Itt fogták el, itt végezték ki, itt temették el rejtve, itt temették el véglegesen - Ebben a kis összeállításban Gróf Batthyány Lajos életének befejezéséhez szorosan kapcsolódó négy fontos pesti helyszínt szeretnék bemutatni, a hozzá tartozó eseménnyel.

1 - Itt fogták el - Károlyi palota, 1849. 01. 8.-án sógora palotájában

2 - Itt végezték ki - Új épület észak-keleti sarka, ma Batthyány örökmécses áll itt

3 - Itt temették el rejtve - Ferencesek temploma, a templom alatti kriptában

4 - Itt temették el véglegesen - Kerepesi úti temető, Batthyány mauzóleumban

A gombokra kattintva érhető el az egyes részeket tartalmazó oldalak!

       

Itt temették el rejtve...

 

Először is köszönetet mondanék Ágoston atyának és a sekrestyés úrnak, hogy lehetővé tették a fényképek elkészítését.

A Belvárosi (Pesti) Ferences Templom honlapja itt érhető el, ahol olvashatsz a Batthyány kriptáról.

     

Gróf Batthyány Lajos az első magyar miniszterelnök élete és halála - című könyv illusztrációja látható a korabeli állapotokról. Megjelentette a Vasárnapi újság kiadó-hivatala, Pesten 1870-ben. A kép bal oldalán látható lépcső a templom udvara felé néz, melyen lehozták a koporsót. Az átépítések kapcsán ez részben elbontásra került, de a két oldalt meghagyták a lépcsőfokokat. A történet elmesélése helyett az előbbi könyv idevágó részét emelem ide be, szöveghűen.

A holttest.

A volt miniszterelnök holtteste a kivégzés után a Rókus-kórházba vitetett. Ugy látszik, hogy a hatalom, boszuját vérrel lehűtve, nem gondolt többé vele.

Azon éjjel egész csendben s titokban, egy pap s két kórházi szolga kiséretében a ferencziek zárdájába vitetett át, melynek liazafias főnöke Dank Agáp egész készséggel adott szállást az elvérzett nagy hazafi tetemeinek a zárda sírboltjában.

E szomorú emlékű, kegyeletes cselekvény részleteit a "Vasárnapi Újság" pünkösdi számában érdekesen irja le Beszédes Kálmán festesz hazánkfia, magának a nemrég elhunyt Dank Agápnak előadása után, a mint tőle Rómában hallotta.

1849. október 6-kán gróf Batthyány Lajos kivégeztetése napján, az esti órákban Szántófy Antal, akkori pest-belvárosi plébános, Dank Agápot, a ferencziek szerzetének 48 óta főnökét, kereste föl. Az első szó a katasztrófára vonatkozott, a többi is csak ezen körben forgott. Csendben, zárt ajtók mögött arról folyt a tanácskozás, hogy miként eszközlendö a megdicsöült holttetemének elrejtése - a zárdában. Az akkori körülmények közt nagyon is indokolható félelem könnyen találhatott volna kifogásokat, hogy a veszélyes tisztet magáról s a főnöksége alatti házról elhárítsa. - De Agáp, ellenérvek helyett, a holttetem elrejtését, a legszentebb indokok által parancsolt tisztjének tartá már azért is, mert a Batthyány- család a szerzetnek jóltevöje volt, s jelesen herczeg Batthyány Fülöp a német-ujvári zárdának védnöke, (hol a család sirboltja is létezik). Nem is várta, hogy őt a szerencsétlen özvegy esengve kérje, elég volt tudnia, hogy a holttetem, a Rókus - kórház halotti - kamarájába vitetett, hol arra a legnyomorultabb eltakarítás a kórházi szegény halottaknak oly módú eltemetése vár valamely közös sirgödörbe, melynek folytán az egyesnek kiléte felöl minden nyom vele együtt eltemettetik.

Hogy eshető következmények másra ne háramoljanak, az egészet csak a szerzet legöregebbjeivel közölte, - elövigyázat, titoktartás, bátorság föfeltételek voltak.

Az éj beálltával Agáp szertartásos ruháit felölté: karinget, superpelliciumot; kis keresztet vön kezében s egy szerzetestársával, ki szentelt víztartóval s viaszgyertyával látta el magát, a kijelölt órát nyugodtan várta.

