben úszik két szemem pillája és egy sokat szenvedett nemzet önérzetes hangján szólok a költővel.:
Egy ezredévi szenvedés kér éltet, vagy halált, mert hiszen az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért, s keservben annyi hű kebel szakadt meg a honért; az nem lehet, hogy ész, erő és oly szent akarat hiába sorvadozzanak egy átok súlya alatt
Igaz sokszor elcsüggedt a nemzet De ne féljetek kicsinyhitűek! Nincs veszve bármily sors alatt, ki el nem csüggedett. A vértanuk vére lett a kereszténység magva. A nemzeti vértanuk koporsói a népszabadság bölcsői.
Honleányok! Honfiak! Szedjétek össze az ősznek minden virágját és dobjátok a vértanú Batthyány elé.
Aggastyánok, kik Őt ki akartátok szabadítani fogságából, lássátok az ő megdicsőülését. Ifjak, gyermekek, nézzetek, így hálálja meg a nemzet hű fiainak áldozatkészségét s tanuljatok gróf Batthyány Lajostól önzetlenséget, kitartást, lelkesedést a nemzeti ügy szolgálatában és türelmet a nemzetért való szenvedésben. Batthyány véráldozata nélkül nem volna magyar e haza.
Leplezzünk le egyszer egy tiszta kezű, igaz magyart, akinek nagysága az idővel arányosan nő és akinek példája tűzoszlopként világlik majd a nemzet előtt századokon át.
Most pedig köszönjük meg e szép ünnepet azoknak, akik előkészítették. Köszöntsük azt az egyszerű falusi tanítót, aki ezt az eszmét a népnek szívében elplántálta és most ennek az ügynek a szolgálatában állva, ebben a pillanatban beváltva látja életének minden reményét. Köszöntsük a nagy művészt, aki szobrának Istentől ihletett lélekkel valóban Batthyány Lajoshoz méltó formát adott És köszönjük ezt az ünnepet az ikerváriaknak, hogy mikor az egész ország szendergő öntudatlanságban szenved, innen jön a hazafias tűznek egy szikrája, amely talán újabb
????????????? olvashatatlan sor ?????????????
Fel a szívekkel, hazafiak !
Batthyány szelleme jöjj el közénk !
Hulljon le a lepel !
|
