|
1870. június 9.: Batthyány újratemetése
A temetés megszervezésére felállított bizottság Királyi Pál elnökletével, a miniszterelnök fiának, gróf Batthyány Elemérnek jelenlétében felnyitotta a sírt, hogy megállapítsák a holttest azonosságát.
"A sírbolt szabad terére kihozatván, a koporsó teljesen széthullott; a tetem is már nagyon enyészetnek indult. Az elhunytnak szép nagy szakálla azonban teljes épségben fennmaradt, s annak színe is bizonyossá tevé az ugyanazonosságot. A koponya már szétmállott, de még mindig
meglátszik azon golyó helye, mely a nemes éltet kioltá. A hulla fekete ruhába volt öltöztetve, s az öltözetdarabok közül a posztó mellény maradt meg legjobb épségben. Azonban a fekete bársony magyar kabát, melyben a vértanú elhunyt, szintén megismerhető" - írja a korabeli jegyzőkönyv.
Az alább idézett cikk a Nyugat 1910. évi 18. számában jelent meg.
Halász Imre: Egy letűnt nemzedék Gróf Batthyány Lajos
1870. jún. 9-én történt meg az első magyar miniszterelnök második temetése oly gyászpompával; amihez hasonlót addig Magyarországon soha sem láttak. A középületeken fekete zászlók lengtek, az üzletek zárva tartottak. Fekete zászlók ezrei mindenütt, ahol a gyászmenet
elhaladt. Több mint százezer emberből álló tömeg lepte el az utcákat, tereket, még a házak tetejét is.
Megjelent Deák Ferenc, hogy bemenjen ő is a gyászszertartás színhelyére, a templomba, de a tömör falként álló tömegen nem bírt keresztülhatolni. A templomban ott volt Andrássy, Eötvös, Gorove, Kerkapoly, Szlávy, Horváth Boldizsár, Sommsich Pál a képviselőház elnöke
s a képviselők, országos és fővárosi előkelőségek akkora tömege, amekkora befért. (A főrendiház elnöke Majláth György nem volt jelen.)
A ferenciek rendfőnöke Piry tartotta a gyászbeszédet, a ravatalon nyugvó gróf megyéjének püspöke, Szabó szombathelyi püspök celebrálta a gyászmisét. Piry igyekezett mérsékelt, tapintatos lenni, de mikor a golyók nyomát említette, mely a szétroncsolt magas homlokon
most is látható, akkor egy percre úgy tetszett, mintha a Nemezis nemtője lebbentette volna meg egy percre sötét szárnyait. Mikor pedig az országszerte tisztelt özvegyet aposztrofálta, akkor minden szem a gyászoló nemes alakja felé fordult s a szemekben a meghatottság könnye csillogott. Végül felhangzott Komócsy Józsefnek Mosonyi Mihály által zenésített gyászdala,
mely így kezdődik: Hajtsátok meg a zászlókat le a földig.
A temetési menet nem az akkori Hatvani utcán (mostani Kossuth Lajos-utcán) vonult végig, mert ez akkor még keskeny utca volt, hanem elkanyarodott a Kecskeméti-utcán és a mostani Múzeum körúton (akkor országút) át a Kerepesi út (most Rákóczi út) felé. A menet eleje már túl
volt a Rókuson, a vége még akkor bontakozott ki az Egyetem-utcában. A testületek, fővárosi és vidéki küldöttségek nagy száma, 400 agg honvéd Ivánka Imre vezetése alatt és beláthatatlan néptömeg alkotta a menetet.
|
|
Batthyány-mauzóleum
A kiegyezés után merült fel Batthyány méltó újratemetésének gondolata. A Kerepesi út melletti sírkert délkeleti részén, egy középmagasságú domb tetején, egyszerű márvány üregben helyezték örök nyugalomra. A Batthyány
Mauzóleum építésére közadakozás indult meg. A neoreneszánsz stílusú épület terveit a későbbi híres építész Schickedanz Albert készítette, kinek sírja ma a Batthyány Mauzóleum mögötti úton áll. A díszes síremlék Schickedanz Albert tervei alapján 1874-ben készült el, amit különösebb
ünnepség nélkül avatták fel. Síremlékére a következő sírverset vésték:
"Nagy küzdés volt egész élete
Sokak által félreértve
Oh de oly szent volt halála,
Életét megmagyarázta."
(Tóth Kálmán)
Azonban a Schickedanz Albert tervezte műemlék befejezetlen maradt, csak a felújítás során kerültek eléje például az oroszlánok, és más, a tervben szereplő kiegészítők. Sajnos a mauzóleumot a 80-as és 90-es években kétszer kirabolták, sőt egyszer meg is csonkították
Batthyány földi maradványait.
A 2000. évi, millenniumi felújítás során az annak idején nem teljesen befejezett épületet az eredeti tervek alapján kiegészítették. A mauzóleumot -régi hagyomány alapján- két kőoroszlán őrzi, a hátsó támfalra felkerültek a mészkő obeliszkek. Középen
-az épület legkiemelkedőbb elemeként- gróf Batthyány Lajos domborművű arcképe látható, míg a támfal jobb oldalán a magyar címert, bal oldalán pedig a család grófi címerét ábrázoló reliefek kaptak helyet. A látvány lényeges elemei a kétoldalt látható öntöttvas kandelláberek. Megjelenésében monumentális
a síremlék, különböző szinten elhelyezkedő teraszokkal tagolva. Az első teraszról nyílnak a sírboltok bejáratai. A felső teraszra vezető főlépcsőt két oldalról mellvéd kíséri, a terasz hátsó oldalát támfalszerűen kialakított falszerkezet zárja le. Az íves támfal mögött mesterséges dombot emeltek, amelyet körben síremlékek
öveznek. A felső teraszon tagozott párkánnyal szegélyezett padka fut körbe, az egész főpárkányát pedig díszkő korlát koronázza.
Gróf Batthyány Lajoson kívül ma itt nyugszik felesége - Zichy Antónia grófnő (Zichi és Vásonkeői
gróf Zichy Antónia; id. gróf Zichy Ferenc főispán unokája, ifj. gróf
Zichy Ferenc főispán unokahúga, gróf Károlyi György főudvarmester sógornője)
1816-1888., fia - Batthyány Elemér (1846-1932, huszárszázados, a
Magyar Lovaregylet elnöke, a Kerepesi úti lóverseny-pálya tervezője és
építtetője), lótenyésztő), leánya - Beniczky Gáborné Batthyány Ilona (1842-1929, gróf Keglevich Béláné,
majd Beniczky Gáborné, Cinkota fejlesztője), valamint unokája, a kisgyermekként elhunyt, és valaha szintén Cinkotán eltemetett Beniczky Lea.
Schickedanz Albert (Biala, 1846-1915) - Millenniumi emlékmű, a Hősök terén álló Műcsarnok és a Szépművészeti Múzeum tervezője, Schickedanz Albert 1846-ban szász családban született Galíciában, Bielsko
Bialán. Iskoláit Késmárkon és Bialában végezte, 1865-ben egy évig a karlsruhe-i Politechnische Schulén tanult építészetet, majd Bécsben Karl Tietz építésznél vállalt munkát.
|
