|
Sill Aba Ferenc - Gróf Batthyány Lajos régi - új emlékhelye
Történelmünknek vannak olyan kiemelkedő hôsei, akiknek emléke a nemzeti köztudatban kissé homályban maradt. E hôsök közé sorolhatjuk gróf Batthyány Lajost, az ország elsô alkotmányosan megválasztott miniszterelnökét is. Úgy véljük, nem kapott megfelelô
hangsúlyt történelmünkben betöltött szerepe, a hadügyi politika formálásában megmutatkozó kimagasló diplomáciai tevékenysége és nemzetünk szabadságharca idején tanúsított kiváló szervezôképessége is valahogy elfelejtôdött.1 Sôt, homályban maradt hazaszeretete, amely abban is megmutatkozott, hogy magas hivataláról
való lemondása után kész volt katonaként a Vas megyei nemzetôrség táborához csatlakozni.
Ennek a tudati homálynak történelmi okai vannak. Gróf Batthyány Lajosról, kivégzése után még beszélni sem lehetett, tilos volt a halálára való emlékezés is. A kiegyezés után sem a hivatalos kormányzat fáradozott a kellô tiszteletadáson, hanem
Pest város polgársága, a nemzeti érzületû köznép hozott nem kis áldozatot mauzóleumának felépítése érdekében, és szinte tüntetôen megtett mindent ünnepélyes temetéséért is.
Gróf Batthyány Lajos születésének 200-ik évfordulója idén volt. Méltó, hogy kiállítások, megemlékezések, tanulmányok idézik fel emlékét. Az elsô miniszterelnök nemzeti történelmünkben betöltött szerepe most, úgy látszik,
valóban kellô méltánylásban részesül.
Batthyány Lajos Pozsonyban, 1807. február 10-én született. A szabadságharcban vállalt tevékenysége okán 1849. január 8-án a pesti Károlyipalotában Reichardt ôrnagy letartóztatta, a hadbíróság halálra ítélte és még ebben az évben,
október 6-án viszonylag fiatalon, 42 éves korában kivégezték. Családi hagyományai és birtokai Vas megyéhez kötötték. Amikor születésének évfordulóján két országos múzeum személyének, politikai és hadseregszervezô tevékenységének emlékét rangos kiállításban mutatja be, mi e tanulmányban
a legelsô és most felújított, hivatalosan is emlékhellyé nyilvánított sírhelyét igyekszünk megismertetni. A pesti ferences rendház Krónikájának az eseményekkel kapcsolatos feljegyzéseit is közöljük egyéb közlemények és emlékezések keretében.
GRÓF BATTHYÁNY LAJOS VÉRTANÚSÁGA
Miután Gróf Batthyány Lajost letartóztatták és azzal vádolták, hogy katonákat toborzott, pénzt bocsátott ki, s ezzel uralkodói felségjogokat sértett meg, ügye felségárulás vádjával az osztrák hadbíróság elé került.
A bírósági eljárás sokáig húzódott. A rabot 1849 tavaszán Laibachba, majd Pozsonyba és Olmützbe, végül Pestre, az Újépületbe, az egykori katonai kaszárnyába hurcolták. Olmützben került sor 1849. augusztus 16–22. között a hadbírósági tárgyalásra. Pálffy János erdélyi politikus, emlékíró feljegyezte,
hogy gróf Batthyány Lajos neje, Zichy Antónia grófnô felkereste Lanzendorf ítélôbírót, és pénzjutalmat ígért neki, ha nem ítéli halálra férjét. Az ítélôbíró hajlott is az ajánlatra, sôt függetlenül az ajánlattól bírói lelkiismeretében is felmerült ez a lehetôség: Bécsbe
küldött jelentésében azt írta, hogy nincs elegendô ok a halálos ítéletre. Ekkor lépett közbe a császár anyja, Zsófia, aki ellenérzéssel volt a magyar nép iránt. Saját kezû levelet írt a hadbírónak, és azt kérte, hogy ítélje halálra gróf Batthyány Lajost, mert fia majd megkegyelmez az elítéltnek.2
Az ítélôbíró és a hadbírósági testület augusztus 30-án felségárulás vádjával kötél általi halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte gróf Batthyány Lajost, ugyanakkor kegyelmi kérvényt is felterjesztett
a császár elé. Az ítélet és a kegyelmi kérvény a pallosjogot birtokló Haynau hadügyi fôparancsnok elé került, aki a kegyelmi kérvényt elutasította és a halálos ítéletet jóváhagyta, megjelölve a kötél általi kivégzés napját, október 6-át. Gróf Batthyány Lajost személyi méltóságában
mélyen sértette az akasztás, mint a kivégzés módja. Ettôl a megszégyenítéstôl úgy akart megmenekülni, hogy sebet ejtett nyakán.
