|
Gróf Batthyány Lajos kivégzése
Az 1849. augusztus 16-án Olmützben összeült haditörvényszék
először börtönbüntetésre és vagyonának elkobzására ítélte, majd ezt
Schwarzenberg kormányfő és a bécsi udvar nyomására halálra változtatta a hadbíróság. De ezzel egyidőben felterjesztették
az uralkodó kegyelmére is. A történések nem mentesek a politikai intrikáktól. Ezután átszállították Pestre, hogy a kegyelmezés
joga a császártól Haynauhoz kerüljön, aki ekkor hadügyi főparancsnokként hazánkban
teljhatalommal rendelkezett és október 3-án jóváhagyta a halálos
ítéletet. Ezzel a közjátékkal a császár kibújt a felelősségvállalás súlya alól.
Sokan reménykedtek a felmentő ítéletben, mert október 5-én megtörtént Komárom várának a kapitulációja. Melyet addig nem tudtak elfoglalni a császári erők. Ezzel tulajdonképpen befejeződött a szabadságharc leverése. A vár védői kegyelemben
részesültek és szabadon elvonulhattak. Ugyanezen a napon közölték Batthyányval a kötél általi halálos ítéletet, mely számára megalázó volt.
Felesége az utolsó
látogatásán egy tőrt csempészett be neki, mellyel sebeket ejtett
a nyakán. A díszes levélvágó késecske erre a célra alkalmatlan volt (ami elgondolkoztató momentum), ezért életben maradt, de vérvesztesége és nyaki sebei miatt az akasztást golyó
általira módosították. Johann Kempen
von Fichtenstamm altábornagy (katonai kerület parancsnok) az
ítélet végrehajtását nem akarta elhalasztani. Az időpontot nem akarták módosítani, mivel egy évvel korábban ezen a napon Latour császári hadügyminisztert a bécsi felkelés népítélet alapján felakasztotta. Ezt akarták ellenpontozásként megtorolni a szabadságharc vezetőinek kivégzésével.
Október 6-a estére különféle izgatószerekkel olyan állapotba
hozták Batthyányt, hogy a papra támaszkodva, de saját lábán ki tudott menni az Újépület
(Neugebäude) udvarára. A gróf nem engedte,
hogy bekössék a szemét, és maga vezényelt tüzet fél térdre ereszkedve a katonáknak: "Allez Jäger, éljen a haza". Holtteste három órán át feküdt a téren. Ugyanezen a napon végezték ki Aradon a szabadságharc katonai vezetését, de ezzel nem állt meg a bosszú.
Gróf Batthyány Lajos miniszterelnök és
az aradi vértanúk kivégzésének napját nemzeti gyásznappá
nyilvánította a 237/2001. (XII.10.)
Kormányrendeletet.
A Batthyány-örökmécses nem csak névadója emlékét őrzi, hanem a szabadság jelképévé is vált. Már 1941, 1943-ban
antifasiszta tüntetést tartottak itt, 1988-tól pedig a
március 15-i ellenzéki tüntetések rendszeres színhelye volt. GPS 47.50601° k. h. 19.05196°
|
|
Gróf Batthyány Lajos-örökmécses
Az örökké égő lángú emlék felállításáról 1905-ben határozott a
főváros, helyének az időközben lebontott Újépület azon részét jelölték meg, ahol a kivégzés történt. A pályázatot Pogány Móricz nyerte 1907-ben. A kivitelezés az első világháború miatt
elhúzódott. 1909-ben a helyszínen felállították, feltehetően ideiglenes anyagokkal dolgozva, az emlék próbamintáját, amelyet hamarosan le is bontottak. Ez egy 10 méter magas obeliszk formájú volt, melyben felül egy liliom rács mögött volt az örökmécses lángja. Négy sarkán gyászoló női alakok voltak, mely inkább egy temetői környezetbe
illettek volna, mint egy köztérre.
Végleges formáját is Pogány Móric tervei alapján nyerte el, melynek leleplezésre 1926. október 6-án került sor. Az utolsó élő
1848-as honvéd, Lebó István is jelent volt az eseményen. A mécsest három lépcsőfokos talapzaton, bronztartóban
elhelyezett bíborszínű üvegpohár foglalja magába. A 180 centiméter magas
lámpás négy lábon áll, neobarokk stílusban.
|
|
Újépület (németül Neugebäude, köznyelvben „nájgebáj”)
Az egykori Újépület kaszárnya volt. Felépítésére II. József császár adott utasítást. A terveket Isidore
Canevale bécsi építész készítette. Az óriási belső udvart bezáró négyszögletes épület
építése 1786-ban kezdődött, Hild János vezetésével. Itt szerezte első szakmai
tapasztalatait Hild József, a későbbi híres építész is. Az erőd-szerű épület
felhasználási célját nem közölték a lakossággal, így az találgatások tárgya
volt. A nagyméretű épület egyes részei fokozatosan készültek el; 1789-ben a 3.
sz. pavilon már használatban volt. A Napóleoni háborúk idején, 1793 és 1796 között már börtönként használták, kicsit innét is eredhet a "magyar Bastille" elnevezése is.
