Ikervári viszonylatban rekorder képeslap: 123 éves és megtett több, mint 4000 km-t.

1900. május 5.-én írták meg Ikervárott, majd 1900. június 24.-én feladták Belgiumban  egy dél francia kisvárosban lakó barátnak. Majd ismeretlen módon, de biztosan több kézen keresztül visszajutott Budapestre és onnét visszakerült Ikervárra.

Miért érdekes ez? Nagy utat tett meg és két világháborút is átvészelt ez a kis egyszerűképeslap. Múlt századfordulón egy korabeli képeslapgyűjtőnek küldték, akinek az volt a specialitása, hogy azt kérte a barátaitól, hogy egy viccet is írjanak a képeslapra. Egy véletlen nyom alapján megállapításra került, hogy ki volt a küldője. A képeslapon Rajzó Miklós festő műve látható, ami még növeli az eszmei értékét, hogy egyelőre ez az egy darab ismert belőle.

No, de menjünk csak sorjában. Volt egyszer valaki, aki megnézte az ikervári vízerőművet, talán érdeklődőként vagy a munkája részeként. Ebben az időszakban indították el a soproni villamos vasutat, melynek üzemeltetéséhez az energiát az ikervári villamos telep szolgáltatta.

A Vasárnapi újságban meg is jelent egy képes tudósítás, hogy Hegedűs Sándor Kereskedelmi miniszter megnézte az ikervári létesítményt. Ezt ITT olvasható is az oldalon. A cikkből nem következtethetünk a képeslap feladójára. A tudósító, Dalmady Ödön számára  a technikai újdonság bemutatása volt a fontosabb, a látogatás körülményeinek leírásához képest.

Nem tudjuk hogyan került Brüsszelbe a képeslap, de ott adták fel egy franciaországi Vaucluse megyei címre. Entraigues-sur-la-Sorgue város postahivatala érkeztette a képeslapot, majd onnét északra kivitték St. Albergaty –ba a címzettnek, Jules Chanal számára.

Az 1900. május 20.-ai Vasárnapi újságból azt tudhatjuk meg, hogy valamikor a "múlt" hónapban volt a miniszteri látogatás. A képeslapot 1900. május 5.-én írták meg Ikervárott, majd 1900. június 24.-én feladták Belgiumban. Talán 2013-ban került hozzám a képeslap valamelyik aukcióról. Akkor még nem mutatott magából sokat, nem tűnt jelentősnek elsőre.

Mit is írt a barátjának a feladó? Hornyan János úr volt oly kedves és segített megfejteni az írást és lefordította számunkra. Látható a képeslap jobb alsó sarkában, hogy az aláírás nem éppen sokat mondó, ebből nem lehet következtetni a feladóra.

Mon cher Jules,

Ta collection est jusqu’au complet. Mais je suis terriblement embarassé. Comment veux-tu que je mette un mot sur chaque carte, á moins d’écrire des idioties! Tume fais passer pour ce bellatre, auquel une femme indulgente disait:

"Vousm’avez l’air d’un drole de pistolet!"

"Non Madame, d’un revolver".

                                          Amitiés,........

J’airapporté cette carte do Hongrie oú j’ai été le mois du mai pour visiter les installations électriques d’Ikervár.

Kedves Gyula,

A gyűjteményed teljes. De nagyon kényelmetlenül érzem magam. Hogyan is kérheted, hogy minden egyes képeslapra pár szót írjak, anélkül, hogy butaságokat ne írjak!

Olybá fogok tűnni, mint az a szépfiú, akinek egy  hölgy azt a leereszkedő megjegyzést teszi:

"Ön egy nagyon furcsa pisztoly benyomását teszi rám." (A fordító megjegyzése: negatív értelmű kifejezés, Ön egy furcsa, kalandor szerzet)

„Nem asszonyom, inkább egy furcsa revolverét. (  A fordító megjegyzése: A pisztoly egy lövetű fegyver volt, míg a revolver több lövetű. Innentől mindenki úgy érti, ahogy akarja.)

Ezt a képeslapot Magyarországról hoztam, ahol május havában voltam, az Ikervári elektromos berendezéseket megtekinteni.

Útvonal ábrázolása: 1900 májusában Ikervárról a piros vonal mentén eljuthatott Brüsszelbe, majd júniusban a kék mentén St. Albergaty-ba. A Magyarországra visszavezető zöld út csak feltételes, mint a legrövidebb út Budapestre. A lila szakasszal bezárult a kör, visszaérkezett Ikervárra. Azt, hogy mi is volt a tényleges útja közben, sajnos még találgatni sem tudom. De biztos, hogy sokaknak fontos volt a fenn maradása a képeslapnak, amely még átvészelt két világháborút is.

Beemelek ide még egy hasonló viccet, amibe belefutottam éppen most és 1927. július 30.-án jelent meg a Pesti Hírlapban.

v20240205