Batthyányt az október 5-én kihirdetett halálos ítélet után a siralomházba vitték. Felesége, Zichy Antónia még megpróbált kegyelmet kieszközölni, de eredménytelenül. Ekkor búcsúlátogatás címén felkereshette férjét és
tôrt csempészett be hozzá. Távozása után az elítélt rab 9-tôl 11 óráig nyugtalanul járkált cellájában, majd megírta feleségének azt a búcsúlevelet, amelyet az özvegy 1888. szeptember 25-én bekövetkezett halála után az ô koporsójába helyeztek el.3
A sebesülés után orvosi bizottság javasolta, hogy a halálos ítéletet golyó által hajtsák végre. Október 6-án este 6 órakor vezette Ungváry tábori lelkész az elítéltet a vesztôhelyre, ahol hat vadászkatona várta. Gróf Batthyány Lajos
az Újépület fala elôtt féltérdre ereszkedett, szemét bekötötték, kezét szívére tette és magyar nyelven harsány hangon ezt mondta: „Éljen a haza!” Eldördültek a fegyverek, az elítéltnek szívét, mellét és homlokát sebesítették meg a lövedékek. Azonnal meghalt, a nemzet vértanúja lett. Ezen a helyen van ma
a Batthyány-örökmécses, amelyet 1926-ban állítottak fel.
A HOLTTEST TOVÁBBI SORSA
Katona Tamás kutatása alapján tudjuk, hogy a holttestet a kivégzést követôen elrettentésül három órán át a helyszínen hagyták, a földön feküdt. Feltehetôen ezután vitték a Rókus Kórházba, ahol dr. Hausman Ferenc orvos a homlokon lévô
sebet fekete tapasszal befödte. Ezt követôen a józsefvárosi temetôben ástak sírhelyet, de úgy tûnik, hogy ezt csak látszat okából tették, mert közben felvették a kapcsolatot a pesti ferences rendház fônökével, Dank Agáppal, és a holttestet éjszaka a pesti ferences templomhoz vitték. Szántóffy Antal plébános tárgyalt elôzôleg
a rendház fônökével, hogy miképpen lenne elhelyezhetô, mégpedig teljes titoktartással a „megdicsôült holttest”. Ezeket az adatokat jóval késôbb, 1870-ben a Vasárnapi Újág tudósítója jegyezte fel.4 A pesti ferences rendház Krónikája a holttest elhelyezésérôl és ennek elôzményeirôl ezt a tudósítást adja:
„Megkérték a rendházat, hogy a rendház kriptájába átmenetileg fogadják be a holt testet. Az ügy jótevôi Dank Agáp házfônök atyát kérték meg. A kérelmezôk a következôk voltak: Vigyázó Antal Úr, az ô fia Vigyázó Sándor, Vadkerti Lukáts Antal, Perrich Engelbert, Rauner Ferenc, gróf Gyôry László,
Tersánszky Sándor, Marczibány Lôrinc, Csausz Márton, Rakofszky Ferenc, Rösler István, Karácsony Úrnô.”5
Talán az a szempont vezette ôket – ami köztudott volt –, hogy a Batthyány család hercegi ágának hagyományos temetkezési helye a ferencesek németújvári kolostorában van. Batthyány Lajos ugyan a család grófi ágához tartozott, de a Batthyány család ferencrendhez