A kiegyezés után felmerült az épület nyomda, majd városi
árvaház céljára való hasznosítása is. A
szomszédságában időközben épülő Országház hatására a környék felértékelődött. 1898-ban lebontották, és a helyén alakították ki a Szabadság teret Palóczy Antal tervei szerint.
|
|
POGÁNY Móric építész,
az Újpesti Állami Főgimnázium (ma: Könyves Kálmán Gimnázium) társtervezője.
Nagyenyed (ma: Románia), 1878. aug. 13.- Bp., 1942. júl. 4. T.: Kolozsváron
végezte az ipariskolát. É.: Pákey
Lajos irodájában kezdett dolgozni. Fadrusz János biztatására költözött Pestre,
ahol Tőry Emil irodájában helyezkedett el. 1907-ben megnyerte a Magyar Mérnök
és Építész Egylet nagy aranyérmét a Batthyány-örökmécses terveivel. Előbb Tőry
irodavezetője lett, majd 1908-ban társa. Közös tevékenységük Tőry haláláig
tartott. Közben Pogány önállóan is indult pályázatokon. 1919-ben emigrált,
1924-ben tért haza. Tőry halála után ipari épületeket és villákat tervezett
Budapesten. Közös munkáik: Újpesti Állami
Főgimnázium Tanoda tér 1. (1911-13), a torinói nemzetközi kiállítás magyar pavilonja Györgyi Dénessel
(1911), Bp. V., Deák tér 2., az Adria
Biztosító Társulat Székháza (1912-13, ma: Hotel Le Meridien). F.m.: Bp. IX., Ecsed u. Lakó- és műteremház (1904), Bp. V.,
Báthory u. Batthyány-örökmécses (1907;
az eredetit lebontották, ma is látható változatát szintén Pogány tervei szerint
állították fel 1926-ban).
|
|
Hol is történt a kivégzés pontosan?
A Batthyány-örökmécses azon a helyen áll, ahol 1849. október
6-án gróf Batthyány Lajost (1807–1849), Magyarország első független
miniszterelnökét kivégezték. - mondják. Megvallom, számomra nem egyértelmű, hogy az a terület most kívül, vagy belül volt-e. Sok írás az udvart emlegeti mint kivégzőhelyet. De a többség említést tesz a sok civil nézelődőről, a fapiactérről, valamint arról, hogy három órán át a vesztőhelyen hagyták a testet. Ezek viszont a külső rész
valószínűségét erősítik. Az örökmécses helye a kereszteződésben van, ott ahol anno egy nagyobb tér volt. Nos Batthyány golyó általi kivégzése fal hátteret igényelt. Az 1908-as újsághír is az örökmécses helyének a kijelölésről beszél, ami ellentmond
a pontos helyszínnel.
Korabeli leírás alapján: Az ítéletet 1849. október 6-án este 6 órakor
hajtották végre az Újépület melletti fapiacon.
|
|
Az új épület 1893 tájékán, ekkor már villamos jár arra. Vajon a tényleges kivégzés helyszíne nem a jobb felső saroképülethez csatlakozó valamelyik kerítés rész lehetne?
|
|
A kivégzés leírása a Vasárnapi
újság kiadó-hivatala által 1870-ben kiadott: Gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök élete és
vértanúi halála - című könyvből idézve:
Batthyányi e napon át a nagy vérvesztés következtében többször beállott ájulásból az izgató szerek mindannyiszor eszméletre hozták. Midőn tudtára adaték, hogy nyaksebe miatt kötél helyett golyó vetend véget életének, szinte vidámmá lett. A tőr
iránt kérdőre vonatván, válaszolá: "Én az istennel és az emberekkel leszámoltam; válaszolni többé senkinek sem tartozom." Öt óra után a vesztőhelyre vezettetvén, a katonaorvost, ki őt bágyadtságában támogatni akará, elutasította, s az őt kísérő franczia papnak monda: "Tisztelendő úr, adja karját; nem akarnám önnek
egy ájulás látványát megújítani; de oly gyönge vagyok, hogy lábaim alig bírnak." A papra támaszkodva, egy gránátos osztálytól képezett kísérettel jelent meg a téren. Járása, bágyadtsága daczára is szilárd vala. A tömegen keresztül haladva, mely öt hosszában hódoló üdvözlettel fővizsga
szemekkel kerese ismerősöket, kiket aztán, mint átalában az üdvözleteket fejbillentésekkel köszönté. Arczán egy neme a nyugodt, vidám szívességnek, a nézőkbe is vigaszt öntő magasabb szelidségnek volt kifejezve, s azon meggyőződést látszék viszszatükrözni, hogy a legfőbb biró előtt pár percz múlva igazságosabb Ítéletet nyerend, mint
az emberektől.
