Itt fogták el, itt végezték ki, itt temették el rejtve, itt temették el véglegesen - Ebben a kis összeállításban Gróf Batthyány Lajos életének befejezéséhez szorosan kapcsolódó négy fontos pesti helyszínt szeretnék bemutatni, a hozzá tartozó eseménnyel.

1 - Itt fogták el - Károlyi palota, 1849. 01. 8.-án sógora palotájában

2 - Itt végezték ki - Új épület észak-keleti sarka, ma Batthyány örökmécses áll itt

3 - Itt temették el rejtve - Ferencesek temploma, a templom alatti kriptában

4 - Itt temették el véglegesen - Kerepesi úti temető, Batthyány mauzóleumban

A gombokra kattintva érhető el az egyes részeket tartalmazó oldalak!

       

Itt temették el véglegesen...

 

1870. június 9.: Batthyány újratemetése

A temetés megszervezésére felállított bizottság Királyi Pál elnökletével, a miniszterelnök fiának, gróf Batthyány Elemérnek jelenlétében felnyitotta a sírt, hogy megállapítsák a holttest azonosságát.

"A sírbolt szabad terére kihozatván, a koporsó teljesen széthullott; a tetem is már nagyon enyészetnek indult. Az elhunytnak szép nagy szakálla azonban teljes épségben fennmaradt, s annak színe is bizonyossá tevé az ugyanazonosságot. A koponya már szétmállott, de még mindig meglátszik azon golyó helye, mely a nemes éltet kioltá. A hulla fekete ruhába volt öltöztetve, s az öltözetdarabok közül a posztó mellény maradt meg legjobb épségben. Azonban a fekete bársony magyar kabát, melyben a vértanú elhunyt, szintén megismerhető" - írja a korabeli jegyzőkönyv.

Az alább idézett cikk a Nyugat 1910. évi 18. számában jelent meg.

Halász Imre: Egy letűnt nemzedék Gróf Batthyány Lajos

1870. jún. 9-én történt meg az első magyar miniszterelnök második temetése oly gyászpompával; amihez hasonlót addig Magyarországon soha sem láttak. A középületeken fekete zászlók lengtek, az üzletek zárva tartottak. Fekete zászlók ezrei mindenütt, ahol a gyászmenet elhaladt. Több mint százezer emberből álló tömeg lepte el az utcákat, tereket, még a házak tetejét is.

Megjelent Deák Ferenc, hogy bemenjen ő is a gyászszertartás színhelyére, a templomba, de a tömör falként álló tömegen nem bírt keresztülhatolni. A templomban ott volt Andrássy, Eötvös, Gorove, Kerkapoly, Szlávy, Horváth Boldizsár, Sommsich Pál a képviselőház elnöke s a képviselők, országos és fővárosi előkelőségek akkora tömege, amekkora befért. (A főrendiház elnöke Majláth György nem volt jelen.)

A ferenciek rendfőnöke Piry tartotta a gyászbeszédet, a ravatalon nyugvó gróf megyéjének püspöke, Szabó szombathelyi püspök celebrálta a gyászmisét. Piry igyekezett mérsékelt, tapintatos lenni, de mikor a golyók nyomát említette, mely a szétroncsolt magas homlokon most is látható, akkor egy percre úgy tetszett, mintha a Nemezis nemtője lebbentette volna meg egy percre sötét szárnyait. Mikor pedig az országszerte tisztelt özvegyet aposztrofálta, akkor minden szem a gyászoló nemes alakja felé fordult s a szemekben a meghatottság könnye csillogott. Végül felhangzott Komócsy Józsefnek Mosonyi Mihály által zenésített gyászdala, mely így kezdődik: Hajtsátok meg a zászlókat le a földig.

A temetési menet nem az akkori Hatvani utcán (mostani Kossuth Lajos-utcán) vonult végig, mert ez akkor még keskeny utca volt, hanem elkanyarodott a Kecskeméti-utcán és a mostani Múzeum körúton (akkor országút) át a Kerepesi út (most Rákóczi út) felé. A menet eleje már túl volt a Rókuson, a vége még akkor bontakozott ki az Egyetem-utcában. A testületek, fővárosi és vidéki küldöttségek nagy száma, 400 agg honvéd Ivánka Imre vezetése alatt és beláthatatlan néptömeg alkotta a menetet.