fûzôdô kapcsolata mégis azt sugallta, hogy ideiglenesen a közeli pesti rendház altemplomában helyezzék el a holttestet. Beszédes Kálmán Dank Agáp elbeszélése alapján ezt jegyezte fel: a házfônök „nem várta, hogy ôt a szerencsétlen özvegy esengve kérje, elég volt tudnia, hogy a holt tetem a Rókus kórház halotti kamrájába
vitetett, hol arra a legnyomorultabb eltakarítás, a kórházi szegény halottaknak oly módú eltemetése vár valamely közös sírgödörbe, amelynek folytán az egyesnek kiléte felôl minden nyom vele együtt eltemettetik.”6
A megbeszélés szerint az egyszerû fenyôfa koporsóba helyezett holttestet lovaskocsira helyezték, és éjfél után a pesti ferences templomhoz szállították, ahol szertartásos ruhában Dank Agáp házfônök atya egy szerzetes testvérével várta. A templom
fôkapuján keresztül az altemplomba vitték, ahol a Mária-oltár alatti részen, az alsó sírüregben helyezték el. Acselekmény veszélyessége miatt mindez a legnagyobb titoktartással történt. Erre vall, hogy a sírüreget lezáró márványlapra csak a megholt nevének kezdôbetûit vésték: G. B. L. Késôbb került rá ez
a szöveg: „1849 dik évi október 6 kán az Úrban elhunyt [elôbb bevésett] G. B. L. áldás és béke hamvaira” Az emléklapot óvatosságból, hogy az avatatlan még a kezdôbetûket se azonosíthassa, befelé fordítva helyezték el, nyilván néhány nappal késôbb. Aholttest elhelyezése utáni napon ugyanis a rendház szerzeteseinek
jelenlétében Dank Agáp a koporsó fedelét felemelte. Ekkor láthatták, hogy a holttest feje alatt véres faforgács volt, ruhája bársony fekete kabát és nadrág, homlokán fekete tapasz, ez takarta el a roncsoló golyó helyét. Újra elvégezték a temetési szertartást, a koporsó fedelét leszögezték, és úgy helyezték
el, hogy a sírüreg nyílásánál legyen a feje. Ezután zárták le a sírt az emléktáblával, amely mind a mai napig látható.7
A sírhely a köznép elôtt ismeretlen maradt, jó ideig az emlékezésnek semmi jele sem volt. Valami bizonytalan vélekedés mégis lehetett a köztudatban, mert tíz év múlva, 1859-ben, a vértanúság napján Magyar Lajos álnév alatt, de gróf Batthyány Lajos
emlékére gyászmisét mutattak be a ferenciek templomában. Ezen az egyetemi ifjúság fekete, magyaros ruhában jelent meg. Csak az 1867. évi kiegyezés után három évvel vetôdött fel az igény, hogy exhumálják Batthyány testi maradványait.
AZ ÜNNEPÉLYES TEMETÉS
Pest városa és a polgárság vállalta a nyilvános temetés megrendezését és ennek anyagi áldozatát. A Kerepesi úton már meglévô temetôben Schickedanz Albert tervei alapján felépített impozáns mauzóleumban kapott az ország elsô miniszterelnöke
méltó nyughelyet vértanú halála után 21 évvel.
1870. június 9-én a pesti ferences templomban ünnepélyes gyászmisét tartottak, miután a vértanú miniszterelnök testi maradványait díszes koporsóba helyezték és felravatalozták.