A zárda hatvani-utczai falkeritésének kapuján, - hol most az oda később beépített boltok állanak - éjfél tájban, a csengetyüvel való jel-adás elkerülése végett belülről őrt álló szerzetesek észrevévén egy kocsi érkeztét, s egyikök ezt Agáppal tudatván,

 

az társával együtt azonnal megjelenik s ketten magukra maradva, a kaput kinyitja. A Rókus kórházi legszegényesebb halotti kocsi, mit két fáradt gebe vont, oda állt közel a falhoz, járó-kelőket nem akadályozott, - Pest ily idötájban különben is alszik, - kivált akkor, az est beáltával mindenki lakába rejtőzött s kétszer zárt ajtók mögött töltött félelmes órákat. - Az éj csendes volt, az utcza elhagyott. Két kórházi szolga kitakarván, leemelé a nehéz terhet, s a kis menet megindult; a szolgálattevő szerzetes elöl, utána a koporsót czipelö két kórházi szolga, - ezek után Dank Agáp lépdelt.

Ahol a templomban, a főoltárral szemben állva, jobbkéz felöl, az első, sz. Máriáról nevezett, mellék-oltár van, onnan emelkedik kívülről a torony, mely, mint tudva van, csak később emeltetett Agáp által öszszekoldult összegből mostani magasságára, ez alatt van a kripta, s a hely, melyet Dank, az itteni sirüregek sorában kiszemelt, az emiitett oltár alatti sarokban volt. Ezen sírboltba indult a gyászmenet. - Itt lent, négy egyén volt jelen szemtanuként Magyarország  első miniszterelnökének gróf Batthyány Lajosnak temetésén.

A koporsó a "Szent Mihály lová"-ra azon állványra helyeztetett, mely a sírbolt közepén állt, - Dank Agáp a ,,veni exultemus"- t s az "in paradisum deducante angeli"- t elrebegvén, - a koporsót beszenteli, - ezután mind a négyen letérdelve, fennszóval imádkoznak, - mire a komor, de meghatott szolgák távoznak. - Fennt robogás jelenti, hogy a tanuk elhajtottak a kórházi kocsival.

Dank és társa még mindig térdel, előbb a "barát", - most a hazafi rebeg imákat az igazságos istenhez, - a kriptái csendet csak zokogásuk töri meg. A sírboltot ezután gondosan elzárja, kulcsát magához vévén, - még mindig imádkozva együtt virasztó szerzettársa keresi fel. "Requiescat in pace"-t mondván "in aeternum amen"-nal szétoszlanak.

Másnap, a gyengén beszegzett koporsó fedelet néhány szerzet-társainak jelenlétében Dank felemeltette. A feketére mázolt közönséges fenyőfa-koporsóban a holttetem feje alatt forgács volt, ruhája fekete bársony házi zekéből, s fekete posztó pantallóból állt, homlokán fekete tapasz-vászon fedte azon pontot, hol a golyó átfuródott. Az arczkifejezésnek méltóságát a szenvedés, sőt a halál sem volt képes eltorzitani - mintha csak aludnék.

Ismételt beszentelés után a koporsó fedelét kellően beszögezve a holttetemet, fejjel kifelé elhelyezvén a sirüregben, azt megbizható kőmivesek segélyével erősen befalazzák, az üreg nyilasához vörös márvány követ alkalmazván, melynek belső felén ezen felirat volt bevésve: ,,1849-ben október 6-án az Úrban elhunyt G. B. L.

Áldás és béke hamvaira."

     

Egy másik hitelesnek tekinthető forrásból a történet elejét ismerhetjük meg - Forrás

A titkos temetés

A holttest az ítélet végrehajtása után három órán át a helyszínen maradt a „szabályoknak” megfelelően, majd ezt követően szállították át a Rókus Kórház halottasházába, ahol az a sors várt volna rá, hogy a kórházban elhunyt nincstelenekkel egyetemben közös sírba vessék a Józsefvárosi temetőben. [15] A földi maradványokról azonban az özvegy, Zichy Antónia grófnő [16] megbízásából a Batthyány család orvosának, Hausmann Ferencnek [17] kellett gondoskodnia, aki korántsem veszélytelen feladatát lelkiismeretesen látta el. Megbízatása ugyanis nem merült ki abban, hogy Batthyány holttestét végsőnek szánt nyughelyére kísérje. Szántóffy Antal [18] józsefvárosi plébánossal együtt ugyan a  temetőbe vitették a kórházból a maradványokat, ám a temetésre nem került sor, mert a plébános úgymond nem találta „megfelelőnek” a sírgödröt. Utasítására a kórház kocsisa a holttestet továbbszállította a pesti ferences templomba.