 

Batthyány-mauzóleum

A kiegyezés után merült fel Batthyány méltó újratemetésének gondolata. A Kerepesi út melletti sírkert délkeleti részén, egy  középmagasságú domb tetején, egyszerű márvány üregben helyezték örök nyugalomra.  A Batthyány Mauzóleum építésére közadakozás indult meg. A neoreneszánsz stílusú épület terveit a későbbi híres építész Schickedanz Albert készítette, kinek sírja ma a Batthyány Mauzóleum mögötti úton áll. A díszes síremlék Schickedanz Albert tervei alapján 1874-ben készült el, amit különösebb ünnepség nélkül avatták fel. Síremlékére a következő sírverset vésték:

"Nagy küzdés volt egész élete

Sokak által félreértve

Oh de oly szent volt halála,

Életét megmagyarázta."

                                                 (Tóth Kálmán)

Azonban a Schickedanz Albert tervezte műemlék befejezetlen maradt, csak a felújítás során kerültek eléje például az oroszlánok, és más, a tervben szereplő kiegészítők. Sajnos a mauzóleumot a 80-as és 90-es években kétszer kirabolták, sőt egyszer meg is csonkították Batthyány földi maradványait.

A 2000. évi, millenniumi felújítás során az annak idején nem teljesen befejezett épületet az eredeti tervek alapján kiegészítették. A mauzóleumot -régi hagyomány alapján- két kőoroszlán őrzi, a hátsó támfalra felkerültek a mészkő obeliszkek. Középen -az épület legkiemelkedőbb elemeként- gróf Batthyány Lajos domborművű arcképe látható, míg a támfal jobb oldalán a magyar címert, bal oldalán pedig a család grófi címerét ábrázoló reliefek kaptak helyet. A látvány lényeges elemei a kétoldalt látható öntöttvas kandelláberek. Megjelenésében monumentális a síremlék, különböző szinten elhelyezkedő teraszokkal tagolva. Az első teraszról nyílnak a sírboltok bejáratai. A felső teraszra vezető főlépcsőt két oldalról mellvéd kíséri, a terasz hátsó oldalát támfalszerűen kialakított falszerkezet zárja le. Az íves támfal mögött mesterséges dombot emeltek, amelyet körben síremlékek öveznek. A felső teraszon tagozott párkánnyal szegélyezett padka fut körbe, az egész főpárkányát pedig díszkő korlát koronázza.

Gróf Batthyány Lajoson kívül ma itt nyugszik felesége - Zichy Antónia grófnő (Zichi és Vásonkeői gróf Zichy Antónia; id. gróf Zichy Ferenc főispán unokája, ifj. gróf Zichy Ferenc főispán unokahúga, gróf Károlyi György főudvarmester sógornője) 1816-1888., fia - Batthyány Elemér (1846-1932, huszárszázados, a Magyar Lovaregylet elnöke, a Kerepesi úti lóverseny-pálya tervezője és építtetője), lótenyésztő), leánya - Beniczky Gáborné Batthyány Ilona (1842-1929, gróf Keglevich Béláné, majd Beniczky Gáborné, Cinkota fejlesztője), valamint unokája, a kisgyermekként elhunyt, és valaha szintén Cinkotán eltemetett Beniczky Lea.  

Schickedanz Albert (Biala, 1846-1915)  - Millenniumi emlékmű, a Hősök terén álló Műcsarnok és a Szépművészeti Múzeum tervezője, Schickedanz Albert 1846-ban szász családban született Galíciában, Bielsko Bialán. Iskoláit Késmárkon és Bialában végezte, 1865-ben egy évig a karlsruhe-i Politechnische Schulén tanult építészetet, majd Bécsben Karl Tietz építésznél vállalt munkát.

 

 

 

     
     
 

 

A két belső fotó készítője Németh Dániel, a többi saját felvétel. Tervezem, hogy idén október 6.-án belülről is lefényképezem.

 

     
   
     

      GPS - N 47° 29,709' E 19° 5,298'

Királyi Pál József (1818-1892, politikus, író, publicista, jogász, agrárpolitikai író, mecénás, festőművész; a Jelenkor, majd a Pesti Napló szerkesztője; 1848-as honvéd őrnagy, a Hadügyminisztérium katonai osztályának helyettes vezetője; Pest főjegyzője, a Nemzeti Párt elnöke, több kulturális intézmény megszervezője, a Zeneakadémia egyik megalapítója; gróf Batthyány Lajos újratemetésének egyik kezdeményezője)

 

v20100812