Az eseményrôl magyar nyelven a ferences rendház már idézett Krónikájában hiteles feljegyzés olvasható. Ezt szó szerint, követve az akkori írásmódot, itt közöljük.8
„1870. március 29-én dél után 4 órakor vétetett fel gróf Batthyány Lajos néhai elsô magy. Miniszterelnök teteme a pesti Sz. Ferencrendiek sírboltjából, melybe 1849-iki október 6-án (Haynau császári fôparancsnok elítélése folytán) történt
agyonlövetése után éjjel titkon tétetett. E felvételnél jelen voltak a zárdából Kurtz Vilmos ferencvárosi adminisztrátor, Dosztál Gaudencz, Fritz Erhárd hitszónok, Piry Cirjék zárdafônök,9 fr. Hubert és mások a világiak közül gr. Batthyány Elemér, a boldogultnak fia; a város részérôl a fôkapitány Thaisz
Elek, Királyi Pál fôjegyzô, Dr. Flór fôorvos, Czettner Károly, Aul és sok mások. A koporsót csak úgy lehetett kihúzni, hogy az elôfalat le kellett bontani, valamint a kövezetet is, ezt fôkép azért, mert a sírboltok alsó sorában volt befalazva. Az eredeti koporsó egyszerû puha fából volt, s már annyira elkorhadt, hogy helyérôl kihuzatván,
szerte omlott. A tetem azonossága leginkább felismerhetô volt hosszú sûrû szakáláról, kopasz fejérôl; koponyája hasadozott volt ugyan, de a homlokcsonton látható volt a golyó 550 helye, mely golyó okozhatta a koponya csontok szétválását. Egészen feketében öltözötten feküdt, a mellénye is olyan színû, s jó
karban találtatott. A fentebb nevezett bizottmány érczkoporsót hozatott, melybe teljes összeomlás nélkül csak úgy lehetett beletenni, hogy a fr. Arberttôl kölcsönzött lepedôt húztak alája. Azután a sírbolt közepén a koporsó székekre helyeztetvén, üvegablakos födéllel lezáratott, s az egész koporsón végeig, és közepén
keresztül fehér szalagot húzott a fôkapitány, s’ lepecsételtetett a gr. Elemér, a fôkapitány, s a zárda pecsétjével, s ily állapotban hagyatott a nagyszerû temetés napjáig, mely történt 1870-ik évi június 9-én a város költségén, országos gyász pompával. A temetést megelôzô napokon az egész templom, a
fôoltárral és szószékkel együtt fekete kelmével vonatott be. A templompadok elsô osztálya mindkét oldalról kivitetett az udvarra, hogy elegendô térség legyen a végtisztesség megadására. A kereszt és Mária-oltár közötti térre helyeztetett egy nagyszerû bronz koporsóba az elsô kisebb koporsó, melyet egyetemi tanulók s’ régi
honvédek állottak körül kivont karddal.
A koporsónak egyik oldalán ez vala vésve:
»Gróf Batthyány Lajos, Magyarország elsô miniszterelnöke, elhúnyt 1849-dik évi okt. 6-án.
Eltemettetett Pest város közönsége által 1870-dik évi június 9-én.«
A másik felén ezen vers vésetett be:
»A nemzet koszorút tesz vértanú, drága porodra: Két csepp függ levelén: hószínû ez, piros az.«
Mielôtt a temetési cselekményeket érinteném, megemlítendônek tartom, miszerint az a vörös márványtábla, mely sírboltunkban az ô nyughelyét jelölé, hogy az osztrák szemek elôl rejtve legyen, kedetben csak e három betût viselé: G. B. L., s ez is befelé
fordítva. Késôbb e három betû fölé ez vésetett: »1849. évi október 6-án az Úrban elhunyt« alul pedig ez: »Áldás és béke hamvaira.« Minek kellô hitelére, a test felvétele után a kôre a város pecsétje nyomatott, azon kijelentés mellett, hogy e kôtábla a grófi családnak fog átadatni, de még
eddig ott van a sírboltban félre támasztva. Eszerint az üreg, melyben Batthyány feküdt, üres maradván, az akkori zárdafônök, Piry Czirjék kijelenté a jelenlévô bizottmánynak, miszerint Batthyány sírjába senki fog ezután temetetni, örök emlékül. A korhadt koporsó darabjai ezen üregbe visszatétettek, melyekbôl egy-két darabkát
ereklye gyanánt elkértek az iskolai múzeumok számára s maga a Vasárnapi Újság szerkesztôje is, Nagy Miklós vitt el egy darabot, ki a templomi gyászt, s ravatalt s a személyeket egy nagyszerû képben s hozzá mellékelt könyvben örökítette meg.