Szántóffy erről a bátor akcióról az alábbiakat vetette papírra: „Miután színleg plébániám temetőjében sírt ásattam volna, Hausmann orvostudor és Bártfayné [19] kíséretében esti 10 óra felé bérkocsiban megjelentem a rókusi kóroda kapuja előtt,

 

 

mely egynehány perc múlva kinyílván, a boldogult miniszterelnök tetemeit egy egészen közönséges, mint nevezni szokták, létrásszekér vitte kifelé, mint rendelve volt, a józsefvárosi temetőbe. Hárman a fiákerben nyomban követtük minden akadály nélkül, csak a vámháznál a katonai őrség vizsgáltatta a halottas kocsi tartalmát, míg végre a temetőbe érve, leszálltam a kocsiról, és mint a hely ura, színlelten kissé szigorúbb szavakban kifejezést adva tettetett elégedetlenségemnek az ásott sír nem elegendő mélysége s egyéb célszerűsége felett, ez ürügy alatt a halottas kocsisnak megparancsoltam, hogy miután éjjel új ásás által a dolgon segíteni nem lehet, forduljon vissza, s hajtson, amerre parancsolni fogom. S így történt, hogy ismét a vámház mellett el — hol többé kérdőre sem vontak — egyenesen a Szent Ferenciek zárdája felé hajtattam, hol mintegy éjjel 11 óra felé érkeztünk meg, s hol már vártak bennünket. Boldogult Dank Agáp [20] néhány csak öregebb páter kíséretében, kik a titokba be voltak avatva, égő fáklyákkal fogadott bennünket. A halottaskocsi hazarobogott, a holttetemek pedig a sírboltba vitettek, és egyházi szertartás mellett néhány atya és segédkező jelenlétében ünnepélyesen beszenteltettek.” [21]

     

Egy kis összefoglaló a templom vallási történetéről (forrás)

     

Budapest Belvárosában, a Ferenciek terén lévő ferences templom és kolostor őse 1250 és 1260 között épült. lV. Béla, "ferences király" építtette. 1288-ban Gellért testvér volt a házfőnök. 1298. július 28-án itt mutatták be a közeli Rákosmezőn egybehívott országgyűlés nyitószentmiséjét.

Továbbiakban is a Rákosmezőn tartott országgyűlésekkel kapcsolatban a hálaadó szentmisét és ünnepélyes Te Deumot a "pesti barátok templomában" énekelték. Egy 1316-i rendi feljegyzés szerint a kolostor papjai a környék falvainak lelkipásztori ellátásában vettek részt. A templom és kolostor középkori lakói közül meg kell említenünk Kapisztrán Jánost (1386-1456), egyházunk szentjét és Laskai Osvátot (1450-1511), középkori irodalmunk egyik neves képviselőjét.

Kapisztrán Szent János testvérünk 1456-ban itt lakván tárgyalt a magyar főrendekkel. Laskai Osvát (1450-1511) rendtársunk előszeretettel tartózkodott a kolostor falai között. Szentbeszédeinek (Biga salutis, Gemma fidei 1497) java részét is itt írta.

 A kolostor jótevői között szerepel - többek között - 1497-ben Beatrix királyné, Mátyás király özvegye. A mohácsi csatavesztés után 1526. szeptember 23-án a kolostor lakóit a török kardélre hányja. Az áldozatok között található Deáki Mihály és Ormánközi György paptestvér, Keszi Miklós és Csapodi Illés dolgozótestvér, valamint Vásárhelyi András atya, az első név szerint ismert magyar költő, az "Angyaloknak nagyságos Asszonya" kezdetű Máriahirnnusz (1508) szerzője. A töröknek az ország területéről való ideiglenes kitakarodásával, 1537-ig, az atyák a töröktől felgyújtott és lerombolt templomot újjáépítik. Itt él ekkor többek között Csáthy Demeter (1480-1550) testvérünk, a "hitújítók pörölyén, az Ének Pannónia megvételéről" című költemény (1526 végén) szerzője. 1541-ben a török Buda várát csellel elfoglalja, a testvéreket a kolostorból kiűzi, a templomot török imahellyé, dzsámivá alakítja. Közel 150 éven át az a ,,Szinán bég dzsámi". A templom ekkori hat papja közül kettőt a török meggyilkol,