Menet közben a paphoz még egyszer ily szavakat intéze: "erősen kell önre támaszkodnom; de ne higyje, hogy szellemileg is gyönge vagyok, testem azonban annál gyöngébb, s örülök hogy mindjárt helyemre érhetek, hogy ott állhassak vagy térdelhessek, mert lábaim már alig bírnak."
E nagy testi gyöngeség egyébiránt alig vala észlelhető járásán, s csak arczának hatványozott halványsága tanusitá kimerültségét. Elérkeztek a kivégzés helyére, mely ma is akkori alakjában látható. Az Uj-épület északi oldalán, mely a föpiaczra néz, a ma is fenálló korlát mellett, hol egy sor akáczfa
látható, két fa nagyobb távolra áll egymástól a többinél. E két fa volt a kivégzés helye.
Az ítélet fölolvasása után, míg a kisérö pap egyik s a katonaorvos másik oldalra távoztak a gróf mellől, kinek szemei beköttettek, a felállított katonaság sorai mögül öt vadász lépett ki, töltött fegyverekkel, s elfoglalta helyét szemben az elitélttel. Ez, féltérdre
bocsátkozva, leemelé ezüsttel hímzett kék házi sipkáját, s mennyire csak aléltsága engedé, hangosan kiáltott: "Éljen a haza! Allez Jager!"
Ez alatt a vezénylő tiszt is jelt adott. A jel, elöleges utasítás szerint hangos vezényszó helyett csak a kivont karddal való intésből állott. Az első intésre az öt vadász közül három előbbre lépett, alig két lépésnyire az elitélttől; a másodikra czélzott; a harmadikra
eldördült a hármas lövés. Egyik golyó a homlokba, kettő a mellbe fúródott. Az áldozat alig egy percznyi halálküzdelem után hátrabukott.
A mellékelt kép, melyet egy pár szemtanú részletes eléadásai és utasításai nyomán a Vasárnapi Újság számára egyik kitűnő művészünk készített, egészen hű fogalmat nyújt a gyászos jelenetről s az egész csoportozatról.
|
|
Korabeli újságcikk is az örökmécses helyének a kijelöléséről:
1908 | Március
A Batthyány örökmécses
A főváros hatósága már évek előtt, nem sokkal az Uj-épület lebontása után elhatározta, hogy a szomorú emlékezetű régi kaszárnya telkének azt a pontját, a hol egykor gróf Batthyány Lajost kivégezték, örök-mécsessel jelöli meg. Ebben a dicséretes
szándékban segítségére sietett a fővárosnak a Mérnök- és Építész-egyesület azzal, hogy pályázatot hirdetett egy ily örökmécses tervébe.
A pályázat szép sikerrel járt, két megvalósításra alkalmas terv is került ki belőle: Pogány Móriczé, a ki mint építészeti feladatot fogja fel a témát s az első díjat kapta az Ybl-éremmel együtt és Förk Ernőé, a második díj nyerteséé,
a ki inkább iparművészeti jellegű alkotással pályázott.
Mi nálunk az ilyesmi természetű emlékmű újdonság-számba megy. Tudtunkkal, nem számítva a vallásos jellegű örökmécseseket, sem a fővárosban, sem egyebütt nem állítottak fel ilyet sehol. Pedig nagyon alkalmas formája a kegyelet nyilvántartásának, különösen olyan
helyen, a melyhez gyász emlékei fűződnek.
Eredete kétségkívül a vallásos képzetekből fakad, legnagyobb divatja a középkorban volt s különösen Németországban, Angolországban s a Bretagneban akad rá számos és nevezetes példa. Rendszerint egyszerű, monumentális alkotások ezek, mentek minden részletezéstől,
profán díszítéstől; a gyász jelei lévén, a gyász hangulatának komoly fenségét igyekeznek visszaadni. Még annak az arczképe sincs rajtuk, a kinek emlékére szólnak.
Ezek a hagyományok vezették a Batthyány-örökmécsesre hirdetett pályázat első díjának nyertesét, Pogány Móriczot. Hatalmas obeliszkszerű kőépítményt tervezett, ennek alján emelkedik fel az örökmécses oltára, mely virágáldozatok számára szolgál.
Négy sarkában egy-egy bánatos karitid alak, melyek mintegy össze vannak nőve magának a toronynak a testével: mintegy belőlük nő ki a torony 10 méter magasságig, a hol egy nyílásból az örökmécses lángja világít messzire Batthyány ártatlanul szenvedett halálát jelképező liliomrácson át.
Az érdekes emlékmű helye nincs még egész pontosan kijelölve, az eddigiek szerint a Szabadság-tér melletti kis téren, az Aulich-utcza tengelyében fog állani. A főváros még nem döntött, hogy melyik mintát fogja rendelni: ha a Pogányé mellett dönt, kétségkívül értékes
műemléket fog benne nyerni.
|