1870. jún. 9-én dél után 3 órakor kezdôdött a nagy temetés; a gyász szónoklatot tartotta a zárda fônöke, Piry Czirjék, mely nyomtatásban is megjelent ily címmel: Gyász beszéd néhai Gróf Batthyány Lajos elsô magyar miniszterelnök ünnepélyes
temetésére 1870. jún. 9-én, mondotta Piry Czirjék Sz. Ferenc zárdafônök. Pest. 1870. Nyomatott Vodianernél 8 r. 8 lap. Az exequiákat (temetési szertartást) végezte Msg. Szabó József felsz. püspök s esztergomi kanonok.10 A templomba csak jegy mellett lehetett bemenni, mely zsúfolva volt. Ott volt az ország színe, gr. Andrássy Gyula, b. Eötvös József,
Deák Ferenc, s fôtáblai urak és a képviselôház tagjai sat. az ország minden részébôl. Hogy a temetési menet kellô renddel megtarthassék a város egy menetrendet nyomatott, melyet hosszú volna itt leírni, elég legyen megjegyezni, hogy a polgárokból álló lovas bandérium állíttatott ki, melynek élén az ország, város és
a Batthyány család fátyollal bevont lobogóit vitték. A koporsó mellett 100 fáklyavivô polgár volt, 24 pesti polgár kivont karddal, 6 gyászkocsi két sorban, városi huszárok zárták be a menetet az utca széltében. A gyász istentisztelet jún. 10-én a belvárosi plébánia templomban tartatott meg. Jún. 14-én Temesvár város tanácsa
egy szép dísz elismervényt küldött a pesti zárda háznak, Batthyány tetemei hû megôrzéséért, 15-én pedig a zárda fônöknek s a rend tagjainak a város köszönetét fejezte ki Gamperl Alajos fôpolgármester Király Pál és Sztupa György által, kik erre kiküldve voltak.”
Dank Agáp, aki vállalta 1849-ben Batthyány Lajos holttestének a ferencesek kriptájában való elhelyezését, az ünnepségen már nem volt jelen. Ôt ugyanis megbízatása Rómába szólította, és ott halt meg 1870. május 8-án.
Méltó utóda, a Vas megyei Püspökmolnáriból származó Piry Cirjék, a rendház fônöke rendezte az ünnepélyes templomi temetési szertartást, ô tartotta a gyászbeszédet, ahogy errôl a rendház Krónikája beszámol.
A sírhelyet újabb márványlappal jelölték meg, amelyen ez a szöveg olvasható:
„E SÍRÜREGBEN ÔRIZTÉK KERESZTÉNY KEGYELETTEL
A BUDAPESTI (IV. KER.) FERENCRENDIEK
A RÉMURALOM ÁLDOZATÁUL ESETT
BATTHYÁNY LAJOS GRÓF
MAGYARORSZ. I. ALKOTM. MINISTER ELNÖKÉNEK
ÁLTALUK HAZAFIAS BÁTORSÁGGAL IDEREJTETT TETEMÉT
1849. ÉVI OCT. 6-ÁTOL 1870. ÉVI JUNIUS 9-ÉIG.”
AZ ÚJ ORSZÁGOS EMLÉKHELY
A templom kriptájában századok múltán sok jeles fônemes, püspök és városi polgár kapott végsô nyughelyet. Sajnos a második világháború pesti ostroma idején, nyilván sírrablás szándékával, az orosz katonák a sírokat feldúlták.
A sírkövek többsége épen megmaradt, némely sírüregnél vastáblát helyeztek el, ezek megrozsdásodtak.