 

de a többi négy egy szerény magánházban továbbra is itt marad a templom közelében Istent dicsőítve és a híveket szolgálva. Budavár visszavétele évének (1686) már a nyarán - mint Lotaringiai Károly tábori - lelkészei - az atyák, dzsámivá alakított templomukat újra birtokba veszik és megkezdik benne a katolikus istentiszteletet, holott Buda várában még a török az úr 1686. szeptember 2-ig. Ekkor veszik vissza tőle - 145 esztendő után - az egyesült keresztény seregek.

Az eredeti gótikus templom kicsinek bizonyulván, az atyák 1727-ben új templom építésébe kezdenek. Az új, mai, 766 m2 alapterületű barokk templomot 1743. szeptember 21-én szenteli fel Patachich Gábor kalocsai érsek. A templom romantikus tornya Wieser Ferenc tervei szerint 1861-53 között épül fel. A ,,reformkorban" működik a templomban a híres "Háromnyelvű szónoktriász": Albach Szaniszló (német), Gegő Nicefor (magyar), és Gaparich Kilit (horvát) atyák. 1787-ben II. József rendeletére a templom plébániatemplommá alakul át. Ez teszi lehetővé, hogy a kolostorban a hívek lelkipásztori ellátására 15 páter és 2 testvér maradhasson. 1822-ben a plébánia megszűnik, de helyette megkapják az atyák az akkor alapított ferencvárosi plébániát 10 500 hívővel. Az elrendelt rendi reform értelmében, a római vezetőség kifejezett utasítására a Rend a ferencvárosi plébániáról 1900-ban lemond. A kolostorban viszont a fegyelmezett szerzetesi élet örvendetesen újjáéled. A templom nagyböjti szentbeszédeire például nagy számban jelennek meg minden rendű és rangú hívők. A két világháború közti időben a templom országos hírű szónoka Buttykay Antal atya, a pesti ,,3 B" (Bangha, Bőle, Buttykay) egyike.

1950-ben a bolsevik-diktatúra feloszlatja hazánkban a szerzetesrendeket. A nagymúltú belvárosi ferences templomot az esztergomi egyházmegyei hatóság templomigazgatósággá alakítja: Alkantarai Szent Péter Templomigazgatóság. Az atyák a rendszerváltás után egy évvel: 1990. szeptember 1-én térhetnek vissza templomukba. Ma a templom és kolostor a Szűz Máriáról nevezett Magyar Ferences Rendtartomány központja.

Pár kép a templomról és a sírról

 
     
 

Egy előfal készült a 2007-es Batthyány emlékév során, mely lehetővé teszi az eredeti sír tábla és az új tábla láthatóságát. Batthyány alul a középső sírban nyugodott 21 évig.

 

Az új tábla, ami kívül helyezkedik el a kiemelt sírfalon.

 

Az eredeti tábla, ami befelé fordítva volt befalazva.

     

Az internetes böngészés nagy kaland, mely sokszor értékes kincsekkel jutalmazza a keresgélőt. Így akadtam egy kis érdekes történetre, egy családi oldalon:

A Rábely családban él a legenda, hogy Rábely János asztalosmester készítette Batthyány Lajos koporsóját. Azt azonban nem tudjuk pontosan, melyik temetésről is szól a legenda. Nagyobb valószínűsége van az 1849-es temetéskor játszott szerepnek, hisz Rábely János 1870-ben már egy 70 év körüli ember.    

 

"Ezért nem ment csodaszámba, ha valaki a megélhetés reményében leköltözött Budapestről Dobsinára vagy Rimaszombatba. Például a Rábely-család, amelynek őse Batthyány Lajos mártír-miniszterelnökünknek a koporsóját készítette, meg Petõfi pesti lakásába a bútorokat. Rimaszombatba költöztek, nyomdát alapítottak, s hamarosan a kisváros megbecsült, vezető családját jelentették."             Forrás.

     

v20100812