Gróf Batthyány Lajos születésének 200-ik évfordulóján a pesti ferences templom vezetôi arra gondoltak, hogy a háborús események után és a rend mûködésének akadályoztatása következtében elhanyagolt állapotot a kriptában megszüntetik,
a sírhelyeket leltározzák,11 restaurálják és a kriptát mint emlékhelyet az érdeklôdôk elôtt megnyitják. Biztosítani szeretnék a könnyebb megközelítést, eredeti állapotban visszaállítják a kripta falfelületét, megoldják az altemplom szellôztetését. A várható kiadásokra kérik a magyar érzésû
emberek anyagi támogatását. Színes leporellót adtak ki Batthyány-kripta címen. A nemes ügyet a Nemzeti Kegyeleti Bizottság elnöke írásban is támogatja:
„A Bizottság álláspontja szerint a Pest-belvárosi ferences templom altemploma mind történelmi, mind kegyeleti szempontból nagy jelentôségû emlékhely, amelynek felújítása, megôrzése fontos és támogatásra érdemes terv. 1849-tôl 1870-ig itt nyugodott gróf
Batthyány Lajos Magyarország elsô, mártírhalált halt miniszterelnöke. Eredeti sírhelyét ma is emléktábla jelöli. Az altemplom felújítása a közelgô Batthyány-emlékév miatt is fontos és sürgetô lenne.
Az altemplom megôrzése és láthatóvá tétele jelentôs célkitûzés, mert egyre kevesebb a hasonló emlékhelyek száma Magyarországon.
A Nemzeti Kegyeleti Bizottság a mai napon tartott soros ülésén, munkatársunk, Tóth Vilmos beszámolóját követôen, az alábbi határozatot hozta:
A pesti ferences templom régi altemploma a Nemzeti sírkert része.12
Budapest, 2006. március 1. Jókai
Anna sk.
Elnök”
A Nemzeti Kegyeleti Bizottság döntése a Magyar Közlönyben is megjelent: „A temetôkrôl és temetkezésekrôl szóló 1999. évi XLIII. Törvény 15. § (1) bekezdése értelmében a Nemzeti Sírkertbe tartozó temetôket, hôsi temetési helyeket, temetkezési
emlékhelyeket,kegyeleti emlékhelyeket és temetési helyeket, a Nemzeti Kegyeleti Bizottság határozza meg. E felhatalmazás, illetve a Nemzeti Kegyeleti Bizottság szervezetérôl és feladatairól szóló 146/1999. (X. 1.) Korm. Rendelet 3. §-nak a) pontjában biztosított jog alapján:
1. A Nemzeti Kegyeleti Bizottság 2006. március 1-én tartott soros ülésén az alábbi határozatot hozta:
15/2006. számú határozatával »A« kategóriában a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította a Belvárosi Ferences templom (Ferenciek tere 9.) Batthyány-kriptáját.”13
A Magyar Közlöny utal arra, hogy a Pesti Ferences Rendház vezetôségének döntése és fáradozása, amellyel újrarendezi az 1848-as szabadságharc vértanújának sírhelyét, és lehetôvé teszi a sírhely látogatását, jelentôs hazafias
tett. A Nemzeti Kegyeleti Bizottság döntése pedig, amely szerint „a pesti ferences templom régi altemploma a Nemzeti Sírkert része” – méltó megemlékezés gróf Batthyány Lajos születésének 200-ik évfordulóján.
JEGYZETEK
A képeket Székely Anikó fényképész készítette másolatként a Budapesti Történeti Múzeum és a Hadtörténeti Intézet és Múzeum 2007. évi, Történelmünk korszakalkotója c. képes kiadványából.
1. Vö. a Történelmünk korszakalkotója c. kiadványban: KEDVES Gyula: Batthyány Lajos hadügyi politikája. 34. old. A Batthyány-perrel kapcsolatban további pontos adatok találhatók: KÁROLYI Árpád: Németújvári gróf Batthyány Lajos elsô magyar miniszterelnök
fôbenjáró pere. Bp. 1932. I–II.; URBÁN Aladár: Batthyány Lajosné visszaemlékezései férje fogságára és halálára. In: Századok, 1981. 3. szám, 587. old.
2. PÁLFFY János: Magyarországi és erdélyi urak címû írását a Honismeret 2007. 2. számában a 8. lapon ismerteti.
3. HANKÓ Ildikó: Három temetés. In: Magyar Demokrata, 2007. március 14. 50–51. old.
4. A Vasárnapi Újságban 1870. június havában több tudósítás foglalkozik az eseményekkel.
5. Novum Protocollum Conventus Pestensis. 1854. „Sub Quardianatu Agapi Dank.” A Krónikát 1854-ben kezdték jegyezni. Elsô lapjain a kolostor múltjáról rövid összefoglalást készítettek. Ebben a visszatekintésben jegyezte fel Dank Agáp házfônök személyes visszaemlékezéseit
néhány évvel az események után, még mindig tartózkodóan és latinul: „6-a Octobris Mors comitis Ludovici Battyani [sic] S.
42. Comes Ludovicus Battyány audiendo sententiam mortis ad patibulum collum suum praescindere tentabat. – Requiritur conventus pro receptione cadaveris ad Cryptam Conventus interimaliter. Benefactores per Patrem Guardiánum Agapium Dank acquisiti sunt sequentes: [csak a neveket soroljuk fel] Dominus Antonius Vigyázó, Alexander Vigyázó eius filius, Antonius Lukáts
de Vadkert, Eugelberthus Perrieh, Franciscus Rauner, Ladislaus Gyôry grof, Alexander Tersánszky, Laurentius Marczibány, Martinus Csausz, Franciscus Rakofszky, Stephanus Rôsler, Domina Karácsony.” Protocoll, Conventus Pestiensis. 1854. 77. old.
6. KATONA Tamás: Két temetés. In: Élet és Tudomány, 2007. 7. szám, 198. old.
7. A ferences rendház vezetôségének az volt a szándéka, hogy a végleges temetés után az emléktáblát átadják a Batthyány családnak, a család azonban emlékeztetôül a templom kriptájában akarta megôriztetni.
8. Protocollum Conventus Pestiensis. 1854. 18§. 455. old. Gróf Batthyány Lajos teteme felvétele és országos temetése. NAGY Lajos: Gróf Batthyány Lajos az elsô magyar miniszterelnök élet- és jellemrajza, s a Pest város által rendezett országos ünnepélyes temetésének leírása.
Pest. 1870.
9. Piry Cirjékrôl a Ferences Rendtartomány Történelmi Névtára ezeket az adatokat jegyzi fel: Született a Vas megyei Püspökiben. 1810. április 15-én. Rendtag lett 1826. október 10-én. 1833. április 16-án szentelték pappá. Gimnáziumi tanár, népmissziós, a rend definitora
és provinciális helyettese. 1863–66-ig a rend provinciálisa. Kinevezett vizitátor a saját és a Szent Üdvözítôrôl nevezett provinciákban. A Magyar Történelmi Társaság tagja. Meghalt Pesten, 1880. október 6-án. Tudományos tevékenységérôl megjegyezzük, hogy ô találta meg az Érsekújvári Kódexet, Szent Katalin középkori
legendáját és megírta a szabadságharc érsekújvári eseményeit Érsekújvári napló 1848–1849 címen, amelyet a Kalligram kiadó jelentetett meg Pozsonyban, 1998-ban. További adatok: SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái. I–XIV., Bp. 1891–1914.
10. Katona Tamás jóllehet azt írja Két temetés c. cikkében (Élet és Tudomány. 2007. 7. szám, 199. old.), hogy Szabó Imre szombathelyi püspök temette, de ez az információ feltehetôen alaptalan. Tudjuk ugyanis, hogy Szabó Imre püspök 1870 májusában az elsô vatikáni
zsinatra ment, annak elnapolásáig azon vett részt. A zsinatot 1870. október 20-án napolták el. Ô tehát nem temethette Batthyányt. 11. Jegyzôkönyv a ferences templom Batthyány Kriptájának exhumálásáról 2006. október 12–26-ig. A Budapesti Temetkezési Intézet Zrt. által elvégzett munkáról a vállalkozási szerzôdés alapján.
Pesti Ferences Rendház irattára.
12. Jókai Anna elnök értesítô levele a ferences templom igazgatóságához. 121-06-2006. sz. alatt. A Pesti Ferences Rendház Irattára.
13. Magyar Közlöny, 2006. június 14. 5469. szám.
|
